Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-12-29 / 294. szám

Békéscsaba. december 29 Benicz&y szabodlábon I A n©mz®ti8wűiés szerdai ülése A budapesti büntetőtörvényszék vizsgálóbirája, Lengyel Ernő dr. ma délelőtt hirdette ki végzését a királypuccsal kapcsolatban letartóz­tatásban levő Benicky Ödön nemzet­gyűlési képviselő ellen folyamatban levő bünügyben. Az ügyészség lázadás büntette miatt indítványozott Beniczky ellen vizsgálatot és vizsgálati fogságot. A vizsgálóbíró az ügyész indítványát elutasította, mellőzte a vizsgálat el­rendelését és Benicky Ödön szabad­lábra helyezését rendelte el. A vizsgálóbíró végzésének indo­kolása részletesen ismerteti a lefolyt eseményeket, majd megállapítja, hogy Rakovszky István és társai erőszak­hoz folyamodtak. Rakovszkyék cse­lekményénél még lehet lázadásról beszélni. Benickynél azonban nem, mert Beniczky Ödön ugy az erő­szak alkalmazása idején és azt meg­előzőleg is Budapesten tartózkodott. — Igaz ugyan — mondja a vizs­gálóbírói végzés — hogy itt Buda­pesten is történtek intézkedések né­hány politikusnak, köztük nagyatádi Szabó István volt miniszter letartóz- j tatására, ez azonban nem meríti ki ! a lázadás fogalmát, mindössze a nemzetgyűlési tagok elleni erőszak j bűntettét, illetve az arra való szövet- ; kezést állapítaná meg. Ez is bün- ' cselekmény ugyan, de erre vonat- í kozólag az ügyészség indítványt nem ) terjesztett elő. A vizsgálóbíró végzését nyomban közölte a királyi ügyészséggel, amely '• a végzésnek szabadlábrahelyezésre ! vonatkozó részét tudomásul vette és i nyomban intézkedett, hogy Beniczky I Ödönt szabadlábra helyezzék, ellen- | ben a vizsgálat mellőzésére vonat- j kozó rész ellen, a vádtanácshoz föl- ! folj'amodást jelentett be. Lehoczky Alíklós dr. kir. ügyész- j ségi alelnök ma délben a pestvidéki j ügyészség fogházába ment és ott j foganatosította Beniczky Ödön sza- t badlábrahelyezését. | Budapest, dec. 28. • Mára az ügyészség a vizsgáló­bíró végzése ellen felfolyamodást i jelentett be a vádtanácshoz, és pe- ; dig nemcsak a vizsgálat megszün­tetése miatt, de Beniczky szabad- j lábra helyezése miatt is. Budapest, dec. 28. A nemzetgyűlés mai ülését 10 órakor nyitotta meg Gaál Oaszton elnök. Bejelenti, hogy az interpellá­ciókra fél kettőkor kerülhet sor. A mentelmi ügyek előadója jelen­tést tesz a bizottságnak december 15-én tartott üléséről, amelyen báró Korányi Frigyes, Kutkafalvy Miklós, Andaházi Kasnya Béla és Windisch­grütz Lajos herceg ügyét intézték el. Karaffiáth Jenő két sürgős indít­ványt terjeszt be, amelyek egy ne az anya- és csecsemővédelem kifejlesz­tésére, másika pedig a közigazgatás megreformálására vonatkozik. Hermann Miksa indítványozza, hogy az indemnitási vita letárgya­lásáig hosszabitsa meg a Ház 2 órával üléseit. Az indemnitási vita első szónoka Schlachta Margit, aki hangoztatja, hogy az állani pénzügyei már a háború előtt is rendezetlenek voltak, azóta pedig csak folyton növekedtek az állami adósságok. A nök éppen ugy viselik a nagy adóknak és a vagyonváltságnak a terheit, mint a férfiak, tehát őket kétszeresen illeti meg a szavazafi jog. Mózer Ernő, a küiügyí bizottság előadója a külállamokkal való ke­reskedelem ideiglenes szabályozásá­ról.szóló javaslatot terjeszti a Ház elé Apponyi Albert gróf reflektál Schlachta Margit beszédére. Nem osztozik abban a nézetében, hogy az ország pénzügyei már a háború előtt is rendezetlenek lettek volna. A nők választójogát elismeri a Schlachta Margit által említett esetekben. Át­térve az indemnitás ügyére kijelenti, hogy a jelenlegi pénzügyminiszter iránt a legteljesebb bizalommal vi­seltetik. A sajtószabadság helyreállí­tása a közszabadságok ügyét jelen­tékenyen előbbre viszi. Hosszasan foglalkozik a Hangya ügyével s a pénzügyminiszter expozejával. Az indemnitási legfeljebb egy hóra haj­landó megszavazni. Kerekes Mihály csodálkozását fe­jezi ki afölött, hogy a miniszterel­nök n.ost akar a szocialista mun­kássággal kibékülni. Kijelenti, hogy nincs olyan munkás, aki el nem ítélné Kun Bélát. Az állandó harc­nak nincs létjogosultsága. A magyar munkásság becsülettel kivette ré­szét a világháborúból. Hibáztatja a kormány eddigi politikáját. Határo­zati javaslatot nyújt be, hogy a nemzetgyűlés utasítsa a kormányt az árvizsgáló bizottság feloszlatá­sára. Hibáztatja, hogy a földmun­kásokról nem történt gondoskodás. Köv/eíeii a fogyasztási adó eltör­lését. Elnök napírendinditványt tesz, melyhez Rassay, Eteky és Ernst Sándor szólalnak fel. Ezután áttér­nek az interpellációkra. Kerekes Mihály a debreceni do­hánygyárból elbocsátottak ügyében interpellál. Kállay Tibor pénzügyminiszter azonnal válaszol és kilátásba he­lyezi, hogy az ügyet alaposan meg­vizsgálja. Ezzel az ülés negyed 3 órakor végetért. 15 miiÉás ünneplése Guönyörü, lélekemelő ünnepség volt legutóbb Gyulaváriban, amikor egy becsületes munkás nyerte el hosszú évtizedek hűséges munká­jával kiérdemelt jutalmat. Irházi József gyulavari lakos me­zőgazdasagi cseléd 40 év óla szol­gál hűséggel és becsüleítel gróf Almásy Dénes gyulavári uradalmá­ban. Tisztes és hűséges szolgálatára tekiníte! a m. kir. földmivelésügyi miniszter okiraiban elismerését fe­jezte ki, azonkívül pénzbeli juta­lomban is részesítette. A rnegjuíal­ma.ottnak a kitüntetés 1921. dec. 3-án délután rendkívüli közgyűlés keretében a járási hatóság, az ura­dalom képviselője és nagyszámú érdeklődő községi lakossag rész­vételével adatott át. A járási főszolgabíró rövid be­széddel méltatta a megjutalmazott érdemeit és átadta a jutalmakat. Ezután a községi elöljáróság ne­vében a községi főjegyző üdvözölte lelkes szavakkal, majd Ondrus jó­szágfeíügyeio köszöntötte az ünne­peltet és átadta az uradalom aján­dékát. A ref. egyház nevében Ko­csis Jenő református lelkész mél­tatta a megjutalmazott érdemeit, végül Irházi József mondott meg­hatva köszönetet az iinnepeltetesért. Olasz tiltakozás a sebenicoi incidens miatt (Róma, december 28.) A sebenícoi kikötőben egy olasz hajót megtámad­tak. A véres incidens miatt a bel­grádi olasz köv :et erélyes tiltakozását jelentette be a jugoszláv kormány­nak. A római sajtó szerint az olaszok teljes elégtételt követelnek. Követelik a felelős hatóságok példás megbün­tetését is. van ma ? 1921. dec. 29., csütörtök R.kath.: Tamás pk. vt. Prot.: Dávid. Napkelte 7 óra 48 perckor nyugta 16 óra 17 perckor (4'17) Holdkelte 7 óra 38 perckor (reggel) nyugta 17 óra 54 perckor (délután) Este fél 8 órakor színházi előadás. 4 » a 0 fi H B I fj| postai díjszabás A hivatalos lap mai száma közii a kereskedelemügyi miniszter ren­deletét, mellyel a posta-, távíró- és telefondíjszabást állapítja meg. Az uj díjszabás a következő: Levél 1. Bérmentesítési dij belföldre: a) a helyi (a belső és külső kéz­besítő területen belül való) forga­lomban 20 grammig 2 K és minden további 20 gr.-ért 50 fillér; b) a távolsági forgalomban 20 grammig 2 K 50 f. és minden to­vábbi 20 grammért 50 f. 2. Az Ausztriába, Cseh-Szlová­kiába, Németországba és Romániába 20 grammig 4 K 50 f. és minden további 20' grammért 3 K. 3. Egyéb külföldre 20 grammig 6;K és minden további 20 grammért 3 K. 4. Hatóságok, hivatalok és hiva­tali közegek által vagy ezek címére magánosok által belföldre feladott hivatalos levelek bérmentesítési dija 100 grammonként: a) a helyi for­galomba 2 K. b) a távolsági forga­lomban 2 K 50 f. 5. A zárt levelezőlap a levéllel egyenlő díjszabás alá esik. Levelezőlap. h levelezőlap bérmentesítési dija a belföldön (ugy a heluí, mint a tá­volsági forgalomban) 1 50 K ; az 1. §. 2. pontjában említett viszony­latban 3 K; egyéb külföldre 4 K. A nagy árvíz 1888. Elbeszéli: Fábvy Károly III. Láttál-e már árvizpusztitást t. Olvasó ? Ha nem láttál, akkor nincs fogalmad arról, hogy minő vesze­delem az! Milyen nehéz az elől menekülni, külö­nösen ott, ahol nincs semmi hajó, mentő eszköz. Az óvatosabbak ugy gondoskodtak magukról, hogy tutajokat verettek össze az udvaron és ott feküdt a szárazon a mentő tutaj, hogy ha az árvíz felveti, legyen min menekülni. A veszedelem mind nagyobb és nagyobb lett, sokan már lemondtak minden reményről, különö­sen akkor, mikor Szegedről megjelentek a vesze­delem terén : — a pionírok is. Az árvíz ostroma olyan széles vonalon húzódott, hogy már ellenállni sem iehetett. A pionírok sza­ladgáltak ide-oda, de kevesen voitak ahhoz, hogy a hosszú vonalon véges végig gyorsan gátakat emelhessenek, hát szépen lerakták mentő csónak­jaikat az utcákon. Hátborzongató volt ezt látni. Képzeld el t. Olvasó, hogy ott álltak a mentő csolnakok, a katonai pontonok az Orosházi-utca sarkán, a mostani volt osztrák-magyar bank-palota előtt, a városháza előtt, a Zöldfa-vendéglő előtt, hogy amint betör az ár, csolnakjaikkal siessenek menteni az . . . emberéletet. Csak azt, semmi mást. Soha olyan szomorú március 15-ét nem ültünk, mint 1888 március 15-én. A polgári kör ott volt, ahol most a Böttger kereskedése van, a dr. Simkó­házban. Ott kosztoltak többen Disztl Mihály polgári köri szolgánál, mégis össze jött tehát oda pár ember és megemlékeztek a 48-as nagy napokról. De ez a beszélgetés olyan volt, mint a halálraítélteké. Komor, kétségbeesett, hisz egy egész város volt halálra ítélve, kegyelem nélkül, menthetlenül. A leghátborzongatóbb gondolat az volt, hogy merről fog az ár legelőbb betörni ? Az bizonyos volt, hogy ahol áttöri a gátat, ott irtóztató tömegével elsepri a házakat, mint a kártya­várat. Ott nem marad meg még a kőház sem, még az emberek sem. És ezt nem lehetett tudni, mert a veszedelem egyforma volt az alvégen, a felvégen és a város közepén is, de legnagyobbnak látszott mégis a Békés felé vezető körösparton. Ide-ide küldözgették a százával jelentkező mun­kásokat, már csak azért is, mert tartottak attól is, hogy a víz alatt kucorgó sikonyiak, vagy békésiek eltalálják vágni valahol a gátat, hogy a víz Csabát borítsa el s így megmeneküljön Békés, amely szinte elpusztulás veszedelmétől rettegett. Egész éjjel fáklyások jártak végig a partokon, lobogó fáklyáknál dolgoztak az emberek, a vész­bizottság, az egész elöljáróság éjjel-nappal talpon volt s a család alig látta a családfőt. Egy fiatalabb esküdt is éjjeleket töltött a házon kivül, ami sehogy sem tetszett a menyecskének, nem is állta meg, hogy kérdőre ne vonja a „prí­sazník" urat, hol csavarog minden éjjel ? — Meg­nyugtatta, hogy a községházán tanácskoznak, de a menyecske gyanakodott, talán nem ok nélkül, s amint megint elment éjjel az ura, másnap újra pedzette, hogy hol volt, mit csinált? Megunta a folytonos Ieckéztetést Lipták esküdt uram s elakarta tréfával ütni, hát arra a kérdésre, hogy mit tudnak egész éjjel tanácskozni ? azt felelte: No most azt határoztuk, hogy ezentúl az legyen a rend, hogy az öreg aludjon a fiatallal, a fiatal pedig az öreggel. Nagyot néz elpirulva a menyecske s kételyeit erős hümmögéssel fejezi ki: hm ! ghm! Erre a kemence melletti Kuckóból {csak hirtelen kipattan a mamóka, csípőjére csapja a kezeit s dühös elevenséggel kiabálja ra a menyecskére: Csi hm 1 esi ghm, aíe zato Tea tak bude, ako vrchnosf urítfüa! (Akár hm 1 akár ghm ! azért csak ugy lesz, ahogy a felsőbbség rendelte). (Folytatása következik) 100 drb névjegy 120 K a „HiriSsviils" nyomdában.

Next

/
Thumbnails
Contents