Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám

1921-07-15 / 154. szám

Kötrösivstiíék Békéscsaba, 1921. julius 15. Mire yalúíi o nemzetgyűlési kirohanások? Budapest, julius 14. Az ellenzéknek ujabban mind sűrűbben megismétlődő agresszív fellépése, amit az ellenzéki sajtó komoly veszedelemnek igyekszik feltüntetni, a kormányköröket egyáltalában nem nyugtalanítja. Egyes szenzációhajhászók interpellációival taián lehet ujabb parlamenti viharokat felidézni, a hullámok azonban mihamarább elülnek, mivel a közvélemény a handabandázók maroknyi csapatát egyáltalában nem hajlandó követni abban a törekvésében, hogy a helyzetet felborítsa. Aki higgadtan gondolkozik, az abban nem láthatja okát a mélységes felháborodásnak, hogy egy kormányelnök a rendelkezési alapból aránylag csekély összeggel egy lapot támogat. Nem volt oly kormány még Magyarországon, amely lapokat ne támogatott volna és nem volt ellenzék, amely nem tudta volna ezt. Még azonban egy kormánynak se vetették ezt a parlamentben a szemére. De nem emlékszünk arra sem, hogy hasonló támadásban részesült volna bármely más nyugateurópai kormány, holott valamennyi parlamentáris kormánynak meg van a maga sajtója, amelyet anyagilag támogat. Ez épen olyan természetes, mint az, hogy az ellenzéknek meg vannak a lapjai és fenntartja azokat. Azért sem volt alkalmas Rupert kirohanása arra, hogy a közönségben visszhangot keltsen, mert a miniszterelnök felvilágosításából kiderült, hogy egy hűtlen kezelésben bűnös erkölcstelen ember bosszúállásának adta magát eszközül. Ugy látszik, hogy az ellenzék hadjárata éppen ellenkező hatást vált ki, mint amilyenre számítottak, mert ahelyett, hogy a kormányzópártokat gyengítené, összekovácsolja őket, hogy még erösebbek, vértezettebbek legyenek. Ezt bizonyítja a Kereszlény Nemzeti Egyesülés Pártja legutóbbi intézöbizottsági ülésének a lefolyása is. A németek ujabb vagyonadót vetnek ki (Berlin, julius 14.) A német birodalmi pénzügyminiszter kijelentette egyik legutóbbi beszédében, hogy az uj ultimátum szerint a német birodalom évente 3 és háromnegyed vagy 4 milliárd márkát tartozik fizetni. Ez az óriási kötelezettség szükségessé teszi a német adózóknak ujabb vagyonadóval való megterhelését. Gömbös—Szilágyi affér (Budapest, julius 14.) A Friedrich tiszteletére rendezett vacsorán Szilágyi Ferencz olyan kitételeket használt felszólalásában, amely ékért Gömbös Gyula ma megbízottai utján kért tőle magyarázatot. üz oláh külügyminiszter Magyarországról és a békéről Take jonesku külügyminiszter hosszabb beszédet mondott a kamarában, melynek során főleg Magyarországot érintő kérdésekkel foglalkozott. Azt mondta többek között, hogy Románia nem szándékozik Magyarországot acélfallal körülvenni, mert nem akarja megakadályozni Magyarország boldogulását. Egy képviselőnek arra a közbeszólására, hogy mi lesz a magyar sajtó romániai propagandájával, Jonesku a következő választ adta: — Nyomban, mihelyst a trianoni béke életbelép, annak alapján és határozmányaihoz képest követelni fopjuk a magyar hadsereg létszámának leszállítását és fegyverzetének korlátozását. — Ki fogja a leszerelést elvégezni ? — kérdezték. — Az antant-bizottság feladata, de ha nem lesznek meg az eszközei a lefegyverzés keresztülviteléhez, akkor a kisántánt három hatalma megtalálja a módját, hogy a magyar hadsereget lefegyverezze. B szegedi kamara a kontárok ellen A Kereskedelmi és Iparkamara tegnap a következő felhívást bocsátotta ki az ipart igazolvány nélkül folytatókhoz és általában a nagyközönséghez : Kamaránk kerületéhez tartozó egyes ipartestületeket meglátogatván, általánosan panaszolják iparosaink, hogy a kontárok igen sok kárt okoznak az amúgy is nehéz körülmények között dolgozó és az üzemüket csak nagy áldozatok árán fenntartó iparosságnak. E kétségtelenül káros jelenség okait vizsgálván, a következő eredményre jutottunk. A kontárok elszaporodásának egyik oka az iparosságra nehezedő közterhek, amelyektől az iparosság egy része ugy vél szabadulhatni, hogy iparának gyakorlásáról hivatalosan lemond, „ipangszolványát visszaadja" és azután iparigazolvány nélkül, titokban folytatja iparát és az őt eddig terhelő közterheket iparostársaira hárítja át. A másik oka a kontárok elszaporodásának az, hogy igen sokan vannak, kik az ország megszállott részeiről menekülve, az ott esetleg folyta ott ipart CsonkaMagyarország területén is folytatni óhajtják, bár iparüzői jogosultságukat igazoló írásaikat felmutatni nem tudják, mivel azt menekülés közben elveszitették. Azután meg számosan vannak, kik a hadifogságban vagy a katonai műhelyekben elsajátított képesítéshez kötött ipart, leszerelvén, tovább is folytatni akarják, természetesén iparigazolvány nélkül. Kamaránk a kontárság elharapódzásának okait megállapítván, elhatározia, hogy kerületbeli iparosságunk védelmében erélyesen lép fel és minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel megtisztítja kerületét a kontároktól. A jelenlegi nehéz munkaviszonyok mellett azonban ennek az erélyes lépésnek megtétele igen nagy körültekintést és megfontolást igényel, nehogy — méltányos elbírálás alá vonható eseteknél — a mindennél fontosabb nyugaimi állapotnak és az ország békéjének íöbbet ártsunk, mint használjunk. E lépés megtétele előtt tehát még utoljára módot akarunk nyújtani mindazoknak, kik valamilyen képesítéshez kötött ipart iparigazolvány nélkül űznek, arra, hogy iparigazolványukat szerezzék megi Azok, kik iparigazolványukat csak azért adták vissza, hogy a közterhektől meneküljenek, de iparukat titokban tovább folytatják, váltsák ki haladéktalanul újból iparigazolványukat. A különböző hatóságoktól hozzánk érkező kérdezősködésekből arról szereztünk tudomást, hogy egyes hatóságok nem ismerik az 1182— 1921. M. E. számú rendeletet, amely a menekült, illetve a hadifogságból visszatért vagy a katonai műhelyekben foglalkoztatott egyénekre vonatkozik. E rendelet értelmében ugyanis ezek az egyének is nyerhetnek iparigazolványt, ha bizonyos ideig valamelyik képesítéshez kötött ipart gyakoroltak és szakvizsgát tesznek A szakvizsga foganatosításával a kamara, illetve az ipartestületek vannak megbízva. Az ily irányú kérelmeket pedig a kamarához kell beterjeszteni. Mód adatott tehát arra, hogy az ily egyének is iparigazolványhoz jussanak és így nincs szükségük arra, hogy tovább kontárkodjanak. Felkérjük tehát a t. Cimet, hogy minden eszközzel hasson oda, hogy az általunk nyújtott felvilágosítás minél szélesebb körben terjedjen el, hogy a kontárok ellen rövidesen foganatba teendő intézkedéseink során senki se védekezhessék azzal, hogy előzőleg a legjobb akarattal figyelmeztetve nem lett és hogy igy az esetleg bekövetkezendő hátrányokért nem ők maguk a felelősek. Igen helyeseljük a kamara erélyes és igazságos fellépését, mert a forradalmi szabadosságnak végre meg kell szűnni. Károlyiék árulása Becs, julius 14. Alig hangzott el •Windischgraetz felszólalása a nemzetgyűlésen Károlyi Mihályék hazaérulásáról, máris visszhangja támadt a külföldi sajtóban. Bécsi jelentés szerint a müncheni Bayerischer Kurier Windischgraetz Lajos hercegnek a magyar nemzetgyűlésen Károlyiék árulásáról elhangzott beszédével kapcsolatban kijelenti, hogy Windischgraetz Lajos olyan okmányokkal is foy szolgálni, melyekből kitűnik, hogy Károlyi Mihály árulta el a Chemin des Dameson tervezett német offenzívát. A lap záróje.1 között megjegyzi, hogy ez az árulás vezetett voltaképpen az 1918-iki juliusi nagy kudarchoz, amely magával hozta a központi hatalmak katasztrofális összeomlását. — Ha ez igaz, minek hitelességében — tekintve a félkegyeiműnek nevezett, de hitünk szerint — nem is félkegyelmű, hanem egészen hazájától és az Istentői elrugaszkodott gróf viselt dolgait — nincs okunk kételkedni, akkor Károlyi Mihály határtalan gazsága mellett eltörpül a Herosztratoszok vad őrülete. GONDOLATOK * * * Friedrich — nyugodt. Friedrich István, a keresztény Magyarország első miniszterelnöke, akit egy még nem ismert machináció a vádlottak padjára hurcolt, mint a nyugalom kősziklája áll a viharzó nemzetgyűlésen. Személyes ügyek, olyan parányiak az ország rettenetes helyzetéhez képesí, személyes sérelmek pocsékolják a nemzet idejét s amikor valaki felhozza egyik súlyos egyéni, sőt képviselői sérelmét, akkor ő, akinek talán a legtöbb oka és joga volna személyes sérelmeit a nemzetgyűlés elé vinni, azt mondja, hogy elégtételt a kormánytól vár s személyes ügyét csak akkor viszi a nemzetgyűlés elé, ha másként elégtételt nem kaphat. íme egy egészséges, helyes álláspont. A kicsinyek, az apró parányok, akiket nagyítóval is alig látna meg az ember az ország közéletének porondján, azzal igyekeznek észrevétetn; magukat, hogy személyes botrányokat szítanak a nemzetgyűlés munkaideje alatt. Milyen imponáló Friedrich fellépése és mennyire követésre méltó az ő felfogása. Ezen jó volna, ha gondolkoznának azok, akik — sajnos — nem tudnak gondolkozni. Jonescu ur. Nem tudjuk, felháboroájunk, vagy keserűen felkacagjunk azon a perfidián, amivel Take Jonescu, a „dicső" bocskorosok külügyerje velünk, magyarokkal, a kirabolt, megcsonkított Magyarországgal foglalkozik. Egy bizonyos. A korlátoltságban és tudatlanságban és az ezekből eredő elbizakodottságban tényleg rokon nyugati pátrónusával. Csak azt nem értjük, hogy a dicső nagy Románia, a „hatalom'', miért veri össze hideglelősen a fogát, mihelyst a magyar hadseregről szó van? Miért sietett a szerbekkel Jonescu ur olyan szerződést kötni, mely Magyarország támadása ellen biztosítja be ? Talán csak nem fél a hazugságokra épített „hatalom" a kirabolt, kifosztott magyaroktól ? Hiszen a fegyver nála van! Vagy talán az okozza a pökhendiségen keresztülérző felelmet, hogy már a hátukon tapasztalták azt a közmondást, hogy a botnak (fegyvernek) két vége van ? Esetleg a bűntudat, a büntetéstől való jogos félelem nem hagyja aludni a havasok bocskoros kulturnációját ? . . . Amikről mindenki beszél. Ugyan mi lenne más, minta vagyonváltság! Ma mindenki arról beszél. Az is, akit érint, de főleg azok, akiket érint. És az még érthető, hogy az illetékesek foglalkoznak e kérdéssel, elvégre nem [közönbös hogy mit kell áldoznom a köz érdekében és hogy elbirom-e s milyen formában az áldozatot, amit hol adó-nak, hol váltság-nak hivnak; az azonban a legfurcsább, amikor a nemilletékesek rágják meg ezt az ország egész életére kiható javaslatot. Mintha a világháború alatti kávéilázi konrádok, a felmentettek és alkalmatlanok táborkarát látnám s hallanám, akik a háború legvérszomjasabb uszítók voltak s akiknek egyik vezér sem áldozott fel egy-egy győzelemért elég emberéletet, — de akik egyszerre túlzó pacifisták lettek, amikor az ikszedik pótszemlén beváltak, vagy felmentésüket viszszavonták. Most is, kedves többé-kevésbbé jó anyagi helyzetben levő felebarátom, akinek nincsen földed, olyan enyhének találsz minden földvagyonváltságot. Szerinted holdanként és évenként a dupláját kellene kivetni a tervezetnek. Derék hivatalnok, ügyvéd, tanitó, orvos, stb. felebarátom, vájjon mit szólnál, ha volna 10—20 holdacskád ?