Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-10-23 / 237. szám

Békéscsaba, 1921. október 23. Vasárnap //. évfolyam 237. szám, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 35 K, negyedévre IOO K, félévre 200 K. Egyes szám ára 2 K. i) magyor f ojyisszoszapitoso gazdasági téren Ma már majdnem egészen bizonyos, hogy a köztisztviselőknek ruházati cikkekkel való ellátása céljából szükségessé vált szállítások kiadásával kapcsolatosan a keresztény sajtó hiába tiltakozik bizonyos várható intézkedések ellen. Budapest magyar sajtója megállapította, hogy a köztisztviselők fogyasztási szövetkezete jónak látta ezeket a milliárdos szállítási üzleteket minden nyilvános pályázat mellőzésével két olyan cégnek kiadni, melyeknek erre a szállításra semmiféle igényük nincsen. Kétségbevonhatatlan tény ma már, hogy az óriási szállításnál a keresztény gazdasági érdekeltségeket nemcsak magából a szállításból, de nagyrészt még az ellenőrzésből is kizárták. Felesleges volna e helyen azokat a cégeket támadni, melyek a szállitás'lebonyolitására megbízást kaptak, mert az ő részükről csak ésszerű volt az, hogy ha nekik a szállítást felajánlották, ugy azt vállalták is. A szállítás kiadására illetékes állami hatóságokkal szemben azonban felvetjük a kérdést, mikép egyeztethető össze, a sokak által annyira óhajtott jogrenddel az, hogy ezt az óriási szállítást a közszállitási törvényben foglaltak mellőzésével nyilvános pályázat nélkül teljesen sutytyomban olyan vállalkozóknak juttatják, kik minden cselekedetükkel bizonyítják, hogy a magyar fajnak gazdasági téren való érvényesülését semmi körülmények között sem hajlandók megtűrni. Távol áll tőlünk, hogy egyenetlenséget szítsunk, mert teljes tudatában vagyunk annak, hogy az ország mai súlyos helyzetében menynyire szükség van az egységre és hogy ily viszonyok között még kisebb hibákat is el kell nézni, nehogy tekintélyeket romboljanak s ezzel még nagyobb bajoknak váljunk okozóivá. Ezekkel a dolgokkal azonban a nyilvánosság elé kell lépni. Az ország polgárságának joga van arra, hogy nyilvános számadást kívánjon arról, hogyan használják fel az általa fizetett adókat és mikép hajtják végre a gyakorlatban a polgárság által a választások alkalmával nyilvánított akaratot. Lehet, hogy tévedünk, de nekünk az a benyomásunk, hogy az utóbbi időben a hatóságoknál tul erős „liberális" Befolyás vált érezhetővé, mely jelenséget a legnagyobb aggodalommal figyeljük. Mi ugy látjuk, hogy gazdasági politikánk irányzatán sürgősen változtatni kell, mert a mai viszonyok mellett az agrár társadalom, a hivatalnok középosztály és a munkásság gazdaságilag feltétlenül teljesen tönkre megy és a javak összessége egyre inkább oly osztály tulajdonába jut, mely osztálynak ehhez az országhoz tulajdonképen semmi köze nincs. Ismételten ajánlottunk már gyakorlatilag megvalósítható eszközöket, melyek alkalmazása esetén a gazdasági téren folytatott harcban sikereket érhetnénk el. Sajnos, mindezideig nem történt semmi. A végveszéllyel fenyegetett társadalmi osztályok közönye hamarosan meg fogja magát bosszulni. A merkantil-politika túltengését a közvéleménynek ] kell megfékeznie, még mielőtt ezen | a túltengés nagyobb veszélyeket j idézne elő. Sürgős szükség van arra, j hogy a központban a magyarság \ érdekében harcolóknak a vidéki, tehát külső szervezetek is segítségükre jöjjenek, mert a központi hatóságok megalkuvást nem ismerő elemei a vidéki nemzeti irányú társadalmi és gazdasági egyesületek, valamint a törvényhatóságok megmozdulását várják. Cser Frigyes. H H • • U • a magyar nemzethez! Budapest, okt. 22. Bethlen István gróf miniszterelnök ma a következő szózatot intézte a nemzethez és a nyugatmagyarországi felkelőkhöz: h m. kir. kormány a nyugatrnagyarországi kérdés békés megoldásáról tárgyait s Velencében olyan megegyezést kötött, amely a jelenlegi rendkívül nehéz körülmények között kedvezőnek tekinthető eredményt biztosit. R kormány ennélfogva a haza minden szolgájától elvárja, hogy a megegyezésben vállalt kötelezettségek teljesítését legszentebb hazafias kötelezettségének tartsa. Nyugatmagyarországi felkelők! Minden magyar meg van arról győződve, hogy hazafias lelkesedésből ragadtatok fegyvert határaink védelmére. Elérkezett azonban az idő, amikor nem vitézségtekről, hanem józan mérsékletről, hazafias önmegtagadásról kell tanúságot tennetek. Jól tudjátok, milyen nehéz küzdelembe került, amig a velencei eredményeket elérni sikerült. Ezt az eredményt nem szabad kockára tennetek ! Sopron és környéke, amelyet már elveszettnek kellett hinni, a miénk marad. Lehetségessé vált a trianoni szerz désben megállapított határok kiigazítása. Nem kell már aggódnotok odavaló fegyvertársaitok sorsa felett; — nem lehetnek ellenállásukért üldözéseknek kitéve. Erre Ausztria Velencében kötelezte magát. A tisztviselők sorsát is biztosítottuk. A további ellentállás nemcsak a Velencében elért eredményt veszélyeztetné, hanem a nagyhatalmak részéről alkalmazásba vétetnének azok a szankciók, amelyek Hazánkat végveszedelembe döntenék. Hősök voltatok a küzdelemben, legyetek most hősök az ön megtagadásban ! Régi harcos — uj köntösben Letette — amit annyi éven át Büszkén hordott — a szép egyenruhát... Sorjába tűnt el: kard, öv, sapka, bojt, Sujtás, csillag, mi legszebb dísze volt, Csákó, dolmány — s Isten csodája hogy A régi harcos mégsem változott. Bár testét szürke uj köntös fedi, Ügyet se vet rá, fiityet hány neki! Fityeghet rajta bármilyen ruha: — A katona — csak holtig katona! Ébresztő hangra kél fel rendesen, S tisztán, hetykén az utcán lenn terem . .. Akár ragyog a nap — akár esik Reá találhatsz késő esteiig. Fejét az égnek szegzi — ugy megyen, Az ezred élén járt ily délcegen .. . Keze között a somfa sétabot, Mint vértőlázott szál kard — ugy forog ... Már dér borítja holló fürtjeit, S a vén sas mégis ugy berzenkedik, Tüskés bajuszát ugy pödrönti meg Legényesebben ennél nem lehet... Tartása délceg, hangja is olyan; Kommandó pattog, csak ily zordonan ... Orcája tükre mély, borult, komor Alig-alig van rajt derű, mosoly S gödrében — mintha ott borongana A magyar égnek minden bánata.. . Ha ismerőssel olykor szóba áll. Kemény, szabályos „haptákot

1' csinál, S a szóbeszéd közt gyakran megesik, Kalapjáról is elfeledkezik, S ilyenkor más megoldást nem talál A homlokához kapva — szalutál. . . Az utcán minden közvitézt figyel: Végigmustrálja bus szemeivel, És vagy a „lépés'

1 vagy az „öltözet" Miatt — csatázik, zsörtöl az öreg, S búsongó arccal mond el száz hibát: — Ej nem tud itt már senki reglamát! Kaszárnya sarkon hosszan ácsorog, Be-bekukkant: hogy van-e még dolog? A régi utat nézi, kémleli, És mindig uj és mindig szép neki. . . Csillagvilágos, nyári éjszakán Takarodó halk, altató szaván El-eltünődve ... lelke felsajog, S csokorba fűz sok messzetünt napot, Emléket, őszi nagy gyakorlatot.. . Erdőn, mezőn, gyakorlótereken Megbújva, lesben vár türelmesen ... S arcán valami égi pír ragyog, Ha lát egy miméit harcot... attakot... Égő sóvárgás ejti meg szivét Csak egyszer tudna lóra kapni még, Hogy száguldozna — dicsőség után — A tűzbe, vészbe — tajtékzó lován ... Sötét estéken érkezik haza, S a harcot megismétli egymaga . .. Kopott mappákra gonddal ráhajol És képzeletben messze lovagol Az asztalából küzdőteret csinál! Van rajta tüzér, bakkancsos ... huszár... S játszik, játszik, mint nagy bohó gyerek, Mig pilláját álomsuly üli meg De álmában sem tud pihenni ám: Izeg-mozog, motyog ... Talán, talán ... Még most se fáradt s álló éjen át Abriktol egy-egy ólom rekrutát. VÁLYI NAGY GÉZA. Lapunk mai száma 8 oítiaL