Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-12-10 / 279. szám

2 Körösvidék Békéscsaba, 1921. dccember 10. Expresszjárat Páris ós Konstantinápoly között (Páris, dec. 9.) Rövidesen rend­szeres expresszjáratok indulnak meg Páris—München—Salzburg—Bécs— Budapest—Belgrád—Konstantinápoly között. Az érdekelt államok képvi­selői december közepén értekezletet tartanak ebben az ügyben. Sok az erdélyi katonaszökevény (Kolozsvár, dec. 9.) A kolozsvári 6-ik hadtest hadbírósága a legutóbbi napok alátt 42 katonaszökevényt részesített amnesztiában. A hivata­los jelentésekből megállapítható, hogy nem csak az erdélyi, hanem az óromániai ezredekben is igen nagy a katonaszökevények száma. Harding a washingtoni konferenciáról (London, okt. 9.) Washingtoni je­lentés szerint Harding az amerikai vöröskereszt évi közgyűlésén üd­vözlő beszédet mondott s annak a reményének adott kifejezést hogy a vöröskereszt nem lesz kénytelen a jövőben háborúban résztvenni, mert a leszerelési konferenciának váratlan sikere lett. Európai rekonstrukciós bank alakul Budapest, dec. 9.) Wanderlipp amerikai bankár Budapesten tárgyal most az Európai Rekonstrukciós Bank megallapitása ügyében. A re­konstrukciós bank alapításának esz­méje már régebben vetődött fel amerikai pénzügyi körökben és már több európai állam fővárosában folytatta le előkészítő tárgyalásait Wanderlipp kielégítő eredménnyel. Szerbellenes propaganda Szófiában (Belgrád, dec. 9.) Szófiában tit­kos propaganda-szervezeteket fedez­tek fel, amelyek komitácsi bandá­kat toboroztak a szerbek hatalmi törekvéseinek letörésére. Szent gyűlölet Anglia ellen (Kairó, dec. 9.) Zaglul basa kiált­ványt intézett Egyiptom lakosságá­hoz, melyben szent gyűlöletet hirdet az angolok ellen. Amerikai segítség Anya- és csecsemövédelem A szépért és jóért lelkesedő régi görögök, akiknek jelszavuk: „Kolos kai agathos" (Szép és jó) volt, a satnya, beteges gyermekeket egy Taygethos nevü barlangba vitték, ahol ezek a szerencsétlenek éhen haltak. Cselekedetük inditó oka volt, hogy társadalmukat megszabadítsák a nyo­morékoktól. A többi régi nép is hagyta elpusz­tulni a nyomorultakat. A keresztény erkölcs, a krisztusi szeretet természetesen beszüntette ezt a bár hasznosnak látszó, alapjában véve igazán kegyetlen eljárást s pártfogásába vette a szerencsétlene­ket. Csakhogy a kereszténység kez­detétől csaknem a legújabb korig maguk az idők voltak olyan viha­rosak, hogy a testi és lelki fogya­tékosságban szenvedők nem élhet­tek hosszabb ideig, a sok fergeteg leverte a férges gyümölcsöket. A nagy viharok ideje elmúlt, a társadalom fáján fentmaradt a sok férges gyümölcs, de köszönet nincs benne, mert haszontalan, csak a betegség csiráját hordja magában, hogy a többi egészséges gyümölcsöt is megfertőzze. Sajnos, az emberiség évszázado­kon keresztül ölbe tett kézzel szem­lélte ezt a pusztulást. Néhány kiváló ember szive egész melegét, agyának minden gondolatát feláldozta, hogy a részvétlen társadalommal meg­értesse, hogy itt igen fontos önvé­delemről van szó. Szavuk a pusztai próféta szózata volt, elhangzott vissz­hang nélhül. A nyugati államok, különösen Amerika és Anglia, főként a háború óta mind nagyobb és nagyobb mér­tékben kezd hozzá, hogy a beteg­ségek borzalmas terjedésének gátat vessen, ők már elérkeztek az egye­düli helyes kiinduláshoz, a terhes anya védelméhez, hogy egészséges magzatot hozzanak világra, a cse­csemők védelmére, hogy egészséges anya vagy apa legyen belőlük. Látjuk ezt a jó kertésznél is. Még alig látszik a kis gyümölcs, már mindent elkövet, hogy a féreg ne üsse fel benne a tanyáját. Csak nálunk, embereknél, a terem­tés koronáinál nőnek fel a csemeték ápolatlanul a szegény néposztálynál piszokban, nyomorban. Kívánhatjuk még, hogy ezekből a szerencsétle­nekből, akiknek szenvedésével oly keveset törődik a társadalom szeren­csésebb része, igyekvő hasznos pol­gára az államnak ? Ma a társadalmat a legnagyobb fokú önzés jellemzi. Ám jó, ha va­laki nem a szivére hallgat, hallgas­son az észre. A legszámitóbb, a leghidegebb elme is kell, hogy pa­rancsolja a esecsővédelmet. Ha tét­lenül nézem, hogyan betegszenek meg szomszédom gyermekei, nem kapják-e meg holnap az enyéim ? Ha cselédeim gyermeke nyomorult, lesz-e gyermekeimnek erős munka­társa? A Taygethos barlang ideje elmúlt, másként kell megszabadí­tani a társadalmat a nyomorékoktól. Egy kis szeretettel, hozzáértéssel pár évtized alatt csodát lehetne csinálni. Csak arra gondoljunk, hogy a vakok egyharmad része gondat­lanságból eredő csecsemőkori fertő­zés miatt nem lát. Nem akarok szen­timentális lenni a vakság nyomoru­ságának ecsetelésében, csak azt mondom, ha valaki csak egy em­bernek is megmenti a kék napsuga­ras eget s a természet ezer más szépségét, nem élt hiába. Itt vannak továbbá az angolkó­ros, vérbajos, tüdőbajos csecsemők százezrei, akik mind csak terhére lesznek családjuknak és a társada­lomnak. Pedig a vérbaj hosszú, rendszeres kezeléssel gyógyítható, az angolkóros helyes táplálkozással, nagy gondozással megóvható a be­tegség súlyos alakjaitól s a tüdő­bajos anya csecsemője a baktériu­mokkal telitett otthonból kiemelve teljesen egészséges maradhat. Hány ezer gyermek hal meg évente bél­hurutban az anyák tapasztalansága miatt, vagy annyira visszamarad fejlődésben, hogy egész életén át csak vonszolja magát 1 No és a sok rosszul nevelt, ideges gyermek, aki kis korában réme a családjának, felnőtt korában munka helyett csak panaszkodni tud. Nem folytatom a részletezést, mert ennek se vége, se hossza. Most az amerikaiak jóvoltából nálunk is megindul az anyák és csecsemők védelme. Vajha a mi könyörtelen társadal­munk nem ölbetett kézzel s néhány gúnyos megjegyzéssel nézné, mint igyekszik néhány jószivü külföldi segíteni ezen a szerencsétlen or­szágon s rálépne arra az útra, mely bár kezdetben nehez, hálátlan, de a végén megelégedés, boldogság vár. Ott ragyonga gyermekeink homlokán a régi athéni jelszó : „Kalokagathia", érezni tudna a sziv, gondolkodni az agy s acél lenne az izom. Az amerikai vöröskereszt anya­és csecsemővédó akciója igen nagy jelentőségű. Legalább 50 uj intéze­tet állit fel, a már meglévőket pe­dig kifejleszti és megfelelően fel­szereli. Az akció Békéscsabára is kiter­jed. Az amerikai vöröskereszt eyy­előre 1922. junius 30-ig elvállalta a Stefánia minden személyi és dologi kiadásának a fedezését, teljesen felszereli, bútorral, gyógyszerrel, kelengyével, gyermektápszerrel és minden egyéb szükséges anyaggal ellátja. Csütörtökön Békéscsabán járt dr. Zenta Pál, a bókai klinika tagja, az amerikai akció magyar kikül­döttje, aki megviasgálta a békés­csabai csecsemővédőt és az ame­rikai akció fent emiitett segélyezé­sében rászesitendőnek nyilvánitotta. Jeget kell gyűjteni (Budapest, dec. 9.) A földmivelés­ügyi miniszter ezúton is felhívja a tejgazdaságokat, valamint a tejgyüj­téssel és feldolgozásai foglalkozó telepeket, hogy gondoskodjanak jég­ről, mert a jövőben tejkonzerváló anyagok használatát nem fogja en­gedélyezni. Jzgyzőválasztás Irta : Fábry Károly II. Jókedvű legény volt Harsányi Dani, hát még akkor, mikor tudta, hogy jövő sorsáról van a szó, csupa előzékenység, csupa kedély, jóizü anekdota és hangos nevetésből állott ki. A házigazda is kedvét kereste vendégeinek, a délutánból éjszaka is lett, még cigány is került a házhoz, a jegyzőlátók végkép bedűltek, nem is beszéltek már máskép, mint hogy ez lesz a mi jegyzőnk, ha ég-föld szakad is. Éljen az uj jegyző ! hangzott minden pohár bor­nál. Éljen! Éljen! Egyszer csak eszébe jut biró uramnak, hogy megkérdje, hogy hát milyen vallású is a jegyző­jelölt ur? Ühm ! nagy szó, mert hát kisült, hogy a jegyző­jelölt ur . . . református I Re—formátus 1 Torkára forrt mindegyiknek az éljen. Haj, haj! Nagy a baj! Re—formátus! Hej, hogy erre hamarább nem gondoltunk, olyan jó katholikus képe van, hogy eszünkbe se jutott. — De a feleségem igaz hitű római katholikus, — veti ellen a jegyzőjelölt ur — a leányaim is jó katholikusok, azt is számba kell venni jó uraim. Nem tehetek róla, hogy engem kálomistának ke­reszteltek, nem fogok én galibát csinálni a róm kath. vallás ellen, már csak a feleségem miatt sem. Hiába, hiába! Nagyot konyult a jegyzőlátók orra és kedve is, mert hát egyszerre belátták, hogy Endrődön, az igaz hitű, tiszta katholikus község­ben lehetetlen előállani olyan candidátussal, aki nem igaz hitű katholikus. Biró uram okos ember, az egész községben a legokosabb, még az egész vármegye bírói között is, amint azt a tekintetes vármegye is elösmeri s amint a következmények is igazolják, de biró uramnak is egyszerre elállt az esze. — Hát hiszen köszönjük a barátságot, a szives vendéglátást, tekintetes ügyvéd ur, hanem korán kell felkelni a vonathoz, mennénk haza egy kicsit aludni is. Váltig marasztalja fiskális barátunk, hogy hát ő is megy reggel a megyegyülésre, azért még ma­radhatunk még egy kevesett együtt, no meg a biró uramat is kapacitálja egy kicsit négyszemközt, hogy nem lehetne-e segíteni valahogy a nagy bajon ? — Nem lehet, tekintetes uram, nem lehet. Ös­merem az endrődi népet, meg hát nagyobb aka­dály is van, Schiffner Ede plébános ur is kita­gadna minket és felzúditana az egész községet ellenünk. Olyan szent katholikus az, kérem, hogy még mesterembert sem akar felvétetni a községbe, ha nem igaz hitű katholikus. Nem is vagyunk vele emiatt valami jól, mert hát ebben nem mindig hallgatunk rá. — Hát nincsenek jó viszonyban az apát-plébá­nos úrral ? — Kérdi a fiskális. — Nem ám! Nem is maradhatunk meg már tovább az uj választásnál, akkor biztos, hogy ki is buktat bennünket. Most is mindig lázítja elle­nünk a községet, ugy, hogy bizony a képviselő­testület is nagyon ellenünk van és folyton min­denben ellenkezik. Indítványozhatunk mi ami csak legjobb a községnek, sohasem szavazzák meg, csakhogy nekünk ne legyen igazunk. Itt is, ebben is a főpap vezet, vagy ha nem is nyíltan, de min­dig benne van a keze. — Hm 1 hm! Hümmög a fiskális. Mondja csak biró uram, magunk közt, négyszemközt őszin­tén, igazán megtetszett maguknak a jegyző ur? — Meg uram, igazán meg, kérdeztem az esküdt urakat is külön-külön, mind ugy vélekedik. — Hm! hm! Mondja csak biró uram, nem lehetne ezt valahogy ugy csinálni, hogy maguk elleneznék, nagyon elleneznék ennek a jegyzőnek választását, hát ha akkor csak zum-trutz meg­választanák, csakhogy ne legyen maguknak igazuk ? Nagyot üt a homlokára biró uram! Csakhogy ki nem köpi: nagy huncut a fiskális ur, — de csak hallgat és morfondíroz. — Uram! kivernek a faluból is, ha ez meg­történnék. — No no! Nem kell attól félni, ha a jegyző ur beválik — amint hogy be is fog válni — még áldani is fogják a jó cselekedetükért. Csak a köz­ség érdekében tennék, az pedig kötelességük, mert a jó jegyző — amint Giricz uram mondta — több, mint egy jó pap. — Elevenén talált a mondás biró uramnak — nem is tudott felelni rá, de bizony ... hosszan elgondolkozott. — Hát kérem, erre nem tudok magam felelni, hanem ha megengedné tekintetes ur, hogy a másik szobában megbeszélnénk a társaimmal — akkor megadom a választ. Elvonultak, sokáig tanakodtak utóbb odahívták maguk közé a házigazdát is ... s végül is kézbe csaptak. — Megpróbáljuk. Ha sikerül jó, ha nem sikerül — ne mondják az urak, hogy rajtunk mult. — Azért is éljen a jegyző ur! Csak ne szól­janak senkinek, mert akkor vége mindennek! (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents