Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám

1921-08-17 / 181. szám

Békéscsaba, 1921 augusztus 17. aesamxmma^mmaaBaaxmmmM^msmJau&iEűazzaamasmmm Szerda •BSaSSfiaSSaíSSMasBaíE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent !stván-tér 18. szam A szerkesztőség telefon száma: 60 Előfizetési árak: íigy hóra 35 ií, negyedévre- 100 K, félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 korona IfitÉzeSef avattak tegnap vármegyénkben. A világháború három hőse és egyik hősének árvája vették át vitéz magyarságuk jutalmát, azt a kis darab földet, mely örökre hozzákapcsolja őket a hazához, melyet vérük hullásával védelmeztek. De nemcsak jutalmukat vették át e vitézek, hanem ugyanakkor kötelességet is vállaltak magukra, ugy a saját, mint ivadékaik nevében azt a kötelezettséget, hogy a hazát, melynek egy darabja immáron kenyéradó tulajdonuk, ezentúl is megvédelmezik; azt a kötelezettséget, hogy a békés munkában is előljárnak jó példával s erkölcsös életükkel, hazaszeretetükkel vezetői lesznek embertársaiknak. Csak egész ember, magyar ember lelkében születhetett meg ilyen gyönyörű gondolat, mint a Vitézi Rend megalapítása. Örök érdeme ez Magyarország kormányzójának, aki akkor mikor az érdemeket jutalmazni akarta, az ország jövendőjére is gondolt és egy feltétlenül megbízható, kipróbált hazafiságu honvédő szervezetet létesített, mely — ha teljesert kiépül — örökre lehetetlenné tesz minden legkisebb megmozdulást is, mely a nemzet , ellen támadni megpróbálná. A Vitézi Rend foglalja el azt a helyet, amelyet a múltban a magyar nemesség töltött be, átvéve annak minden erényét és mellőzve minden hibáját. Csak természetes aztán, hogy ennek a gyönyörű nemzet- és fajvédelmi alakulásnak heves ellenzői és alattomos ellenségei támadtak, akik reszketnek arra a gondolatra, hogy a Vitézi Rend miatt lehetetlen lesz minden destrukció, hogy a vitézek magyarságán megtörik minden mesterkedésük és sohasem jön vissza az az idő, amit ők szeretnének, de ami elmúlt, örökre elmúlt, abban a pillanatban, amint az elejtett zászlót Horthy Miklós kezébe ragadta, magasra emelte s elindult, hogy e zászló alatt nemzetét, a kere«tény Magyarországot kivezesse az ingoványból, amelybe bűnös könnyelműség juttatta és naggyá, hatalmassá tegye. Most ezek a belső ellenségek azt hirdetik, hogy aki vitézi telket kap, annak terménye a kormányé. Ne kérjetek, ne fogadjatok el vitézi telket, mert munkátok gyümölcse másé lesz — suttogja a destrukció. ] De ez az aljas agitáció nem talál j termékeny talajra. A vitézek, azok, i akik erre a gyönyörű címzésre jol gosultak, jól tudják, hogy a haza | azért a földért sokkal többet kér | tőlük cserébe, riiint a föld termését. Kéri a lelküket, a szivük minden dobbanását, egész magukat és ők örömmel ajánlják fel egész életüket a Hazának, mely mindennél, az életnél is előbbrevaló. Ezt megérti, átérzi minden magyar s aki nem érti, nem érzi, annak hiába magyaráznánk. A rút konkolyhintők minden mesterkedése hiábavaló fáradság lesz. A magyar vitézek szaporodnak, sokasodnak, elöntik az egész országot s az ő kristálytiszta hős jellemük átformálja az embereket, ugy, hogy a gonosz soha többé erőt nem vehet a magyaron! cb. MM beiktatása Béltásnrcpben A ílsiichheim Géza gróf által adott négy vitézi telek átadása Doboz, aug. 16. Mikor a kormányzó nyilvánosságra hozta gyönyörű tervét a magyar vitézi rend alapítását illetőleg sokakban megmozdult a magyar sziv és még mielőtt az erre vonatkozó kérés hozzájuk érkezett volna, tekintélyes földdarabok felajánlásával bizonyították a Vitézi Rend megalapításának szükségességét és lehetővé tették, hogy a Rend tényleg meg is alakuljon s megjutalmazza az arra érdemeseket. Ezek közé tartozott gróf Wenckheim Géza is, aki magáévá tette a kormányzó ur szép tervét és annak megvalósításához vitézi telkek felajánlásával járult hozzá. A nemes gróf gyermekei természetesen örömmel fogadták édesatyjuk elhatározását s ilymódon vált lehetségessé, hogy Békésmegyében az első négy vitézt birtokba lehetett helyezni. Rz adományozott vitézi telkekbe való behelyezés ünnepélye hétfőn folyt le. Rz ünnepségen a kormányzót, vitéz Siménfalvy Tihamér vezérkari ezredes, a vitézek, törzskapitánya képviselte s a felavatott vitézeket ő ültette be a vitézi telkekbe. jelenvoltak még az ünnepségen az adományozó Wenckheim grófi családon kivül Lehrer Henrik ezredes, vármegyei katonai parancsnok, dr. Daimel Sándor alispán, dr. Ruszka Zoltán kanonok, dobozi plébános, dr. Berthóty István csabai polgármester, dr. Csete gyulai polgármesterhelyettes, Szabó jenő huszárszázados, a vármegyei vitézi szék kapitánya, dr. Moldoványi János és dr. Vangyel Endre főszolgabirák és még számosan. Rz ünnepség Gyulán kezdődött csendes misével, mely után a vármegyei vitézi szék tagjai, a vitézek és a meghívott közönség kocsikon átmentek Dobozra, ahol a községháza előtt várakozott az ünneplő közönség. R hivatalos személyek, a grófi család tagjai, valamint a meghívott vendégek jelenlétében kiállították a szükséges okmányokat. Ezzel egyidejűleg megkezdődött Doboz község díszközgyűlése, melyet dr. Vangyel Endre főszolgabíró nyitott meg a következő beszéddel: Tekintetes Képviselőtestületi Közgyűlés 1 Igen tisztelt ünneplő közönség! Békésvármegyében Doboz község az első, hol gróf Wenckheim Géza őméltósága atyai jóságából és megértő hazafias szeretetéből vitézi telkeket oszthatunk ki négy érdemes vitéz között. A vitézi telek létesítésének kettős célja van: családi otthont biztosit annak, ki a haza védelmében hervadhatatlan érdemeket szerzett és hazai röghöz juttatja azt, kíméletét és vérét áldozta a hazai földért. Sajnos, a megcsonkított Magyal ország szegénysége nem engedi, hogy mindazok, kik a hazáért szenvedtek és véreztek, hasonló nagy jutalomban részesüljenek. Csupán példaadásképpen jutalmazta a vitézi rend azokat, kik a többi hősök között is a legkiválóbbak voltak. — Ennek a vitézi beiktatásnak felemelő ünnepélyét üljük ma, igen tisztelt ünneplő közönség és hazafias lelkesedéssel üdvözölve a megjelenteket, azzal a bizó reménnyel nyitom meg a díszközgyűlést, hogy azok a vitézek, kik a háború borzalmai között hősiesen megáliták helyüket a békés munkából is hősiesen kívánják kivenni részüket és példaadó kötelességtudással és lankadatlan erővel munkálják a szent magyar rögöt és biztosítják a boldogabb magyar jövendőt! Adja Isten, hogy ugy legyen! Ezután a főbíró vezetésével küldöttség hivta meg a kormányzó képviselőjét, az adományozó családot és meghívott vendégeket a közgyűlésre. A folytatólagos közgyűlésen a dobozi Iparos Dalkör a himnuszt énekelte el, majd Hegedűs községi főjegyző üdvözölte lendületes beszédben a kormányzó képviselőjét. Siménfalvy ezredes, a kormányzó képviselője a legmelegebb köszönetét fejezi ki az üdvözlésért és kijeleni, hogy első kötelességének tartja a kormányzó urnák tolmácsolni a hazaszeretetnek azt a felemelő megnyilvánulását, amit itt tapasztalt s azt az érdeklődést, amelyet a vitézi intézmény iránt kifejezésre juttattak. Ezután igy folytatta:. — A kormányzó ur Őfőméltósága megbízott, hogy nemzetes és vitézlő Déri Pált, nemzetes és vitézlő Köves Pált, nemzetes és vitézlő Erdei Ferencet és a hősi halált halt Palásthy Isván őrmester árváját, Palásthy Bélát a haza hálájáról biztosítva a gróf Weinckheim család által adományozott birtokba beültessem. Szükségesnek tartom vázolni ezeknek a vitézeknek a hősi cselekedeteit. Vitéz Déri Pál 1918. julius 15-én a Piavénái hetvenegyed magával átkelt a folyón. Megrohanta az olasz állásokat és három vonalat áttört. Ezután parancs nélkül tovább haladva, ujabb három egymásután következő olasz állást foglalt el s a legnagyobb ágyutüzben haladt előre. Vitéz Köves Pál az első Isonzócsatában 1915-ben, amikor az öszszes tisztek elestek, átvette a parancsnokságot és lelkesítő magatartásával példát mutatva, három napon át védte és megtartotta állásainkat. A hetedik Isonzó-csatában hasonló körülmények között védett egy robbantási tölcsért. Mikor a muníció elfogyott, hátra ment töltényekért. Visszatérve, látta, hogy az olaszok az állást elfoglalták, mire néhányad magával támadásba ment át, az állást visszafoglalta és fogságba esett századparancsnokát is kiszabadította. Vitéz Erdei Ferencz, volt 101-es őrmester 1914 augusztus 14-én Sábáénál, mikor csapatainkat visszavonni voltunk kénytelenek, géppuskás osztagával állásában maradt, azt reggeltől délutánig tartotta és igy megakadályozta a szerbekelőrehaladását s lehetővé tette, hogy ellentámadásba mehettünk át. Mikor pedig megtudta, hogy a parancsnok osztagából egy gépfegyvert a szerbek elfoglallak, néhány, emberével visszavette azt. ' Hősi haiált halt Palásthy a 9. huszárezred őrmestere volt. 1914. december 14-én, a limanovai csatában a harmadik rohamnál Muhr ezredes, ezredparancsnok súlyosan megsebesült. Palásthy a leghevesebb kézitusa közben felkapta ezredparancsnokát s az ellenség kezéből kimentve hátra vitte. Közben ő maga halálos sebet kapott. " — Ezeket a hü magyarokat, a kötelességtudás és vitézség példaképeit bemutatom és kérem, fogadják őket jóbarátsággal és szeretettel. Palásthy Béla gyámját pedig arra kérem, hogy hazafias lelkiismerettel vigyázzon a kis árvára, annak nevelésére, hogy olyan ember válják belőie, mint hős apja volt. Ezután ismertette a vitézi Rend keletkezését és szervezetét. — Mikor a világháborút elvesztettük, a belső ellenség, az idegen