Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-02-14 / 36. szám

2 Körőavidék BC&CSC&ŰÖŰ 1972, február 14 GONDOLATOK * * * Akik sehol se kedves vendégek. A kormány a napokban indított útnak egy 55 tagból álló kommunista társáságot Oroszország felé, hogy helyettük visszakapjunk egy csomó derék jó magyar embert, kik évek óta eszik a fogság keserű kenyerét. A szállítmány utazott ide is, oda is s végre ötnapi kéjutazás után visszakerült Vácra. Előbb a csehek nem akarták átvenni a kommunistákat, azután meg az osztrákok küldték őket vissza azzal, hogy a német vasutas-sztrájk miatt nem szállíthatják tovább őket, a sztrájk elmúlásáig pedig sem ők, sem a csehek nem voltak hajlandók vendégül látni az 55 elvtársat. Hát vájjon az oroszok tényleg örülnek az ilyen vendégeknek? ÉH azt hiszem, hogy nem. Valószínű, hogy csak az ott is vezérszerepet játszó zsidók csődítik az amúgy is éhező orosz nép nyakára még a magyarországi kommunistákat is, abban a reményben, hogy ezek segíteni fognak nekik terrorisztikus uton fenntartani még egy ideig a szovjeturalmat. Az orosz nép bizonyosan ugy tenne — ha nem volna gúzsba kötve zsidó pórázzal — mint a cseh, osztrák és német: küldené őket vissza Vácra. Attól félek, fogunk is mi még nagyon sokat kapni az elvtársakból, mint „szerencsétlen, üldözött emigráltakat" ha egyszer talpra áll az orosz nép? * A kisebbség jogáról olyan szépen tudnak szónokolni entente körökben. Szinte már az unalmasságig tartották felszínen ezt a témát. Az olvasó már csak a cimet futotta át, ha ilyesmiről látott egy-egy cikket az újságokban. Igen, mert tudták, hogy mindez csak frázis. A nemzeti kisebbségek joga csak irott malaszt marad az újonnan alakult országokban, az ő érdekeiket, jogaikat nem fogja védeni senki. Hiszen ezek az államok csúfolják meg legdurvábban a „béke"-szerződést. Fényes és szomorú példa erre a kolozsvári eset. Kolozsvárt fényes nappal lerombolták az „Ellenzék" cimü magyar újság szerkesztőségét és kiadóhivatalát oláh diákok. A szerkesztő hiába értesítette a rendőrséget. A rend éber oláh őrei összetett kezekkel nézték, mint tapossa a magyar értékeket az oláh bocskor. És az oláhok most irtóztatóan büszkék abban a tudatban, hogy nagy hőstettet hajtottak [végre. Hogyne! Vagy ötvenen kidobtak két embert munkahelyiségéből s "összetörtek egy csomó íróasztalt, széttéptek egy pár kiló papirost! Biz' ez nagy hőstett! De egyebet aztán nem tettek, csak éppen ezt. Mert csak nem gondolják, hogy a magyar kulturát öldökölték vadságukban? A magyar kultura egy kicsit erősebb, semhogy azt néhány részeg oláh kamasz komolyan meg tudná ütni. Csak deszka és papiros pusztult ott, a magyar kultura pedig ezzel is dacosan erősödött. * Az ellenzék néhány hét óta a szokottnál is hangosabb. Csak a vak nem látja, hogy miért. Közelednek a választások. Elő kell hát szedni a nagy jelszavakat, piszkos gyanúsításokat, a fülsiketítő ordítozás rég bevált taktikáját — hátha a vérig bosszantott többség valami olyasmire ragadtatná magát, amiből nagyszerű tőkét lehetne kovácsolni a korteskörutakon ? Semmi sem uj a nap alatt. Ismerjük már jól ezt a módszert. De éppen azért tudunk rajta mélyen elszomorodni. Igy kezdődött a forradalom is. Annak ágyát is igy vetették meg. Hangos jelszavak, gyanúsítások, a fórumon levő férfiak lejáratása . . . mind, mind sorra következtek. j Szerencsére ma már tisztábban i lát a magyar nép. Megérti, hogy ez ) a sok handa-bandázás csak azért j van, hogy a nagyszájuak és a zsidók újra a hatalom birtokosai legyenek, nem pedig azért, mintha az ország sorsát akarnák jobb útra terelni. Remélhetőleg ezúttal hiába acsarkodnak. A józan, magyar nép meghallgatja talán idétlen lázitásaikat, de azzal a régi magyar mondással felel: „Csak egyszer volt Budán kutyavásár lí * Fiákeresek. Pár nap óta megint helyükön vannak a fiákeresek. Belátták álláspontjuk helytelenségét s egymásután visszakérik ipafigazolványukat. Mi volt a baj? Csak jogokat akartak, kötelesség nélkül. Azt a jogot, hogy ők pénzért vállalhatnak fuvart — ha nekik tetszik. De azt a kötelességet nem akarták vállalni, hogy akkor is helyt kell állani, mikor nekik nem tetszik. Az az igazság, hogy joga csak annak lehet, aki kötelességet ismer. A főkapitánynak erélyességéért elismerésünk. Kerekes Mihály temetése {Budapest, febr. 13.) M. T. I. jelenti: Osztatlan nagy részvét mellett temették el Kerekes Mihály nemzetgyűlési képviselőt vasárnap. A gyászszertartáson a politikai élet számos kiválósága jelent meg. A gyászszertartást Haypál Benó budai református lelkész végezte. A gyászdalokat a vasutasok dalárdája adta elő. Rassay Károly búcsúztatta el az elhunytat a nemzetgyűlés és pártja nevében. Bárczy István a polgárok cs munkások partjának nevében mondott búcsúbeszédet. A vasuta- 1 sok nevében Weisz Konrád tartóit j búcsúbeszédet. Az ónodi választó- j kerület nevében Orosz Lukács tartott beszédet. — A nyitott sirnál Drozdy Győző nemzetgyűlési képviselő beszélt. Ezután a vonatkísérők nevében búcsúztatták el, majd Haypál imája közben elhelyezték a j sírba. Mi van ma ? 1922. február 14., kedd R. kath.: Bálint. Prot.: Bálint Napkelte 7 óra 10 perckor nyugta 17 óra 18 perckor (5'18). Holdkelte 20 óra 54 p. (este) nyugta 8 óra 14 perckor (reggel) Este fél 8 órakor: Színházi előadás. XI. PSus koronázása Vasárnap zajlott le a koronázási ünnepély Istentisztelet a budai Mátyás-templomban Róma, február 13. Ma reggel ment végbe a Szent Péter templomban XI. Pius pápa megkoronázása. Az ünnepségen a Ratti-család, a szentszék melletti diplomáciai testület tagjai, a római patríciusok, a római málta rend képI viselői és körülbelül 50.000 meg! hívott vendég vettek részt. Kilenc i órakor kezdődött az ünnepélyesbeI vonulás. A menetben a bibornokok, i a pápai méltóságok, a diplomáciai őrségek és díszruhás gárdák vettek részt. Miután a pápa ünnepi nagy misét mondott, a diakónus XI. Pius fejére tette a koronát. A pápa áldást osztott és visszavonult lakosztályába. M. T. I. jelenti : Vasárnap délelőtt 10 órakor XI. Pius koronázása alkalmából ünnepi istentisztelet volt a budai koronázó Mátyás templomban. A szentmisét Prohászka Ottokár pontifikálta fényes papi segédlettel. -9 színház - a Városházán Röviden a Körösvidék is beszámolt arról a kulturáltságunkra szomorú fényt vető esetről, hogy a városi képviselőtestület milyen felszólalások után utasitotta el a színigazgató minimális segély iránti, méltányos és indokolt kérelmét. Az események torlódása eddig megakadályozott bennünket abban, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, de foglalkozunk, ha késve is, mert hiszen az egyik felszólaló bölcs városatya bátorságot vett magának a sajtót is egészen illetlen hangon aposztrofálni, tudatában annak, hogy az újságírók — nem virilisek s igy nem is védekezhetnek azonnal. Védekezünk tehát azon a területen, ahová a t. városatya ur nem követhet, ahol szellemi virilizmus van. Az elmúlt két esztendő alatt olyan csapnivaló, csepűrágó társulattal boldogított bennünket Csáky direktor, hogy a sajtó, amely tökéletes tudatában van kötelességének, — egyértelmüleg állást foglalt az ellen, hogy az 1921—22. idényre Csáky visszajöhessen. Amikor, küzdelmünk dacára, a színházat mégis megkapta, semmi bizalmat nem előlegeztünk a társulatnak. De amikor az üres és kellemes melegre átfűtött nézőtér előtt lepergett az első előadás: Erkel Hunyady László-ja, majd hasonló részvétlenség mellett, de pazarul kivilágítva, a következő előadások, akkor már nem bizalom előlegezéséről volt szó, hanem az elismerés pálmáját kellett átnyújtanunk Csáky Antalnak, aki Csonkamagyarország legjobb vidéki színtársulatát szervezte meg, hozta Csabára, hogy itt kulturát terjesszen, szépet, jót neveljen és művelje a müvelendőket. Sajnos, rosszul számított. Talán a malac ára, de bizonyára valami ilyesmi befolyásolhatja a csabai közönség kulturigényeinek megnyilvánulását, mert a kiváló, hangsúlyozzuk, vidéki viszonylatban elsőrangú társulat, kitűnő előadásait a legnagyobb részvétlenség mellett tartja, napról-napra. Hogy ilyen körülmények között az előadás megkezdése előtt és felvonásközökben nem ég minden égő, az csak természetes. A társulatnak azonban nem az volt a célja, hogy világitást-fütést kapjon, hanem segélyt kért, amit bizonyára minden városban, vagy községben megkaphatna, mert nem hisszük, hogy még egy hely akadjon, ahol avatatlan emberek hozzáértés nélkül merjenek hozzányúlni művészi kérdésekhez. A villany és a tűzifa — csak forma volt, t. Városháza! Ami most azt a képtelen megokolást illeti, hogy a színház nem elég meleg s hogy a nézőtér világítása csekély — azért nem érdemel segélyt a társulat, arra vonatkozólag csak annyit bátorkodunk megjegyezni, hogy — a szinházátalakitó építész hibájáért, aki elfelejtett a nézőtér fűtéséről gondoskodni — a színigazgató nem lehet felelős. Tessék csak félig megtölteni a színházat — mindjárt melege lesz a városatya urnák is. Világítás pedig a színpadon vaa — könyörgünk szépen — az kerül igen sokba, az alsó, felső, oldal szuffiták, a felső ívlámpák, a reflektorok. Ha ezeket a városatyai páholyok elé szerelnek, ugy — láthatók volnának, de ez — nem szokás, nem divat. S végül a sajtó! Megnyugtatjuk a kritizáló városatyát, hogy mi is hallgattuk a Wagner-ciklust Beyruthban, láttunk elöadasokat a Burgtheaterben, a párisi Rejane színházban, a milanói Scala-ban, sőt Budapesten is és meg tudjuk bírálni ugy a darabot, mint az előadást Budapesten, külföldön éppen ugy, mint Békéscsabán. Ha majd Csaba szinház-at, komoly színházat épít, azután évi 2 millió arany koronát fizet annak a direktornak, aki hajlandó benne játszani — akkor máskép Ítéljük meg a helyzetet. Amig azonban ilyen színpadon, technikai lehetőségek nélkül, a legnagyobb részvétlenség mellett ilyen tökéletes, nivós előadásokat produkál Csáky, addig nem gáncs, hanem a legteljesebb elismerés illeti meg. Haszonrészesedés a sütőipari termékek után Az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság az alábbiakat rendelte el a sütüipari termékek árusítására vonatkozólag: A sütőiparosok minden süteményt a fogyasztónak is ugyanazon az áron tartoznak árusítani, mint a viszontelárusitónak. A viszontelárusitónak a fogyasztóval szemben felszámítható elárusítói jutaléka apró süteménynél (zsemle, kifli stb.) darabonként 20 fillér, egyéb fehér süteménynél (kalács stb.) pedig kgr.-ként 1 korona. A nyilvános étkezési üzemekben (a felszeletelve felszolgált kenyéradagnak legalább 7 dekagramm súlyúnak, a kalács (tejeskenyér) adagjának pedig legalább 5 dekagramm súlyúnak kell lenni. Az étkezői üzemek felszámitható elárusítói jutaléka aprósüteménynél darabonként 20 fillér, egyéb fehérsüteménynél és kenyérnél adagonként 20 fillér. Azok a nyilvános étkezési üzemek, melyek a sütőipari termékek után is fényűzési forgalmi adót rónak le, az ennek az adónak megfelelő összeget az elárusítói jutalékon felül hozzászámíthatják az eladási árhoz. Minden sütöiparos és viszontelárusitó tartozik az általa forgalomba hozott mindennemű sütőipari termék árát üzlethelyiségében akként feltüntetni, hogy az árak ugy bent az üzlethelyiségben, mint az utcáról könyHosenbenh. Németh férfi és noiszafaók Békéscsaba, Bndrássi-ut ZZ. Ajánlják dúsan felszereit szovetraktárukat az elegáns hölgy és uri közönség figyelmébe.