Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-10-08 / 224. szám

2 Höfösvidák Békcscsűbu, 1921. október 8. GONDOLATOK * * * A szociáldemokraták küldött­sége is tisztelgett Horthy kormányzó ur eiőtt Pécsett s amit szónokuk mondott, azon érdemes gondolkozni. Hangsúlyozta, hogy a szociáldemok­rata munkásság nagy tömege soha­sem érzett együtt vezetőinek ama részével, akik a nemzetköziség szó­szólói voltak s nemzeti érzésüktől meg akarták fosztani a magyar mun­kástömegeket. Kijelentette, hogy a magyar munkásság — a szociál­demokraták is — szent kötelességük­nek tartják, hogy résztvegyenek a nemzet újjáépítésében. Milyen jól esik olvasni ezeket a sorokat! Es jól esik hinni is benne. Hiszen ez a természetes: minden magyar ember, mágnás és munkás, birtokos és készpénzfizetésü, min­denki, aki itt él a megkínzott Európa e szomorú földdarabján, legyen ma­gyar nemcsak nyelvében, de érzésé­ben, tetteiben is. Hiszen ez az egyet­len biztos utja a megértésnek, a testvéri összefogásnak, a mi feltá­madásunknak ! * Akik még az operettől is félnek. Jellemző kis eset fordult elő egy erdélyi nagy magyar városban. Szibilt játszották a színpadon. (Tudvalevő, hogy az oláh kormány szigorúan követeli, hogy a szín­padon mindig csak az oláh zászló szere­peljen.) Van ebben az ártatlan operettben egy jelenet, amelyben a kitűzött zászlót le kell tépni az orosz nagyhercegnő előtt. A Szibil egyik lelkes szereplője buzgón tel­jesítette ezúttal is e szerepbeli kötelessé­gét. Természetesen az oláh zászlót tépte le — hiszen másmilyen nem is lehet a színpadon, mert az' sértené a tomboló „nemzeti érzést." A közönség közömbösen nézte a „nagy" jelenetet. Nem ugy az oláh rendőrközeg. Ez a bölcs férfiú lázadást szimatolt ki a színész. cselekedetéből. Nosza a színpadra rúgtatott s a jelenetben szereplő két szí­nészt azonnal — nyilt szinen — letar­tóztatta. És még azt mondják, hogy nem bugy­borékol szüntelen az oláhokban a nemzeti gerjedelem! Azt mondják, hogy az oláhok félnek a lázadástól! — Hát nem a nemzeti érzés fellobogásának s a hősies bátorság­nak nagyszeiü megnyilvánulása ennek a rendőrbácsinak cselekedete? És ami fő, előkelő kulturfölényről tanúskodik. Utcai harcok Bécsben (Bécs, okt. 7.) A bécsi munka­nélküliek ma tüntetést rendeztek, amelynek során megütköztek a ki­vezényelt rendőrökkel. Több súlyos sebesült maradt a harcok színhelyén. A tüntetők vezetőit letartóztatták. A hangulat széltében elkeseredett. Az osztrák korona teljesen értékét vesz­tette. A kereskedők csak idegen valutákat fogadnak el. A nép kö­veteli a tőzsde és az éjjeli mulatók bezárását. Sorozzak az oláhok a 20 éveseket (Arad, okt. 7.) A legutóbbi ren­delkezések szerint január hónapban sor alá kerülnek a most 20 éves hadkötelesek Romániában. Aradon nem szabad eladni az ékszereket (Arad, okt. 7.) A román területe­ken uralkodó viszonyokat jellemző rendeletet adott ki az aradi állam­rendőrség. E szerint az összes aradi ékszerészek kötelesek értesíteni a rendőrséget, valahányszor használt ékszereket akarnak vásárolni. Be kell mutatni az eladandó ékszert s csak akkor szabad azt megvásárolni, ha erre a rendőrség engedélyt ad. A rendeletet azzal indokolják, hogy ujabban nagyon gyakori a lopás és ezzel kapcsolatban elszaporodtak az orgazdák, ugy, hogy a tolvajok ga­rázdálkodását ezzel az intézkedéssel akarják megszüntetni. A kolozsvári összeesküvők pőrének mai tárgyalása Alaptalanok az oláh hadbíróság vádjai — Az első védőbeszéd Kolozsvár, okt. 7. Az alábbiakban tegnapi számunk­ban közölt tudósításunkat folytatjuk ma érkezett jelentések alapján: A védőbeszéd Tekintetes Hadbíróság! Mielőtt rátérnék bes7édemre, en­gedje meg nekem a tekintetes Had­bíróság, hogy két bukaresti lapból szemelvényeket olvassak fel a sigu­rancára vonatkozólag. — Egyik regátbeli helység szigu­rancáját teljes személyzetével együtt le kellett tartóztatni, mert mindnyá­jukról kiderült, hogy kémek . . . — Egyik regátbeli siguranca 3 detektivjét letartóztatták, mert kide­rült róluk, hogy olyan visszaéléseket követtek el, amelyek az állam biz­tonságát veszélyeztették . . . — Nem akarok általánosítani és csak ennyit akarok a szigurancára vonatkozólag mondani. Két véden­cem van: Sándor Imre és Ilié Vasily. — Sándor Imrét alig keil védeni. Csak felsorakoztatom a tényeket, egymásmellé állítom a vallomásokat és a vád magától összedől. ! — Mire épül a vád? Fehérváry i Mátyás, a kétes egyéniség megjelent | Sándor Imrénél és hosszas könyör­í gés után rávette arra, hogy 3000 leit magánál tartson és azért egy majd jelentkező embertől cigarettát vásároljon. így vallotta Sándor Imre. — És mit mond Fehérváry ? „Felkerestem Sándor Imrét, meg­mondtam neki, hogy Magyarország­ról jövök Budaházy századostól. Megkérdeztem mi újság és erre Sándor panaszkodni kezdett arról, hogy niucs pénz a futárokat fizetni. Ekkor a saját pénzemből átadtam neki háromezer lejt. Majd levelet irt Budaházynak és ezt átadta ne­kem. Később visszakértem az ősz­szeg egyrészét, de mert Sándor Imre nem akarta adni, gyanús lett nekem Sándor tartózkodása, féltem, hogy feljelent és ezért a feljelentést megelőzőleg jelentkeztem a szigu­rancán." — Kezdem az első mondattal. „Megmondottam neki, hogy Buda­házy századostól jövök". A vallo­mások során ugy vallotta Fehérváry, hogy Budaházy és Sándor Imre nem ismerték egymást. Milyen fon­tossága lehetett akkor annak, hogy Budaházytól jött-e, vagy sem. „Át­adtam neki háromezer lejt". Tekin­tetes biróság! Hihető-e az, hogy Sándor Imrének, a bankigazgatónak, a többszörös milliomos vállalat igazgatójának szüksége legyen há­romezer lejre és ezt éppen egy kémtől szerezze be ? — A levélre vonatkozólag nin­csen bizonyíték. Mit mond a vád­irat? Sándor Imre gépjén írták. Nem Sándor irta, hanem Sándor gépjén irták. Sándor Gépjén pedig nagyon sok levelet Írhattak Sándor tudta nélkül. Nagyon sokat írhattak, mert az írógépet Sándor letartózta­tása után a sziguranca lefoglalta és azt anélkül, hogy a törvényes elő­íráshoz híven lepecsételte volna, hónapokon át ott tartotta. A levélen pedig nincsen dálum, nincs egy kézvonás. — Nagyságos biróság I Fehérváry szerepe tisztázva van már. Az az ember, aki január 15-én kijelentette Peterdi Mihálynak, hogy a szigu­ranca alkalmazottja és felmutattu iga­zolványát is, február hónapban nem lehetett magyar kém . . . Budaházy kémje. Pedig a román állammal nem érdeke, nem lehet érdeke, hogy igy mesterségesen provokáljon „ösz­szeesküvést." — Nem hiszem, hogy az állam­nak érdekében álljon Fehérvárynak és Hanignak büntetlenséget biztosí­tani akkor, amikor gyászoló hölgyek és apátlan, anyátlan árvák börtön­ben sínylődnek — ártatlanul . . . Majd Illie Vasily katona védel­mére hozta fel biznnyitékait. — llie Vasily. Hanig áldozata. Áldozata annak, hogy Hanig min­| dénáron érdemeket akart szerezni ! magának-! — Az, hogy a cukrászdában öt j tiszt nevét megtudta tőle, nem me­riti ki a hazaárulás kritériumát. Az sem, hogy lemásol egy napiparan­csot, amelynek tartalmával egyikük sem volt tisztában, hiszen nem tud­nak románul. Majd az 53-ik paragrafus alkal­mazását bírálta és számos paragra­fussal igyekezett bizonyítani, hogy a bűntetteknek e paragrafus alá vonása helytelen. A védőbeszéd este hat óráig tar­tott. Ma Oprea védő tartja meg védőbeszédét. Mi van o béksabai kislakásokkal 7 Megtörtént a hét és félmillió kiutalása az építkezések céljaira — 9 télre nem épülhetnek fel a kislakások — Elkésett a Jelentettük, hogy dr. Berthóty István polgármester eredményes közbenjárására a kormány Békés­csaba városát is belevonta kislakás építési akciójába. A képviselőtestü­let felterjesztésére a kormány Bé­késcsaba számára 28 kislakás épí­tését engedélyezte. (Ezekből 16 lakás kétszoba-, konyha és kamarából, 8 lakás egyszoba-, konyha és ka­marából, 4 lakás 3 szoba, konyha és kamrából áll.) Az építkezések költ­ségeire a most megérkezett leirat szerint 2 és félmillió korouát utal­ványozott ki. A leirat arra kötelezi a várost, hogy az építkezési költ­ségek többi részét saját pénztárából fedezze, telket adjon és a lakásokat villamos világítással lássa el. Fel­szólítja a kormány a várost, hogy az építkezési munkálatokat a lehető legrövidebb időn belül kezdje meg és legkésőbb december 15-re már adja át az uj lakásokat az elhelye­zésre váró hajléktalanoknak. Illetékes hatóságoknál érdeklőd­tünk a kislakások felépítésének ügyérői és azt a választ kaptuk, hogy a leiratban foglalt rendelke­zés teljesíthetetlen, minthogy későn érkezett. A város azonnal intézkedett az építkezések tervezetének és költég­vetésének elkészítése ügyében. Mire a kormány ezeket jóváhagyja és a városnak visszaküldi, egész bizo­nyosan elmúlik nemcsak október, hanem november is. Már pedig két hét alatt (november végétől decem­ber 15-ig körülbelől annyi van) bajosan épül fel a 28 lakás. Talán a tavaszon időszerűbb lett volna ez a sürgős rendelkezés. A télre ki is száradtak volna vala­mennyire"az uj lakások. fiazdaszercezkedés A Békésmegyei Gazdasági Egye­sület üléiein nem egy alkalommal hangzott el a panasz, hogy az ülé­seken kevés tag jelenik meg, a ta­gok az egyesület munkájában nem igen vesznek részt, sőt sok gazda az egyesület iránt még érdeklődést sem mutat. Igaz ugyan, hogy ezek a közö­nyös gazdák a maguk érdekükkel sem törődnek, még kevésbé gondol­nak tehát egymás dolgával. Számos gazda elkülönítve a ma­jorjában önmagának él, miot csiga a házában és kicsinyes, maradi gon­dolkozásával megy a maga külön megszokott utján, amelyen gyakran minden tájékozottság nélkül mor­zsányi kis haszonért feláldozza a jövő nagyobb gyümölcsét. Az ilyen gazdából természetesen hiányzik a társas lényének tudata, a szolidáris érzés, a messzelátás és a törekvés arra, hogy a termelő mu kát minden modern eszköz fel­használásával minél eredményesebbé tegye, pedig a megcsonkított és gúzsba kötött szegény országunk minden gazdasági tényezőjének mé­lyen kell szántania, hogy az ország megmaradt kis földjét minél termé­kenyebbé tegye és ezzel a haza, va­lamint a hazában a maga boldogu­lását biztosítsa. Egy ember ereje azonban semmi. Csak társulással, tömörüléssel, az erők egyesítésével és céltudatos terv­szerű munkával lehet ma megfelelő eredményeket elérni. A társadalom különböző rétegei­ben minden hivatásbeli és osztály­beli dolgos ember most erősen szer­vezkedik is a nagy gazdasági élet­halál harcra „mert aki ezt nem teszi az elgyöngül, azt eltiporják, az el­pusztul. Elpusztulnak azok a mezőgazdák is, akik nem ébrednek öntudatra, közönyösek maradnak és nem akar­ják magukat a társulás, a szerve­zettség erejével megmenteni és meg­élhetésüket, létüket biztosítani. Lehet, hogy a tömörülés gazda­sági egyesületünkben talán csak azért nem sikerült, mert az egyesület szék­helye, a központ a kiterjedt megyé­ben nagyon távol esik, a közlekedés pedig rossz és a tagok a megyében nagyon szétszórtan is élnek, aminek következtében nem fejlődhetik ki az a benső viszony, amely egyrészt a tagok között, másrészt a tagok és az egyesület között kívánatos volna. Ezen benső viszony megteremté­sére, a közönyösség megtörésére, az érdeklődés felkeltésére és a tagok­nak intenzivebb egyesületi munkás­ságának előmozdítására tehát a Bé­késmegyei Gazdasági Egyesület el­határozta, hogy keretében a megye egyes járásaiban, nagyobb közsé­geiben helyi gazdasági szerveket, vidéki osztályokat, vidéki gazdaszö­vetségeket létesít. E határozat alapján alakult meg az egyesület csorvásvidéki osztálya, röviden a „Csorvásvidéki Gazdaszö­vetség", amely hivatva van Csorvás, Kondoros, Nagyszénás és Szent­tornya határában gazdálkodó birto­kosokat és bérlőket egyesíteni; fel­adata pedig: a vidékbeli gazdákat megszervezni; a központ és a vi­déki gazdacsoport között kapcsola­tot teremteni; a tagok gazdasági ér­dekeit közvetlenül ápolni, védeni és érvényesiteni; tanácsot és szakvéle­ményt adni; a tagok egymás köl­csönös támogatását és segítését köz­vetíteni ; a termelést megkönnyíteni és minél eredményesebbé tenni- ér­tékesítő, fogyasztási és iparüzemi szövetkezetek létesítésével stb.

Next

/
Thumbnails
Contents