Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) január-március • 1-68. szám

1921-03-16 / 57. szám

Kérés vidék Békéscsaba, 1921. snáreius 16 GONDOLATOK * * A kormánybiztos. Élt egyszer, hajdamában-danában egy éretlen zöld fiatalember, aki a kath. papok segítségével, ezeknek a pénzén felnevelkedett és kath. újságíró lett. Szimpla kis emberke volt, nedves kezti s bizony a forradalomnak nevezett zsidó-szabadkőmives lázadásig senki sem ismerte Ekkor azonban nagy ember lett. A mindenféle tanácsok közül ő papi tanácsot csinált néhány beteg emberrel s ezen a „tanács"-on keresztül hatalom Jett. Kormánybiztos, a lelkem s nosza — kereset után nézett. Kapóra jött a szombathelyi püspök gerinces magyarsága, hát — 'lecsukatta a kormánybiztos ur és — zárgondnoknak beültette csekély személyét a szombathelyi püspöki javakba. Most rágalmazásért beperelte egy volt kollégáját s ebből a kis perből próbál ő és zsidó lapjai országos szenzációt csinálni. Olyan mosakodásszerü ez Persián úrtól. Ö perelt, ö keresi a becsületét s mégis, valahogy olyan, mintha védekezne... mintha vádlott volna . . . Csak nem a lelkiismerete vádolja? Azt még sem hinnők a megedzett lelkű forradalmárról, az uj liberális zsidóblokk disz katholikusáról . . . Magynr életrevalóság. Azt mondják, hogy a magyar emberben nincs életrevalóság. Természetesen ezt a gondolatot a zsidó sajtó lopta bele a közvéleménybe, hogy elhitesse a jámbor magyar közönséggel : a zsidó sokkal zseniálisabb faj mint a magyar s ezért nem pedig egyéb nem nagyon dicsérendő természelüknél fogva éltek a nyakunkon. Szerencsére a tapasztalat az ellenkezőt bizonyítja. Igenis van a magyar fajban életrevalóság, zsenialitás, van gyakorlati érzék. Ezt hirdette minden szónál ékesebben a most elhunyt Ungváry László élete, aki egyszerű kertészlegényként kezdte s munkássága, szakértelme, lelkesedése olyan gyümölcskultúrát teremtett Czegléd, Kecskemét és Nagykőrös határában, amelynek hire az egész világot bejárta s jelentékenyen emelte gyümölcskivitelünkkel pénzünk értékét. És hány ilyen Ungváry Lászlónk volt és van. De erről a zsidó sajtó sohasem- vett tudomást. Bezzeg, ha egy zsidógyerek kitalált valami uj szerszámot, tele voltak vele a lapok. Igen, „mert a zsidó zseniális, a magyar pedig élhetetlen" i c a Ufi » a u m t Színes csapatok Düsseldorfban Berlin, márc. 15. Düsseldorf városába ma két osztag francia gyarmati katonaság vonult be. 9z áresés következményei A külföndön megkezdődött áresés, pénzünk lassú, de állandó javulása és a külföldi pénz fokozatos áresése meg kell hogy hozza nálunk is az árak csökkenését, amit egyes cikkeknél máris tapasztalhatunk. A külföldi árak leszállása és ezzel egyidőben pénzünk javulása náluak kétszeresen kell hogy éreztesse hatását s az árak csökkenésének annyival nagyobb arányúnak kell lennie a külföldinél, amennyivel pénzünk értéke növekedik az idegen pénzekkel szemben. Ha ezt ma még nem látjuk minden árunál, annak egyszerű magyarázata abban rejlik, hegy a kereskedők mindaddig tarthatják és tartják a magasabb árakat, amig régi, drágán behozott árukészletük van és uj, olcsóbban beszerzett áru nem jön be. A vásárlástól való tartózkodás tehát eredménnyel kecsegtet, mert a mai árak csak ideig- óráig lesznek tarthatók, miután nem lehet megakadályozni a már olcsóbb áron beszerzett áruk behozatalát, ami azután rá fogja kényszeríteni a kereskedőket, hogy áraikból még veszteség árán is engedjenek. Ez teszi érthetővé azt a nagy riadalmat, amit az első áresések, különösen kereskedői körökben okoztak, ami azonban csak akkor fenyeget vagyonok összeomlásával, ha mindenben oiyan nagymérvű és hirtelen jövő volna, mint aminő a szalonnánál volt. Az áresés bármilyenmérvü és bármilyen rohamos legyen is, nem mindenkit fenyeget egyformán végzetesen. Összeomlással csupán azokat fenyegeti, akik hitellel dolgoznak. A kereskedők legnagyobb része ilyen helyzetben van s főleg ezeket sújthatja az áresés. Akinek saját tőkéje fekszik az áruban, azt az áreséssel csak eszményi veszteségek érik, mert olcsóbban eladott árujáért az olcsóbb ár mellett ugyanolyan mennyiségű uj árut szerezhet be. Nagyobb, de értéktelenebb tőkéje tehát kisebb, de nagyobb "vásárlóerejű tőkévé változik át, ugy, hogy végeredményében vagyoni helyzete semmit sem változik. Teljesen indokolatlan és alaptaian a termelő osztálynak, a gazdatársadalomnak aggodnima is az áresések miati, feltéve, hogy nincsenek adósságai. Ha a terményeknek és jószágoknak ára csökken, ugyanilyen, vagy még nagyobb arányban kell csökkenni a holt termelési eszközök és szükségleti cikkek árának is. Amit tehát eddig megvehetett egy mázsa terményért, egy ki'ó húsért, azt ezután is megfogja tudni szerezni ugyanennyiért, vagy kevesebbért, de semmieselre sem többért. Az áresés csak azok létét veszélyezteti, akik a drága árut idegen pénzzel szerezték be, mert ha olcsóbban kell árujukat eladni, nem kapnak érte esetleg annyit sem, mint amennyi idegen pénzt abba belefektettek. A rossz pénzben felvett adósságot a jó pénzzel kell megfizetni változatlan összegben és ez válik végzetessé. Aki csak teheti, siessen kifizetni adósságait még a rosszabb pénzzel, mert minél inkább javul a pénz, annál nagyobb lesz az adósság, mivel annál több áru értéke szükséges az összegében változatlan adósság kifizetéséhez. És amint a rossz pénzből felvett adósság tönkre teheti a magánembert, éppen ugy a sok rossz pénzből csinált államadósság csődbe juttathatja az államot is. Amilyen bizalommal fogadtuk lángeszű pénzügyminiszterünk világos terveit, éppen olyan aggodalommal látjuk éppen ezért a vagyonváltság terén mutatkozó késedelmeskedését. A kereskedők vagyonváltsága már is kétségessé vált, mert sokan eddig is elveszítették vagyonukat. És az áresésekkel minden vagyonnak pénzben kifejezett értéke csökken, tehát a kivetendő vagyonváltságesszege ugyanolyan százalékkal csökken, mint ahány százalék az áresés. Amikor egy 100 kilós disznó 12—13000 korona volt, az után 20 százalékos vagyonváltság fejében 2400—2600 koronát kellett volna fizetni, ma ellenben, amikor az ára 7—8000 koronára csökkent, az állam már csak 1400—1600 korona vagyonváltságot kaphat ugyanazután a disznó után. És igy van ez mindennél. Minél későbbre marad a vagyonváltság, annál kisebb lesz annak az eredménye, anélkül, hogy kevesebbet kellene az adózóknak vagyonukból feláldozniok. Bármilyen nehezen sóvárogtuk is az áresést, ebből mégis csak arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az állam szempontjából következettbe a kelleténél előbb vagy a vagyonváltság késett meg jobban a kelleténél. A vagyonváltságnak minden vonalon meg kellett volna előznie az áresést, mert akkor könnyű szerrel kifizethettük volna a rossz pénzből felvett adósságait az államnak, még roszszabb pénzzel. Igy ellenben, ha nem is jobb, de legalább ugyanolyan rossz és nem még rosszabb pénzzel leszünk kénytelenek kiegyenlíteni az államadóságokat, mint amilyenből azt az állam felvette a háború alatt és után. A nagyon rossz, de sok pénzből könnyen kifizethettük volna összes államadósságunkat, a jobb, de kevesebb pénzből, — különösen ha a váltság még sokáig késik és pénzünk állandóan javul — kérdés, hogy egyáltalában ki fogjuk-e tudni fizetni azt. Ezért korai még örömünk az áresések miatt, mert megtörténhet, hogy maga a pénzügyminiszter lesz kénytelen mesterségesen pénzbőséggel újból lehetővé tenni átmenetileg a drágulást, hogy lehetővé tegye az állam pénzügyeinek rendezését. Hogy Mészül az oláh intelligencia Békéscsaba, márc. 15. Egy Erdélyben éiő hazánkfia érkezett nemrég Csabára átutazóban. Az erdélyi dolgokról beszélgetve többek között a következőket mondotta el : — Bíróra volt szükség az egyik táblánál; kineveztek egy tanfelügye lőségi Írnokot. Hat hónapos kurzuson szobacicákat — tanítónőkké hépeznek ki. A marosvásárhelyi fűtőház főnöke, mérnök hijján egy — mozdonyfütő lett. Mikor utasunk a határon át akart kelni, az egyik oláh határőrző tiszt száz frankot kéri tőle. Végre megegyeztek 10 lenbe. Ezzel is megelégedett. Mtspnseh tárgyalások Bruckban Budapest, márc. 15. A brucki tárgyalások ma délelőtt 10 órakor kezdődtek meg. Előreláthatólag csütörtökön érnek véget. Prága, márc. 15. A cseh kormány a brucki tárgyalásokkal a barátságos magyar-cseh közeledést akarja lehetővé tenni ugy a politikai, mint a gazdasági életben, az eddigi súrlódások gyökeres kiküszöbölésével.. Akció a gabona szabadforgalom iránt Budapest, márc. 14. A kisgazdapártban Szijj Bálint kezdeményezésére mozgalom indult meg, hogy a kormányt a gabonaforgalom szabaddá tétele tárgyában elhatározás elé állítsák. A mozgalom oka az, mert az ennek a kérdésnek a rendezése érdekében kiküldendő vegye3 bizottságba a keresztény pártok még eddig nem jelölték raeg delegátusaikat. Igaz történet A nap leszállt a messzi völgy ölébe, Szellő indul a kék hegyek alól Künn a határon székely vitézek őrse Tábortűz mellett búsan silbakol. Azt álmodtam — kezdi a szót az egyik — Hogy Gyergyóból egy csillag szállt felém, Megszólított és hivott, hogy kövessem Keresztül bércen s völgyek mezején. Megindulék. A csillag szállt előttem A kéklő égen, erdő s völgy felett. Mikor elértük Szentmiklós határát, A Gyergyó ormán már reggeledett. Szivem megdobbant minden lépésemre... Lopózva mentem át az udvaron. A pitvarajtó szúette kilincsét Tétován érte reszkető karom. Egy pillanat... s a házba' benn teremtem. Végtelen volt a csók, az ölelés. Hogy hogy jöttem, hogy el se' megyek többé S ezer más kérdés. Mégis mind kevés. És ... harangszóra más gúnyát öltöttem. Templomba moitünk. Ünnepelt a nép. Zsoltár ze?

0^.. ozavát a napsütésbe Virágillatos szellő hordta szét... — S az őrtállásnak rám esett a sorja. Az álom elszállt. Újra itt vagyok ... — Én Istenem 1 vajha beteljesednék ! Vajha meglelnők azt a csillagot!... — Ej, hisz' csak álom! (Szól az ifjú hadnagy) Jöhet száz csillag. Vag -n.ár ezer. Álmodtam én is. Éjt-napot végig. De — bolond álom ! — mért meséljem el ? Szegény anyámat láttam talpig gyászban, Láttam omlani kis házunk falát, Mátkámat holtan és sok más rémképet. Bújtam előle, újra megtalált. És jártam otthon zsendülő erdőket Mohón ittam a fák lehelletét •. . Alkonyatkor a tornácunkon ültem ... Az orgonák közt lágy szellő regélt... — És jönnek értem aranynapsugárban A kis kunyhók, a gyopáros hegyek, Szellővel, madárral üzennek értem S én rab vagyok! Én mégsem mehetek 1 Hej öreg földi, nem is lesz az többé. Minek az álom ? Csak bút búra hord. Az a zsoltár is, amit kelmed hallott, Itt a faluba' víg muzsika volt. — Hogy muzsika ?! — Jajdul fel mind [a székely — Hát mulatásra is van még magyar? Az éjszaka, amiben itt virrasztunk Nem egy meggyilkolt országot takar? Nem harci kürt, nem tárogató harsog? Nem sir az égre a zúzott bilincs? A nagy virtusból, a nagy bosszúvágyból A tettek napján immár semmi sincs ? Vagy mind hazug a rét, az ég, a szellő És nem jön többé soha kikelet? Sosem virrad már uj Március napja, Hogy vérbe, sárba fojtsa a telet? ... S ahol Bem vivta dicső nagy csatáit, A székelyvérrel szentelt föl^. .en, Ahol a hajnala kelt a Szabadságnak, Örökké börtön s temető legyen?!... Még meddig üljünk halottvirrasztóba' Rabbilincsen — szabadságünnepet?! Hej fiuk! A magyarok Istenére! v- Élve vagy halva — én ma ott leszek! Az ősz vitéz szuronyt szegezve indul. Fohászkodik s a rablott földre lép. A hadnagy int, blúzát mellén feltépi S a kis csapat rohan elébb — elébb ... Amerre mennek, ágyú, puska dördül. Ezer szurony riad fel — semmiért. ... Gyergyó határán egy sirba hantolják A hadnagyot s a három közvitézt... 921. március 15. M1GEND DEZSÓ.