Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) április-június • 69-141. szám

1921-04-10 / 76. szám

Vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K, félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 korona Válsághíreit vannak a levegőben ; válságról irnak az újságok, különösen azok, amelyeknek érdekük a zavarkeltés, hogy nyugodtan kalózkodhassanak. Pedig politikai válság nincs. Egyes miniszterek lemondtak ugyan tárcáikról, mert túlságosan érzékenyek, vagy mert megunták azt a tülekedést, mely az elvek álarcába burkoltan folyik a politikai életben, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a kormány, vagy a nemzetgyűlés válságba jutott. Válsága van a pártoknak, különösen annak a pártnak, amelyben leginkább érvényesült a demogógia s igy személyeiben leginkább ellentétes összetételű, váisága van azoknak a párttöiedékeknek, amelyek túlságos érvényesülni akarásukban termelik a politikai válságok lehetőségét, de a magyar politikai életben ma még — ezt leszögezzük — válság nincs. Ugy a keresztény pártok, mint a Kisgazdapárt a keresztény és nemzeti alapra helyezkedve dolgozni akar és a két számottevő pártban semmi ellentét nincs, a konszolidáció, a keresztény Magyarország felépítését célzó alapvető kérdésekben. A királykérdésben, melynek újra felszínre vetése és erőszakosan felszínen tartása csak egyesek érdeke s mérhetetlen kára az országnak, — a két vezető pártban nincs ellentét abban a tekintetben, hogy annak személyi része ma nem aktuális és a közel jövőben nem is válhat azzá. Tény, hogy a nemzetgyűlésnek, az ország népének nagy része a szabad királyválasztás elvi álláspontján áll s ezen az elvi megállapításon kívül eső, a királyság személyi részével kapcsolatos kérdések már csak mellékkérdések ma s azok maradnak mindaddig, amíg belső és külső politikai helyzetünk meg nem adja a lehetőséget, hogy a királykérdés elsőrangú politikai kérdés és eldöntése elsőrendű politikai feladat lehessen. Az 1920. évi I. t.-c. minden hazáját szerető magyar ember megnyugvására konszolidálta az államfő kérdésében a helyzetet és nyugvópontra helyezte ezt a kérdést; bűnösen vétkeznek tehát ugy az ország érdeke ellen, mint a saját politikájuk komolysága ellen mindazok, akik akár ennek az élő törvénynek ellenére, akár annak támogatására, igazolásául helyes vagy vitatható felfogásuknak, ezt a törvényt ráncigálják elő. Ez a törvény nem vitatható s nem is magyarázható máskép, mint ahogy irva van. Ennek értelmében királykérdés nincs, tehát nem is szabad erőszakkal csinálni. Miért lehetséges mégis az, hogy most válságot akarnak, vagy szeretnének csinálni egyesek és ezt a politikai válságot, ha tényleg sikerülne felidézni, kapcsolatba akarják hozni a nem élő királykérdéssel ? A felelet egyszerű. Vannak túlfűtött ambíciók, vannak nyughatatlan lelkek és lelkiismeretlen, a politika porondjára került demagógok, akiknek nem érdekük a konszolidáció, a komoly országmentési munka nyugodt csendessége s mert a saját érdekük mindenkor előbbrevaló, mint az ország egyetemes érdeke, minden adott vagy kicsinált helyzetben a felfordulásra törekszenek, hogy a változott viszonyok között ujabb, előnyösebb elhelyezkedésük lehetővé váljon. Ha az utolsó husz év politikai válságait nézzük, igazolva van az az álláspont, hogy a válságokat nagyobbrészt erőszakolják. Emlékezzünk vissza az ellenzéki közjogi harcokra. Minden remélhető előny nélkül borítottak fel kiváló hazafiaknak tartott politikusok konszolidált politikai helyzeteket — hogy hatalomrajutásukkor ott folytassák, ahol elődük abbahagyta. A körülállók a hatalom helyzetét sohasem képesek ugy megbírálni, hogy az igazságot még csak meg is közelítsék s éppen ezért az ismert kevéssé rosszat sem szabad felcserélni az ismeretlennel, amely esetleg rosszabb lehet. Az úgynevezett szabadkirályválasztók leghangosabb, radikális csoportja, akik közül sokan nem tul régen váltak patentirozott hazafiakká, a Habsburg-mumussal ijesztik a magyar népet. A Habsburg-mumusnak azonban szakadt a bundája s a szakadáson keresztül kóc látszik, az a kóc, mely a hatalmat akarja a kezébe ragadni, hogy aztán a maga módja szerint élhessen vele. Csakhogy a józan magyar népet kóccal tömött szörnyeteggel megijeszteni nem lehet s nem óhajtja ismét kísérletezéseknek kitenni az alig lábrakapott országot. Az „ántántbarát" Károlyi-huszárok és a szíriai zsoldban levő csatlósaik, a minden konjunkturális alakulásban legelői törtetőknek megálljt kiáltunk, mert felesleges minden mesterkedésük, ebben az országban más politika, mint megalkuvást nem tűrő keresztény és magyar nemzeti politika soha többé nem lesz! cb. Angolország mozgósitott A munkások hármas szövetsége kimondotta az általános sztrájkot London, április 9. A munkások hármas szövetsége kedden éjjelre kimondotta az általános sztrájkot, ha addig ujabb tárgyalások nem indulnak meg. London, április 9. Lloyd George az alsóház mai ülésén kijelentette, hogy a kormánynak egyedüli szándéka elhárítani a megegyezés útjából minden .akadályt. — Emellett azonban biztosítani akarják minden bánya épségét. A bányamunkások szövetsége kijelentette, hogy nem akadályozza meg a bányák szétrombolását, mert ha az elpusztításnak ellene volna, ez kapitulálás számba menne. Ezzel akarják a kormányt engedékenységre bírni. A bányászok jól tudják, hogy a bányatermékek mai ára mellett követeléseik nem teljesíthetők s a külömbözetek megfizetését az államtól kérik. A kormány ellenzi a túlzott követelések teljesítését és minden erejével a köz érdeke mellett van, mert ez ma az ország iparának létéért va'ó küzdelem. Felolvasta ezután Gloyd George a király prohlamáciőját, amellyel fegyverbe szállítja a tartalékosokat. Felhívta a király a községeket is, hogy önkéntes rendőrségeket alakítsanak, amelyek felszereléséről a kormány gondoskodik. Az általános sztrájk megelőzésére kevés a remény. Lloyd George tanácskozásra hívta meg a munkásokat, azok képviselői azonban nem jelentek meg. 9 politikai helyzet Lemond-e a kormány? sőg, uagy kormányválság? — A kisgazdapárt ujabb követeltai Budapest, április 9. A nemzetgyűlés elnapolását kővető politikai kihallgatásokból lassan az egész kormány válsága alakul ki. Először arról volt szó, hogy csupán Szabó István (nagyatádi) és Tomcsányi Vilmos Pál igazságiigyminiszterek mondanak le és sikerül a fennálló ellentéteket elsimítani. A már szokássá vált ujabb váratlan fordulat azonban most is bekövetkezett s a helyzet lényegében megváltozott. Ezt a változást elsősorban a kisgazdapárt állásfoglalása idézte elő. Az intézőbizottság által előterjesztett és pontokba foglalt ismeretes feltételeket a pártértekezlet nem fogadta el s bizonyos pótlásokat kíván. Ezeket az intézőbizottság ma délután megszövegezte s az ujabb követeléseket a ma esti pártértekezlet elé terjesztik, melyen kétségkívül el is fogadják. Az uj határozati javaslat a királykérdés megoldását a mai nemzetgyűlésnek tartja fenn és nem akarja az összeülendő országgyűlésre bizni. Jelentékeny különbség van az uj javaslatban az alkotmányjogi kérdések megoldásának időpontjára nézve és feltételekhez kötik a koalíciós kormányzást is. A kisgazdapártban mind erösebb az a kívánság, hogy nem kormánykiegészités, hanem uj kormány, uj miniszterelnökkel következzék. Teleki iránt a többség bizalmatlan s ebben része van annak, hogy a sajtó kérdésében is ingadozó álláspontot foglal el. Teljes sajtószabadságot követelnek. Az elégedetlenkedők mind hangosabbak és még nagyatádi Szabó István sem tudja leszerelni őket. Sokan Bethlen István grófot kívánják a kormány élén látni. A keresztény pártban is van bizonyos áramlat Teleki ellen, de Bethlent egyértelmüleg visszautasítják. Titokban Andrássy nevét emlegetik. Hogy a dolgok hová fejlődnek, az Bethlen és Nagyatádi tárgyalásai után lesz látható, ami előbb-utóbb bekövetkezik. Sajnálatos dolog, hogy ismét a kisgazdapárt, illetve a szélsőséges elemei azok, akik élére állítják a helyzetet, válságot idéznek fel olyankor, amikor a nyugodt, alkotó munkára volna szüksége az országnak. Mindenesetre hinnünk kell, hogy a többséget jószándék és hazafias aggodalom vezérli, de azt nem hinnők, hogy bármilyen fontos kérdésben ne volna hivatott dönteni a jövendő, törvényes formák között összeülő országgyűlés is.