Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám

1921-08-27 / 189. szám

Béké sc saba, 1921 augusztus 27. Szombat 11. évfolyam 189. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szara A szerkesztőség telefon száma: 60 Függgeil&n korosztóny politikai Előfizetési árak: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K. félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 korona 9 tisztuiselob s a közönség (vk.) A belügyminiszternek egy rendelete jelent meg, amelyet talán helyesebben nevezhetnénk körlevél­nek. Békésvármegyéhez a napokban jött le. Ebben az írásban elsősorban elismeréssel adózik a miniszter a városi, megyei s községi tisztvise­lőknek, kiemelvén azt a hatalmas munkát, amelyet a tisztviselők iga­zán csekély fizetés mellett hazafias buzgalommal végeznek, aztán nyo­matékosan felszólítja az ország köz­igazgatási tisztviselőkarát a közön­séggel való figyelmes, udvarias és türelmes bánásmódra. Érdemes megállni egy szóra en­nél a körlevélnél. Szomorú tény, hogy a polgárság (a jobbmóduak ép ugy, mint a mun­kásság) igen jelentékeny része bizo­nyos ellenszenvvel viseltetik a tiszt­viselők iránt s nem hajlandó méltá­nyolni azt a nemzetfenntartó mun­kát, amelyet ez a tábor erejének és idejének megfeszítésével végez. Na­gyon sokan ma is az „urat" látják és gyűlölik a tisztviselőkben. Elte­kintve attól, hogy az „ur" egyálta­lában nem gyűlölendő, mert ha hi­vatását betölti, hasznos, értékes és nélkülözhetetlen tagja a társadalom­nak; nem tudom megérteni, milyen cimen gyűlölik az „urat" a tisztvi­selőben ? Nemesebb és igazibb értelemben ur az; aki anyagilag független, jó megjelenésű, csiszolt modorú, kellő intelligenciával bir, mindenkivel szem­ben udvarias, de kevesekkel pajtás­kodó, önzetlenül dolgozik a közért, szívesen tesz szolgálatot mindenki­nek, de a neki tett szívességet vagy munkát bőkezűen jutalmazza ízlé­ses formában, ugy, hogy ő lehető­leg senkinek se legyen lekötelezettje. Aki ilyen szempontból nézve ur, azt igazán nem lehet gyűlölni. A népgyűlések azonban más jel­lemzéssel vitték bele a köztudatba s tették gyűlöletessé az „úr" szót. A mindig csak gyűlöletre szitó agi­tátorok szerint ur az, aki gazdag, pedig semmit sem dolgozik, aki cifra fényes ruhákban jár, sokat dőzsöl, lenézi és megveti a munkás­népet. Ez a tipus valóban megvetésre méltó, de amilyen haszontalan, épp oly kevéssé „úr". Mégis ugy gon­dolom, hogy a felületes tömeg ilyen­nek látja a tisztviselőket. Igen, mert az urgyűlöletet szitók ilyennek festik le őket. Pedig milyen más a tisztviselő tipusa 1 Először is nem gazdag. Hi­szen olyan kevés a fizetése, hogy szinte csoda, ha meg tud élni. Olyan súlyos anyagi helyzetben egy osz­tály sincs, mint épp a köztisztvise­lők. Nem is dologtalan. Lehet, hogy van egy-kettő, akinek kevésbé terhes a szolgálata, de a legtöbb óriási munkát végez, szüntelenül őrli ide­geit, pusztítja egészségét rossz leve­gőjű hivatalokban. Sőt ép a tiszt­viselő osztály az, amelynek hazafias munkáján múlott, hogy egyrészt nem tobzódhatott sokáig és nem diadal­maskodhatott a kommunizmus, más­részt pedig lépésről-lépésre közelebb jutottunk a nagy rombolás után a rendhez. Nem is veti meg a dol­gozó népet. Hiszen ő is munkájá­ból él, ismeri a robotot; természetes tehát, hogy megbecsüli azokat, akik verejtékkel szerzik kenyerüket. Mi az oka hát az ellenszenvnek? Az, amire a belügyminiszter is rá­mutat, hogy sok tisztviselő durván bánik a közönséggel. Ez óriási hiba, amelyet mindenáron meg kell szün­tetni. A tisztviselő legyen a népnek atyja, szerető vezetője, türelmes útba­igazítója, ha kell igazságos paran­csolója, de sohase legySh despotája, önkényes ura, lármás, káromkodó és fenyegető réme. Tudom én, hogy sokszor kihozzák a sodrából a tiszt­viselőt a sűrűn kopogtató felek, de hivatása éppen azt kívánja, hogy tudjon magán mindig uralkodni s ha csak nem nyilvánvaló a rossz­akarat, még csak kemény szóval se riassza meg az őt ügyes-bajos dol­gában felkereső polgártársát. Aki nem tudja magát igy fegyelmezni, az ne vállaljon olyan hivatalt, ahol felekkel kell érintkeznie, mert durva­ságával minden tisztviselőtársának kimondhatatlanul sokat árt. Mindig hangoztatjuk a keresztény irányzat diadalának szükségét. Dia­dalmaskodjon ez elsősorban a köz­hivatalokban. Ha ott a legelőkelőbb polgártól a legszegényebb munkásig mindenki keresztényi szeretetet, türel­met és jóakaratot fog látni, ez lesz a krisztusi eszmék első igazi tér­hódítása. És akkor a közönség és tisztviselők viszonya olyan lesz, ami­lyennek lennie kell: megértő, egy­mást becsülő, egymásra nem irigykedő. Kellemesebb lesz a tisztviselőknek is, megelégedettebbek lesznek a polgárok is. Mohács, Siklós, Villány és Vajszló kiürítése Budapest, augusztus 26. R nemzeti hadsereg csapatai a mai napon bevonultak Mohácsra, Siklósra, Villányra és Vajszlóra. Rz átadás minden incidens nélkül, rend­ben történt. Soós tábornok holnap vonul be ünnepélyesen Mohácsra. R vezénylő tábornok Pécsről autón megy a Dunáig, onnan motorcsolnakon Mohácsig, ahol a város vezetői ünnepélyes fogadtatásban részesitik. R mohácsi fogadtatás után a csatateret érintve, Siklósra megy. Rz átadás zárójegyzökönyvét valószínűleg szombaton fogják aláírni az uj határ mentén fekvő Beremend községben, ahol Soós tábornok az antantmisszió jelenlétében fog találkozni a szerb megbízottakkal. A legfelsőbb tanács a Karasica-vonalat ideiglenes határnak nevezi. Remény van arra,, hogy a dárdai háromszög határkiigazitással visszanyerhető. A nagycenkiek küldöttségileg tiltakoztak az elszakítás ellen (Sopron, aug. 26.) Nagycenk köz­ség lakossága és elöljárói népes küldöttségben keresték fel a Nyu­gatmagyarország átadásának ellenőr­zésével megbízott antantbizottságot, amely előtt tiltakoztak Nagycenk községnek Magyarországtól való el­szakítása elien. Hangoztatták, hogy a község cukorgyára, amely a kör­nyékbeli színmagyar munkások nagy tömegeinek biztosit kenyeret, csakis ugy maradhat üzemben, ha nem következik be az Ausztriához való csatolás. Rz antantbizottság tagjai megígérték, hogy támogatják a nagy­cenkiek jogos kérelmét. A kormány véget vet a drágaságnak (Budapest, aug. 26.) Ma dél­előtt minisztertanács volt,ame­lyen a kormány tagjai fog­lalkoztak Nyugatmagyaror­szág kérdésével és a drágaság elleni fellépés módjairól ha­tároztak. A drágulást meg­állítják rövidesen, sőt arról is gondoskodik a kormány, hogy mindennek az ára normális értékére csökkenjen. Nyugat­magyarország ügyére nézve döntő lesz az osztrák külügyi bizottság szombati ülése. Nem Kellett köztársaság a pécsi szocialistáknak Budapest, aug. 26. A pécsi szociáldemokrata vezetők Soós Károly vezénylő tábornokhoz fölterjesztést küldtek, amelyben ki­jelentik, hogy a Magyarországtól való elszakadást, a szerb annexiót és a „baranyai köztársaságot" soha­sem pártolták, az csak az emigrán­sok müve volt, akik jobban értettek az agitációhoz, túlkiabálták és szerb támogatással terrorizálták őket. Arra kérik a tábornokot, fogadja őket, hogy ünnepélyes deklarációt tehessenek a magyar állameszméhez való hűségükről és a nemzet cél­jaiért való együttműködésről. Soós tábornok ehhez hozzájárult és a szociáldemokrata munkásság küldöttségének fogadása pénteken meg is történt. IflllllHHIIQKB Kibővítik az ellátatlanok jegyzékét (Gyula, aug. 26.) Ma érkezett meg a vármegyéhez a belügyminisz­ter rendelete, mely arról intézkedik, hogy mindazokat a hadiözvegyeket, árvákat, hadirokkantakat s a még mindig fogságban sinylödők hozzá­tartozóit, akiknek ellátása nincs biz­tosítva, vegyék fel az ellátatlanok jegyzékébe. E rendelei az egész vármegyében igen jó benyomást tett, mert nagyon sok nélkülöző családot szabadit meg súlyos megélhetési gondoktól. Csernyákot nem adja kl a hamburgi szenátus (Hamburg, aug. 26.) A hamburgi szenátus most döntött Csernyák ügyében. A döntés értelmében nem adják ki Csernyákot, mert a magyar kormány nem tudja bebizonyítani, hogy Csernyák részes a gyilkosság­ban. Csak abban bizonyos, hogy tudott a gyilkosságról. A szenátus intézkedésére már szabadon is bo­csájtották Csernyákot. Teleki Pál gróf Nevtyorkban (Newyork, aug. 26.) Teleki Pál gróf augusztus 18-án megérkezett Newyorkba, ahol előadásokat tart. Az amerikai magyarság álíal tiszte­letére rendezett ünnepségen megje­lent Tittoni, volt olasz miniszterel­nök, Széchenyi László gróf és fele­sége, valamint az amerikai diplo­máciai körök előkelősége. Brisse lord hangoztatta, hogy az Egye­sült Államok is átérzik Magyarország sérelmeit és tudják, hogy a trianoni béke igazságtalanságai az uj világ­háború magvát hintették el.

Next

/
Thumbnails
Contents