Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám
1921-07-14 / 153. szám
Békéscsaba, 1Q2L julius 14. Csütörtök l«II WHM H'| i|ll M l II ' I IIPI H HHIIIIII IIII W •Ilii I II' I I MIII H l II MII II III TTTfT ESS Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István tér 18. sjam A szerkesztőség telefon száma: 50 Független keresztény paistikai Előfizetési árak: Egy hóra 35 K, negyedevre 100 K, félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 korona Győzök és legyőzöttel?... A francia szenátus is ratifikált. Az előadó büszkén jelentette ki, hogy „a trianoni békeszerződés — jóllehet már három nagyhatalom (Anglia, Olaszország, Japár) ratifikálta — Franciaország nélkül életbe nem léphet, mert ez Franciaország presztízsének és befolyásúnak csökkenését jelentené." íme a nagy nemzet, melynek presztízse a hazugságok tengerén épült fel és befolyása koncon hizlalt kis rablók pillanatnyi, inkább csak vélt erejére támaszkodik. Azt is mondja a francia szenátor, hogy a trianoni béke ugyanazokon az elveken épült fel, mint a versaillesi és saiatgermaini, vagyis az igazság (?), az elnyomott népek felszabadítása (?) stb. alapján. S közvetlenül ezután hozzáteszi, hogy „Magyarország régi határainak egyikét sem tarthatja meg. Mindenünnen régi területének közepe felé van szorítva." Az igazság tehát az elvakult franciak szerint az, hogy Magyarország ezer esztendős természetes határait nem tarthatja meg és az „elnyomott népeket" oly módon „szabadítja" fel a tudatlanság éjszakai sötétségében botorkáló francia diplomácia, hogy tíz millió megelégedett magyart, köztük három millió egységben élő fajmagyart Szent István koronája alól, barbár, kulturátlan, államalkotó képességekkel nem bíró népek iszonyú zsarnokságába hajtott. Ez az „igazság" és „felszabadítás" valóságban a 'egégbekiáltóbb, bűnös igazságtalanság az ellen a nemzet ellen, mely ezer esztendeig verekedett, hogy nyugati szomszédai kulturában gyarapodhassanak. De elmélkedjünk tovább a francia szenátusban történteken. „A világháború nem végződhetett barátságos megegyezésekkel és kölcsönös megállapodásokkal. Egyszerűen a győzök szólnak a legyőzőitekhez, a Magyarországot érdeklő trianoni békeszerződésben is a. Ez azonban már nem tudatlanság, hanem mérhetetlen gonoszság! Hiszen jól emlékezünk azokra a sopánkodásokra, amiket ellenségeink ajkáról hallottunk a borzalmas háború egész folyamán, addig, amig a szervezett propaganda ki nem csavarta a fegyvert veretlen vitézeink kezéből. Emlékezünk jól arra, amikor az eltiport, a fegyverrel leigázott hűtlen szövetséges, a lábainknál heverő s bennünket hátba támadott, tehát fenyítést érdemlő és váró Oláhország békeszerződését megállapítottuk, minő igazságtalannak tartották ők, a „müveit" nyugat az igazságosság felkent bajnokai azokat a határkiigazitásokat, amelyek teljesen lakatlan és terméketlen területeket vettek el, hogy ujabb hátbatámadást megnehezítsenek. Emlékezünk! Oh, mi mindenre nagyon jól emlékezünk. Arra is, ami régmúlt, arra is, ami nem régen történt s emlékezni fogunk varra is, ami a jövőben történni fog 1 A maroknyi magyarságot nem tudta elseperni egy ezredéven át Kelet minden barbár hatalma, milliónyi fegyvere s nem fogja tudni megtörni most nyugat minden mesterkedése sem. Önálló hjiságunk olyan eleven erő, amelyen nem fog a gonoszság s megalázoítságunk megsokszorozza erőnket, melyet addig gyüjtünk, amig eljön az idő, hogy használjuk is. Elvehetik mindenünket, magyar lelkünket, szivünket azonban megtartjuk és ez a kincs többet fog érni majd minden aranynál, ha majd üt az óra . . . 9 japánol hözbsnjápn a nifipr hadifoglyok hazahoznia ügyében Magyarokat iiirnan a japán egyetemaira Budapest, julius 13. Dr. Jutaka, japán orvosprofesszor kijelentette, hogy a japán egyetemi hallgatók már régóta csereviszonyban állanak az angol, francia és német egyetemi hallgatókkal s magyarokat is szívesen látna a japán kormány a japán egyetemeken. Huszár Károly kiáltványára vonatkozóan a professzor megígérte, hogy haladéktalanul ir kormányának, hogy járjon közben az Oroszországban sínylődő magyar hadifoglyok azonnali hazabocsájtása érdekében. Egész Európa szégyenének tartja, hogy a magyar hadifoglyok hazaszállítása még nem történt meg. il miniszterelnök válasza Riiperí inferpclisoiojára 9 nemzetgyűlés mai illése Budapest, julius 13. A nemzetgyűlés mai ülését Rakovszky István elnök háromnegyed 11 órakor nyitotta meg. Az őrlési javaslat folytatólagos tárgyalása során első felszólaló Temesváry Imre volt, aki kívánja, hogy ne csak a kisgazdák, hanem a nagy malmok is vegyék ki részüket a gabonabeszolgáltatásból. A kis vidéki malmok már elvállalták, hogy eleget tesznek ebbeli kötelezettségüknek. Kéri a nemzetgyűlést, kényszerítse a fővárosi kereskedelmi malmokat is 300 ezét métermázsa gabonának 600 koronás áron való beszolgáltatására. Szünet után Bethlen István gróf miniszterelnök válaszolt Rupert Rezső interpellációjára. Az interpelláció egyik része még a mult kormány ügyével foglalkozik. A másik része pedig személyes vonatkozású. Kijelenti, hogy se neki, se a mostani kormanynak semmi fele összeköttése sincs az „Igazság" cimü lappal. Tőle 10 millió koronát kértek a lap számára, ő azonban csak egy milliót utalt ki a rendelkezési alapból. Ehez a hazafias célra való tekintettel joga volt. Rupert információit egy Németh István nevü volt hadügyminizzteri tisztviselőtől szerezte, aki hosszas kísérletezés árán jutott az Igazsághoz. Minthogy sikkasztott, eíbocsájtották. Alaptalan információit boszszuból adta. A Ház a választ tudomásul vette. Beniczky Ödön egy táviratot olvas fel, amelyet állítólag Magasházy százados adott fel s amelyben arra szólította fel a katonai hatóságokat, hogy a Dunántúlra utaz Friedrich Istvánt és kíséretét haladéktalanul tartóztassák le. Mentelmi jogi sérelmet jelent be. Tomcsdnyi igazságügy miniszter azt mondja, hogy nem" tudott a távirct feladásáról. A nuncius a pápa támogatását kéri a magyar foglyok hazaszállításához (Budapest, julius 14.) Schioppa pápai nuncius levélben arra kérte a pápát, hogy vállaljon közvetítő szerepet a magyar hadifoglyok hazahozatala érdekében és tegyen lépéseket az ügy sikeréért. Solyos görög vereség {Konstantinápoly, julius 12.) A görögök megkísérelték az Izmid ellen való előnyomulást. A város lakossága, amelyet török osztagok űztek ki, a várostól 20 kilométerre csapdát állított a görögöknek. Sikerült a görögöket körülzárni, ' akik háromórás küzdelem alatt 400-nál több halottat és sebesültet vesztettek. A nacionalista osztagok sok fegyvert, nagymennyiségű lőszert, teherhordó állatokat és élelmiszert zsákmányoltak. A görögök újból kiürítették Izmid vidékét. Miután a görögök Izmid vidékéről visszavonultak, Izmid és Konstantinápoly közt a gőzhajójáratok ismét megkezdődtek. A lakosság, amely Izmid kíüritése alkalmával a várost elhagyta, ismét visszatért. Ezzel szemben késő éjszaka az a hir jött Athénből, hogy a görög offenzíva folyamatban van. A görögök a front négy pontján nyomulnak előre és megszállották Kaszin-Agrameszt és Ajenikolt. Félnek a franciák (Budapest, julius 13.) Közöltük Harding meghívóit, melyekkel tanácskozásra szólította fel a londoni, a párisi és valószínűleg a tokiói kormányos, hogy a fegyverkezésekcsökkentéséről tárgyaljanak. Lloyd George az alsóházban valósággal ünnepelte Hardingot kezdeményezéseért. A francia sajtó tartózkodással ir róla, mert attól tart, hogy Franciaország leszerelése Németországnak alkalmat szolgáltatna arra, hogy kivonja magát a vállalt kötelezettségek teljesítése alól. A francia sajtó csupán a tengeri leszerelés kérdésében remél és kíván megegyezést. Felboncolták Székely Aladár holttestét (Budapest, jul. 13.) Ma boncolták fel Székely Aladár holttestét. A boncolás eredményeképen megállapították, hogy Székely élve eset a vizbe. Torkában homokot és kavfcsoí találtak, amiből arra következtetnek, hogy régóta került a Dunába. A halántékán látható horzsolást a hajósok csáklyája okozta keresgélés közben. Javíthatatlan bécsiek (Bécs, jul. 13.) A bécsi rendőrség ismét nagy pénzhamisító bandát fülelt le, amelynek tagjai kizárólag a magyar felülbélyegzés hamisításával foglalkoztak. A csehek visszaveszik a magyar vasutasokat {Prága, julius 13.) A cseh kormány rendeletet ad ki, amely szerint visszafogadja az elbocsájtott magyar vasutasokat.
