Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) április-június • 69-141. szám

1921-04-02 / 70. szám

Békéscsaba, 1921. április 2. Szombat II. évfolyam 70. szám. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Békéscsabati, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60" Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 35 K, negyedevre 100 K, félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 korona Dolgozzunk! „Az unalom a rosszra hajló em­bert rosszá, a jó hajlamút pedig boldogtalanná teszi. Az emberekkel azért az tesz jót, aki foglalatosságra szoktatja őket. Szánakozásra méltó, akinek az életben dolga nincs". Ezek gr. Széchenyi Istvánnak, a legnagyobb magyarnak szavai. És milyen igazak ! A több mint egy évig tomboló forradalomnak és az azt betetőzött kommunizmusnak legna­gyobb bűne éppen az volt, hogy tervszerűen istápolta a dologtalan­ságot a munkanélküli segélyekkel. És ime, hiába fizették a naplopást, hiába szaporították a nemdolgozók számát, ebből semmi áldás nem fa­kadt, csak elégedetlenség és bün. De az esztelen pénzpocséklás meg­mételyezte a lelkeket, elhomályosí­totta a tiszta lelkiismeretet, megza­varta a józan gondolkodást és az emberek nagy része nem ismerte fel, mi hiányzik elégedettségéhez, bol­dogságához. Nagy államférfink már évtizedekkel ezelőtt felismerte és ki­fejezésre juttatta mélységes bölcses­ségével, hogy a dologtalanság a leg­nagyobb átok, amelyből soha semmi jó nem származhat, hanem egyedül rosszaság és boldogtalanság. A dologtalanság legelőször jelent­kező átka az elégedetlenség, amely mindenki másban keresi okozóját, csak önmagában nem. A munkában töltött nap ellenben az emberbe szü­letésével beoltott tetterő valamely irányú érvényesülését és ezzel vá­gyainak bizonyos fokú kielégülését eredményezi, ami igen közel áll a megelégedettséghez, a boldogsághoz. Az öntudatos munka teszi emberré az embert, a tétlenség ellenben ál­lattá aljasitja, amely testi szükség­leteinek kielégülésében már megta­lálja boldogságát. A munka tehát olyan lelki szükséglete az embernek, amelynek kielégitetlensége maga a boldogtalanság. Ezért nemcsak elitélendő, de a legnagyobb mértékben veszedelmes az olyan felfogás, hogy csak akkor dolgozzunk, ha megkapjuk munkánk­nak azt az ellenértékét, amelyre azt magunknak felbecsültük. Dolgozni magáért az elfoglaltságért lelki szük­séglet. A munkában tehát csak ak­kor válogassunk, ha már van valami elfoglaltságunk, de a dologtalanság­nál még az ingyen munka is ezer­szer többet ér, mert ha nem is biz­tosit megélhetést, de fentartja lelki erőnket, munkakedvünket és munka­bírásunkat. Ha nincs más munkánk, dolgozzunk magunknak, de dolgoz­zunk, nehogy a léleknélküli, oktalan állatok sorába sülyedjünk. Dolgozzunk, mert egyedül a mun­kával emelhetjük fel a porbadöntött Magyarországot 1 Örömtanya a kolozsvári Bethlen-bástyában Az oláhok minden alkalmat megragadnak arra, hogy az erdélyi magyarság kegyeletét lábbal taposhassák és hogy a magyar nemzet hajdani nagyságának még az emlékeztetőit is lerombolják. Napról-napra kapunk hirt szobrok, műemlékek meggyalázásáról és ledöntéséről. Legutóbb (nagypénteken) a nagykárolyi Kossuth-szobrot rom­bolták le — felelőtlen egyének. Természetesen nagy volt az oláh hivatalos körök szemérmetlenül tettetett megbotránkozása az ujabb pusztítás hírére. Darabont Miklós polgármester és Beltescu János megyei prefektus siettek magas sajnál­kozásukat kifejezni az eset felett, amelyet inzultus-nak neveznek. Meg­ígérték, hogy jelentést tesznek róla Bukarestbe. Ezzel egyidejűleg Kolozsváron az történt, hogy a hatóságok a nagy lakásínségre való tekintettel egy örömtanyát telepitettek a Bejthlen-bástya helyiségeibe ! Felháborító meggyalázása ez a büszke bástyának, mely kegyelettel őrzött emléke volt Kolozsvár közönségének. A magyar műemlékeket gondozó bizottság annakidején elhatározta, hogy a porladó, repedező hatalmas épületet újjáépíti. A háború és az oláh megszállás lehetetlenné tette a terv megvalósítását. Ma már természetesen szó sem lehet az újjáépítésről. Mindössze annyit tudtak kieszközölni jobbérzésü emberek, hogy az örömtanya hölgyeit a napokban eltávolították a bástyából, de nem a magyar lakosság kegyeletének tiszteletbentartásáért, hanem azért, mert a bástya tőszomszédságában két leányiskola van, amelyeknek a növendékeire (az oláh közoktatásügyminiszter leirata szerint) esetleg káros hatással lehet az örömtanya szomszédsága. Ez még nem jelentett javulást a bástya sorsán. A prefektus sörnagy­kereskedőknek adta ki a bástyát bérbe, akik jégraktárat rendeztek be maguknak az ódon, boltíves helyiségekben. 9 nemzetgyűlés rendkívüli ülése Budapest, április 1. Rakovszky István elnök megnyi­tója után Hencz Károly az alábbi határozati jsvaslatot terjesztette elő: A nemzetgyűlés az 1920. évi első törvénycikkben kimondta, hogy 1918 november 16-án megszűnt a királyi hatalom tényleges gyakorlása. Ennél az oknál fogva a nemzetgyűlés az államfői teendők ideiglenes ellátá­sára Horthy Miklós személyében kormányzót választott. (Zugó él­jenzés.) A kormányzó az esküt betette a nemzetgyüiés előtt és a hatalmat tényleg átvette. IV. Károly váratlan megjelenésé­vel kapcsolatban a nemzetgyűlés ki­mondja, hogy az 1920. évi első tör­vénycikkben megállapított közjogi rendhez ragaszkodik. Utasítja a kor­mányt, hogy okadályozzon meg minden olyan intézkedést, amely annak egyoldalú megváltoztatására irányul. Másodiknak Meskó Zoltán szó­lalt fel. A magyarok Istene — mondta — mindég megadtanemzetünkneknagy­idökben a nagyembereket. Most ilyen nagyemberünk Horthy Miklós, aki minden ténykedésével beirta nevét a történelembe. Az ország bizalma kormányzóvá emelte. Hazafias kö­telességét teljesítette mindenkor és akkor is, amidőn IV. Károly felke­reste es felszólította, hogy adja át neki a legfőbb hatalmat. (Pallavicini közbekiált: nem szó­lította fel 1) Hazafias kötelessegét teljesítette, amikor tiltakozott Károly felszólítása ellen. Ezzel nemzetének tett szolgálatot. A nemzetgyűlés mély háláját és hódolatát fejezze ki Horthy nak azért, mert a mostani nehéz napokban alkotmányosan és törvényesen járt el. Horthy Miklóst viharosan élje­nezték, majd felálltak és a Him­nuszt énekelték el. Balla Aladár beszélt ezután. Hang­súlyozta, hogy Magyarországnak feltétlenül bele kell.törődnie a meg­változott viszonyokba. (Mibe ? Ta­lán az ország megcsonkításába ? 1 Szerk.) Emelkedett hangon beszélt a háborús összeomlásról ugyanazok közül a padok közül, ahonnan nem­régen a Károlyi környezetéből szó­nokolt. Felhívta a nemzetgyűlést, hogy kövessen el mindent az olyan események bekövetkezése ellen, amelyek a reális politika útjára való térésünket akadályozzák. Az alábbi kérdéseket intézte a kormányhoz : 1. Károly jövetele nem zavarta-e meg a pártok közötti összhangot ? 2. Milyen útlevéllel jött Károly ? 3. Értesitették-e a kormányzót arról, hogy Károly meglátogatja ? 4. Hivatkozott-e Károly tényleg a francia kormánynak visszatéréséhez való hozzájárulására és igaz-e, hogy felszólította a kormányzót arra, hogy adja át neki a legfőbb hatalmat. 5. Vajon a kisántánt nem létja-e a békés állapot megsértését abban a tényben, hogy Károly Magyarorszá­gon van ? Nagy zaj támadt erre a kérdésre. Közbekiáltások: Nem törődünk a kisántánttal. Semmi beleszólása sincs az ország ügyeibe 1 Nem félünk el­lenségeinktől ! A nagy, hosszas zaj csillapodtával Balla folytatta szavait állandó közbe­kiáltások és nevetés közepette. A kormány — mondja — bújós­dit játszik a nemzetgyűléssel. A sajtót pedig ugy kezeli, hogy ezek után nem lát külömbséget a szovjet és a kormány sajtóirányitása között. Ujabb kiáltozások áradata tör ki. Somogyi és Beniczki a beszélő rendreutasitását követelik. Elnök hosszasan csenget. Ballát utasítja, hogy ne zavarja meg az ülés ünnepiességét. Balla: Gyászos ünnepiesség és amiért ezt megemlíti, turbulens elem­nek bélyegzik. Ma mindenki álarc­ban jár . . . Általános derültség, humoros köz­beszólások a középen, majd a csend helyreáltával Teleki miniszterelnök válaszol. Kijelenti, hogy a mostani pilla­natot nem tartja alkalmasnak arra, hogy nyilatkozzék. A kormány olyan akciókba kezdett, amelyeket még nem hajthatott végre, de kötelességének tartja, hogy ezeket az akciókat be­csületes magyar érzésének megfele­lően fejezze be. Kéri a nemzetgyű­lést, hogy támogassa a kormány munkáját és fogadja el a Hencz Ká­roly által előterjesztett határozati javaslatot. A nemzetgyűlés Henc indítványát egyhangúlag fogadja el. Méskó indítványa szavazás alá kerül. A középen sokan ülve marad­nak, többek között Apponyi Albert is. Az indítványt többséggel fo­gadják el. Az elnök kérdi, hogy fenntartja-e a nemzetgyűlés azt a március 21-én hozott határozatát, mely szerint leg­közelebbi ülését április hó 6-án tartja. Rassay azt indítványozta, hogy már holnap üljön össze ismét a Ház. Huszár az eredeti határozat mel­lett szólalt fel. Az elnök indítványát fogadták el, amelynek értelmében a Ház legkö­zelebb 5-én ül össze.

Next

/
Thumbnails
Contents