Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-12-14 / 282. szám

Békéscsaba, 1921. december 281. Csütörtök II. évfolyam 294 . szá m. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tár 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy bóra 35 K, negyedévre IOO K, félévre 2QO K. Egyes szám ára 3 K. Temetés Hosszú esztendők sok keserűsége j után végre temetünk. Ez a temetés j azonban nem az a megszokott szo- I moru aktus, mely gyászbaboritja az ; embert, hanem ujjongó örömünnepe i a sajtónak s mindenkinek, aki a í szabadságjogok tisztelője, mert — a cenzúrát temetjük. A háború szülte, mint kérlelhetet­len rosszat de még a forradalmak, a béke sem tudta kivégezni, mig most végre egy kormányrendelet megszüntette. Hogy helyes volt-e a cenzúra fentartása, vagy sem, arról igen sok szó esett pro- és kontra s mi is rámutattunk ezen a helyen arra, hogy nézetünk szerint a cenzú­rára szükség volt. Bizonyos az, hogy a legmegbíz­hatóbb cenzúra az ujságiró lelkiis­merete, mert hiszen magyar ember, magyar ujságiró sohasem vétkezhet a hazája ellen. Az is bizonyos, hogy az események középpontjában élő, állandóan a politika forgatagában dolgozó ujságiró sokkal inkább meg tudja állapítani, hogy mely közlemény, vagy kitétel lehet káros az ország szempontjából, mint a legkiválóbb cenzor, aki mégis csak az életnek más megnyilatkozásában él. De az is bizonyos, és ezt a tanulságot a forradalmakat megelőző idők szol­gáltatják, hogy ez az újságírói lelki­ismeret nem mindenkinél van meg, aki a közvélemény irányítására ha­talmat kapott a kezébe. Éppen azért nem tudunk meg­ütközni azon, hogy a sajtótörvény­nek büntető rendelkezései fokozott mérvben fennállanak, mert enélkül a sajtószabadság szent eszméje elsik­kadna és üzleti árucikké sülyedne az újságírói munka s a szabadosság venné át az uralmat, mely a szabad­ság megkötöttségénél is sokkalta rettenetesebb és mindennél rom­bolóbb. Liberális oldalon éppen azért nem teljes az öröm a cenzúra kimúlá­sán, mert az ország, a társadalmi béke, a magyar faj ellenségei nem élhetnek vissza a sajtónak adott szabadsággal. Ezek után — bár Tisza István törvénye, az 1914. évi XIV. t.-c. kifogástalan alkotás és a magyarság szempontjai általa min­denképen meg vannak óva, — mégis uj sajtótörvény kell. De ez a meg­alkotandó sajtótörvény, mely abszo­lút sajtószabadságot hoz, drákói szigorúsággal büntessen minden nem­zetellenes cselekményt és biztosítsa azt, hogy Magyarországon a sajtó csak keresztény lehet és csak ma­gyar. Ilyen feltételekkel jöhet az uj sajtótörvény. Ilyen feltételekkel biz­tositható a korlátlan szabadság a sajtónak, de ezek biztosítása nélkül csak oda érkeznénk el, ahonnan el­indultunk: a pusztulásba. A sajtó — világhatalom. A nyom­tatott betűben közölt gondolat em­berek, családok, országok sorsát dönti el. Ezzel a hatalommal tehát csak módjával keli élni, nehogy na­gyobb szerencsétlenséget hozzon annál, mint amennyi áldást fakaszthat. A nemzetgyűlés mai ülése Buáapest, dec. 13. A nemzetgyűlés mai ülését 10 óra 20 perckor nyitja meg Gadl Gaszton elnök. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja Patacsy Dénes, újonnan megválasztott bara­nyai képviselő megbízó levelét. Temesváry Imre bejelenti, hogy az ingatlanok vagyonváltsága ügyé­ben benyújtott javaslatát visszavonja, minthogy a pénzügyminiszter indem­nitási javaslatában erre vonatkozólag kielégítő intézkedéseket talál. Harmadik olvasásban elfogadják az amerikai Egyesült-Államokkal kö­tött békeszerződés becikkelyezésére vonatkozó javaslatot. Pröhle Vilmos ismerteti a magyar nemzeti hadsereg leszerelésére vonat­kozó javaslatot. Megállapítja, hogy az ántánthatalmak a nemzeti had­sereg leszerelésének követelésekor ab­ból indultak ki, hogy a magyar nem ­zet részes volt a világháború fel­idézésében. Az ántánt a magyar véderő létszámát 35 ezer főben álla­pítja meg és zsoldos hadsereget kényszerit ránk. Ennek a zsoldos hadseregnek a magvát azok az önként jelentkezők képeznék, akik jelenleg a nemzeti hadseregben teljesítenek szolgálatot. Ha az önként jelentke­zők száma nem éri el a 35 ezret, akkor sorozás utján biztositható a hadsereg megengedett létszáma. En­nek a fegyveres szervezetnek adjuk minden bizalmunkat, minden szere­tetünket és a Magyar Honvédség nevét, amely minden időben dicső­séges volt. Kéri a nemzetgyűlést, hogy fogadja el a javaslatot. Szilágyi Lajos elutasítja a javas­latot, mert minden intézkedése a trianoni békeszerződés alapján épül fel. Már csak azért sem fogadhatja el a javaslatot, mert a trianoni béke­szerződést, amely Magyarország ezer­éves önállóságáról és területi épsé­géről való lemondást jelent, sohasem ismeri el érvényesnek. Másrészt pedig a kormány iránt sem viselte­tik bizalommal. Javasolja, hogy a Ház adja vissza a javaslatot a kor­mánynak azzal az utasítással, hogy tegyen meg haladéktalanul minden intézkedést a trianoni békeszerződés revíziója érdekében. El sem tud képzelni olyan hadsereget, amely nem sorozáson, hanem zsoldos to­borzáson épül fel. Hangoztatja, hogy a magyar hadseregre nemcsak Ma­gyarországnak, hanem egész Közép­európának szüksége van. Kifogá­solja, hogy az uralkodó olyan mó­don rendelkezhessék a hadsereggel, amint az az utóbbi időkben történt. Kívánja, hogy az uralkodó minden katonai intézkedése a honvédelmi miniszter ellenjegyzésével történjék. Apponyi Albert gróf kéri, hogy változatlanul fogadják el a javaslatot. Pröhle Vilmos záró felszólalása ' után az elnök a vitát beiekeszti. ] Belitska Sándor honvédelmi mi­niszter válaszol az elhangzott fel­szólalásokra. Megnyugtatásul jelenti ki, hogy az újonnan felállított vám­őrség és a kiegészitett létszámú csendőrség mellett a belső rend megvédésére elegendő a 35 ezer főből álló nemzeti hadsereg. Az ország területének a védelmére pedig a 600 ezer magyar hadviselt hivatott. A javaslatot ezután általánosság­ban elfogadják és részleteiben is letárgyalják. öt perces szünet után áttérnek a mentelmi ügyek tárgyalására. Az el­nök bejelenti, hogy ötvennél töDb képviselő kéri a mentelmi javaslatra a sürgősség kimondását. Rubinek István előadja, hogy a mentelmi bizottság tegnapi tárgyalá­sán kihallgatták Beniczky Ödönt, aki előadta, hogy nem vett részt semmi fővárosi katonai szervezke­désben. Vallomásának további rész­letei a kormányzóra vonatkoznak, a kinek személye nem vonható vitába. Tomcsányi V. Pál, Pallavicini Qyörgy őrgróf és Ugrón Gábor felszólalása után Rassay Károly vá­laszol Gömbös Gyula tegnapi be­szédére. Hangoztatja, hogy a men­telmi kérdés nem lehet pártkérdés, tehát nem tartja lehetőnek a kompro­misszumos megoldást. Andrássyék letartóztatásában nem lát mentelmi­jogi sírelmet. Ami a jogi álláspontot illeti, bün­tettet követtek el, tettenérés forog fenn és igy letartóztatásuk a formai jog szempontjából helyes. Nem ez a helyzet Beniczky esetében, aki önként jelentkezett, amely esetben a tettenérés lehetetlen. A kormány for­mális fegyverszünetet kötött. Am­nesztiát hirdetett azoknak, akik le­teszik a fegyvert s megígérte, hogy a király tanácsadóit az illetékes bíró­ság elé állítják. Nem érti, hogy az igazságügyminiszter most megvál­toztatta jogi meggyőződését. A kor­mánynak a felmentést nem hajlandó megadni. Kétszínű játékot űztek, a királlyal is folytattak tárgyalásokat. Ez a kétszinüség Pécset kulminált és a detronizáló javaslatban folyta­tódott, amikor a miniszterelnök olyan kijelentést tett, hogy meg akarja menteni a trónt a Habsburgok, Albrecht fő­herceg számára. (Óriási zaj.) Cáfolja meg a minisz­terelnök ur, ha nem igazi Kijelenti, hogy a mentelmi jogot Andrássy, Rakovszky és Sigray ese­tében nem látja megsértve, de Be­niczky letartóztatására jogcim nem nem volt. A mentelmi jogot mind a négy politikus esetében az által sér­tették meg, hogy hét hete tartják letartóztatásban őket és a kormány ezt nem szüntette meg akkor, ami­kor a veszedelem megszűnt és nem állította őket a bíróság elé. A men­telmi jog felfüggesztéséhez hozzá­járul. de fogvatartásukhoz nem. Csontos Imre szerint a legna­gyobb hiba, hogy akkor történt a puccs, amikor az ország a legnehe­zebb helyzetben volt. Hála Isten­nek, hogy kevés áldozattal megsza­badultunk a megszállás fenyegető veszedelmétől. Az előadó javaslatát fogadja el. Ezután az elnök napirend-indit­ványt tesz. A következő ülés hol­nap lesz, melynek tárgyai: az in­dítvány- és interpellációs könyv fel­olvasása, a véderő javaslat har­madszori olvasása, a tengeri és ke­reskedelmi hajók lajstromozásáról szóló javaslat, Szabó István (nagy­atádi) indítványa a sürgősség ki­mondásáról, a mentelmi ügyek, a kormányprogramm vitája. Az ülés vége negyed háromkor. Elégtétel Tomosánylnak (Budapest, dec. 13.) (MTI) Huszár Elemér képviselő a tegnapi ülésen Tomcsányi V. Pál igazságügymi­niszternekazt kiáltotta oda: „Szamuelli Vilmos Pál!" Huszár ma délelőtt két képviselő kíséretében felkereste az igazságügyminisztert és kijelen­tette, hogy nem akarta a minisztert személyében megbántani. Tomcsányi a kijelentést tudomásul vette. Ujabb hatlifogoly­szállitmány érkezik (Budapest, dec. 13.) A honvédelmi minisztérium hadifogolyosztálya Ri­gából azt az értesítést vette, hogy a második hadifogolyszállitmány el­indult és még a hét folyamán Ma­gyarországra érkezik. Perlaky Györgyöt megválasztották (Pécs, dec. 13.) R pécsváradi ke­rületben Perlaky György kisgazdát 11.562 abszolút szótöbbséggel nem­zetgyűlési képviselővé választották.

Next

/
Thumbnails
Contents