Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-10-13 / 228. szám

2 Békéscsaba, iy2I, október 13. Schober külön tárgyalt űelia Torrettával Gróf Bánffy külügy miniszter kedvező eredményeket remél a velencei konferenciától Velence, okt. 12. Kedden délután félbeszakították a konferenciát. Este 10 órakor foly atták tovább ismét a tárgyalásokat, amelyek éjfélig tartottak. Schober kancellár kérte, hogy külön tárgyalhasson della Torrettával. Az olasz külügyminiszter teljesítette kérését. Külön tárgyalásuk egy óráig tartott. Schober ma hosszas nyilatkozatokat adott le az olasz lapoknak. Kijelentette, hogy már szerdái; eiakart utazni Bécsbe, de a helyzet vá­ratlan alakulása arra kényszeritelte, hogy továbbra is Velencében maradjon. A magyar miniszterelnök tartózkodóan viselkedik a külföldi sajtó tudósítóival szemben. Bánffy Miklós gróf külügyminiszter kijelentette, hogy minden remény megvan a velencei tárgyalások sikerére. Különben nem is vállalta volna el a kormány a velencei konferencián való rész­vételt. Mi van ma ? 1921. október 13., csütörtök R. kath.: Kálmán, Ede. Prot.: Kálmán. Nap kél 6 óra 15 perckor, reggel. nyugszik 17 óra 17 (5-17) perckor. Hold kél 15 óra 43 perckor, délután. nyugszik 2 óra 30 perckor (—•—) Fél 6 órakor a kath. templomi énekkar (alt) próbája a felsőleányiskolában Vitézi bál és lóverseny A Békés—Aradvármegyei Vitézi Szék 16-iki ünnepsége áll most hat vármegye érdeklődésének homlok­terében. De méltán, mert hasonló fényes ünnepségek nem igen voltak még Csabán. A vitézek küldöttsége tegnap, kedden volt Budapesten, hogy azoknak a magas vendégek­nek, akik kilátásba helyezték' részt­vételüket, a meghívót átnyújtsák. Az ünnepségek fővédnökségét a főméltóságu nagyasszony, a kor­mányzó ur neje volt kegyes elvál­lalni, aki természetesen azokon részt is vesz. Nem marad el az ünnep­ségről a Kormányzó ur Őfőméltó­sága, a vitézek Főkapitánya sem és megígérték résztvételüket: József fő­herceg, dr. József Ferenc főherceg, valamint a kormány összes tagjai, akik Budapesten tartózkodtak. Az ünnepségek végleges műsorát teljes részletességgel holnapi szá­munkban fogjuk közölni. A lóverseny-jegyek holnap a szo­kásos elővételi helyeken már kap hatók lesznek. Hirdetéseket naponta délután 5 óráig vesz fel a kiadóhivatal. A szerbek agyonvertek egy magyar rendőrfogalmazót {Budapest, okt. 12.) A baranyai felszabadulás után dr. Preiser Már­ton budapesti rendőrfogalmazót Szabadkára rendelték ki vonalellen­őrnek. A szerbek a napokban orozva megtámadták és agybafőbe verték. Súlyos sérüléseivel Budapestre szál­lították, ahol ma meghalt. Szigorú készültségben állanak a felsösziléziai csapatok {Páris, okt. 12.) A népszövetségi tanács ma a felsősziléziai döntéssel foglalkozott. A tárgyalások végső eredménye még ismeretlen. Hivata­los jelentés szerint a felsősziléziai csapatokat szigorú készültségbe he­lyezték és ostromállapotot léptettek életbe. Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország! Praznovszky Svájcba utazott {Páris, okt. 12.) Praznovszky Iván, Magyarország volt meghatalmazott minisztere uj, követi megbízólevelét ma adta át Briand francia külügy­miniszternek, akivel hosszabb meg­beszélést folytatott. Töbl) fontos ügynek elintézése után elutazott Svájcba, ahol szabadságidejét tölti. A követség vezetését helyettese vette át. Béhésmegye közállapotai Az alispánnak a 15-ifti megyegyülés elé terjesztendő jelentése Dr. Daimel Sándor alispán a vár­megye közállapotairól az alábbi je­lentést terjeszti a szombati megye­gyülés elé: Közegészségügy A közegészségügyi viszonyok álta­lában kedvezőtlenek és az előző idő­Nagyon restellte a dolgot Drje­nyovszky gazd'uram, hogy ő nem lehetett váltótanu, mert nem tudott írni. Hát az még akkor nem volt olyan nagy szégyen, mert az oskolajárás nem volt kötelező, de az már szé­gyen volt, hogy a koma, sógor, vagy esetleg testvérnek sem tanúskodha­tott, pedig hát ő civilizáltabb, felvi­lágosodottabb volt, mint a többi ha­sonló gazda, mert már — kávéházba is járt, sőt — horrendum dictu — billiárdozott is. Hát bizony — szégyen ide, szé­gyen oda — de hát Drjenyovszky uram csakugyan járt a Zöldfa-ven­déglő kávéházába, amint a Fiume felépítése előtt nevezték, az annak helyén volt földszintes vendégfoga­dót. Hogy is botlott be Drjenyovszky uram a kávéházba ? Hát az ugy esett, hogy Drje­nyovszky uram szintén a Buzapiac­téren lakott, a mostani-13. számú házban. Jó gazda volt Drjenyovszky uram, ő építtette azt a szép kőházat a Fe­renc József-téren. Volt miből. Persze, útjába esett a kávéház, ha templomba ment, ha templomból jött s az ördög nem alszik, bizony becsalták egyszer is, másszor is, végre is rákapott. De hát mit ártott az az olyan nagy gazdának! Ha költött is valamit, maradt is. Tellett bőven arra is. Nem akadt volna meg ilyen kicsi­szakhoz viszonyítva majdnem válto­zatlanok voltak. A vöröshimlő a vár­megye több községében az év első felében járványosán uralkodott. Ez okozta a hevenyfertőző, ragadós bajokban történt megbetegedéseknek feltűnő emelkedését. Mig ugyanis 1921. év február hó 1-től 1921. év május hó l-ig terjedő időszak alatt hevenyfertőző bajban megbetegedett 1999 és meghalt 82, vagyis 2 szá­zalék, addig az 1921. év május hó 1-től 1921. év szeptember hó 15-ig terjedő időszak alatt hevenyfertőző bajban megbetegedett 2055, meghalt 89, vagyis 4 százalék. Nincs tüzelője a kórháznak A vármegyei közkórházat illetőleg — sajnos — semmi örvendetesei sem jelenthetek. A betegforgalom a közeli szomszédság elvesztése óta a megszokott arányban most is fennáll a létszám állandóan 600 körül van, de az intézet gazdasági viszonyai egyre nehezebbekké válnak. A kór­ház gépberendezései lassankint el­avultak s ujakkal volnának póto­landók, az épületek, utak, járdák is alapos javításra szorulnának már, a belső berendezési szükségletek a betegek fehér és ruhaneműi is na­gyobbmérvü pótlást igényelnének, de ezekre — sajnos — éppen ugy nincsen pénzügyi fedezet, mint ahogy nem lehetett fűtőanyagokat sem be­szerezni kellő mennyiségben. Nagyon nehéz megpróbálta­tás s a hidegtől való keser­ves szenvedés vár szegény betegeinkre a közeledő télen, amelyet megint fűtetlen szo­bákban kell valószínűleg vé­gig dideregniök épp ugy, mint a legutóbbi két hosszú telet, amely vérszegény és hiányosan táplált betegeink között bizony sok áldozatot követelt. Élelmi cikkekkel is szűkösen van ellátva a kórház, mivel a rendkívüli drágaság folytán ezekből sem lehet ségért s ha el is akad, kihúzza a két szép szürke, mert hát város­szerte hires volt ám a két szép szürkéje, melynek nem volt párja még a határban sem. Büszke is volt rá, ezért maga szerette hajtani, ment is az ugy, mint a villám. Ragyogó példája ennek az, mikor egyszer jött haza Gyuláról csak ugy üres szekéren, hát egyszer csak rá­szól útszélről két istenadta finánc, hogy: — Bácsi, vegyen fel a szekérre: Megvetőleg néz rá a két fináncra, — hej) mert akkor nem szerették a magyarok a fináncot s foghegyről odaköpi: Nem lehet ám, nincs ülés, se szalma. — Nem baj a' gazd'uram, — el ülünk mi a szekér oldalán is — el­fáradtunk, hát csak vegyik fel, az Isten áldja meg! Huncut villogás röpper, át a sze­mén, ki tudja mire gondolt? — de abban a pillanatban megáll a két szürke. — No hát üljenek fel, de jól fo­gódzanak a székéroldalhoz, mert sietős az utam s gyorsan hajtok. A két finánc már is ott kapasz­kodott a szekér oldalán s lábuk közé szorították a puskát s azzal röpült a két szürke, mint a szélvész — csakhogy egy szelid rántásra nem a kitaposott kocsiúton, hanem a kocsiút melletti göringyes, hepe­hupás, rázós részén az országútnak. Folytatása következik. Csabai életképek Utógondolatok a váltóról Irja Fábry Károly III. Ugy-e t. olvasó, most azon gon­dolkozol, hogy lehetett az, hogy az a cseh zsebrák olyan könnyen be­csaphatta Kvanko uramat ? Persze te nem tudod, hogy ez­előtt 30—50 esztendővel a váltó még erősen ösmeretlen jószág volt, az emberek még fogalmával sem voltak tisztában, a közönséges emberek valóságban pedig soha sem láttak. Mikor már kezdtek róla beszélni, akkor azt valami földöntúli hatalom­nak vélték. Volj itt egy jóravaló özvegy asz­szony, egy mérnök özvegye, az öreg Rauschné, ott lakott a Buzapiac-té­ren, a mostani 16. sz. házban Emilia gyönyörű szép unokájával. Ennek is volt históriája, de az most nem tar­tozik ide. A szegény jó asszonynak' volt egy kis pénzecskéje, a mit reá szorultaknak kölcsön adogatott becsületes szép szóra vagy valami iráskára. Egyszer csak figyelmeztette valami jóakarója, hogy jobb volna, ha pén­zecskéjét váltóra adná, mert az biz­tosabb. Megfogadta a jó tanácsot s a leg­első .kölcsönkérőnek ^megmondotta, hogy ezentúl csak váltóra ad köl­csön. De hát bizony mindjárt megre­kedtek, mert egyikök sem tudta, hogy mi az a váltó ? El kellett menni megkérdezni a tanácsadót, hogy hát hol kapják ? így ment el a trafikba a kölcsön­kérő s vett egy váltót 150 frtra ér­vényest, elvitte az özvegyhez, aki erre odaadta a 150 frtot az — üres váltóra, miden aláírás nélkül. És mikor az adós visszahozta a kölcsönt, Rauschné asszony vissza­adta neki a váltóblanquettát s meg­jegyezte, hogy Iám ez mennyivel jobb, nem is kell firkálni semmit. A váltó itt csak akkor kezdett di­vatozni, mikor az 1873-iki bécsi nagy krach beütött s pénzválságba került a monarchia. Egyszerre eltűnt a pénz. Volt hajsza utána, többé nem igen lehe­tett kapni pénzt másképen, csak bankban, csak váltóra. Egyszerre be­csülete lett a váltónak, meg a zsi­ránsnzk, mert a váltó csak ugy lett gilt, ha hárman írták alá. Hát mire való a testvér, a sógor, a koma ? Gyere komám ! ird alá a váltót. S a koma, sógor irta szor­galmasan alá magát — tanúnak, mert hát — ugy gondolta — csak azért kell aláirni, hogy tanú legyen, nem kapott ő abból semmit, igy hát csak azt bizonyította, hogy a koma vette fel a pénzt, a koma meg is fizeti, becsületes ember az. Nem egy gazda dicsekedett vele a kávéházban, hogy ugy, meg amúgy, neki olyan a becsülete, hogy mindig őt hívják a bankba tanúnak.

Next

/
Thumbnails
Contents