Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) április-június • 69-141. szám

1921-06-02 / 118. szám

2 Kőrösvidék Békéscsaba, 1921. junius 2. GONDOLATOK * * * Hrdlicska és társai megfellebbezték az evang. egyházmegyei bíróság határozatát, mely őket hivatalvesztésre ítélte. A legutálatosabb e fellebbező iratban az, hogy Hrdlicska magát az aradi vértanukhoz hasonlítja s azt mondja, hogy amiként a hős aradi vértanuk a nem magyarok szemében esetleg hazaárulók lehetnek, ugy ö viszont csak sovinista magyar szemmel nézve hibás, de az elfogulatlanul Ítélkezők előtt inkább hős. Nos hát mi magyarok vagyunk s nem tudunk, nem is akarunk máskép csak magyar szemmel nézni. Igy pedig — akárhogyan is fogadjuk az ellenséggel cimboráló Hrdlicskát — nem tudunk mást látni benne, mint hazaárulót, aki odakint a csehek, vagy oláhok közt lehet hős, de idehaza nem lehet más, mint közmegvetést érdemlő nagy bűnös. Minek is erőlködik hát, hogy visszajöhessen ide ? Hiszen itt csak magyar szemekkel találhatja magát szemben, olyan szemekkel, amelyekből csak megvetés és gyűlölet sugározhatik felé. „A győztes jogán", — mondják a csehek, az oláhok és szerbek, ha valami gazságukra nem tudnak mentséget találni. Ezt a bárgyú megokolást hangoztatják most is, mikor kiderült, hogy a magyarországi műkincseket rendszeresen lopják. Még azt valahogy meg lehetne érteni, ha csak hivatalos körök követnék el ezeket a gazságokat, — akkor tényleg a „győztesek joga" garázdálkodna — de jellemző a csehekre, hogy szemethunynak az egyéni tolvajlásoknak is, ha annak az az eredménye, hogy egy magyar műkincs Csehországba vándorol. Ujabban a szakolczai ferencrendi zárdában jöttek rá, hogy egy 1433-ból való végtelenül értékes, kézírásos és gazdag iniciálékkal ellátott biblia eltűnt. Hosszú nyomozás után rátaláltak a kremsieri érsekség könyvtárában. Hivatalos tényezők nem vitték el a műkincset, de vendégek gyakran jártak a szakolczai zárdában. Valósziuü, hogy ezek valamelyike lopta el az öreg bibliát a „győztes jogán" s ugyancsak e jogon jópénzért el is adta. Ilyenek a mi dicső „győzteseink". Olcsó búza. Ujabban a liberális lapokban gyakran olvassuk, hogy az uj búzát olcsón ajánlgatják a tőzsdén. A tisztviselők és munkások természetesen örülnek a jó hirnek, mert nem is sejtik, hogy az egész nem egyéb a legkörmönfontabb becsapásnál. A gazdák tudják, hogy ezek álhírek, mert ők tisztában vannak a terméskilátásokkal s a szükséglet nagyságával, de talán ők sem sejtik, hegy milyen ravaszul csinálják az ilyen híreket a tőzsdebizományosok a gazdák megtévesztésére, illetőleg a könnyen beugró, nem gondolkodó gazdák megkárosítására. A tőzsdén ugyanis tényleg történtek 700 koronás kötések az uj termésre, de azt nem gazda kínálta, akinek termése van, hanem egyik nagy kereskedő a másiknak, akitől azután emez ugyanolyan mennyiséget vissza is vásárolt. Tették pedig ezt azért, hogy hirül adhassák a sajtóban, hogy 700 koronás kötések térténtek a tőzsdén. Kész áruban még egy mázsa 700 koronás buzájuk sincs, csak fedezetlen határidő üzleti kötésekkel akarják megtéveszteni a magyar gazdát. Nagyon örülnénk mi az olcsó búzának. De ezen az uton csak a gazda csapódik be, hogy aztán az ő tényleg olcsón kicsalt búzáját drágán fizettessék meg velünk a ravasz közvetítő kereskedők. Vigyázat — mázolva!.., Honnan veszi a külföld az információkat Nemzetgyűlési felszólalások költik rossz hírét Magyarországnak — Svájci újságírók nyilatkozatai A tanulmányúton Csonkamagyarországon levő svájci újságírók meglepetéssel látták, hogy a várt felfordulás, jogbizonytalanság helyett tökéletes konszolidáció fogadta őket Budapesten és kénytelenek voltak megállapítani, hogy azok a források, amelyek alapján elitélő véleményét a külföldi sajtó a magyarországi viszonyokat illetőleg megalkotta, nem mondtak igazat. Módunkban van közölni Polterdnak és R. Pajotnak budapesti kollegáik előtt tett nyilatkozatát, mely világosan érthetővé teszi előttünk a külföldi rágalmazó sajtóhadjárat sikerét. A két nyilatkozat a következő: Poltera, az ismertnevü előkelő svájci író Így nyilatkozott : — A svájci újságírók Drózdy és Kerekes beszédeiből merítették információkat Magyarországról, önök nem csodálkozhatnak afelett, hogy Nyugat-Európa az Önök viszonyairól rosszul van informálva. Hiszen az a helyzet, hogy képviselőházuknak egy elenyésző kisebbsége részéről a világ majdnem naponta csak arról értesül, hogy Magyarországon nincs jogrend, hogy terror van és gróf Bethlen István miniszterelnöknek, minden olyan megállapítását, amely a konszolidációra és az ország fellendülésére mutat, azonnal megcáfolja néhány mindig visszatérő név, amelyről a beavatottak ugyan tudják, hogy az országban súllyal nem birnak, de a külföldi lapok olvasóinak kilenczvennyolc százaléka csak a magyar képviselőt látja bennük, akiknek megállapításait készpénznek veszi és eszerint birálja el az ország állapotait. Ne felejtsék el az urak, hogy a svájci nép és Nyugat-Európa nem köteles ismerni azt a tulhabzó magyar mentalitást, amely a nemzetgyűléshez nem méltó kritikát gyakorol olyan tónusban, amelyet máshol legfeljebb a törzsasztalnál hall az I ember artikulátlan kifakadások alakj jában. Más a parlament akusztikája, más a pártkör és más a törzsasztal. Európa mai viszonyai mellett tulajdonképen csak arról értesül a külföld Magyarojszdgról, ami a parlamentben törtéuik. Itt minden | szó ezerszeres súllyal esik a latba és én bosszankodva olvasom, — ismerve a magyar viszonyokat, ismerve azt, hogy ezeket a jelentéseket a magyar viszonyokat nem ismerő közönségünk hogyan fogja felfogni, — a magyarországi viszonyokról közölt e céltudatos és roszhiszemü informáctókat, amelyek legtöbb esetben már a rágalom fogalmát közelitik meg, sőt merítik ki. Ugy látom, hogy sok képviselő nem tudja, néhány képviselőjük pedig egyenesen nem akarja tudni, hogy saját országuk érdekét szolgálnák, ha több önmérsékletet és több, a parlamenthez méltó önuralmat gyakorolnának. René Payot, a Journal de Genéve munkatársa a következőket mondotta : — Mi mindannyian meglepetve látjuk az önök országának hatalmas fejlődését, a politikai és gazdasági konszolidációt. Eddig teijesen téves információkból táplálkoztunk, de most hogy eljöttünk, egészen más megvilágításban látjuk a dolgokat. Nagy szükség volt rá, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzünk az önök szép országában, amelyről eddig többnyire csak rágalmakat és hazugságokat hallottunk, amelyeket mint objektív információkat adtak nekünk Önökről. Azt mondták nekünk, hogy itt elnyomják a közszabadságokat, a sajtót béklyóban tartja a cenzúra és most látjuk csak, hogy a magyar nemzet éppen ugy rajong a a szabadságokért, mint a szabad Svájc, most hailjuk csak, hogy kötelező cenzúra nincs és látjuk azt, hogy a „Népszava", a kommunisták egykori vezérorganuma is szabadon jelenhetik meg. A tapasztaltak elég bizonyíték nekünk arra, hogy itt egy konszolidált, nagy nemzet ál.ott talpra, amelyet ellenségeinek semmiféle gáncsa nem semmisíthet meg többé. Ezekhez a nyilatkozatokhoz sok hozzátenni valónk nincs. Sajnos, hogy alkalmuk van a svájciaknak ezek megtételére, mert kötelessége volna a kormánynak minden törvényes eszközzel lehetetlenné tenni, hogy az országból olyan nyilatkozatok kerülhessenek külföldre, melyek alaptalanul vádaskodva rontják az állam hitelét és a keresztény Magyarország ellen hangolják a jóindulatú külföld véleményét. Négyszáz waggon menekült vár bebocsátásra 3z oláhok nem engedik vissza a nem kivánatos elemeket Annak idején közölte a „Körösvidékhogy a megszállott terület határállomásain bizottságok vizsgálják felül a repatriáltakat és menekülteket, mert ezen az uton igen sok nem kivánatos elem került az országba és sokan jöttek olyanok is, akiknek megszállott területen van megélhetésük, itt azonban a köznek, az államnak vannak csak terhére. Legutóbb azonban az oláhok arra a mindenesetre kényelmes álláspontra helyezkedtek, hogy a megszállott területen illetékes, nem kivánatos bevándorló visszautasitottakat nem engedik át s igy azok a nyakunkon maradnak. A magyar kormány erre retorzióképen addig nem engedi át a repatriáló vonatokat, amig az oláhok át nem veszik a visszautasitottakat. Miután pedig az oláh kormány eddig nem intézkedett, Kürtösön és Sofronyán 400 waggon torlódott össze, telve repatriáltakkal. A dolog már közel két hete húzódik és ugy látszik, nehezen lesz megoldható, mert az oláhok igen csökönyösek. Az erdélyi lapokban olvassuk, hogy a repatriálás iránti kérvényeket további intézkedésig nem veszik át. Ezt hivatalosan a waggonhiánynyal indokolják, hogy tudniillik a vasutigazgatóság nem bocsát több waggont a repatriáló hivatal rendelkezésére, mi azonban azt hisszük, hogy a repatriálások szünetelésének oka a magyar hatóságok erélyes magatartása. OLVASSUMH""KERESZTÉNY "uJSÓGOHflT! Ujabb repatriálások {Bukarest, jun. 1.) Szombaton 36 waggon indult el Erdélyből Magyarország felé repatriáltakkal. Vasúti közlekedés Románia és Csehország között — Szolnokon át (Bukarest, jun. 1.) Püspökfürdőben tanácskozások folynak a magyarokkal egy személyvonat beállítása tátgyában. Az uj vonat Erdélyből Arad—Szolnokon át a Felvidék vasúti hálózatába kaposolódaék bele s Romániának Csehországgal való forgalmát volna hivatva szolgálni. 9 japán trónörökös utazása Tegnap a Daily Mail nyomán közöltük azt a feltűnést keltett hirt, hogy a japán trónörökös, aki most látogatást tesz a szövetségeseknél, nem a trónörökös. A D. M. erre a hirére cáfolat még nem érkezett, ellenben a „trónörökös" utazásáról a következő híreket kaptuk: London, junius 1. A japán trónörökös elhagyta Angliát és Franciaországba utazott. Páris, junius 1. Hiroito herceg, japán trónörökös Párisba érkezett. A pályaudvaron a kormány nevében a tengerészeti miniszter fogadta a trónörököst, akit az összegyűlt óriási tömeg zajosan ünnepelt. A párisi lapok igen kedvezően irnak a japán császári herceg látogatásáról. 9 Tisza-per tárgyalása Ma, a 36-ik napon Schreiber Emil főkapitányhelyettes az első tanu. Azt vallja, hogy Friedrich és Fényes azon voltak, hogy a forradalomban rendet teremtsenek. Dr. Tóth László hírlapíró látta Horváth-Sanovicsot a Pesti Hirlap szerkesztőségében, ahol kérte, hogy Írjanak forradalmi szerepéről. Azt mondta, hogy Tiszát Dobó gyilkolta meg. Fényes kezében látott Horváth egy listát, amelyen Tisza, Wekerle, Vázsonyi, Szterényi neve volt felírva. Azt átadták Dobónak, aki egy óra múlva jelentette, hogy Tiszát megölte. Fényes haragudott s azt mondta, hogy csak letartóztatni kellett volna. Dr. Molnár Imre h. államtitkár vallja, hogy Vágó meglátogatta s azt mondta neki: Köztudomásu, hogy én gyikoltam meg Tiszát. Vágó a szembesítésnél ezt tagadja. Dr. Hanzelyi Lászlót és Schwarcz Ferencet hallgatják ki. Utóbbinak Csernyák azt mondta, hogy Tiszát egy Horváth nevü őrmester gyilkolta meg. Dr. Fehér Ákos ügyvéd: A hadosztálybiróságon Gertner a forradalom napján kereste Ruzicskát. Österreiher Samuné lényegtelen | vallomása után j Weisz Izsák soffőr vallja, hogy október 31-én délután fél 5 órára a nemzeti tanács parancsára az Astoria Magyar-utcai kapujához állott. Később két szürke katonai autó is jött oda. Az övébe beleült Hüttner s őt vitte éjfélig. Elnök figyelmezteti, hogy a rendőrségen mást vallott. Tanu megmarad,!vallomása mellett. A bíróság ezután a tanúkihallgatások folytatását péntekre halasztotta. Dr. Salusinszky védő kéri Károlyi Mihály, Lovászy Márton, Szende Pál, Jászi Oszkár, Garami Ernő és Hock János kihallgatását.