Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-10-15 / 230. szám

Békéscsaba, 1921. október 15. Szombat H. évfolyam 230. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : GO. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 35 K, negyedévre IOO K, félévre 200 K. Egyes szám ára 2 K. 3 kisgazdapárt Ez a nevében is elsősorban és kizárólagosan agrár-párt, mely fő­ként az agrár-érdekek, helyesebben a kisgazda érdekek védelmére és ezek törekvéseinek előbbrevitelére alakult, a nemzetgyűlési választáso­kon nőtte ki magát kormányzó­párttá s ez a hirtelen növekedés okozta, hogy nein volt módjában a pártvezetőségnek megválogatni a „kisgazda párti" jelölteket. Mikor pedig az időközben fuzionált vezető pártok egységes pártjából kilépett a két ktilőn párt, a keresztény-pártok­ból még néhányan csatlakoztak a kisgazdákhoz — itt remélvén érvé­nyesülni. Ezek azok az okok, amely miatt a kisgazdapárt nem egységes és nem is lesz addig, amig ki nem veti magából azokat az elemeket, akik mint állandó bomlasztók, min­denkor készek arra, hogy a politikai helyzetet felborítsák — önérdekből. A -mostani programmrevizió is egy ilyen bomlasztási kísérlet volt, mert hiszen végeredményében oda vezetett, hogy a párt egy része — és pedig igen értékes része — szem­bekerült a párt többségével, mert Hem tartották megengedhetőnek olyan pártprogramm felállítását, mely ál­landó gyujtóanyagot dobna a poli­tikai életbe. A radikális-demokraták, némi li­berális árnyalattal kisgazdát játsza­nak e tisztes párt keretein belül és minden megmozdulásukat tulajdon­képen a kisgazdapárt neve fedezi. Ezeket a frondőrködéseket azonban már nagyatádi Szabó, a kisgazdapárt vezére is megsokalta és állítólag ki­jelentést tett, hogy lehetetlenné teszi azokat a mozgolódásokat, amelyek előbb-utóbb pártszakadásra vezetnek. Ez azonban szerintünk nem elég. A pártnak, ha ki akarja kerülni a vég­leges bomlást, minden esetre el keli távolítani kebeléből minden bom­lasztó elemet, bár milyen fájdalmas legyen ez al operáció. Mi a mostani kisgazdapárt mai politikájával sok­ban nem értünk egyet, mégis saj­nálnánk, ha a párt és a pártban képviselt igazi kisgazda-eszmék szen­vednének amiatt, hogy a Henc Ká­roly, a minden politikai pártárnya­laton keresztülment politikus és Dö­mötör Mihály, a volt kereszténypárti belügyministernehányadmagával min­den áron jogrendet akar menteni, detronizálni óhajt és Rákos meze­jére invitálja a nemzetet királyválasz­tani. A kisgazdapártnak címében benne van a célja, a programmja. Ettől eltérnie nem szabad, mert el­veszti létjogosultságát. Az pedig, hogy ellenségeink és a bécsi „emig­ráns" sajtó végtelen örömére jog­rendért kiált a kisgazdapárt, vagy pedig az 1920. évi i. t. cikkel ideig­: lenesen elintézett, számos pártközi I megegyezéssel nyugvópontra he­lyezett királykérdést akarják kiélezni, mind nem kisgazdaérdek, sőt azok érdeke, akik éppen a kisgazdapárt­tal és a kisgazdatársadalommal a legélesebb ellentétben állanak. Az az érv nevetséges, hogy karlista moz­galom van. Ez éppen ugy nincs, mint ahogy semmi szükség nincsen most a politikai frondőrködésre, a mely — ismételjük — előbb-utóbb a párt bomlására, az eszme buká­sára vezet. A kormányzó nom vesz részt a Vitézi Szék ünnepélyén Gyula, október 14. A kabinetiroda az alábbi távirati értesítést küldte az alispáni hiva­talnak a mai napon: ,,Kormányzó ur Őfőméltósága közbejött elhárít­hatatlan akadály következtében sajnálatára nem jelen­hetik meg a Vitézi Széknek békéscsabai ünnepélyén. Kabinetiroda." A nagy németek nem fogadják el a velencei egyezményt ? (Bécs, okt. 14.) A nagyné­metek pártja éles hangon tá­madja Schober kancellárt. Azt a vádat emeli ellene, hogy az osztrák pártok intencióival el­lenkező szellemben tárgyalt. Mindent megtesznek a velen­cei egyezmény elfogadásának megakadályozására. Akciójuk esetleges sikere ujabb kor­mányválságot jelentene Ausz­triára. Windischgratz herceg el akarja adni magyarországi birtokait (Budapest, okt. 14.) Windischgratz Lajos herceg magyarországi birto­kainak eladásáról folytat tárgyalá­sokat. Több kisgazdapárti képviselő kívánatosnak tartja Windischgratz magyarországi vagyonának zár alá helyezését. Az Egyesült Államok a jövő héten ratifikálják a német szerződést (Washington, okt. 14.) Hamarosan rákerül a sor a szenátusban a né­met—amerikai békeszerződés rati­fikálására. Azt remélik, hogy a sze­nátus kétharmada a ratifikálás mel­lett dőnt»és már a jövő hét első felében életbe is lép a szerződés. Százötven vaggon lőszer robbant fel Bukarast egyik erődjében {Kolozsvár, okt. 14.) Egy buka­resti erődben 150 vaggon muníció robbant fel. A borzalmas robba­| násnak 10 halottja és ugyanannyi j súlyos sebesültje van. A könnyebb j sebesültek és a robbanás oka még i ismeretlen. Külföldi pénzcsoportok az osztrák vasutakra alkusznak (Bécs, okt. 14.) Azok a külföldi pénzcsoportok, amelyeknek komoly érdekük, hogy Ausztria pénzügyi helyzete rendeződjék, felszólították Ausztriát, hogy állami vasutait adja el nekik. A felszólítás a legkomo­lyabb formában történt. Az érdekelt pénzcsoportok meggyőződése sze­rint az osztrák államvasutak eladása nagy tehertől mentesítené Ausztriát Gróf Bethlen és Schober hálásan nyilatkoznak az olasz közvetítésről (Velence, okt. 14,) Schober kan­cellár az egyezmény aláírása előtt kijelentette a MTI. munkatársa előtt, hogy hálával tartozik della Torrettá­nak a közvetitésért, amellyel lehetővé tette Magyarországnak és Ausztriának ujabb közeledését. Reméli, hogy a két állam közötti jóviszony ki fog épülni. Bethlen István gróf miniszterelnök is hasonló értelmű kijelentést tett. Az osztrákok kedvezőnek tartják a velencei egyezményt (Bécs, okt. 14.) A Velencéből visszatért delegátusok olyan kedve­zőnek tartják Ausztriára nézve a velencei tárgyalások eredményét, hogy remélik az összes pártok által való elfogadását. A hangulat általá­ban azt bizonyítja, hogy az összes pártok ellentmondás nélkül járulnak hozzá az egyezményhez. GONDOLATOK * * * Kommunisták és a jogrend. Bizony furisa, mikor ez a két fo­galom igy egymás mellé kerül, de hát a papir türelmes! A budapesti staidriális biróság most tárgyalja azoknak a kommunista összeeskü­vőknek a bűnperét, akik augusztus­ban puccsot és kommunista-felkelést készítettek elő, hogy ugy magukhoz ragadva a hatalmat, ismét felállítsák a jólétet, mely szociális termelésből fakad, az összes tökkáposzta és gerslivel egyetemben. Ez a terv ter­mészetesen annak az ötven ember­nek a terve maradt, akik aztán hűvösre kerültek, ahol álmodhatják a nekik szép világ eljövetelét, a vörös csillag uralmát. Most a túlsó oldal sajtója is foglalkozik a tár­gyalással és hűségesen megírja a vallomásokat, hogy miképen kell viselkedni a proletároknak, hogy nem szabad kímélni a polgárságot, nem kell félni a vértől, a katonatisztek sarzsiját a nyakukkal együtt kell levágni, pokolgép a parlament és a Ludovika alá, Károlyi Mihály elnök­sége stb. stb, Csak kommentárt nem fűznek hozzá. Vájjon miért? Ha egy egészséges pofont kicsal ke­resztény tenyértől a szíriai hitsorsos, a túlsó oldal egyértelmüleg üvölt jogrend után. Hát az jogrend, amit ők csináltak, s amit most tárgyal­nak? Így kerül össze a kommuniz­mus és a jogrend. * Bécsi Magyar. Megint a ke­zembe került ez az ocsmányság. Nyomdatermék. Az van a tetejére irva, hogy Bécsi Magyar Újság. Hogy bécsi, azt mindjárt látnom, éreznem, értenem kell, mihelyt az első sorát elolvasom, hogy újság, azt csak külseje árulja el, de a tartalma in­kább ponyvairodalmat, hazugságot, ocsmányságot, piszkot hirdet. Min­den még hagyján, hanem azt már igazán nem tudja az ember mély­séges felháborodás nélkül olvasni, hogy „magyar". Mert igaz, hogy magyar szavak vannak benne, de a szelleme, a hangulata az olyan távol áll a magyartól, hogy ki sem lehet fejezni. Szid mindent, ami magyar, bele­gázol nemzeti érzésünkbe, piszkot szór legszentebb hagyományainkra, olyannak tünteti fel a magyar gon­dolkozást, érzést és a magyar jelle­met, hogy attól iszonyodva fordul el minden jótett lélek. Most egy cikke Ostenbergről szól. Aki nem látta még ezt a sajtóron­gyot, el sem tudja képzelni, hogyan tür meg a nyomdafesték ennyi rágal mat, ennyi gazságot. Én már sok­szor olvastam. Mégsem tudom meg­érteni, hogy egy magyarul tudó ember, aki — ha soha magyar nem is volt — mégis csak látott magya­rokat, szitta a magyar levegőt, ette a magyar kenyeret, hogyan lehet

Next

/
Thumbnails
Contents