Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) január-március • 1-68. szám

1921-01-19 / 14. szám

Békéscsaba, 1921, január 19. vidék 9 bolsevisták meg ahopjoh hódítani Európát [7] Peíljura nyilatkozata , Tarrtov, január 18. Petijura, az ukrán népköztársaság elnöks nyilatkozott a bolseviki veszedelemről, mely szerinte komolyabb, mint amilyennek a nyugati hatalmak vélik. Szerinte az orosz szovjetkormány legközelebbi célja az, hogy lángba borítsa Közép- és Nyugateurópát. Az ukrán hadvezetőség fontos orosz katonai írásokat szerzett meg, melyek egy szinte hihetetlen méretű lovas hadsereg felállítására, toborzására és kiképzésére vonatkoznak. Ez a lovasság lenne hivatva a tavaszon az első támadások keresztülvitelére. Az ukránok minden erejüket annak a célnak szentelik, hogy az orosz vörös hadsereget hátraszorítsák és mentől nagyobb részét kössék le, sőt semmisítsék meg. Ennek a feladatnak a teljesítésére ma még egymagukban is képesek, mert az ukrán nemzeti érzés hatalmas ereje szervezetlen, rosszul vezetett hordákkal áll szemben. — Fegyelmi mezőtúri tisztviselők ellen. Fegyelmi vizsgálatot indítottak dr. Kun Árpád mezőtúri polgármester, dr. Tóth Imre főügyész, Bódi Antal, dr. Szőnyi Gyula városi tanácsnokok, dr. Nagy József volt tanácsos és Csillag Emil v. mérnök ellen, akiket azzal vádolnak, hogy szabálytalanul kezelték Mezőtúr város vagyonát. — Gyilkos orosz foglyok. Újlaki József rohodi gazda felesége viszonyt folytatott egy Alexei Terenti 43 éves orosz fogollyal. Nemrégen elhatározta, hogy elteszi férjét láb alól. Tervét Alexei Terentivel és egy Stefán Telegin nevü 34 éves orosz fogollyal hajtotta végre, akikkel most együtt várja a nyíregyházi törvényszék ítéletét. — Csutka a rokkantaknak. A városi népjóléti hivatal 15 waggon tengericsutka kiutalását kérte a közélelmezési minisztériumtól, melyet hadiözvegyeknek és hadirokkantaknak akart kiosztani.. A minisztérium megtagadta a kiutalás , azzal az indokolással, hogya csutka eladási árát az ellátatlanok lisztjének árkülönbözeténél számolja el, tehát legfeljebb sokkal kisebb kiutalást teljesíthet. A népjóléti hivatal 149 hadiözvegyet és 150 rokkantat irt össze, akik részére a minisztérium válaszát tudomásul vévén, legalább 5 waggon csutkának a Rosenthal-malomnál való kiutalását kérte. — Ismétiőiskolai tankötelesek beirása. Az illetékes hatóságok figyelmeztetik mindazokat a szülőket, akiknek ismétlőiskolás tanköteles gyermekeik vannak, hogy írassák be őket az állami gazdasági népiskolába, mert a beiratás elmulasztóira büntetést rónak ki. — Hálaftyilatkozat, Mindazon t. hölgyeknek és uraknak, kik a karácsonyi ünnepek alkalmából létesített ének- és zenekarban résztvettek és közreműködésükkel az istentisztelet fényét emelték, ezúton fejezi ki hálás köszönetét fáradozásukért Bartoss Ferenc koadjutor. — Szerencsétlenség oláh kézigránáttal. Molnár Mihály szentesi fiatalember egy oláh kézigránátot talált, melyet bontogatni kezdett. A kézigránát felrobbant és Molnár Mihályt életveszélyesen megsebesítette. — Baleset a szolnoki pályaudvaron. Farkas Pál vasúti kalauz Szolnokon a mozgó vonatra akart felugrani. Ugrás közben egy villanykaróba ütődött, mely lesodorta. A robogó vonat teljesen levágta balkezefejét. — Templomrablás Tapolcán. A tapolcai római katholikus templomba betörtek. Két templomi kelyhet és egy ezüst tálcát vittek el az elvetemült templomfosztogatók, akiknek nyomukban van a szombathelyi rendőrség. — Békési rendőri hirek. Kovács Andrásné békési lakostól a keddi hetipiacon 1360 K-t loptak el. Nagy Lajos Dévaványáról egy hordót és pénzt vitt Békésre azzal a megbízatással, hogy italt vásároljon. A hordót eladta, a pénzt pedig elköltötte. A békési rendőrök megindították az eljárást ellene. — Nyugtázás. Wolf Zsigmondné özvegy Reszeg Sándorné részére lapunk kiadóhivatala utján 4 kg. lisztet és 10 koronát adományozott. — Lopás. Rózsa Hermann Berényi-utcai üzletéből ismeretlen tettesek elloptak egy perselyt, mely a szegény iskolás gyermekek felruházására szánt adományokat tartalmazott. J franciák csoh nemet kérdést ismernek" Olaszok panasza a franciák ellen Róma, jan. 17. Egy olasz vezetőpolitikus terjedelmes cikket irt a „Corriere della Sera" számára, melyben éles hangon kritizálja Franciaország külpolitikáját. Azzal vádolja meg a francia kormányt, hogy önző rövidlátással kezeli a nemzetközi kérdéseket és végzetesen befolyásolja az európai helyzet alakulását. A franciák — mondja a cikk irója — még ma sem ismernek bolseviki kérdést, sem középeurópai kérdést, csak a német ügyekkel vannak elfoglalva és minden figyelmüket Berlin köti le. 9 lakás kérdéshez Kaptuk és adjuk az alábbi sorokat: Tisztelt Szerkesztő Ur! A lakáskérdés megoldásához már sokan igyekeztek eszmét szolgáltatni, azonban a felvetett okoskodások mind egyoldalúan, a lakók szempontjából bírálták el a kérdést, anélkül, hogy a kérdésnek elfogulatlan és részrehajlatlan mérlegeléséből indultak volna ki. Legyen szabad erre a kérdésre az annyiszor kigúnyolt háztulajdonosok szempontjából is rávilágítanunk, félretéve minden álszemérmet, minden hangzatos jelszót, mely közéletünket ugy is anynyira megfertőzte. Hogy a szaporulat arányában a lakóházak és a lakások is miért nem szaporodtak, ^nnak igen érthető és egyszarü 'oka van: mert nem fizetődik ki a mai viszonyok között egy olyan vállalkozás, mely a házépítés és evvel a lakások gyarapítását célozná: nem pedig azért, mert éppen a mai lakásrendelet értelmében a lakásbér által a házba fektetett tőke hozama nem haladja meg azt a percentuális értékel sem, melyet a bankok a betétek után biztosítanak. Hogy ez tényleg igy van, azt nem lehet kicsinyes gúnyolódással letagadni, mert tények és számok igazolják azt, hogy igen is lehet az, hogy a háztulajdonos ráfizet arra, hogy háza van és abban lakókat tart. Ha egy olyan házat vesszünk számitásunk alapjául, mely a mostani értékek mellett 500000 koronát ér s melyben három család részére való lakás van, egyszerűen meggyőződhetünk arról, hogy igenis van valami jogi alapja a háztulajdonosok álláspontjának is. Ezen összeg ugyanis a leggyengébb hozamú kamatozás mellett is, ha t. i. bankbetétként kezeltetik, évenként 3 százalék kamatláb mellett 15000 koronát hoz. Ugyanaz az összeg házbafektetve a mai lakbér viszonyok mellett legfeljebb 3000 K-át jövedelmez, de e szembeállítás még nem is teljesen fejezi ki azt a viszonyt, mely a házba fektetett és a másként kamatozó tőke között fennáll. Ugyanis a ház, mint ingatlan után még tetemes adót is kell fizetni, azonfelül a tatarozási és karbantartási költségek is egy, a fenti számitásunk alapjául vett háznál évente legalább is 10,0C0 K-t tesznek ki. Szóval itt a 3000 K-ás lakásbérrel szemben áll 12—14,000 K kiadás, szóval a házbérjövedelem 9—12,000 K ráfizetést jelent, szemben a bankban elhelyezett 15,000 K tiszta jövedelemmel. — Hát ezért nincsenek építkezések, ezért nem növekedik a lakások száma a szaporulattal, mert hiszen a legtöbb háztulajdonosnak még a tatarozási költségek sem állanak rendelkezésére, hacsak azt magánkeresményéből nem fedezi, igy a lakások száma mindig csak fogy és nem növekedik a kellő tatarozások hiányában tönkremenő házak miatt és fogyni is fog mindaddig, míg a jelen rendelet fel nem lesz oldva, mert hiszen ki fogja pénzét bérház építésére fordítani, amidőn pénzét más uton, sokkal kevesebb fáradsággal, sokkal jobban jövedelmeztetheti ? De nézzük nemzetgazdasági tekintetből is a kérdést. Mivel a háztulajdonosok a lakásbérekből a házuk tatarozási költségeit nem fedezhetik, abban az esetben, ha ezen összeg rendelkezésükre nem áll, kénytelenek a javíttatást jobb időkre halogatni, evvel kapcsolatban a házak majdnem kivétel nélkül a kellő karbantartás hiányában romlanak, — lassankint tönkremennek, amivel együtt jár, hogy a nemzet vagyona szenved óriási kárt, ugyancsak ezzel kapcsolatban van az is, hogy az építőipar teljesen pang. De nemzeti szempontból is megfontolandó a kérdés elbírálása, mert napról-napra látjuk, hogy éppen azért, mert a háztulajdonosoknak kellő összeg rendelkezésükre nem áll, a ház birtoklásával járó költségek fedezésére — el kell, hogy adják azt. De bezzeg rendelkezésére áll ezen összeg a bevándorolt idegen fajnak, mely ősi politikáját megvalósíthatva, most már dicsérendő szorgalommal vásárolja a .házakat, melyeknek legnagyobb része eddig a magyarság kezén volt. Igy lesz azután a magyarság a szó legszorosabb értelmében megfosztva még attól a családi viskótól is, ahová legalább eddig nyugodtan lehajthatta a fejét. Hiszen láttuk, hogy a magyarságnak egyik legfőbb életcélja volt még a legszegényebbnek is, hogy egy kis házra tegyen szert és most egész életének verejtékes munkával szerzett házacskájától is meg kell válnia. — Különben, ha már elvül elfogadjuk azt, hogy az emberiség azon csoportját, melyet háztulajdonosoknak nevezünk, igazságtalanul megkárosítsa azon csoport, melyet bérlőknek nevezünk, teljesen felesleges napról-napra még gunytárgyává tenni annyival is inkább, mert a háztulajdonosok legnagyobb része ma még nem a hadimilliomos zsidó, aki automobtlon jár és börzén játszik, hanem tisztességes munkával még háború előtt szerezte házát. Én a háztulajdonosok közt sok szegény özvegyasszonyt is ismerek, akinek egyedüli megélhetési forrása a ház volt, melyet urával együtt vasszorgalommal szerzett s most a szó szoros értelmében nélkülöz, mig galíciai lakói minden jóban dúskálnak és csaknem ingyen laknak nála. Éppen városunkban látjuk azt, hogy a háztulajdonosok legnagyobb része a keze munkájából él, mig a lakók nagyrésze láncolással foglalkozva, oly jövedelemmel bír, hogy teljesen indokolatlan és logikanélküli az a hajsza, amit a háztulajdonosok ellen indítottak, tekintve azt az áldozatot, amit a háztulajdonos a lakók részére hoz s amely csak az idegen faj malmára hajtja a vizet. Ami pedig ' azt a csekély százalékot illeti, melyet a tisztviselők tesznek ki, rendeletileg szabályozni lehetne, hogy igazolt esetben az arra nemzeti szempontból méltók lakásbérkedvezményben részesüljenek. Bocsásson meg t. Szerkesztő Ur, hogy ilyen hosszú fejtegetéssel veszem igénybe b. lapját, de ugy érzem, hogy a tárgy még ezzel sincs kimerítve. Maradok tisztelője: Egy háztulajdonos. Tőzsde. Valuták: Lei 736—775, Márka 820-970, Font 2180—2220, fr. Frank 3725—3800, Sv. Frank 8850—8880, Dollár 560—585, Napoleon 1780-850, Líra 2050—2100, Rubel 250—255, Sokol 655—710, Kor. Dinár 1420— 1570, Fr. Dinár 1430—1520, Léva '730—750, jugoszláv 150—160, Arany 1780—1820, bécsi kifizetés 73—77. Lengyel márka 60—73, Zürichben a magyar koronát liO-el jegyezték. Devizák: Amsterdam 5190—5199, Német 950—975, Olasz 1980—2040, Prága 662—730, Sveici 8700—9000, Bécsi kifizetés 71—75, Koppenhága 9600—9900, Stokholm 1200—12900, Krisztiánia 9500—9900, Szokol 3800 —3907, Szófia 720, Zágráb 370 —390, Bukarest 750—755, Newyork 639, Varsó 085. Ha jó kalapot akar, tekintse meg óriási raktáramat. Férfi és fiu kalapok minden szinben. Széli halapos Baross-utca lá. NŐI és FÉRFI kalap alákitások a legrövidebb idő alatt.