Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-11-09 / 253. szám

Békcsesaba> 1921. november 9

. Szerda II. évfolyam 253. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Bókésmsakán, Sxsnt István-tér 18. sz. A mxmrkmmztöaég telefon Máma t 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K, fólévro 200 K. Egyoa szám ára 3 K. Gondolkozzunk A legutóbbi politikai események, illetve az egyes pártoknak a detronizációval szemben elfoglalt álláspontja megérdemlik, hogy valamivel több gondolkozást szenteljünk nekik, mint azoknak az eseményeknek, melyek között szegény csonka országunk eddig vergődött. Más szóval kifejezve: eljött az az időpont, mikor legélesebb látásunkra, legobjektivebb kritikánkra van szükség. Ha ma nem látunk helyesen, ha ma tévesztjük el az utat, ha ma nem találjuk meg minden vonatkozásban a magyar egységet, akkor elpusztulunk. Egy ellentét van ma a vezető pártok között s ez az ellentét abból származik, hogy a két párt közül az egyik bizonyos ellentétes kritikával, a másik pedig teljes helyesléssel kiséri Bethlen kormányának a legutóbbi puccskísérlet alkalmával követett eljárását. Ez az ellentétes kritika sajnos, ma már olyan erőket igyekszik megmozgatni, melyek tökéletes széthúzásba kergetik az országot. Kíséreljük meg egészen részrehajlás nélkül megítélni a legutóbbi eseményekben egymással szemközt állott tényezők helyzetét és szerepét. Nem tételezhetjük fel, hogy Bethlen és kormánya kevésbé viselték volna szivükön az ország sorsát, mint Andrássy és társai. A * kormány az első pillanattól kezdve teljesen tisztában volt azokkal a külpolitikai következményekkel, melyekkel a királynak a jelenlegi időpontban való hazahozatala járt. Ismerte ugy a nagyantant, mint a kisantant amaz álláspontját, melyet a Habsburg-restaurációval szemben elfoglalnak. Itt tehát két eshetőségről volt szó: trónra öltetni a királyt s ezzel módot adni gálád ellenségeinknek a bevonulásra s további következményeiben elérni azt, hogy Magyarország további fennállásának még lehetősége is megszűnjön, vagy a nemzet élete érdekében megakadályozni a király, időelőtti trónraültetését. Ne ringassuk magunkat tévhitber. Teljes tudatában vagyunk a nemzeti hadsereg értékének, morális fölényének, azonban nagyon talószinütlen, hogy a kisantant 4 milliós seregével szemben, minden oldalon megtámadottan, néhány óránál hoszszabb ideig tartani tudtuk volna magunkat. De legyünk egy pillanatra optimisták. Mondjuk, hogy nem a harmincötezer emberes nemzeti hadsereg állott volna szembe, hanem számítsunk egymillió magyar parasztot, kapával, kaszával. Elképzelhető az, hogy néhány óra alatt sikerült volna ekkora tömeget talpra állítani ? Ehhez több napra lett volna szükség; viszont ne felejtsük el, hogy Vác felől a csehek néhány óra alatt Budapesten lehetnek ! De mondjuk, hogy ez a lehetetlenséggel határos népfelkelés is sikerült volna. Elképzelhető már most az, hogy a háromszoros, de technikailag legalább nyolcszoros túlerővel szemben a gazdasági krízistől is szenvedő ország egymillió embere helyt tudott volna állani ? — Nem. Ezt senki, még a legoptimistább lelkek sem remélhették. Ez volt tehát az egyik serpenyőben. Nagyon nehéz suly volt: az ezer éves nemzet élete! Mi volt ezzel szemben a mérleg másik oldalán? Mit tudtak szembeállítani Rakovszkyék Bethlen halálosan komoly és halálosan reális aggodalmaival ? Az ország elpusztulásának bizonyosságával szemben mit igért, mit adhatott rolna a király jelenlegi trónraültetése ? Bethlen miniszterelnök ismételten kérte az erőszakoskodó Rakovszkyt, azoknak a külpolitikai lehetőségeknek, azoknak az előnyöknek, azoknak a pozitívumoknak vázolására, melyeket a király rögtöni trónraültetése nyújthat! Ha csak egy olyan pozitív ígéretet fel tudott volna hozni Rakovszky, Francia jegyzék az orosz szovjetkormánynak (Paris, nov. 8.) A francia kormány jegyzéket intézett az orosz szovjetkormányhoz. A jegyzék szerint tudomásul veszi, hogy a szovjetkormány elismeri a cári Oroszország államadósságait. Megjegyzi azonban, hogy reális gazdasági biztosítékokat kíván a fennálió államadósságokra. Fe/oszlatják a nemzetgyűlést 7 Bethlen István ós Nagyatádi Szabó a felosxlatáaról Budapest, november 8. Politikai körökben komolyan tárgyalnak a Ház feloszlásának lehetőségéről. Maga a miniszterelnök is komolyan foglalkozik a kérdéssel. Hódmezővásárhelyen tartandó beszámolójában részletesen kifejti pécsi programmját és most már határozottan hangsúlyozni fogja a Ház feloszlásának szükséges voltát arra az esetre, ha az uj egységes párt megalakulása nem következik be. Budapesti munkatársunk kérdést intézett ebben az ügyben nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszterhez, aki • a Ház feloszlatásának lehetőségéről az alábbiakat mondta: — A nemzetgyűlés jelenlegi erőviszonyai és a különböző pártoknak ' egymással szemben való állásfoglalása csaknem lehetetlenné teszik a Ház további produktív tevékenységét. A legitimista kereszténypártiak aligha fognak a detronizáló törvény után együttműködni a kisgazdapárttal. Ilyen körülmények között tehát várható a nemzetgyűlés feloszlása. Halad az Osztrák-Magyar Bank likvidálása (Bécs, nov. 8.) Az a bizottság, amely a volt Osztrák-Magyar Bank likvidálását végzi, gyorsan halad előre hatalmas munkájával. Legközelebb a monarchia utódállamainak a fővárosait látogatják végig a bizottság kiküldöttei a további tárgyaiások adatainak beszerzése céljából. Károlyiéit a kisántánt fegyveres beavatkozásáért Propagandabizottság Belgrádban Belgrád, november 8. A volt Károlyi-féle köztársasági kormány tagjai mindent elkövetnek ujabban, hogy a kisántánt államait rábírják arra, hogy fegyveres akcióval tegyék lehetővé a magyar köztársaság kikiáltását és a jelenlegi kormányzat megszüntetését. Hivatalos jelentések szerint tegnap Prágában Kiinfi Zsigmond Benessel tárgyalt aziránt, hogy a cseh kormány indítsa meg fegyverben levő haderejét Magyarország ellen. Ma a Károlyi-kormány volt hadügyminisztere egy propaganda-bizottság élén Belgrádba érkezett, ahol a szerb kormányt igyekszik hasonló lépésre birni. mely az országra nézve kedvező fordulatot jelenthet, ha csak halvány lehetőségre rá tudott volna mutatni — olyan lehetőségre, mely a király bejövetelével kapcsolatban az országra nézve annyira kedvező, hogy az ország életét érte kockáztatni érdemes, egészen bizonyos, hogy Bethlen habozás nélkül adta volna át neki a hatalmat. Erről azonban szó sem volt. Rakovszky semmit sem tudott felhozni, csupán a legitimizmus abszolút dogmáit, illetve az e dogmák nevében való fenyegető követelőzéseit. Ez a serpenyő csak az írott betűt, az alkotmánynak a királyra vonatkozó paragrafusait tartalmazta. Ezek voltak a mérleg két oldalán. Az élő, megfogható valóság, a súlyos realizmus, a nemzet élete; másrészről pedig a betű, a jogi theoria, a légbemenő, hústalan kombináció I Tessék választani! De nézzük meg más fogalmazásban ugyanezt a kérdést 1 Az egyik oldalon a bár csonka ország, de mégis: Magyarország, a Nagy m agyarország feltámadásának lehetőségével, a másik oldalon a koronás királynak néhány órára való trónraültetése s aztán egy olyan eltiprás, melyből nincs többé feltámadás. A nemzet saját élete biztosítása végett fogalmazta meg törvényeit, alkotta meg alkotmányát, saját élete biztosítására állított királyt az ország élére, tehát minden alkotmányozó ténykedésénél a nemzet életét tartotta szem előtt. Azonban jött egy olyan óra, mely — ne firtassuk az okozókat — szörnyű kérdőjel elé állította a felelős kormányt: IV. Károly király néhány órás uralkodása, vagy a nemzet élete? Melyik ér többet? Melyik a fontosabb ? A nemzet a király ideiglenes távolléte mellett élhet tovább, de nemzet nélkül a király sem király! A kormány választott. Súlyos volt a választás, de csak ez az egy ut volt. A kérdést csak igy mérlegelhette: az élő nemzet még mindig visszahozhatja koronás királyát, de IV. Károly nem támaszthatja fel eltiport nemzetét A kormány választott. Ezek a tények. S most nézzen minden magyar ember a szivébe s aztán ítélje el, ha tudja a kormányt! Gy. D.