Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) április-június • 69-141. szám

1921-06-24 / 137. szám

2 Békéscsaba, 1921. junius 24. GONDOLATOK * * * Patvcissos levelek íömegei jön­nek nap-nap után a Körösvidék szerkesztőségéhez. Azon kesereg­nek, hogy a környékbeii utak tel­jesen elhanyagoltak. A tanyai em­berek lovaikat, kocsijukat teszik kockára, valahanyszor rászánják ma­gukat a városba való bejövetelre. Különösen most érzik a rossz utak átkát, amikor közeledik a hordás ideje. Természetesen minden levélíró a hatóságot szidja, amely — ő sze­rintük — nem fordítja az útadót tény­leg az utak rendbentartására. Nem tudjuk, hogyan ál! az utak ügye, azt sincs módunkban ellenőrizni, hogy jogos-e a panaszkodók kese­rűsége, de valószínű hogy van okuk panaszra, különben nem vennének tollat a kezükbe, hiszen az irás ezeknek a jó embereknek nagy fá­radságot jelent. Nem tudjuk azt sem, hogy van-e mulasztás ezen a téren. Feltesszük a hatóságról, hogy megtesz mindent, ami tőle telik. Mégis szeretnénk akár a közgyű­lésen, akár más módon hivatalos nyilatkozatot hallani arról, mi az oka annak, hogy nem tudnak be­telni a tanyai polgárok az utak elien való panasszal. * A. B. C. Ezúttal nem a hatesztendős gyermek első komoly könyvéről van szó, hanem az Anti Bolsevista Comité gyűjtési botránya kapcsán megint eszembe jutott a jótékonyság. Mi magyarok — még Csabán is — vezetünk az egész világ minden ná­ciója előtt jótékonyság dolgában, mert ná­lunk mindenki jótékony. Az egyik a ma­gáéból ad, a másik a jótékony embertár­sáéból, a harmadik — szintén a máséból, de mindenki jótékony. Hogy aztán ez a jótékonyság hangosabb legyen, egyesüle­tekbe szerveződik, ahol szép cimeket osz­togatnak egymásnak a jótékonyak és az Én, a Te, az Ó névtelen adományait han­gos önreklámmal adják oda arra a célra, amire való. Ez a jobbik, a legjobbik eset. Van olyan is, amikor az adminisiráció le­operál a jótékonysági pénzből bizonyos summákat, sőt olyan is, mint az ABC, a melyik egyes személyekre szórja jótékony áldását. Adjatok, jótékony lelkek, adjatok Isten nevében, annyit, amennyit tudtok, de azért adjatok, hogy könnyet szárítsatok fel, nem azért, hogy a neveteket nyomtatásban lás­sátok. Erre megfelel, ha 100 névjegyet nyomattok magatoknak. * Tévedés. Legutóbb az áljótékony­sdgi és propaganda egyesület ügyé­vel kapcsolatban ugy a magyar, mint a magyar nytlvü sajtó foglal­kozott az országos pénzgyüjtésekkel és felsorolt néhány „egyesületet", „ligát", mint amelyek pénzkezelését meg kell hatóságilag vizsgálni. Kü­lönösen a fürge tulsóoldali, a ma­gyar nyelvű sajtó adta a jótanácso­kat az államrendörségnek. Igen he­lyeseljük mi is az ilyen tisztogatást, csak minél szigorúbb és minél szé­lesebb körű legyen. Sőt követeljük is, különösen azoknak a megszá­moltatását, aktk keresztény és nem­zeti jelszavak alatt müköánek. De a túlsó oláal nem ezt akarja. A túlsó oláal plá. a Fehér Magyar­országot is meghurcolja, csak azért, mert jól tudja, hogy nem gyüit, nem liga, nem egyesület, csak egy könyvkiadóvállalat, mely az ellen­forradalmak történetét adja ki. De elnöke Zadravecz! És ezért a téve­dés, amit azonban már be nem val­lanak. Elég az, ha olvasóik egy sor­ban látták a Fehér Magyarországot és az A. B. C.-t flz ingatlan Bapnuáifság módosítása a Budapest, junius 23. A Magyar Gazdaszövetség a Pest­megyei Gazdasági Egyesülettel együtt értekezletet tartott, amelyen az ingat­lanvagyonváltság gyökeres módosí­tása mellett foglalt állást. Több felszóllalás után Zlinszky János, Pestvármegye t. b. főügyésze az alábbi határozati javaslatot ter­jesztette elő: 1. A gazdagyülés megállapítja, hogy az ingatlanvagyonváltságról benyújtott törvényjavaslat semmikép­pen sem felel meg az egyenlő mér­tékben való adózás igazságos elvé­nek ebből folyólag 2. megállapítja, hogy az ingatlan vagyonváltságról szóló töryényjavas­lat ebben a formájában egész gaz­daközönségünk tönkretételét ered­ményezné. 3. A mezőgazdasági ingatlan va~ gyonváltságát a kataszteri tiszta jö­vedelem minden koronája után leg­| fölebb tiz kilogratn búzában véli megállapíthatónak. 4. A progresszivitás elien a gaz­dagyülés tiltakozik. 5. Követeli a gazdagyülés, hogy az ingatlanokra bekebelezett, vala­jflSSSlütl mint az ingatlant közvetlenül ter­helő egyéb állandó jellegű igazolt tartozások a vagyonváltság fizeté­sénél figyelembe vétessenek. 6. Követeli, hogy minden váltság­kötelesnek joga legyen a vagyon­váltságot a földbirtok tiszta értéké­nek 15 százalékban természetben, becsholdakban leróni. 7. Követeli a gazdagyülés, hogy a földbirtok után fizetendő vagyon­váltságot a váltságköteles esetleg záloglevelekben, valamint egészben Indikölcsönkötvényekben is szabad választása szerint leróhassa. 8. A gazdagyülés a kamatlábnak a törvényes mértékre való leszállí­tását és a váltságnak megfelelő tör­lesztési terv szerint való törleszté­sét követeli. 9. A földbirtok fölszerelésének külön vagyonváltság alá vonását a gazdagyülés igazságtalannak tartja. 10. A mezőgazdasági kisebb ipa­roknak az üzleti alapra helyezett iparágakkal egyforma külön meg­adóztatása sérelmes és mellőzendő. Több hozzászólás után elfogad­ták a határozati javaslatot, mire a gyűlés véget ért. Bz erdélyi magyar isloíi sorsa Kolozsvár, jimius 23. Néhány nap előtt Nagy Károly református püspök, Gyárfás Elemér volt főispán, az erdélyi római katho­likus státus igazgatótanácsi tagja és Kovács Kálmán, az unitárius gim­názium tanár? és a képviselőtanács titkára Bukarestbe utaztak, hogy az állam és a magyar egyházak között való viszonyt ideiglenesen is szabá­lyozzák, valamint a felekezeti iskolák ügyében a döntést megsürgessék. Az erdélyi magyar egyházak küldöt­tei most érkeztek vissza Bukarestből Kolozsvárra és utjuk eredményéről a következőket mondták: Gróza Péter erdélyi miniszter Bu­karestben is a iegszivélyesebben fogadia az erdélyi magyar egyházak küldöttségét. Miután Negulescu köz­oktatásügyi miniszter éppen nem volt Bukarestben, Gróza Péter inter­venciójára Prie Oktávián volt reszort­főnőkkel, a közoktatásügyi miniszté­rium erdélyi ügyeinek referensével kezdtek előzetes tárgyalásokat. Eme tárgyalások ideje alatt a kormány minisztertanácson foglalkozott az erdélyi magyar egyházakkal szemben folytatandó politikának kérdésével és e minisztertanácson az az álláspont győzött, hogy a békés megértés alapján e téren is közeledni kell a magyar nemzeti kisebbséghez. A küldöttség, amelyhez Brassóban Majláth Gusztáv római katholikus püspök és dr. Ferenczy Géza, az unitáris egyház főgondnoka csatla­kozott, hétfőn délután újból felke­reste Gróza minisztert. A tárgyalá­sok a bukaresti parlament bizottsági termében folytak le és résztvett azokon Goga Octávián művészeti miniszter és Prie államtitkár is. A tárgyalások során a kormány kép­viselői a minisztertanács döntése alapján a leghatározottabban kijelen­tették, hogy a magyar egyházak iskolái az államiakkal teljesen egyen­rangúak és természetesen megőrzik nyilvánossági jellegüket is. A kormány nem tesz különbséget azokkal az iskolákkal sem, amelye­ket az egyházak az impérium átvé­tele után létesítettek. A kormány képviselői értesítették a küldöttséget arról is, hogy az áprális elsejével kezdődött uj költségvetési évre az erdélyi kisebbségek egyházainak ál­lamsegélyére a kormány húszmil­lió leit vett fel a költségvetésbe. Ahol az iskolaépületek kérdésében sérelem érte az egyházakat, ezeket a sérelmeket meg fogják vizsgálni. Ahol az épület tulajdonjoga kérdé­sében a jogi helyzet nem egészen világos, ott a bíróságra kell bízni a döntést a feleknek. Az Írásban be­adott sérelmek ügyét elő fogják venni és megértéssel igyekeznek a sérelmeket reparálni és eliminálni. A katnolikus egyház helyzetére nézve ígéretet tettek a jelenlevő miniszterek arra, hogy a kormány tanulmányozni fogja az autonómia kérdését. A reformátusok konventje ügyében Gróza miniszter kérni fogja a külügyminisztériumot, hogy e kérdésben vegye fel a tárgyaláso­kat Magyarországgal és az utód­államokkal. Gróza miniszter ígére­tet tett arra, hogy ha a magyar re­formátusok országhatárokon tul való nemzetközi egysége bármilyen ok­nál fogva nem volna megvalósít­ható, az állam átvállalja a konvent összes vagyonjogi kötelezettségeit. Az eredményes tárgyalások az érde­keltek körében természetesen élénk örömet keltettek. Igy fest a dolog elméletben, er­délyi tudósítás szerint. De vájjon milyen gyakorlatban ? ® h a s • a b * a u a • a u • • m • a • • m v • • m „Hiszekegy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, tok Magyarország feltámadásában! Ámen." 9 kisgazdák háza Keddi számunkban megemlékez­tünk a Kisgazdák Egyletének köz­gyűlésével kapcsolatban arról az indítványról, melyet Kovács Mihály egyleti tag tett a Luther-utcai ház­tömb megvételére vonatkozólag. — Megígértük, hogy ezzel az üggyel még részletesebben is fogunk fog­lalkozni, tekintettel arra, hogy ez a Kisgazdák Egyletének minden tagját elsőrangúan érdekli. Most dr. Sailer Vilmostól — aki régi agilis tagja, sőt egyik vezető­embere (ügyésze) az egyletnek — levelet kaptunk, mely e mozgalom­mal foglalkozik. A levelet — ki­hagyva annak személyi vonatkozású részeit — az alábbiakban adjuk: A Kisgazdák Egylete 1918. május havában örökáron meg akarta venni a Luther-utcai házat, de képtelen volt a vételárat előteremteni. Erre az akkori mintegy 800 egyleti tag közül összeállt 275 tag, a házat a korcsmaüzlettel együtt tulajdonosától megvették és az adásvételi szerző­désben a vevők egymásközt a követ­kezőkben állapodtak meg: A vétel *célja az, hogy az egylet által létesített intézmények részére állandó egyleti és üzleti helyiség biztosittassék; e célból az egyes vevők tulajdonjoga olykép lett kor­látozva, hogy a ház és korcsmaüzlet kezelése és hasznosítása egy az elnökből és 10 tagból álló „Ház­bizottság"-ra lett bízva, a Kisgaz­dák Egylete javára a bérleti jog és a terhelési tilalom telekkönyvileg be lett kebelezve és fei lett jegyezve, az egyes tulajdonosok tulajdoni há­nyadrészeiket csakis egyleti tagnak adhatják el és ha eladás esetében a megvételre egyleti tag nem ajánl­kozik : akkor az eladóvá tett ház­részre magának az egyletnek lesz elővételi joga, amely szinte telek­könyvi feljegyzéssel lett biztosítva. A házbizottság a tulajdonosok összességének tartozik számadással, a háztulajdonosok pedig számonkérő jogukat az egylet évi rendes köz­gyűlése alkalmával gyakorolják, a midőn is az egyleti közgyűlésnek azon tagjai, kik társtulajdonosok, a házvevőtársaság közgyűlésévé ala­kulnak át. A szerződés szerint a házbizottság a jóváhagyott számadásban kimu­tatott tiszta jövedelmet a háztulaj­donosok között köteles volna azon­nal felosztani, azonban az 1919. január 12-én tartott társasági köz­gyűlés határozata folytán az évi nyereségből csak mérsékelt kamat­osztalék fizetendő ki, a nyereség többi része mindaddig gyűjtendő, amig abból az egyleti háznak Irányi­utcai elavult része is felépíthető lesz. 1920. december 31-én az egy­leti házépítési alap 322.780 korona 89 fillért tett ki. Ez a való tényállás. A meginditott mozgalom tehát semmiesetre sem szolgálja azt a célt, melyet az indít­ványozó indítványával hangoztat, arra azonban alkalmassá teheti a mozgalmat, hogy a házbizottságot diskreditálja s hogy az egylet béké­jét feldúlja. Megjegyzem végül, hogy a ház­vevő társaság hivatalos neve: „A Békéscsabai Kisgazdák Közbirtokos­sága." Maradtam a tek. Szerkesztő urnák hive Dr. Sailer Vilmos. •1AÍ INGYEN HIRDETHET a KÖHÖSÜIDÉKBEN MINDEN ELŐFIZETŐ Havonként egyszer minden előfizető 15 szóig terjedő hirde­tését az apróhirde­tések között teljesen díjtalanul közöljük.

Next

/
Thumbnails
Contents