Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-01-31 / 25. szám

Békéscsaba, 1922. január 31. Kedd lll. évfolyam 25. szám. SZSJtKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : SO. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra SO K, negyedévre ISO K, félévre 300 K. Egyes szám ára 3 K. Leszámolás Hová lett a büszke magyar ön­tudat ? Hol van a magyar önérzet ? Hová lett a millenáris Magyarország ? A földtekéről letörölték. A helyén egy csúnya folt maradt és ezzel el vagyunk intézve. A folt a csonka -Magyarország. Igy gondolták, igy képzelték ellenségeink. De nem igy fesz! A nemzetek életében, a nemzetek történetében még emberöltők is csak pillanatnyi időt jelentenek, de a mi életünkben ez a mai idő egy örökké­valóság, aki ezt csak egy gondolat­tal is' meghosszabbítani akarja, az nemzetének sírásója lesz. És mit tapasztalunk, mit látunk ? A nemzetgyűlésen, ahol az ország sorsát kellene irányítani, a törvény­hozók érzik az elmúlás, az enyészet fuvalatát, tudják, hogy következik a tetemrehívás, következik a számon­kérés és a nemzet ítélőszéke előtt meg kell jelenniök, számot kell ad­niok választóiknak, hogy mit vé­geztek ? Ez a leszámolás! Ezt a leszámolást rendesen meg­előzni szokta a nagy mosakodás, amit parlamenti nyelven ugy szok­tak kifejezni, hogy: hazabeszélés. A képviselők most önmagukat akarják fehérre mosni — hazabeszélnek a választóiknak, hogy ők milyen ártat­lanok, hogy ők minden jót akartak cselekedni a haza érdekében, de a többiek ezt megakadályozták, tehát nem ők a hibásak, hanem a több­ség ! Igen ám ... de a többség min­den egyes tagja igy külön-külön is hazabeszél és mi hallgatók, mi vá­lasztók jogosan azt kérdezhetjük, hogy hát hol is az a többség és kik azok, akik a becsületes, jószándéku munkát az ország érdekében meg­akadályozták ? Urak, urak I Képviselő urak I Ne játszunk szembekötősdit ! Mindennek van határa. Mi váiasztók akkor, ami­kor a bizalmunkért a képviselő urak hozzánk fordultak és a keresztény eszme magasztos jelszavainak foly­tonos hangoztatása mellett Ígéretet tettek, hogy a keresztény Nagyma­gyarország újraépítésének munkáján ból részt követelnek, mi szívesen állottunk az eszme szolgálatába és mandátumot adtunk a képviselő uraknak. De méltóztassanak megengedni nekünk, hogy mi mint munkaadók is élhessünk azzal az elemi joggal, ami minket megillet, hogy megkér­dezhessük : mit végeztek ? A beszámoló igen könnyű. A be­ígért nemzetépítő munka a nagy nyilvánosság előtt ment volna végbe. A monumentális nagy építkezésnek legalább a fundamentumát már le­rakni kellett volna. És mit látunk ? Nemcsak, hogy hozzá sem fogtak, hanem még a talajt is megrongálták. Nem szükséges e leszámoláshoz segítséget kérni, sem a müveit, sem a műveletlen külföldtől. A számadás igen egyszerű. A felelősséget sem kell egymásra hárítani. Mindenki felelős. Felelősek vagyunk mi is választók, hogy vakon bíztunk azokban, akik annakidején hangzatos frázisok és szemforgatások mellett a nemzet­rontó elemeknek a felelősségrevoná­sát ígérték és azután lassan-lassan keblükreborulva valósággal össze­házasodtak velük. Manapság már egész nyíltan a liberalizmus vizén eveznek és han­gos kurjongatások mellett a tó köze­péről fenyegetőznek, hogy majd a leszámoiás napján terrorcsapatjaik­kal fognak megjelenni I Mintha 1918. év őszét imánk! Fenyegetnek. Terrorizálnak. Bíz­nak a magyar nembánomság ősi átkában, azt gondolják, hogy ennek a nemzetnek már úgyis minden — mindegy I De most az egyszer igazán csa­lódni fognak. Elég volt. Nem enged­jük magunkat birkamódra vezettetni. Nem kívánunk semmi lehetetlent. De követelni fogjuk, hogy a nemzet sorsát intéző férfiak, a megválasz­tandó képviselők, ugy egyéniségük, mint rátermettségüknél fogva is min­den tekintetben megfelelő garanciát nyújtsanak arra nézve, hogy a nem­zeti eszme, a magyarság jól felfogott érdekében, minden melléktekintet nélkül érvényesülni fog. A szomorú tapasztalat megmutatta, hogy az ígéretekre adni semmit sem lehet, mert ezeknek az ígéreteknek a kutforrássa rendszerint csak az egyéni érvényesülés lehetőségéből fakad. De a tapasztalat megmutatta azt is, hogy van a nemzetnek egy olyan hatalmas rétege, amire építeni lehet. Ez az Ébredő Magyarság! Ez az a szikla, ez az a sziklaszilárd fundamentum, amin a jövendő ke­resztény „Nagymagyarország" fel­épülni fog. Más megoldás nincs! Itt az idő! Válasszatok! Szabad­ság, vagy szolgaság — fegyver, t vagy bilincs között! Történelmi időket élünk. Most dől el a nemzet sorsa. A mai rendszer a sirhoz vezet, ahol elpusztulunk és nem lesz többé feltámadás! Az „Ébredő" eszme a nemzet hajn?lhasadását jelenti, ennek dia­dalmas bevonulása meg fogja terem­teni minden magyar sóvárgó vágyai­nak eszméjét a keresztény Nagy­magyarországot. Remetei Kővári János. A nemzetgyűlés hétfői ülése Budapest, jan. 30. A nemzetgyűlés hétfői ülését Boti­lik József alelnök délelőtt fél 11 óra­kor nyitotta meg. Az ipartörvény revíziójához Egri Nagy János szólal fel elgőnek. Né­zete szerint ha azt akarjuk, hogy mentől több kisgazda legyen, akkor azt is kell akarnunk, hogy minél több kisiparos is legyen. Elismeréssel adózik Hegyeshalmi kereskedelem­ügyi miniszternek a javaslat benyúj­tásáért, ami által iparunk a nyugati államokénak nyomába lép, sőt a ta­noncképzés terén felül is múlja azo­kat. A kisiparosokat bele kell kap­csolni a szövetkezeti életbe, ami le­hetővé tenné számukra olcsó anyag beszerzését és előleg biztosítását. El kell venni minden olyan nagy­birtokot könyörtelenül, amely nem áilit mezőgazdasági gyárakat. A tör­vényjavaslatot elfogadja s határozati javaslatot nyújt be az iránt, hogy vizsgálják felül az 1920. augusztusa óta kiadott iparigazolványokat. Elnök felolvassa a szent kollé­giumtól a pápa elhunyta alkalmá­ból küldött részvéttáviratra érkezett választáviratot. Grieger Miklós örömmel .üdvözli az ipartörvény revízióját, amely ko­moly munka, de kár, hogy hatása csak évek múlva válik érezhetővé, holoit a kisiparnak azonnali segít­ségre volna szüksége. A törvény­javaslatot elfogadja. Ötperces szünet után Gadl Gasz­ton személyes kérdésben szólal fel. Foglalkozik január 20-iki esemé­nyekkel. Hálás köszönetet mond a Háznak az iránta megnyilvánult nagy bizalomért. Oláh Dániel elfogr.dja az ipar­törvény javaslatot. Beszéde alatt Gadl Gaszton a Ház hangos éljen­zése közben elfoglalja az elnöki széket. Koródi Katona István nem he­lyesli, hogy a kormány nem helyezi egészen hatalyon kivül a régi ipar­törvényt. A javaslatot általánosság­ban elfogadja. Elnök a javaslat altalános vitáját berekeszti, minthogy a többi felirat­kozott szónokok nincsenek jelen. Nyilvános választás rendeleti alapon ? (Budapest, jan. 30.) A kisgazda­pártban és kereszténypártban szó | volt arról, hogy ha az ellenzék j obstrukciója következtében nem si­j kerül a választójogi törvény meg­szavazása, akkor rendeleti alapon nyilvánosan ejtik meg az uj válasz­tásokat. Anglia önállóságot kinál Egyptomnak (London, jan. 30.) Az angol kor­mány nem hajlandó erőszakossá­goknak szabad folyást engedni, el­lenben készségesen eltűri, "hogy Egyp­I tom önálló állammá alakuljon és kü­lön parlamentje és külügyminisztere legyen. Presbiteri gyűlés A békéscsabai ág. h. ev. egyház képviselőtestülete f. hó 30-án d. e. 9 órakor nagyjelentőségű gyűlést tar­tott dr. Szeberényi Lajos Zs. espe­res és Korossy László felügyelő ve­zetése alatt. A néhai Korén Pál ha­lálával megüresedett lelkészi állás betöltése, illetőleg ezen állás betöl­tésére vonatkozó hivány megállapí­tása volt a legfontosabb tárgy. Tudvalevő, hogy ebben az ügy­ben már régen folyik tárgyalás s az volt az irányzat hogy az elhunyt lel­kész állását a réginél jóval kisebb fizetés biztosításával töltetik be. E szándékáról a csabai presbitérium értesítette is a bányakerületi püspök­séget. A gyűlés első pontja dr. Raffay Sándor püspök terjedelmes leirata volt, amelyben főpásztori szeretettel figyelmezteti a presbitériumot arra, hogy a hivány megszerkesztésénél ne tévessze szemelől a törvény ren­delkezéseit. Az éljenzéssel fogadott püspöki leirat után Korossy László ismertette a kiküldött bizottság javaslatát a lelkészi állás betöltése körül felme­rülő ügyekben. Eszerint: 1. Az uj állás javadalma legyen 100 q buza, 30 hold (1100 m^föld használata s évi 1310 K. 2. A lelkészt felmenti az egyház a segédlelkész tartásának kötelezett­sége alól. 3. A régi fizetésből fennmaradó 90 q búzát és 22 hold föld haszon­élvezetét a három kisebb jövedelmű lelkészek fizetésének javítására for­dítják. 4. A három kisebb javadalmu lel­kész rendkívüli segélyeit érintetlenül meghagyják, de azt évről-évre kell megszavaznia a presbitériumnak. 5. Az elhunyt Korén Pál lelkész félévi fizetését a hátramaradottaknak — mivel azok önálló keresettel bír­nak — nem fizetik ki. Elsőnek Linder László lelkész szólalt fel, aki indítványozta, hogy az első javaslat mellett tartson ki a presbitérium, amely javaslat a mostaninál jobban csonkítja meg a hiványt. Ezután hosszú, néha-néha kissé heves vita indult meg. Vidovszky Kálmán, Kerepeczky György, Nóvák György azt hangoz­tatták, hogy érintetlenül kell hagyni a régi fizetést, hadd legyen ezen­túl is kimagasló állás a csabai papi állás s legyen eleve kizárva min­den — ellenségeskedést könnyen teremtő felebbezési láncolat. Kraszkó Mihály, Áchim László, Bohus M. György, Horváth Mihály és Kiszely György a bizottság je­lenlegi javaslata mellett foglaltak állást. Korossy László ajánlotta, hogy a készpénzfizetést 4000 K-ra emeljék fel. Ezt az indítványt pártolta Sze­berényi Lajos Zs. is.

Next

/
Thumbnails
Contents