Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-12-25 / 292. szám

Békéscsaba, 1921. december 11. Körösvidék 327 KRISZTUS URUNKNAK ÁLDOTT SZÜLETÉSÉN ! . . . j Éjjel sötétje vet a földre árnyat, — Szegény pásztorok utlan úton járnak; A sík mezőség, — ahol a juhnyáj van, Elmerült végig sűrű vak homályban. E vak homályban bizton ki vezérel ? Ki gyújt világot ilyen komor éjjel ? Ki mutat ösvényt Juda mezőségén ? „Krisztus urunknak áldott születésén ?" Ki vezet bizton? ... Az angyali szózat, Amely a mennyből hangzik le hivólag. Ki gyújt világot ? ... Az a csillag távol, Mely a bölcseknek, s néktek is világol. Szegény pásztorok e jel után jertek, Mennyei fénynél helyes útra leltek; A hova vágytok, odajuttok békén „Krisztus urunknak áldott születésén " A hova vágytok, oda jutottak épen, Nyugíot talá'.tok Jézus közelében. Kit most bocsátott Isten e világra, Abban nyugalmát bárki föltalálja. Kövessétek csak a fénylő világot, Elhagyott nyájért nagyobb öröm vár ott, Hajnal derül fel utatoknak végén, „Krisztus urunknak áldott születésén." f Hajnal derül fel, — hajnala a hitnek, Üdvöt szereznek, akik benne hisznek, A bánat éje oszladozik nála, A koldus kincset s atyát le! az árva Juda mezőin ezt hirdeti néktek Mennyből lehangzó szent angyali ének, Mely átharsog az éjszaka söfétjén „Krisztus urunknak áldott születésén." . . . Mint a pásztorok, mi is éjben járunk, Bűnök kövében ütközik meg lábunk; E vak homályban bizton ki vezérel ? Ki gyújt világot ilyen komor éjjel ? Ragyogj fel hajnal! beíhlehemi csillag! Te mutass ösvényt a mi lábainknak. Angyali szózat harsogj szivünk mélyén, „Krisztus urunknak áldott születésén ! . . . Ragyogj fel hajnal! vezess oda minket, Hol megtaláljuk a mennyei kincset, A hol lerakjuk bűneinknek terhét, Csüggedő szivünk ezernyi keservét . . . Hadd zengjük mi is: bár emberi nyelven, j Legyen dicsőség Istennek a mennyben! Legyen békesség a föld kerekségén, „Krisztus urunknak áldott születésén!" Szabadka, 1921 december. 8. L. ! A férfi és a nő Gondolatok F. Bettex „Mann und Weib" cimü munkájából Fordította: LEHOTSZKY JÁNOS A nemek ellentéte alapja az öszszes művészeteknek. A törvények szerint cselekvő férfi makacs cselekvöereje és a szeretetben, haragban, féltékenységben izzó női sziv: ezek ama erők, melyek a világot mozgatják. E kettőnek ki kell egészítenie egymást, mert a törvényerő szeretetnélküi félelmetes és kegyetlen, a szeretet törvény nélkül értéktelen. A férfilélek az életben túlnyomóan értelmileg, a nő kedélyileg nyilatkozik meg. A férfi értelme nagy, egy egész világ. Igy a Nagy Sándoré, Nagy Károlyé, Napoleoné, akikben csodálatos tisztaságban egész nemzetek tükröződnek vissza. Hatalmas az a hideg nyugalom, amelyben világmozgató harcok és nemzetek összeomlása tombol és az a vasakarat, mely népmiiliókat kényszerit arra, hogy egy ember parancsának engedelmeskedjék. Gyönyörű az a teremtő erö, amellyel egy Nagy Sándor Alexandriát, egy Nagy Péter Szentpétervárat alapítja, uj forgalmi központokat létesítvén s az emberek sorsát az általuk alapított központokhoz kötvén. Nagy és csodálatra méltó a gondolkodó' elme, amelyben egy világnézet alakul ki, amely Istent és alkotásait, törvényeit és számtalan tüneményt egy harmonikusan összefüggő templommá foglalja össze. A nö szive is egész világa a szeretetnek, önfeláldozásnak, türelemnek és szüntelen gondosságnak. Nagy mértékben szolgálja a világ összetartását. A női sziv meleg és gyöngéd: drágakő, mely mint ilyen akar megőrizve s megkímélve maradni ; rózsaolajjal telt edény — nem szabad folyton nyitva lennie; mimóza, mely durva érintésre öszszerezzen; virág, mely a napfénytől kinyilik s a zivatar és záporeső után is teljes színpompájában illatozik. Ilyen szivvel él a nő — ítél, nevet és sir, gyűlöl és szeret, hisz és kételkedik. Szivében van a hatalma. Ez az ő Istentől adott nagysága és fegyvere. Mivel a szívnek csak elevenekkel van dolga, a női sziv tevékenysége a dolgokra vonatkozólag nagyon csekély. Ezért a nő gondolkodása, tevékenysége — ellentétben a férfiéval — mindig személyi vonatkozású, az elveket hirdetőik szerint ítéli meg, mig a férfi fordítva: az elveket részesiti előnyben. A nő alanyisága (subjektivitás), a férfi tárgyilagossága (objektivitás) már a kislány babajátékában s a fiu épitőkedvében megnyilatkozik. A férfi dolgokról, a nő személyekről beszél inkább. A nőnek gondolatai, a férfinak eszméi vannak. A nő nagyon érzékeny, a férfi logikus. A nő többet dolgozik idegeivel, a férfi izmaival, ami a kifáradáskor mindkettőnél észlelhető. Éppen ezért nincs genie a nők között, mert a genie-nek olyan erős és egészséges idegekkel kell birnia, a géniénél az idegélet nem juthat előtérbe. A nő ideálja a szeretet, a férfié a megismerés és hatalom. Mivel a jó és rossz inkább a szívben viaskodik egymással, mint az agyban, ezért a nő gazdagabb az ellentétekben és ellenmondásokban, mint a férfi; ugy a jóban, mint a rosszban hajlamosabb a túlzásokra. A nő versetiyíársnőjén semmi erényt és a férfiún, akit szeret, semmi hibát nem talál. A nő passzív, elfogadó, felfogó, takarékos, megőrző, önmagában működő ; a férfi aktiv, produktív, feltaláló, kutató, hódító, szerző és tékozló. A nö muzsikális, de hol van egy nö Back, Mozart, Wagner, Bethovon ? A nő költői lelkületű és még sem költői tehetség. A nő tud mélyen, hiven, egész lelkéből szeretni, de a szerelem megénekiéséhez férfire van szükség. A női lélek nem érti, nem is szereti a törvényt, habár finom érzéke van a saját személyére irányuló jog és jogtalanság iránt — igen mert a törvény nem szivvel, hanem ésszel alkotható és érthető meg. A nő nem szereti a törvényt, még kevésbbé a tilalmat s annak csendes, titkos kijátszásához nagy kedve van. Minden fogoly szökési kísérlet alkalmával bizva számithat a női segítségre. A törvények, szabályok iránt való ellenszenv miatt nem lehet a nő természettudós s nem érdekii a mérnöki tudomány, a gépészet. . . Hogy a nő nem alkalmas a tudományos munkára, ez nem irható hátrányára. Ez épp ugy nem elitélés, mintha azt mondjuk, hogy a rózsafa nem alkalmas épületfának. Az Isten legértékesebb jutalmának kell tekinteni azt, hogy nem teremtette tudományos munkára a nőt. Az ö spontán, üde, intuitív lénye egészséges egyensulyozója a férfiak száraz, deduktív szellemi életének. Mi lenne az emberiségből, ha a nő élete is a tudományok müvelésében telnék el?! Ne legyen azonban megfosztva a nő a tudománytól teljesen, de a tudást, a kutatások eredményét kapja ugy, mint virágot és gyümölcsöt, melyet a férfi nem nyújt neki. A tudomány poros, kormos, egészségtelen műhelyeibe ne szálljon le a nő, oda csak bepillanthat, hogy tudja meg, mint készül a tudomány, de ne tartózkodjék ott benn. Az ottani levegő neki egészségtelen. Ne is dolgozzék ott, ahoz nincs ereje. A folytonos agy- és idegmunka idővel a női organizmus elernyedését okozza. Beigazolt tény, hogy a fiuk 95 százaléka, a lányoknak azonban csak 15 százaléka tanul egészségi hátrányok nélkül. A nő hajlama közelebb viszi őt a művészethez, mint a tudományhoz. Mégis egy hires festő mondja, hogy sohasem látott nőktől való jó kompozíciót — mindig eltérnek a tárgytól. Mellszobrok készítésében, arcképek és virágok festésében kiválók. A dekoratív művészetben tehetségesek. Az irodalom müvelésében is feltűnő a nemek különbsége. Amig a férfi az irodalom összes ágait műveli (lira, epika, dráma, tudományos irodalom) betöltve az igét „minden fa gyümölcséből ehetsz", addig az írónők majdnem kivétel nélkül ezen ige tárgyalásába mélyednek: „nem jó az embernek egyedül lennie." Az | irónök főtémája a szerelmi regény. ! A nők sem az irodalom, sem a j tudomány terén maradandót nem ' alkotnak, mert bármily tehetségük \ is legyen, hiányzik belőlük a teremtő | erő. Viszont a férfiban levő energia i öt sokszor a legmostohább viszonyok • közt is kiemeli az áLagemberek soi rából. Ki tiltotta meg a nőnek, hogy | olyan évszázadokra kiható taiálmáí nyokkal szolgálja az emberiséget, j mint a könyvnyomtatás, fényképészet, gőzgép stb. Évezredek óta bajlódnak i a nők a buzaörléssel, varrással s I egynek sem jutott eszébe a leg| egyszerűbb szél-, vagy vízimalmot, >; vagy a varrógépet feltalálni. Nietsche ! mondja: ,,Ha a nő mélyen gondol! kodó teremtés volna, akkor évezreí. dek óta mint szakácsnő a legna: gyobb pnysiologiai felfedezéseket •; tette volna és a gyógyszerészetet is j lefoglalta volna magának. Nem ezek a terek nyújtanak érvé- i nyesülést a nőnek, de van egy hely, ahol magasztos, pótolhatatlan hivatást tölt be s ez a családi otthon. , A világ fennállhat állam nélkül, | de család nélkül nem. És a család í központi tengelye a nő. Nélküle | sem család, sem állam nem képzeli hető. A nő a gyermekek természetes nevelője, mert közelebb áll a gyermekhez, mint a férfi: Ő van hivatva \ arra, hogy a kicsikék testét és lelj" két gondozza, nekik ugy testi, mint i lelki anyatejet nyújtson. A legtöbb I nagy férfiú e lelki anyatejnek tulaj| donitja értékét. Az ember erkölcsi ; nevelése a tizedik életévével talán be van fejezve s ha e nevelés nem az anya ölében történt, ez nagy szerencsétlenség. Jobbak nem is lehetnek az emberek addig, mig az anyák több gondot nem fordítanak gyermekeik nevelésére. Egy másik, bár anyagi, de ugy az egyes, mint az állam jólétét szolgáló alapvető feladata a nőnek a háztartás, a férfi keresményének bölcs beosztása, a gazdálkodás. Mert a férfi egyedül vagy zsugori, vagy pazarló. Női iélek nélkül az emberiség tönkre menne. A háztartás és táplálkozás kérdése közelebbről érint bennünket, közvetlenebb és fontosabb, mint az államügy és a hadügy. Mégis lealacsonyitónak tartják egyesek az ezzel való foglalkozást. Pedig a nő háztartási munkája épp oly szükséges, hasznos és tiszteletreméltó, mint a bankáré, mérnöké, vagy katonatisztté — sőt még fontosabb. Egy bolond, divatos elmélet azt mondja, hogy a feleség nem a háztartásra való, mert ez őt megalázza. Ki való hát oda? Talán csak a magukra hagyott gyermekek, a szakácsné, pesztra ? Ezek is talán csak addig, mig ők maguk is rá nem jönnek, hogy ők sem odavalók? Ellenkezőleg. A nőnek még sohasem keliett annyira az otthonhoz tartoznia, mint épen most. Minél nagyobb a bizonytalanság odakint, minél nagyobb az utcán az erkölcstelenség, a materializmus, a bün, a házasságtörés és öngyilkosság magasztalása a színpadon és irodalomban ; minél nagyobb az elvtelenség, jellemtelenség és a törvények mellőzése az összes társadalmi osztályokban ; annál inkább kötelessége és joga a nőnek — ha koinoiyan veszi az életet és hivatását — az otthonba, az ő erős várába visszavonulni és ott a kint megcsúfolt igazság papnőjévé lenni s a családi tűzhelyt az erkölcsiség, a béke, engedelmesség, szeretet, hit és remény menedékhelyévé tenni, az önmaga, gyermekei és férje számára. Ha ezt teszi a nő, akkor nemzete jólétén munkálkodik, mert a nemzet a családon épül fel. A törökökről Minél keletebbre fekszik egy nép, annál kevésbbé ismeretes annak élete, gondolkodása a „műveltebb Nyugat" előtt. Ezen minden tekintetben nagy hátrányt, amely bizonyos nemtörődömségen alapul, óhajtanám néhány közleményemmel kisebbé tenni, azáltal, hogy török barátaimnak, kikkel esztendőkön keresztül együtt éltem, gondolkodását ismertetem és a továbbiakban rámutatok azon gyakorlati lépésekre, amelyek nézetem szerint a török-magyar barátság megerősítésére ieginkább célra vezetnek. A turánizmus, mely jelen stádiumában a legkönnyebben elérhető törökökön kivül, a többi fajrokon népek szövetségének megalakításán fáradozik oly módon, hogy ugy a magyarság, mint a többi népek, hasznot húzhassanak belőle, valószínűleg rövid idő múlva el is fogja érni célját, ha a sympathián kivül a kölcsönös érdek közös érdekét megtaláljuk. A szövetség — mint minden más politikai szövetség — mindaddig meg is fog maradhatni, mig ugy a török, mint a magyar ezen szövetségben hatalmi erőt és gazdasági, illetve anyagi előnyt lát. A turáni szövetség megalakulását az európai nagyhatalmak éber figyelemmel kisérik bizonyságául annak, hogy egy elrejtett erőt képvisel, mi magyarok pedig, kiket valóban érdekelhetne, elmélkedésre méltónak alig találjuk és a néha-néha megjelenő cikket olvassuk, mint az aktuális gyilkosság, vagy egyéb híreket hogy ismét elfelejtsük. Volt szövetségesünk, a nagy Német, annak ellenére, hogy fajilag távol áll tőlünk turániaktól, aránylag legjobban ismeri a török viszonyokat és tisztán látta az ott mutatkozó gazdasági előnyöket. A háború utolsó fázisában kereskedelmük könnyebbé tétele végett egy érdekes eszmét pendítettek meg a német pénzemberek, melynek lényege abban állott volna, hogy a német kultura elsajátítása végett Berlint lá-