Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) január-március • 1-68. szám

1921-01-19 / 14. szám

Békéscsaba, 1921. január 19. Vas árna p II. évfolyam 1 2. szám. Saerkeszíóség és kiadóhivatal: BékátMMtbán, Saent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 90 fljyf«f/00 keresztény pmBítikmi naptimp Előfizetési árak Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K, félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 korona Tisztviselő-nyomor Nagyon sokat irtak már e témá­ról az újságok. Mi is gyakran fog­lalkoztunk e kérdéssel keserűen, bosszankodva, meg felháborodva is. Tudatosan szóbahozzuk mégis a tiszt­viselők ügyét újra, meg újra, mert célunk, hogy belevigyük minden ma­gyar ember gondolatába, lelkébe azt a meggyőződést: lehetetlen tűrni a hivatalnokosztály nyomorát, mert ha ez a türelmesen dolgozó sereg egy­szer összeesik az éhség nyomasztó súlya alatt, akkor összeesik a most újjászülető kis Magyarország is. Pedig a tisztviselők már aligha birják sokáig. Mindig eszünkben van a közal­kalmazottak ügye, de most különös­képen elfogott a agy, hogy irjunk róluk, most, amikor nagy örömmel Olvassuk, hogy a katonatisztek fize­tését felemelik. Nagyon régen meg kellett volna ezt tenni. A katona­tisztek a békében is mostoha gyer­mekei voltak az államnak fizetés dol­gában. Csak rangjuk, tekintélyük volt, de fizetésük mennél kevesebb. Ezért mentek az utóbbi időben ne­hezen erre a pályara. Most azonban, ebben a kétségbe­ejtően elanyagiasodott világban, ami­kor már csak a pénz adott igazi tiszteletet, félős volt, hogy a rosszul fizetett tisztikar pénztelensége miatt elveszti tekintélyét is. Pedig tiszta sor, hogy soha olyan nagy szükség nem volt a katonatisztek tekintélyére, mint most, amikor a katonaságon keresztül kőll belevinni a fegyelmet a forradalmakban széízüllött társa­dalomba. Ezért köszöntjük örömmel a katonatisztek fizetésrendezését, mert bizton reméljük, hogy nyugodtabb anyagi helyzetük öregbiti tekinté­lyüket. De itt nem szabaa megállani. Se­gíteni kell a tisztviselőkön is. Az újjáépítés nagy munkajának orosz-,, lánrészét a hivatalnoki karnak kell elvégeznie. Hogyan várhatnánk azon­ban tökéletes munkát olyan emberek­től, akik rosszul táplálkoznak, á.lan­dóan nyomasztó gondok közt síny­lődnek, akiknek mellékfoglalkozás után kell nézniök, ha csak szűkös polgáriassággal akarnak is élni ? 1 Nagy baj az is, hogy tekintélye sem lehet annak a tisztviselőnek, akiről a napszámos is tudja, hogy nálánál is jobban nyomorog. Arról nem is akarunk szólni, hogy nagyon sok derék tisztviselőt űz rossz útra koldussága. Mindez súlyos hiba. Mert addig hiába beszélünk teljes konszolidá­cióról, ameddig nincs visszaállítva a tisztviselők régi tekintélye, nincs biz­tosítva nyugodt életük, ameddig olyan jövedelemmel nem birnak, melyből meg tudjanak tisztességesen élni. A tisztviselők egész munkájára, teljes lelkesedésére szüksége van Csonkamagyarországnak. Ezt azon­ban csak akkor adhatják oda a tiszt­viselők, ha ők is megkapnak min­den megélhetési lehetőséget az ál­lamtól. Ezért fontos nemcsak méltá­nyosság, hanem nemzeti szempont­ból is, hogy a katonatiszti fizetés­rendezés után jöjjön minél hamarabb a köztisz viselők fizetésrendezése. 9 szerbek negyvenezer volt kommunistát utasítanak ki A jugoszláv kormány elrendelte mindazoknak a volt magyar alatt­valóknak a kiutasítását, akik kommunista érzelmekről tettek tanúságot. A volt kommunisták összeírását most fejezték be a jugoszláv ható­ságok. Az összeirottak legnagyobb része iparos és foglalkozás nélküli ipari munkás. Számuk meghaladja a negyvenezret. Kitelepítésüket már megkezdték. Az első szállítmány, mely 56 családból áll, tegnap érkezett meg Szegedre. Átvételük nem történt meg, mert a menekültügyi kirendeltség jelentése alapján a kormány diplomáciái uton akar intézkedéseket tenni az ujabb* nagyobbarányu beözötilés rneggát­lására. Botrányok sorozata az oláh pariimentben Bukrest, január 18. január hatodikán kezdte meg mű­ködését az uj oláh parlament, mely­nek épülete azóta is az országos botrányok állandó színhelye volt. Az interpelláló képviselők súlyos­nál súlyosabb vádakkal illetik a je­lenlegi oláh kormány tagjait és va­lamennyien egybehangzóan távozá­sukat követelik. Legszenzációsabb Toma Gregu képviselő leleplezése, aki azt állítja, hogy Avarescu tábornok, a je­lenlegi oláh miniszterel­nök titokban összeköttetést tart fenn a besszarábiai bolsevista mozgalmak ve­zetőjével és vele együtt ha­ditervet dolgozott ki a ro­mániai bojáruralom meg­döntésére. További célja a Nagyromán köz­társaság megalakítása s az affeletti korlátlan hatalom átvétele után Ma­gyarorszag megtainadasa lett volna. Lupu képviselő azt követeli, hogy Avarescut azonnal vessék börtönbe a kormány több más tagjával együtt. Mihalova a földmivelésügyi mi­nisztert földbirtokpanamával vádolja. Stefanescu felelősségre vonja a közoktatásügyi minisztert, mert az tanári és tanítói állásokba iskolázat­lan öreg falusi papokat nevezett ki. Dobrescu az erdélyi tisztviselők­nek máig is kiutalatlan decemberi és januári fizetését követeli. Heves vitákra ad alkalmat a besz­szarábiai háború ügye, amit súlyossá leginkább az a körülmény tesz, hogy maga a besszarábiai la­kosság is felkélő légiókkal támogatja a támadó oro­szokat. A hadügyminiszter egy erdélyi képviselő interpellációja kapcsán ki­jelentette, hogy eddig 18,000 erdélyi ka­tonát vittek a besszarábiai frontra. Különösen Erdélyben nagy az elé­gedetlenség. Maniu, Vajda-Vojvoda és Goldis képviselők kijelentették, hogy kilépnek a kormányzópártból és ellenzékbe mennek. Statárium Boszniában és Szlavónia egész területén veszedelmes hangulat ural­kodik. A horvát parasztpárt mozgalmai kiujultak és erejök ma is komo­lyan fenyegeti a szerb uralmat és Jugoszlávia mesterséges állami egységét, bár D'Annunzió bukása a horvátok mozgalmára nézve is veszteséget jelentett. Az alkotmányozó gyűlést összeülésekor széjjel akarják ugrasztani. A kormány a legszigorúbb intézkedésekkel igyekszik a rendet fenn­tartani. Boszniában és Szlavóniában katonai kezelésbe vették a bányákat és kihirdették az ostromállapotot. GONDOLATOK * * Andrássyék pártalakitása körül folynak most a viták minden lap­ban. Jellemző, hogy a homloktérben most is mindenütt,a nevek vannak. Nem az a fő kérdés, hogy mit akar­nak, hanem hogy kik vesznek részt az uj pártalakitásban. Sőt már arról is suttognak, hogy miniszteri listát is készítettek. Szomorúan jellemző ez a mi politikai életünkre. Az irány­elvek még ki sem jegecesedtek, a párt programmja még el sem készült, de már a személyi torzsalkodások vigan tobzóának. Hiába, magyarok vagyunk. Nem elvekért harcolunk, hanem személyi kultuszt üzünk. És még azt mondják, hogy sötét a ma­gyar jövő ! . . , * Félmillió árdrágításért. Még árdrágítónak sem érdemes akárhol lenni. Vagy Bécsben legalább is nem annyira érdemes, mint Buda­pesten vagy akármelyik más magyar­országi városban. Egy bécsi lap szerint Gardy Ulrich ottani keres­kedőt négy heti elzárásra és egy félmillió korona pénzbüntetésre Ítél­ték, mert portékáját a megengedett­nél háromszázílékkal fnagasabb áron akarta eladni. Ehez képest nálunk dédelgetik az árdrágítókat. * Elitéltek egy színésznőt Budapesten. Nem azért mert lopott, nem azért mert ölt, hanem mert olyan rajzokat és fotog­ráfiákat készíttetett magáról, amelyek sér­tik a jóizlést s az erkölcsöt — és ezeket a képeket szép albumba kötve terjesztette barátai közt. Az ítélet csak néhány napi fogházzal sújtja a „művésznőt" mert hát a törvények nagyon liberálisak az ilyen bűnökkel szemben. Nem ártana már szi­gorúbban fellépni az ilyen milliomos szép­ségekkel szemben. Mert én ugy gondo­lom, hogy ezek nagyobb tolvajok a hír­hedt bankzsiványoknál. Azok csak pénzt vesznek ki a kasszából, ezek azonban a tiszta erkölcsöt lopják ki a fiatalság lel­kéből. Bűnösebbek a gyilkosoknál. Azok csak egy életet pusztítanak el, ezek töme­gesen öldöklik meg az ifjúság lelkét s tesznek tönkre egész családokat, generá­ciókat. Miért léptek ki Bározyék a demokratapártból ? Budapest, január 17. Bárczy Ist­ván nyilatkozata szerint alaptalan a demokratapárt válságának a hire. Nem igaz az sem, hogy Balthazár püsqökkel liberális blokk alakításán dolgoznának. Általában nem tudnak semmi ujabb liberális alakulásról, amit pedig szívesen látnának. Vá­zsonyi hazatérését sem akarjak kés­leltetni, sőt csodálják, hogy még nem történt meg. A forgalomban levő hírekkel szemben az a tény­állás, hogy kilépésük egyetlen oka a további liberális alakulások elő­segítése.

Next

/
Thumbnails
Contents