Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám
1921-11-29 / 270. szám
Békéscsaba, 1921. november2 4. Csütörtök II. évfolyam 2 66 . szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon szánta : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 35 K, negyedévre WO K, félévre 200 K. Egyes szám ára 3 K. Dpponyitól Drozdyig Csodálatos, milyen hosszú ut és mégis milyen rövid! Ki hitte volna? A katolicizmus érdekeinek évtizedes, elszánt védelmétől néhány hónap alatt el lehet jutni abba a csatasorba, melyben a forradalmár, vallástagadó, oltárromboló oktobristák küzdenek. Eddig ugy tudtuk, hogy ez a név: Apponyi, egyenlő az ország javát féltő főúrral, a régi konzervatív néppárt egyházi jogokat védő bajnokával, kinek személye záloga volt előttünk a tántoríthatatlan elvi hűségnek, kiben sziklaszilárd várát láttuk a nemzeti érdeknek, ki évtizedeken át az eredménytelenségen el nem csüggedő szivvel a politikai élet tisztaságáért harcolt. És Drózdy ? A bécsi „emigránsok" taps és koszoruövezte bajnoka, kl minden lelkiismeretfurdalás nélkül kiáltja oda a világnak nemzetét piszkoló alaptalan vádjait, ki szemrebbenés nélkül támadja a tekintélyt, a hadsereget, az országnak minden ősi tradícióját, ki a sajtószabadság és jogrend jelszavain tul Károlyi Mihály és Jászi-Jakobovics Oszkár köztársaságában látja a boldogság eidorádóját. Csodálatos távolság! — A hódolatteljes feudalizmustól a forradalmi elvek katonáinak táboráig. — És mégis: Apponyi ma egy táborban harcol Drózdyval, Rassayval és társaikkal. Megdöbbenünk. Hát a két végletes ellentét is össze tud fogni ? S ha legalább ez az összefogás, ez a vállvetett munka ország javát szolgálná vagy siralmas gazdasági helyzetünk szanálása végett fogtak volna kezet! El tudunk képzelni oly nagy kérdést, olyan élet-halál fontosságú ügyet, mely egy táborba hajt minden embert. De vájjon az a szövetség, melyet Apponyi kötött Drozdiékkal, ilyen élet-halál kérdés-e a nemzetre nézve ? Legjobb akaratunk mellett is meg kell állapitanunk, hogy nem ily cél eléréséről van szó. Nem. Ez a szövetség nem az ország érdekében, nem az ország helyzetének javítása, nem a nemzet életének biztosítása vagy legalább is hasonló horderejű kérdés megoldása végett köttetett. Ez a szövetség csak azért létesült, hogy egy különben is lemondott kormányt megbuktasson. De tegyük fel, hogy a kabinet nem mondott volna le. Használt volna ez esetben Apponyiék kormánybuktató szándékának sikere ? Ellenkezőleg : ártott volna. Mint ahogy igy is mérhetetlenül ártott az ország becsületének a külföldön s a nemzet egységének idebent. Mi hajtotta Apponyit Drózdy felé ? Hiszen a trónfosztó törvény tárgyalásakor még elkeseredett harcot vívtak egymás ellen ! A Drózdy-Rassay csoport akkor a trónfosztáson át a köztársasági, illetve a forradalmi eszmék győzelmét akarta elérni. Apponyi pedig a puccskarlisták burkolt védelmével tulajdonképen a Dunakonföderációért harcolt, melynek keretében Magyarországnak csak olyan szerep jutott volna, mint bármelyik jelentéktelen nemzetiségnek. Mind e két célnak útjában állott Bethlen és iránya. Tehát Bethlent kellett elbuktatni. A keménykezű miniszterelnök politikai nimbuszát kellett kritika és támadás által megtépázni. Ezért volt fontos a parlament összehívása s főként ez volt az a cél, amiért Apponyinak kezet kellett fogni Drózdyval. Ami még elszomorítóbb: Nem Drózdy nyújtotta kezét Apponyinak, hanem Apponyi ment hozzá. Érthetetlennek tartjuk Apponyi szereplését. Hát ő, aki évtizedeken át a keresztény gondolatért, a régi néppárt céljaiért harcolt, nem látta, hogy mikor Drózdy mellé áll, akkor veszedelmes mérlegre teíte tisztes hírnevét ? Nem látja, hogy a keresztény gondolat ellenségeivel nem Bethlen ellen, de a keresztény gondolat ellen is tört? Csodálatos távolság! s mégis milyen gyorsan megtette ezt az utat ez az ősz patriarcha, ki oroszlánként harcolt Versaillesben nemzetünk igazaiért — csak azért, hogy parlamenti dogmák védelmének köpenyében a mentelmi jog szentségét hangoztatva tisztázni igyekszik olyan embereket, kik egyéni érdekből még attól sem riadtak vissza, hogy fegyveresen támadjanak hazájuk ellen. (Kár ! Rákóczi megsiratta Bezerédy Imrét, mikor megtudta, hogy elpártolt tőle, de nem menthette meg végzetétől. Kár! Nagyon-nagyon fáj nekünk magyaroknak, hogy Apponyit elveszítjük és mégis ki kellett őt hullatni szivünkből, mert mi az élet utján akarunk járni.) Kár! Nagyon-nagyon fáj nekünk magyaroknak, hogy Apponyit nem tudjuk érteni, hogy elveszítjük őt, dehát mi az élet utjain akarunk járni. Gy. d. ! Még o hét folyamon bemutatkozik az uj hormon y Keresztény Kisgazda és Polgári Párt — Gaál Baszton nem fogadta el a földmivelésügyi tárcát Budapest, nov. 28. A mai napnak legnagyobb eredménye az, hogy elsimultak a keresztény nemzeti egyesülés pártja és a kisgazdapárt közötti ellentétek. A kisgazdapárt készséggel áll Bethlen szolgálatába és hajlandó engedményeket tenni az egységes párt megalakítása érdekében. Mindenesetre fenntartja vidéki szervezeteit. Nevét az alábbi formában bővíti ki: „Keresztény, 1 Kisgazda és Polgári Párt." A miniszterelnök a kisgazdákkal történt megállapodása után ma még a kereszténypárttal tárgyal. Személyi kérdésekről még eddig nem volt szó tárgyalásai során. Gaál Gasztonnak felajánlotta a miniszterelnök a földmivelésügyi tárcát, Gaál azonban nem fogadta el. A pártok hangulatából bizonyosra veszik már az egységes párt ügyének sikerét. A keresztény párt félti önállóságát, ez azonban nem szolgáltat ujabb bonyodalmakra okot. A válság teljes megoldása már csak napok kérdése. A kisgazdák azt kívánják, hogy a miniszterelnök az egységes pártaktiv tagjaiból alakítsa meg kormányát. A tájékozatlanság még mindig oly nagy, hogy a személyi kombinációktól minden körben tartózkodnak. Annyi bizonyosra vehető, hogy a hét derekán már véget ér a válság és még a hét folyamán be is mutatkozik az uj kormány a nemzetgyűlés előtt. Amerikai hadihajó Madeirában (Washington, nov. 28.) A ,Wili Hamson" nevü amerikai hadihajó az I amerikai érdekek védelme érdeké! ben Madeirába érkezett. Lioyd George Washingtonba utazik (London, november 28.) Lloyd George szombaton Washingtonba utazik, a második washingtoni konferencia előkészítése ügyében. Válasz a magyar kormány jegyzékére (Budapest, nov. 28.) A magyar kormánynak a népszövetséghez intézett jegyzékére ma érkezett válasz a nyugatmagyarországi népszavazás ügyében. A válasz nem végleges, minthogy csak egy hivatalnok, a népszövetség egyik titkára irta alá. Beavatottak véleménye szerint érdemleges válasz adására a népszövetség hivatalnokai nem jogosultak. A kisgazdapárt ujabb kívánságai (Budapest, november 28.) A tizenötös alkotmányjogi bizottság vasárnap esti ülésén Simonyi-Semadam Sándor összefoglalta a kisgazdapárt ujabb, lényeges kívánságait. Szóvátette, hogy nagyatádi Szabó Istvánnak azért is helyet kell foglalnia az uj kormányban, mert mellőzését az ellene állítólag megindított hajsza következményének tekintenék. A kisgazdák különben ragaszkodnak ahoz, hogy a belügyi tárca is a kisgazdapárt kezébe kerüljön. Kívánják ezenkívül, hogy a miniszterelnök feltétlenül lépjen be a kisgazdapártba. Kitüntetett munkás (Békéscsaba, nov. 28.) A magy. kir. földmivelésügyi minisztérium elismerő díszoklevéllel tüntette ki és 500 korona jutalomban részesítette Gubis András békéscsabai földmunkást hűséges, szorgalmas munkálkodásáért. A jutalmat és az oklevelet díszes ünnepség keretében fogják átadni a derék, megjutalmazott munkásnak. Az ünnepély idejéről és részleteiről legközelebb bővebben írunk. Bécsben gyűjtenek a soproni propaganda céljaira (Bécs, nov. 28.) A lapok felhívást közölnek, amelyben politikai pártok hívják fel a közönséget a soproni népszavazási propaganda céljaira való adakozásra. A felhívás megemlíti, hogy az osztrákok által kifejtett propaganda már eddig is sok pénzbe került. Tart az osztrákok előnyomulása (Sopron, nov. 28.) Az Ausztriának itélt nyugatmagyarországi területek megszállása még mindig folyamatban van. Ma Nagyszentmiklósig jutottak elő az osztrákok.
