Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám

1921-09-04 / 196. szám

2 Körős vtdék Békéscsaba, 1921. szeptember 4. Egán Imre súlyoson sebesülve osztrák fogságba terült Sopron, szeptember 3. Dr. f'o-ű/z Imre, Békésmegye volt főispánja Nyugatmagyarország vé­delmére — amint tegnapi számunkban jelentettük — szabadcsapatot szer­vezett. Csapata élén ma megütközött Pörgölyjény táján egy nagyobb osztrák csapattesttel. Súlyos harc fejlődött ki. amelynek több halottja és sebesültje volt mindkét részen. Egán Imre súlyosan sebesülve osztrák fogságba került. erények már tündökölnek Nyugat­magyarországon. Tündökölni fognak mindenütt e hazában s a nemzetünk ezeréves testére reátört dögmadara­kat visszahessegetik dohos odúikba. A mély hatást gyakorolt ünnepi beszéd után a Keresztény Dalárda elénekelte a magyar Hiszekegyet. Ezután Panwitz ezredes hatalmas sárga szallagu koszorút helyezett el a hősök szobrára. A gyönyörű ünnepet a Szózat fejezte be, melyet a Keresztény Da­lárda adott elő Gally János karnagy vezetésével, tökéletes precizitással. A Keresztény Dalárdát szereplé­séért kétszeresen is nagy hála illeti meg, mert a nemes, kegyeletes ügy­gyei szemben való nagy áldozat­készségéről tett tanúságot azzal, hogy hétköznapon is kivonult az ünne­pély pompájának emelése céljából. Mi van ma ? 1921. szept. 4., vasárnap R. kath.: Rozália. Prot.: Rozália. Nap kél reggel 5 óra 2 2perckor, nyugszik 18 óra 36 (6'36) perckor. Hold kél 8 óra 14 perckor, nyugszik 19 óra 38 (7-38) perckor. D. e. 10 órakor méhészgyülés az Irányi­utcai állami iskolában. Ugyanekkor tiltakozó népgyűlés a Hunyadi-téren. Délután 2 órakor a BIME szüreti ünne­pélye a Széchenyi-ligetben. D. u. 4 órakor football-mérkőzések. 1921. szept. 5., hétfő R. kath.: Just. Lőrinc. Prot.: Viktor. Nap kél 5 óra 23 perckor, nyugszik 6 óra 34 (18-34) perckor. Hold kél 9 óra 30 perckor, nyugik (20-12) 8 óra 12 perckor. A szerbek félnek az olaszoktól (Budapest, szeptember 3.) Diplomáciai körök, véleménye szerint az S. H. S. állam Olaszországgal való feszült­sége miatt nincsen olyan hely­zetben, hogy Magyarországra nézve veszélyes lehetne. Csabai élet a közelmúltban I. rész. (3) Áchim János öcscse, Áchim Pál fűszer- és vegyeskereskedő is hiva­talos volt bátyjánál a barátság meg­szentelésére s mindenekben Takács bácsi bölcseségét helyeselte a magas égre emelt teli pohárral, amely erre — Isten tudja, hogy és mint? — mindig rögtön kiürült és uj megtöl­tésre várt. Tisztelt jó olvasóm ! hogy ne tarts hosszasan fecsegőnek, gyorsan ro­hanok az események árjában és igy tehát mondanom sem kell, hogy Havranéknál is a vacsora reggelig tartott, hisz akkor már ott volt Bar­tóky István is, a boldogult b.-csabai népbank vezérigazgatója. Robustus alak testben és lélekben. Égyszer Budapesten járttában egy sötét utcában valami girhes csavargó megtámadta, Bartóky István uram hirtelen torkonragadta, egy kézzel a levegőbe emelte és ugy eresztette vissza szelíden a kövezetre, hogy négykézláb terült szét és végérvé­nyesen ott maradt. Talán még most is ott fekszik? De kész volt szóval is felvenni a harcot bárkivel s olyan súlyos vá­gásokkal harcolt, hogy meglapult előtte a könyvmoly is, mert az ő rustikus argumentumai ellen nem Táviratok (Prága, szept. 3.) Benes Prágá­ban tárgyalásokat kezd Románia és Jugoszlávia megbizottaival egy közös bolsevistaellenes katonai expedíció ügyében. (Bécs, szept. 3.) Az „Abend" fi­gyelmezteti az osztrák kormányt, hogy vonja vissza Nyugatmagyaror­szágból fegyveres osztagait. [Bécs, szept. 3.) A N. Fr. Pr. jelenti: Sopronba reguláris magyar csapatok vonultak be. (Budapest, szept. 3.) Apponyi Albert gróf genfi útját megszakította. Bécsben tárgyalásokat folytat Nyu­gatm agyarország ügyében Gratz Gusztávval és Passirewitz követtel. Budapesti terménytőzsde Budapest, szept. 3. Buza 14-80—15 Rozs 11-30 Takarmányárpa 1375—1456 Sörárpa 15.50—16 Köles 11-50—12 Bab [13-80—14-50 Tengeri 17—17-50 Repce 18—19 Ujbab 21—22 Óbab 18 Korpa 870 Mák 60 Sertésjelentés: Felhajtás 1000 drb. Eladás 44 db. Fiatal zsirsertés középsulya 85—106. Fiatal könnyű 70—95. Legjobb 114. talált ellenérvet sem a Corpus Juris­ban, sem a bakterologiában. Itt meglapult aztán Virág rendőr­biztos ur is s hiába emlegette, hogy neki hivatalos dolga is volna, menni kellett, amerre dirigálta. Már pedig harmadnap Krcsmárik János jegyző úrhoz kellett menni ebédre — hajnalban, igy a délelőtt­ből megint nem jutott idő a hiva­talos dolog elvégzésére, de még az alvásra sem. Könnyebb volt a töb­bieknek, mert azok közül mindég elszökött egy-kettő, hogy dolga után is nézhessen s egy kicsit aludhas­son is, de Virág uramat mindég mulattatta egynéhány, hogy el ne unja magát. De hát ugy sem hagyta a lelki­ismeret nyugodni, hiába is feküdt volna le. Elmondta többször már a borzalmas rablóhistóriát és felfujt betörést, mit ő lett volna hivatva üldözni, a szúnyogból elefántot csi­nált már, hanem arra mindig az volt a felelet, hogy ráérsz arra még holnap is. Végre mégis megsajnálták, de azért el nem eresztették, hanem : tudod mit? ha már minden áron akarsz beszélni a csendőrbiztossal, hát beszélhetsz vele itten. Ide ho­zatjuk, jöjjön ide az a komisszárius. S ment a staféta a komisszá­riusért. Rögtön jöjjön ide a jegyző úrhoz. Oda is toppant a jó ebéd után Sztraka Gyuri bátyánk, aki szintén nem volt megrontója a jónak, S csabai leányok zászlói Baján és Újszegeden Ünnepük van az újonnan felsza­badult délvidéki magyar területek lakóinak. Felszabadulást ünnepelnek. Mi átérezzük ennek az ünnepnek a nagyságát. Mi tudjuk, mit jelent fellélekzeni az idegen járom alól való felszabadulás pillanatában. Nem ré­gen estünk át rajta mi is. Hozzánk még az ifjú, erősödés­ben volt nemzeti hadsereg első katonái vonultak be. Külsejük még szegényes volt, számszerint még kevesen voltak, de valamennyiük kebelében ott lobogott az a nagy tüz, amely félelmetessé és dicső­ségessé teszi a magyar katona ne­vét és amely arra kényszeríti a kö­rülöttünk leselkedő martalócokat, hogy alázkodva és mindig resz­ketve nézzenek a magyar katonára. . . . Azóta a nemzeti hadsereg fogalommá lett, amely uj hitet és uj reménységet jelent. Felszabadi­tóink messze járnak. Ma ismét virágot hintenek ut­jokba. Ma ismét felszabgditott ma­gyarok üdvözlik őket örömmámor­ban, ahogy mi ünnepeltük érkezé­süket. Elkísérjük őket gondolatban dicső­séges utjukon. És mint ahogy mi mindig hálával emlékezünk reájuk, íme ők sem feledkeznek meg ró­lunk, csabaiakról. Rátvay-tisztek uj ünnepükről le­velet küldtek hozzánk, amelyben arról értesitik a csabai lányokat, hogy a tőlük kapott Szűz Máriás és turulos zászlókkal vonultak be Ba­jára és Újszegedre. Büszkék vagyunk arra, hogy ők kivált ha szép asszonyok is voltak a láthatáron. Nagy hűhóval fogadták, általános pohárkocintással, amely mindsürüb­ben ismétlődött, ugy hogy sem Gyuri bácsi, sem Virág rendőrbiztos uram sem egymáshoz, de szóhoz sem ju­tottak, ha csak nem akartak dikciót mondani. De dikcióhoz csak Bartóky uram jutott, aki kategorikusan kijelentette, hogy huncut gazember az, aki ma estére nem jön Orvos-ékhoz vacso­rára, ahová az ő vendégeiül meg­hívja az igen tisztelt egész társa­ságot. Általános éljenzés fogadta a szivre ható szép dikciót, melyre háromszor is ki kellett üríteni a teli poharat körömpróbáig, mert aki meg nem tette volna, annak fejéhez repült volna a pohár. Hej 1 jó Orvosné, szép Orvosné, hires csaplárosné, gondoltad volna, hogy még halálod után is szeretet­tel megemlegetünk? de meg is ér­demled. Olyan jó paprikást, olyan jó tö­pörtős csuszát nem tudott sen^i keze gyúrni, mint a te kezed, és a te tiszta, tüzes, hires borodnál csak a te szép fekete szemed volt tüze­sebb. Hiába volt az a „Szarvas"-csárda a város legeslegszélén, a Szarvasi­utnak legeslegvégén, azért csak hordozzák zászlóinkat. Amikor át­vették megfogadták, hogy gondju­kat fogják viselni magyar katonák­hoz illó módon. Szavukat beváltot­ták. Adja az Isten, hogy a jövőben még sok-sok dicsőségben hordoz­zák meg a feltámadó Magyarország hajnali ragyogásában kibontott sok­sok magyar zászlót ! Kiadós vadászat a kereki tanyákon Ha nincs fogoly, a pulyka is jó Békéscsaba, szept. 3. Mióta megkezdődött az őszi vadá­szatok ideje, hangosak a mezők és az el-eldurranó öreg, rozsdás dupla­puskák sűrűn verik fel a tanyák békés csendjét. Ez még csak tűrhető volna, ha a szorgalmas vadászok megelégedné­nek azzal, hogy likakat lövöldözze­nek a levegőbe. Ez azonban sovány zsákmány •• volna. Kövérebb zsák­mány a tarlón hizott tanyai tyúk és a tanyai pulyka. Ennélfogva érthető, hogy a jó városi kocavadászok (bi­zonyára nem a hivatásosak, hanem a kontár műkedvelők), akik sóváran néznek az elszalasztott foglyok és a mezők más kincsei iránt, fájdal­mukban a tanyák aprójószág állo­mánya körül keresnek vigasztalást. Szegény tanyaiak — legutóbb a kerekiek — bezzeg panaszolják, hogy fogy a tyúk és fogy a pulyka a puskás látogatók nyomában. Mit vesztettek a szerbek Baranyában 2 (Budapest, szept. 3.) A baranyai ma­gyarok azt mondják, hogy a kommu­nista gazemberek támagatása miatt elvesztették a szerbek a becsületü­ket. A belgrádi kormány azt mondja, hogy igen nagy anyagi kárt szen­vedtek. Nemcsak élelemben és fel­szerelésben, hanem készpénzben is. A kiürítés előtt ugyanis nem volt elég idejük az adók behajtására és igy 25 millió millió dinárjuk veszett el. felkereste azt, aki éhes és igazán szomjas volt. Bartóky Esván uramra, ha rá jött néha-néha a mulathatnék, három nap, három éjjel sem bírták kihúzni a város hires lovai, pedig ott állot­tak a korcsma előtt három nap, három éjjel is egyfolytában, ha tél volt, ha nyár volt. Mert próbált volna csak elmenni! Jaj lett volna Zahorán János akkori városgazdá­nak, mikor néha neki is ott kellett ülni egy-két éj és napot is. De végre felvirradt Purcsi Náci fülbemászó hires zenéje mellett a negyedik nap dicső hajnala is. Mert hát ha Bartóky uram mulatott, ott mu­latott Purcsi Náci is, ebben elvá­laszthatatlanok voltak s ha három nap, három éjjel is folyt a dáridó, Purcsi Náci soha sem szontyolodott el, mindig győzte édes mosollyal ugy a legújabb, mint a legrégibb nótáikat. Virág uram azonban már az asz­talnál is el aludt volna, ha nem kellett volna mindig inni, de hát a sorból sohasem maradhatott ki, mert hiszen ő volt az ünnepelt, ő volt a vendég, az ő kedvéért, tisztán az ő kedvéért mulattak csak a többi urak, hát az ünnepelt csak nem hagy­hatta ott őket? Mégis célzásokat mert tenni, hogy már jó volna haza is menni. Folytatása következik.

Next

/
Thumbnails
Contents