Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-12-17 / 285. szám

KérősvSsíék Békéscsaba, 1921 december 17. íl BÉ&ésyármegyei Gazdasági Egyesület ülése Tegnap tartotta választmányi és azt követöleg rendes őszi közgyűlését a Gazdasági Egyesület Beliczey Géza elnöklete alatt az immár szokásossá vált gyenge érdeklődés mellett. A gyűlések fő tárgya az 1922. évi költségvetés volt, amivel kapcsolatban igen sok nagyfontosságú, a gazdaközönséget közelről érintő kérdés vetődött felszínre. Az egyesület költségvetése a nagy áreltolódások meiiett rendkívül szerény keretek között mozog, mert a tagdijak révén nem biztositható számottevő bevétel az egyesület céljaira, az államsegélyt pedig már a folyó évben beszüntette a kormány. A földmivelésügyi miniszter leirt a háborúban elpusztult komlótelepek ujjátelepitése tárgyában és megküldte a kishaszonbérlstekre vonatkozólag már régebben kiadott rendeletét. Az ülés érdekessége tulajdonképpen Almddy Géza felszólalásával kezdődött, aki javasolja, hogy irjon fel az egyesület a sertéskivitel engedélyezése iránt, mert tűrhetetlen az az állapot, hogy egyes kiváltságos cégek a fővárosi lapok híradása szerint ma is vagonszámra szállítják ki a sertéshúst, a gazdák pedig polom áron kénytelenek elprédálni a drága eleségen hizlalt sertéseiket. Lepény Mátyás felszólalására a feliratban rámutatnak arra is, hogy a mai sertésárak mellett nemcsak minden hizlalásnak meg kell szűnni, hanem a sertéstenyésztés is válságba jut, mert nem fizetődik ki. Almády Géza indítványára felír az egyesület az iránt is, hogy hagyjon fel a kormány végre azzal a pénzügyipolitikával, ami a gazdákra folytonosan ujabb terheket ró s igyekezzen az állam részére más bevételi forrásokat is nyitni. Felír az egyesület a mezőrendőrségnek csendőrséggé átszervezése érdekében is, mert a mezei kártételek veszedelmes módon szaporodj nak és a kenyér nélkül maradt mun! kásosztály nélkülözése nagyobb tuI lajdon elleni kihágásokkal fenyegeti | a vidéket. Christián munkásotthonj vezető rámutat arra, hogy az aratásból kimaradtak egyedül maguknak tulajdonithatják nyomorukat, mert hallgattak a bécsi aknamunkára, ahonnan arra biztatták őket, hogy ne vállaljanak munkát. Munka lett volna mindenki számára, ha nem léptek volna fel túlzott igényekkel és vállalták volna a kormány által felajánlott szükségmunkát, ami napi 160 K keresetet biztosított volna. Feliratban foglalkozik az egyesület a gazdasági malmok sérelméí vei is és a GOK megszüntetését kéri, ami óriási költséggel dolgozik. Serly Kálmán felemlíti, hogy a GOK levelezésére a posta helyett előfogatot használ, ugy, hogy egy-egy külí demény ezrekbe kerül Békéscsabá| ról Szarvasra és vissza. A gazdákat ! folytonosan zaklatják előfogatokért | és emellett igásállatonként 150 K j útadót vetettek ki reájuk három évre j visszamenőleg. Foglalkozott a választmány az ; egyesület hivatalos lapjának kérdé! sével is és felkérte az elnökséget, | hogy a „Körösvidék"-ke! az eddigi\ nél is szorosabb viszony létesítése I iránt tárgyaljon, mert önálló lap ki| adása a mai drágaság mellett nem s lehetséges. ! Az egyesület működése feltétlenül nagyobb érdeklődést érdemelne a tagok részéről, kiknek érdekei az egyesületben mindig hathatósabb szói szólóra találnak, mintha azt egyéI nileg panaszolják. f 9iBaH9BBaiiiiiBiiiain«saB í | Csonka Magyarország — nem ország, i Egész Magyarország — mennyország ! FüldbiiMrendezés Béftésmegyében Egy budapesti lap nyomán a napokban megírtuk, hogy a földmivelésügyi kormány egyes hitbizományokat a földbirtokrendezés céljaira szánt és ezek között a címben a kigyósi, a szövegben a békési uradalomról volt szó. Mint illetékes forrásból értesülünk, ez a híradás teljesen téves lapközlemény alapján került a Körösvidékbe. A földbirtokrendezés! ugvanis az ! Országos Föidbirtokrendező Biróság j rendeli el, amely teljesen független ; a kormánytól és mindenben a tör- j vény rendelkezésének megfelelően j jár el. Békésmegyében már majd ) minden községre nézve folyamatba ' tette az eljárást, ami az igényjogó- j sultak összeírásával veszi kezdetét, j Ujkigyós községben az eljárás már ; befejezést is nyert és ugy itt, mint j Doboz, Vésztő, Békés községekben I a birtokosok mindenhol készséggel j bocsájtották rendelkezésre birtokaik j azon részét, amelyet beruházásaik- j kai szemben nélkülözhetnek. A birtokrendezési eljárás eredmé- j nyét azonban nagyon kérdésessé j teszi az, hogy a legnagyobb részben > teljesen vagyontalan igénylők aligha ! lesznek képesek a mai földárakat j megfizetni. Eszerint a birtokrende- ; zés aligha fog túlterjedhetni a va- j gyonváltság kapcsán átengedendő í területeken, amelyeket az állam jára- i dékbirtokokként is átengedhet az ! igényjogosultaknak, miután azért a j tulajdonosok részére nem kell ellen- | értéket adnia. Különben a munkásság legtöbb j helyen aggodalommal néz a bel- j terjesen kezelt nagybirtokok meg- ] bontása elé, mert azzal keresetforrá- j sainak egy részét elveszíti, amit • korántsem pótolhat az az egy-két j hold föld, amihez a birtokrendezés j foiytán a mai magas árak mellett j hozzájuthat. Mi van ma ? 1921. deo. 17., szombat R. kath.: Lázár. Prot.: Lázár. Nap kél 7 óra 42 perckor, nyugszik 16 óra 10 (4-10) perckor, Hold kél 19 óra 12 (712) perckor, nyugszik 9 óra 12 perckor (reggel). Este fél 8 órakor: Színházi előadás. Este 8 órakor a Kisgazdaifjak Művelődési Egyesületének választmányi ülése Hirdetőinkhez ! Lapunk karácsonyi számára hirdetéseket legkésőbben december hó 21-én délig fogadunk el. — A kiadóhivatal. — Hét órakor zárják az üzleteket. A Kereskedelmi Csarnok kérelemmel fordult az államrendőrséghez, hogy tekintettel a karácsonyi és újévi nagyobb forgalomra, az üzletek eddigi 6 órai záróráját egy órával hosszabbítsák meg. A kereskedők indokolt kérelmét, mely főleg a 6 óráig dolgozó munkás- és hivatalnokosztály érdekeit szolgálja, az államrendőrség teljesítette s igy már mától kezdve december 31-ig az összes nyilt árusítási helyiségek este 7 óráig tarthatnak nyitva. — A Gerendósi Vadásztársaság vasárnap, azaz december 18-án megtartja körvaddszatdt. Találkozás reggel fél 9 órakor a Fáy- tanyánál. — Korlátozták a rögtönitélő bíráskodást. Az igazságügyminiszter a rögtönitélő bíráskodást a gyulai, a nagyváradi és az aradi kir. törvényszék területén az izgatási és gyujtogatási esetekre korlátozza. A nagy árviz 1888. Elbeszéli: Fábry Károly Most, mikor az Alsófehérkörös vizszabályozó társulat Békéscsaba határát is egész Szentmiklós, sőt Sopronpuszta egy részéig is vízszabályozási uj adóterhekkel fenyegeti — nem lesz talán érdektelen, ha rövid visszapillantást vetünk a 30 évvel ezelőtt Csabát fenyegetett nagy árvízre. Sokan vannak már, akik nem is tudják, minő veszedelemben forgott 1888-ban szeretett szülővárosunk. Hát bizony nagy volt a baj, néha-néha csak hajszálon függött az egész város sorsa. Az 1887. évi téli, illetőleg inkább 1888-iki tavaszi nagy esőzések és a hirtelen beállott tavaszi nagy meleg okozta hóolvadások óriásilag felduzzasztották a folyókat. A Tisza ismét rakoncátlankodott, a Körösök felszínig megteltek, itt-ott már csak nyúlgátakkal voltak védhetők. Doboz felől áttört a gátakon a rohanó ár s elárasztotta az egész határt Doboztól Csabáig. Gerla, Póstelek, Sikony, a nagyrét, kisrét öles viz alatt úszott. Ripegtek-ropogtak a házak, tanyák, s ami jószág nem tudott elmenekülni, ott pusztult a nagy árban — vagy a tollasok a fákon éhen. Itt állott meg a nagy dagály a város alatt. Erre a rémes látogatásra nem volt elkészülve a város, lett nagy ijedelem. Meg is volt az ok, mert az árviz nem apadt, hanem napról-napra nőtt. A hegyek ontották a folyton olvadó hólevet, a tavaszi zápor és tartós esők szaporították, a böjti nagy szelek viharosan kergették maguk előtt a szemmel be nem látható sík nagy tenger hullámait. Éjjel félreverték a harangokat. Ijedten, rémülve ugráltak ki ágyaikból a fejvesztett emberek s mikor nem láttak sehol sem tűzvészt, sem tüzfecskendőkkel rohanni, kétségbeesve szaladtak a városházára, meg a vészkongató toronyhoz, hogy megtudják a vészharang kongásának okát. Arviz? Árviz? Nem is akarták hinni. Csabán árviz — hát honnan? miből? Azt hallottuk sokat, sokszor, hogy a körösmenti falvak, különösen Békés sokszor volt árvizveszedelemben, de Csabán sohasem volt árviz, hisz itt a közelben sincs folyóvíz, — ezt az ásott pocsolyát pedig, amelyik a városon keresztül kellemetlenkedik és bűzlik — ugy mondták — ezt még oldalszalonnákkal is feltudjuk tartani, ha kell. Akkoriban volt is annyi szalonnánk — ezt tudta az egész ország — hogy az olyan pocsolya vizét komolyan el is tudtuk volna vele fogni. Csakhogy itt nagyobb baj volt. Gyűlt az egész Körös, a nagy Körös a hegyvidék egész árjává'. Ezt fogjátok meg tótok, ha tudjátok 1 A mi derék jó tótjaink — amint az első ijedelmen tul voltak — ezrivel neki is rohantak a víznek, lapátolták visszafelé, földet hánytak elibe. Fogták, ahol tudták. Szaladt Sztraka Ernő — vagy amint kedélyesen „Macó"-nak nevezték — sáncokat hányatott a Bogárházak előtt és a vásártéren keresztül — az alsó körösparttól a felső köröspartig — ezer és ezer ember, asszony és gyerek hemzsegett a sáncokon éjjel és nappal egyformán. Haza sem mentek, az asszonyok odahordták az ennivalót, hogy a munka addig se szüneteljen, mig egyikmásik hazamenne jóllakni. De mit használt a fáradhatatlan munka, mikor a viz mindig többet nőtt, mint amennyi földet tudtak elibe hányni, még sem lankadtak el. Az életösztön dolgozott a sisifusi munkán, hátuk mögött meg ott volt a folytonos biztatás: tudja Bozí 1 nenahajfe sa I Ne hagyjátok magatokat 1 Csak erősen, csak lankadatlanul, ne csüggedjetek jó emberek, az Isten nem hagy el! De közben az élövizcsatorna is behozta felülről, Gyula felől a vizet. Most már az is nőni, nőni kezdett, partjai nemcsak gyengéknek, de lassanként alacsonyaknak is bizonyultak. Hajrá ! Neki a csatornának! Pergett a dob városszerte: Emberek, emberek! jöjjetek a csatornát erősíteni, különben átszakad a városba, rátok az árviz. És az emberek, meg az asszonyok jöttek ásóval, kapával, talicskával, hányták a nyúlgátakat, élethalál harcot vívtak a temetni kész elemmel. Nagy volt a veszedelem, de nemcsak nálunk, hanem az egész megyében. A kormány mérnököket küldött s kinevezte kormánybiztossá Beliczey István akkori főispánt, aki állandóan Csabán lakott. Háza ott volt az Andrássy-ut és Beliczey-utca sarkán, a régi Grüner-iéle ház. Zöldi Márton, a jónevű, nem rég elhalt satira és bűnügyi novella író atyja építtette. Gabonakereskedő volt az öreg Grüner Márk, a padlást gabonaraktárnak is építtette. Fia, Marci — már mint Zöldi Marci — már gyerekkorában is költői hajlamokat árult el, verselt, irt és színésznek csapott fel, leányai is követték apjuk példáját s színésznők lettek. * Beliczey István, mint csabai háztulajdonos és földbirtokos addig is tevékenyen érdeklődött az árvizveszedelem iránt, mig kormánybiztossá ki nem nevezték, azután pedig azonnal berendelte permanens szolgálatra az egész elöljáróságot és vészbizottságot alakított. A vészbizottság éjjelnappal együtt ült a városháza kapualatti jobboldali szobájában, éjjelenkint is megjelent ipaga a kormánybiztos ur is, mégis egészen fejétvesztette az egész városháza és az egész város. A vészbizottság tagjai szétszóródva járták a partokat, az ujon emelt sáncokat, — jelentéseket hoztak, küldtek — a vészbízottság oda küldött, ahol a legnagyobbnak látszott a veszedelem, megerősítéseket emberekben, különféle fákat, deszkákat karókat kocsiszámra. Soha olyan jó dolga nem volt a Löwy Albert fakereskedő cégnek, mint akkor: mindenki rendelkezett, mindenki parancsolt és mindenki szállíttatott oda, ahová akart, ugy hogy majdnem kifogyott a fadepó, — de számba nem vett senki semmit — és a védelem is ugy ment önkényesen, rendszertelenül, kipkedve-kapkodva, hogy erre mondotta a vészbizottságban önmagából kikelve azt az axiómát Gűrtner Adolf kereskedő: az a baj, hogy nincsen neked fej! (Értsd: hogy nincs vezető). (Folytatása következik.)