Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-02-19 / 41. szám

Békéscsaba, 1922. február 19. Kőrősvidók 5 9 karéneklés fejlesztése Régi és annál szomorúbb tapasz­talat nálunk, — bizonyíthatja ezt akárki, akinek az emberi hang ze­néje iránt van érzéke — hogy a karéneklés Magyarországon nagyon elhanyagolt állapotban van. Pél­dákért ne is menjünk messzire, maradjunk csak a magunk portáján. Van egy énekkarunk, amely év­tizedek óta küzd fennállásáért a társadalom nemtörődömsége miatt (a Keresztény Daloskör) olykor­olykor megalakul egy-egy alkalmi énekkar (evangelikus és katolikus vegyeskar), egy-két év óta küzd a kezdet nehézségeivel az Erzsébet­helyi Daloskör, néha-néha hallani az építőmunkások énekkaráról, de igazán mély gyökeret verni váro­sunk áldatlan és a karének iránt érzéketlen talajban egy sem tud. Nem szívesen említem fel a pél­dát, de el nem kerülhetem — hol vagyunk mi attól a zenei kulturától, ahol a csehek vannak ? A háború alatt voltam tanuja, Csehország kü­lönböző vidékeiről összeverődtek a katonák, kivették zsebükből a kis szólamfüzeteket és készen volt a harmonikusan csengő férfikar. És hogy énekeltek ezzel szemben a magyar katonák ? Nyakukon ki­dagadtak az erek, torkukon kieresz­tették a hangot, ahogy csak kifért és a legbájosabb nótákról durván letörülték a melódia és a poézis hímporát. De tovább menve, vall­juk meg őszintén, intelligens tár­saságokban is hasonlóképen szok­ták kivégezni a magyar dalt. Ezeken a sajnálatos állapotokon akar segíteni nemes igyekezettel a Magyar Dalosszövetség oly módon, hogy a karéneklés fejlesztéséhez a kormány erkölcsi és anyagi támoga­tását kéri abban az emlékiratában, melyet ebben az ügyben alaposan megokolva, az országos tapasztala­tokra támaszkodva a kormányhoz intézett. Megütődve olvassa az em­ber, hogy a dalmüvelés terén ország­szerte azonosak a viszonyok, egy­forma az elmaradottság. Utal a Ma­gyar Dalosszövetség a külföldi vi­szonyokra első sorban Németországra, ahol minden kis városkában van dalos egyesület, ennek képzett kar­nagya. Utal az összetartás érzésére, melyet a különböző társadalmi osz­tályokban széttagozódó emberekben a dalos egyesület kebelében kifej­leszt és ezzel bennük a nemzeti ön­tudatot erősiti. Feltárja, hogy legjobb dalos egyesületeink is mostoha gyer­mekei a társadalomnak, mert hang­versenyeiket csak a tagok hozzátar­tozói és ismerősei látogatják. De a társadalom közömbössége nemcsak ebben nyilvánul, hanem abban is, hogy az intelligencia nem működik tevékenyen a dalos egyesületekben, pedig ez a karének-művészetnek igen nagy hátrányára van, mert nehéz karok előadására csak az intelligens, tehát bizonyos mértékig zeneileg kép­zett tagokból alakult énekkar képes. Sok nehézséget okoz az is, hogy számos helyen nincsen énekkar ve­zetésére alkalmas karnagy. E bajok orvoslása végett a Magyar Dalosszövetség a következő pontok­ból álló javaslatot terjesztette a kor­mányhoz : 1. Uj dalegyletek szervezése. 2. A megszűnt dalegyletek újra­felállítása és támogatása. 3. A karnagyképzés megoldása, karnagykurzusok tartása. 4. A dalegyletek működésének ellenőrzése, irányítása. 5. Válogatott mintacsapat felállítása. 6. A karirodalom fejlesztése. 7. A hivatalos lap fejlesztése. 8. Utazási kedvezmény kieszköz­lése. Kétségkívül olyan tervezet, amely megvalósulása esetén igen nagy lé­péssel vinné előbbre a magyar kar­éneklést. Ennek következményekép nemcsak a férfikarok szaporodnának, hanem társadalmunk zenei izlése is finomulna. És mi járna együtt a ze­nei ízlés finomulásával ? Az, hogy társadalmunk méltó utálattal vetne gátat az olyan zenei ocsmányságok lábrakapásának, mind : Nyomd meg a gombot, Budapesten drágább lett a liba, Dzösz te a mi utcánkba (vagy hogy a frányába' van ?) és más, ezekhez hasonló torzszülöttek, ame­lyek rövid ideig ugyan, de mégis éltek az utcán fütyörésző inasok és intelligens emberek ajkán egyaránt. Saguly József. Infláció és pénzszűke A Budapesti Kereskedelmi és Ipar­kamara alapos és értékes munkát végzett akkor, amikor az érdekelt­ségeket tanácskozásra hívta össze, hogy gazdasági és pénzügyi politi­kánk irányelveiről véleményt mond­janak. Nem állítjuk azt, hogy min­denben egyetértünk azokkal a kí­vánságokkal, amelyeket nagyrészben idegen érdekeltségek a kormánnyal szemben támasztanak és mely kí­vánságok igen sokszor egyszerű ön­zésnek eredményei, de tudunk any­nyira objektívek lenni, hogy a ta­nácskozások eredményében azt a részt, amely igazán értékes, elismer­jük és kellőképen méltányoljuk. Al­kalmunk volt részleteket olvasni a tanácskozások eredményéről a dr. Gyulay Tibor által készített igen tar­talmas emlékiratból, amelyekből azt látjuk, hogy több kérdésben az ed­digi igen ellentétes vélemények kez­denek közeledni egymáshoz. Ami a címben említett kérdést illeti, telje­sen egyetértünk az emlékirattal ab­ban, hogy a valuták leromlását az infláció okozza. Az inflációt kétségtelenül minden­kor nyomon követi pénzünk vásárló erejének csökkenése, ami viszont ujabb jegykibocsátást feltételez. Egyet­értünk az emlékirattal abban, hogy az államháztartásban mutatkozó hiá­nyokat a bankjegyek szaporítása ut­ján eltüntetni nem lehet. Kétségte­len, hogy a fedezetlen pénzjegyek kibocsátása a nemzeti vagyon felhí­gítása folytán annak tervszerű elto­lódását idézi elő, miért is szociális szempontból igazságtalan. Feltétlenül igaz az is, hogy a fe­dezetlen pénzjegyek szaporítása ál­talános elértéktelenedéshez vezet és végzetes következményeivel egész gaz­dasági életünket már is aláásta. Bizonyos ennélfogva az, hogy va­lutánk javulása addig el nem kép­zelhő, mig az állam az inflációnak gátat nem szab s mig az államház­tartás egyensúlyát meg nem teremti, addig egy fedezettel bíró jegybank felállításáról beszélni sem lehet. Különösen kellemesen hatott reánk az emlékiratnak a pénzszűkére vo­natkozó az a megjegyzése, hogy a pénzjegyek szaporítása nem jár az­zal az eredménnyel, melyet ettől a közvélemény a pénzszűkének enyhí­tése tekintetében várt. Ha ugyanis pénzszűke alatt az állami pénzjegyek hiányát értjük, ugy ennek oka nem a jegybank által kibocsátott, hanem a forgalomban levő pénzjegyek meny­nyiségének elégtelensége. A hiba te­hát az emlékirat szerint is a pénz körforgalmában van, amelynek folya­mán a pénzjegyek helyenkint meg­rekednek. Ezt a megállapítást, melyet minden komoly közgazdasági szak­értő egyformán fogad el helyesnek, kell figyelembe venniök azoknak a gyengébb fajsúlyú közgazdáknak, akik egyre azon sírnak, hogy a kor­mány adjon ki több papírpénzt, mert akkor Hausse lesz a tőzsdén. Erről persze nem beszélnek ezek az urak, hogy ennek a Haussenak tulajdon­képpen a további infláció lesz a kö­vetkezménye és hogy az ilyen Hausse-t megint csak a fixfizetéses középosz­tály fogja megsinyleni. Nem hagyhatjuk természetesen szó nélkül azt a részét, melyben azt kí­vánja, hogy csak az állam szabá­lyozza a pénz forgalmát. Sok dolga volna az államnak, ha az általános irányításon kívül még ezzel is fog­lalkozna. Ezzel a kérdéssel foglal­kozzanak inkább a nagybankok ak­kor, amikor a betétkamatlábat sza­bályozzák. Ne várjuk, hogy a thesaurált pénzjegyek forgalomba kerüljenek addig, mig a bankok által felszá­mított költségek sokszor magasab­bak, mint a betétkamatláb. A csekk­és clearing forgalmának fejlesztését mi is fontosnak tartjuk, de e téren megint csak elsősorban az érdekelt gazdasági körök iniciativájától vár­juk a reformokat, nem pedig a gon­doktól úgyis túlterhelt kormánytól. Fejtegetéseink végén még csak ismételten figyelmeztetni kívánjuk a közönséget arra, hogy most már, amikor végre az összes komoly közgazdasági körök a pénzszűke kérdésben egy álláspontra jutottak, fokozatosan figyeljenek arra, nehogy a pénzszűke megszüntetésének jel­szava alatt uira destruktív tanokat fogadjon el igazaknak, ami csak a már megindult pénzügyi konszoli­dációnak árthatna. Cser Frigyes. Közgazdaság, a talaj-porhanyitó (Brubber) Némely esztendőben, különösen, ha sok a hŐ s annak olvadása eső­vel, hirtelen megy végbe, az ősszel felszántott és tavasszal vetésre for­dítandó szántóföld annyira összeül és a felülete annyira megcserepe­sedik különösen a kötöttebb földek­nél, hogy a használni szokott fogas, még ha megterheltetik és hatás nél­kül hagyja a földet s nem marad más hátra, mint a földet tavasszal újból felszántani, ha a vetőmagot rendesen elhelyezni kívánjuk, de ha Grubber-rel birunk, akkor segítve van a bajon. A Grubber egy vasrámára — kü­lönféle 7—9 beosztással — alkal­mazott, fogashoz hasonló, de hosz­szabb fogakkal ellátott eszköz köny­nyen kezelhető s munkájában leg­feljebb ott, hol a föld igen gazos, okozhat nehézséget és igényel na­gyobb gondozást. A Grubber a fel­talajt felporhanyitja ugy, hogy utána a sorvetőgép bátran haladhat és miután 7—8-ra ereszthető, a tavasz elején már kikelt, apróbb gyomfélét elpusztítja, a föld felületét kiegyen­líti. Jó hatása van különösen a gőz­eke-szántásra. Tavasszal, amint a föld megszikkadt annyira, hogy a szántóföldre mehetünk, megindítjuk a Grubbert és járatjuk addig, mig az őszi szántás tart. Igy a téli ned­vességet konzerváljuk az egyengetés után egész addig az időig, mig a tengerivetés befejezést nem nyer; lehet fogas helyett szórvavetésnél is használni. Sack Rudolf ekegyáros igen lele­ményesen, ezen eszközt akként ké­szítteti, hogy az egyetemes ekének eketestét a gerendelyről levéve, az eke-gerendelyére a Grubber rögzít­hető. Dunántul az ily eszköz erősen tért hódított, mert ott a talaj össze­ülepedése és a talaj cserepesedése gyakorabbi és nagyon jól tudják, hogy a tavasszal való szántás a ter­més 40—50 százalékát kívánja ál­dozatul. VL. ELEGÁNS ÉRTESÍTÉS Tisztelettel értesítem a n. é. kö­zönséget, hogy mindennemű fali, inga, zseb- és ébresztő órák javítását, valamint minden­nemű ékszerjavitást és átala­kítást a legpontosabb és leg­jutányosabb árak mellet elvál­lalok. Tisztviselők, vasutasok és katonák árengedményben része­sülnek. Nagy választék sweici zseb, valamint inga, fali és éb­resztő órákban. Vidéki megren­delés a legrövidebb idő alatt el lesz intézve. Aranyat és ezüstöt veszek. Szíves pártfogást kér : Schreyer György órás és ékszerész-cég Békéscsaba, Hunyadi-tér, (Csirkepiac sarkán.) 66 Gyapjú Veszünk, előleget adunk uradalmi, szűcs és egyébb gyapjúra. „Futura " Békés­csaba. Telefon 88. és 154. 3 legszebb fényképek és nagyitások a leg­jutányosabb árban Littmann Adolf fényképész festészeti és f ény képnagyitó mű­termében készülnek. Békéscsaba, Szent István-tér 12. sz. (A róm. káth. tem­plommal szemben.) 234 Kazánjait ne értéktelenitse el foltokkal, hanem azok repedéseit beggesztesse be jótállással Mertz Gyula elektrotechnikai és fémipari vállalatánál Haan-utca l sz. Telefon ZZ.

Next

/
Thumbnails
Contents