Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám

1921-09-06 / 197. szám

2 Békéscsaba, UJ21. szeptember 6. Vallja be végre minden ember azt, ami úgyis tény, ne szégyelje senki, hogy ő magyarul érez s akkor mindjárt közelebb jutnak egymáshoz minden rendű és társadalmi helyzetű magyarok. Értsük meg végre, hogy sem nem munkás kötelesség, sem nem érdem, hanem egyenesen abszurdum, ha a magyar munkás nemzetközinek valja magát. A nemzetköziséget hagyják a zsidóknak. Ök ugy sem tudnak őszintén tagjai lenni a magyar nemzetnek. De mi ne is akarjuk, ne is tudjunk mások lenni, csak magyarok. Csaba munkásság® tiltakozik minden területrablás ellen Csizmadia Sándor, Körössy Endre és Rásonyi Papp Gedeon beszéde — A békéscsabai Népegylet vasánnapi tiltakozó gyűlése • • x b a s i ; b » a s 3 ISCíBBHBKiaBI Mi van ma ? 1921. szept. 6., kedd R. kath.: Zakariás pr. Prot.: Zakariás. Nap kél reggel 5 óra 24 perckor, nyugszik 18 óra 32 (.6 32) perckor. Hold kél 10 óra 44 perckor, nyugszik 20 óra 48 (8-48) perckor. a • N • • iaRSHíBi>flaii Az oroszországi hadifoglyok kicserélése {Budapest, szept. 5.) Ismeretes az a megállapodás, amelyet hadifoglyaink kiadása érdekében Oroszországgal kötöttünk. E szerint a megállapodás szerint 415 elitélt kommunistát szolgáltatunk ki Oroszországnak. Ezeket még e hóban Németországba szállítjuk, mert a kicserélés ott történik meg. Soés tábornok Szegeden (Szeged, szeptember 4.) Soós Károly altábornagy, a déli végek vezénylő tábornoka ma hajnalban Bajáról Szegedre érkezett, hogy felülvizsgálja az ujszegedi háromszög kiürítését. Jászi Oszkár Belgrádban van (Belgrád, szept. 5.) A belgrádi sajtó meleg hangú cikkekken tárgyalja Jászi belgrádi tanácskozásait. A Pravda különös szimpátiával ir Jásziról. Wekerle végrendelete (Budapest, szept. 5.) Ma hirdették ki Wekerle Sándor végrendeletét, melyben minden vagyonát két fiára, Sándorra és Gézára hagyta. Jelentősebb hagyomány jutott a Nyíregyházán felállítandó róm. kath. plébániának is. Békéscsaba, szept. 5. Vasárnap délelőtt nagyszabású tiltakozó népgyűlést tartott a Békéscsabai Népegylet. A gyűlés előkészítői szerint a Népegylet Békéscsabának Romániához való csatolása ellen akarta felemelni tiltakozó szavát. Erre azonban csak abban az esetben lett volna szükség, ha lenne valaki, aki velük szemben azt kívánja, hogy Békéscsabát elszakítsák és Oláhországhoz csatolják. Minthogy ezt senki sem kívánja, a tiltakozást legfeljebb az a körülmény tehette aktuálissá (ha szükségessé nem is), hogy a bukaresti kormány felajánlott bizonyos területeket Békéscsabáért. — Elcsatolásról szó sincs! Sőt még az sem lehetséges, hogy a kormány egy pillanatig is szóba álljon a bukaresti oláh követekkel ilyen kérdésről tárgyalni 1 A kormánynak és minden magyar embernek egyetlen áiiásponja lehet: nemcsak, hogy Békéscsabát nem adjuk oda az oláhoknak, de nem adtuk és nem adjuk Erdélyt se, a Bánátot se, mint ahogy visszaszerezzük a Felvidéket és a Délvidéket is és amint nem adjuk Nyugatmagyarországot se többi ellenségeinknek ! Örömmel láttuk, hogy a vasárnapi népgyűlésen is ez az álláspont jutott kifejezésre. A gyűlés hangja meggyőzhetett mindenkit arról, hogy Békéscsaba lakói minden, valaha is rájuk mondott otromba vád ellenére is magyarok és minden áldozatra kész, hűséges fiai megkínzott hazánknak ! Megnyitó A Hunyadi-téren egybegyűlt hatalmas embertömeget Tímár Endre, a Békéscsabai Ipartestület elnöke üdvözölte lelkes szavakkal. A szónoklatok sorát Nigrinyi János, a Népegylet elnöke nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy nem Békéscsabának Romániához való csatolása ellen tiltakozik a gyűlés, hanem az ellen a gyanú ellen, hogy Békéscsabán vannak még mindég olyanok, akik az elcsatolást kívánják. A románok (Közbekiáltások: Oláhok! Oláhok!) a legutolsó gyáva nemzet. Bennünket, akik minden téren fejlettebbek vagyunk, nem dobhat oda nekik senki. Bár különböző társadalmi csoportokba tartozunk, mert egyikünket hivatalnoknak, a másikat munkásnak, a harmadikat iparosnak nevelték, magyarok vagyunk mindnyájan és amikor a hazáról, a haza épségéről van szó, együtt akarunk lenni, hogy vállvetve oltalmazhassuk meg igazságunkat! Csizmadia Sándor nemzetgyűlési a Magyarországi Munkáspárt elnöke, pártja nevében beszélt, bár hangoztatta, hogy a gyűlésnek semmi pártpolitikai célja nincs. — „Arról volt szó — mondta — hogy a románok Békéscsabát akarják, mert vasúti csomópont. Igazuk van ebben, de Békéscsaba nekünk is kell, mert Arad és Nagyvárad is a mienk. Békéscsaba lakossága tótajku ugyan, de magyar és hazafiasabb sok született magyarnál. Én ezt már 30 évvel ezelőtt tapasztaltam, amikor itt katonáskodtam. Már akkor is magyar volt ez a város. Lakói pedig érzésükben, gondolkozásukban, törekvéseikben, akaratukban és kultúrájúkban is magyarok. A románokkal itt senki sem akar semmi közösséget és főleg nem akarunk kulturát tanulni, ámbár a mostani nemzetgyűlés eltanulta tőlük és törvénybe iktatta a botbüntetést. A magyar nemzet büszkesége és bíróságának dicsősége, hogy ez a törvény még alig itt-ott, igazán indokolt esetben került csak alkalmazásba." Dr. Bándy szolgálatos rendőrkapitány az elnöklő Tímár Endre által figyelmezteti a szónokot, hogy ne merüljön belé a nemzetgyűlés tekintélyét rontó pártpolitikai fejte• getésekbe. A szónok kijelenti, hogy nincs szándéka eltérni a tárgytól. A hatóságokat tiszteletben tartja. Meggyőződése, hogy minden haladásnak első alapfeltétele a rend. Mi mindnyájan testvérek: magyarok vagyunk, akár milyen ruhában járunk. Magunkon kivül senkink sincsen, tehát össze kell tartanunk és megértéssel kell támogatnunk egymást. Hangoztatja, hogy meggyőződéses szocialista volt, az most is és az is lesz mindég. Valamikor azt hitte ö is, hogy a nemzetköziségnek van tömegeket boldogító ereje. A vi'ágháboru azonban olyan tapasztalatokkal gazdagította, amelyek meggyőzték arról, hogy elsősorban magyarnak kell lennie. A világháborúban az elvtársak halomra gyilkolták egymást és az ántánthatalmak leghíresebb szocialistái uszították ránk a „nemzetközi" tömegeket, amig keresztül nem gázoltak rajtunk. Tehát szocialisták vagyunk ugyan, de elsősorban sovén magyaroknak kell lennünk mindenkor! Az oláhok lehetlek nemzetköziek és lehetnek szocialisták, de maradjanak otthon a hazájukban, legyenek otthon elvtársak, mert ha ide jönnek, leiverjük őket! Ha ma megvolnának azok a fiaink, akik az Osztrák-Magyar Monarkia háborújában pusztultak el, nem léphetett volna ellenség Magyarország földjére. De lesznek még olyan fiaink, akik kivernek határainkról minden rabló népet, amely csak akkor nem szalad, ha nem kergetik. Egyelőre csak tiltakozunk. De nemcsak Békéscsabát nem adjnk, hanem nem adunk egy talpalatnyi földet sem ! M-i azt is visszaköveteljük és vissza fogjuk venni, a mit erőszakkal elraboltak tőlünk / Az antant hatalma sem nagy. Ha mi ki tudnók ma verni ellenségeinket és ők panaszra mennének az antanthoz, azt mondaná nekik: „Ha kivertek, egyen meg a fene benneteket !" Magyarország ma koldus ország, amelynek fiai szeretetén és ragaszkodásán kivül semmije sincsen. Ne higyje senki, hogy a kormány, a nemzetgyűlés és a hatóságok ne akarnának gondoskodni Csabai élet a közelmiiltban resz. (4) Hát jól van, de előbb ugy sem mehetsz haza, csak a délutáni kétórás vonattal, addig pedig elmegyünk Áchim Paliékhoz jó korhelylevesre, mert Juci mama soha sem bocsátaná meg, ha házát elkerülnénk. Usgyi tehát! az egész kompánia beállított cigányostól, mert hát bizony Pali öcsémuram is szerette a szép magyar nótákat és jó dalokat, akár a fia. Hogy aztán csak daloltak-e ? vagy táncoltak is e a szép Juci mamával és a még leánysorban levő jó kedélyű Marinával ? — mit szaporítsam a szót — a vége úgyis csak az lett, hogy a vonat indulási ideje gyorsvonat sebességével közeledett rohamosan s jó Virág uramat ki kellett vinni a vasúthoz — nem üres kézzel. Csakhogy az nem ment ám olyan simán, mert jó Virág uramban ismét csak felébredt a dühös oroszlánként toporzékoló lelkiismeret, hogy hát ő most miként igazolhatja magát a főkapitány előtt ? aki már azóta bizonyosan kurrentáltatja is, és áldott jó felesége előtt ? aki azóta már bizonyosan gyászruhát is öltött ma

r gára. Istenem ! Istenem ! talán soha sem látom többé Szegedet — mondá elérzékenyülve és tarka zsebkendőjével omló könnyeit törülve, mert hát: sírva vigad a magyar! Ne busulj pajtás! — Mondja Bartóky Pista, adunk mi neked jó erkölcsi bizonyítványt, bátran és büszkén mehetsz haza. Tintát, papirost ide! íme olvassátok : Bizonyítvány ! Mi alulírottak hitelesen bizonyítjuk, hogy Virág József Szeged szab. kir. város rendőrbiztosa f. é. augusztus hó 5-től 8-ik napjának délutáni 2 órájáig itt B.-Csabán éjjel, nappal méiy betekintéssel nyomozott, a reá bizott ügyeket fáradhatatlan lelkiismeretességgel betöltötte, s minthogy ellene erkölcsi tekintetben semminemű kifogás fel nem merült, jelen bizonyítvánnyal elbocsátottuk. (Utóbbi pont a feleség megnyugtatására találtatott szükségesnek). És mindnyájan aláírták. Virág József uram azonban a bucsu és miegymás egyébtől elérzékenyülve is hivatali magaslatán állott, habár inogva is, kifogásolta, hogy nem ér semmit, nincs rajta pecsét, hivatalos pecsét. Pecsétet tehát rája, addig egy tapodtat sem megy. Hamar pajtás I Szaladj a csendbiztoshoz, az pedig rányomta a hivatalos pecsétet, oda pingálta : Sztraka György csendbiztos és most már lehetett szabályszerűen indulni. De jó Virág uram nem akart addig mozdulni sem, mig sorjában meg nem ígérték neki, hogy Szegeden mielőbb fel nem keresik s vissza nem adják a „jó. rokoni" látogatást. Mindnyájan felesküdtek s felrakták Józsi bácsit a kocsira s a vasútnál átadták egy konduktornak, ekképen figyelmeztetvén őt hivatali kötelességére : Hallja! Akit most magának pakkostól átadunk, az S/.eged városának főrendőrbiztosa, ugy vigyázzon rá, hogy az uton valahogy-el ne vesszen, s ha Szegedre érnek, adja át az állomási rendőrségnek, mert most már maga felel érte. Értette ? Mehet! És a vonat elment a maga édes terhével. Ezzel vége is volna a vig mesének és mulatságnak. Folytatása már nem vig. De ha ilyet is szeretnek, később elmondom. Most már elég! Három nap, három éjjel nem aludtunk, most tehát: jó éjszakát! Uraim és hölgyeim! jó éjszakát. FAFK. Tankönyveh o po isHoio! evre mór kophatok a l-Z nap alatt végzünk saját könyvkötészetünkben. — Nagy raktár mindenféle Iro- és rajzszerekben.