Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) január-március • 1-68. szám

1921-02-19 / 40. szám

2 Köröm vidék Békéscsaba, 1921. február 19. Miiyanek a zsidók Debrecenben Az egyre jobban elzsidósodó Debrecenben sok mozi van. E sok, jő vedelmező mozinak zsidók a tulajdonosai. Fejér (Weisz) Ferenc dr. ügyvédnek és rokonságának markába ömlik a mozikból a magyarok verejtékkel megszerzett pénze . . . Hogy Fejér-Weisz ur milyen szellemben vezeti moziját, arra csak a következő esetet emiitjük föl. A napokban a tröszt egyik mozijában a „Madame Tallien"-t adták. E kép egyik jelenete Robespierre lefejezését játsza el. Ennél a jelenetnél a zongorista a Marseillaiset zúgatja fel hangszerén. Mikor a sziriai fülek meghallották imádott forradalmi indulójukat, viharos internacionalista, sőt kommunista tüntetésbe kezdtek. „Éljen a diktatúra!" „Éljen a nemzetköziség!'

1 „Le a hazával!' — üvültötték a duzzadt sémi-ajkak. A Madame Tallien" után területvédő filmek következtek. Ezeknél is érzelmek viharzottak a zsidó mellekben. Megbotránkozó érzelmek. Lepisszegték az irredenta-filmeket és gúnyos röhögéssel sivították: Hogyne, ugye kéne! És még több bárgyú, szemtelen felkiáltást merészkedtek ki magukból, ugy, hogy a rendőrség kénytelen volt az előadást megszüntetni és néhány tébolyult ordítozó ellen büntető eljárást indítani. íme többek között ilyen „hü hazafiak a zsidók. Ilyesmire mernek vetemedni a „jogrend" nagyszerű idején. De mi van a debreceni magyar marokkal ? ! i) febfrsüteménjek eltinésÉnek oka A népjóléti hivatalban pénteken délelőtt hosszas megbeszélést tartottak a GOK. képviselői az illetékes közigazgatási hatóságokkal a fehérsütemények további előállításának és forgalonibahozatalának megszüntetésére. Ausztria csőd előtt Nem szűnt meg a tisztviselők sztrájkja Bécs, február 18. Az osztrák kormány tehetetlenül áll a tisztviselők követeléseivel szemben. A sztrájk következményei már veszedelmes méretekben kezdenek mutatkozni. A sztrájkolók megbízottai tegnap éjjel visszavonultak megbízóik parancsára és megszüntették bizonytalan időre a kormány képviselőjével folytatott tárgyalásaikat. A tárgyalások megszüntetésének az az oka, hogy a kormány a tisztviselők áltál eléje terjesztett követeléseket kereken visszautasította. A tisztviselők szervezetének központjában ma délelőtt hosszas tanácskozások folytak, amelyeknek eredményeként a sztrájk-bizottság proklamálta, hogy a tisztviselőié most már az elutasított fizetésjavitási beadványukban megjelölt összegek kétszeresét követelik. Ez a követelés 13 milliárd ujabb megterhelést jelentene Ausztriának és az osztrák lapok szerint feltétlenül csődbe juttatná. A tisztviselők sztrájkja megbénitoíta a közigazgatást és napról-napra tetemes károkat okoz az államnak, mely a súlyos kérdés megoldásának további halogatása által csaknem ugyanannyit vészit, mint a sztrájkolók jelenlegi követeléseinek teljesítése altal. Az értekezlet eredményét más helyen részletesen ismertetjük. Szilágyi Ferenc százados, a GOK. helybeli kirendeltségének vezetője, az értekezletről a következőket jelentette ki munkatársunk előtt: — A közigazgatási hatóságokkal egyetértőleg abban állapodtunk meg, hogy a zsemle előállítását csak addig engedélyezzük, mig a február hóra kiutalt hatósági fehérliszt-készlet tart. A fehérsütemények árusításának megszüntetését véleményem szerint az emberies gondolkozás kívánja. Nem tartom ugyanis méltányos dolognak azt, hogy amig igen sokan kenyérliszt fejadagjukat is csak nagynehezen tudják megszerezni, mások uton-utfélen fehérsüteményeket vásároljanak, melyeknek előállítása kényelmes alkalmat szolgáltat csempészett lisztkészletek értékesítésére. 'T Meghívó. A „Körösvidék" Békésmegyei Keresztény Nyomdaés Lapkiadó R. T. igazgatósága ff. hó 22-én, kedden délután 3 órakor gyűlést tart, melyre ez uton hivja meg az igazgató urakat és kéri az aláírások végett teljes számban való megjelenésüket az Elnökség. — A Városi Alkalmazottak Beszerzési Csoportja f. évi február 23-án, szerdán délután 4 órakor, a városháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tart. Tárgy: Az elnökség előterjesztése a csoportnak a 8485920. M. E. száma rendeletben előirt felszámolása iránt s ezzel kapcsolatban dr. Medovarszky és társai indítványa ugyancsak a csoport feloszlatása iránt. — Tilos a fehérsütemények utcai árusítása. Békéscsaba polgármestere rendeletet adott ki, mely a fehérsütemények előállítását és forgalombahozatalát korlátozza. A rendelet szerint mától kezdve csak zsemle süthető. (Kifli, perec stb. nem.) A zsemle anyaga csakis L finom tésztaliszt (nullás) lehet s kisülve 5 deka súlyúnak kell lennie. Fehérsütemény csakis zárt üzletekben (péküzlet, kávéház, vendéglő, stb.) árusítható. Az utcai árusítás szigorúan tilos. Hatósági lisztből sült kenyeret csakis kenyérjegyre árusíthatnak a pékek. A kenyérjegyekkel meghatározott időközönként el kell számolniok. Mindazoktól a pékmesterektől, akik nem tudnak kifogástalanul elszámolni, elvonják a sütésre való megbízást. A zsemle ára az uj megállapítás szerint viszontelárusitók számára 2 korona 70 fillér, kávéházban, vendéglőkben és általában kicsinybeni vételnél 3 korona. — Jön az oláh fa és petróleum. Romániából a napokban nagyarányú petróleum-, benzin- és faexport indult meg Magyarországba. A héten közei 10Ö tele ciszterna futott át a határon benzinnel és petróleummal s az aradi fatermeló cégek ezer waggonos faiiötéseiket most kezdték el szállítani. A német nagymama unokája (Életkép a nagy világháborúból) Irta: Gajdács Pál Idestova már 50 esztendeje annak, mert 1870—71. és 72-ben volt, hogy hallgattam a német egyetemeken: Berlinben és Halléban a hírneves theológiai professzorok előadásait. Halléban a hires Tholuck dogmatikáját, akinek európai hírnevét fényesen igazolja az az egy eset is, hogy egyszer kapott Amerikából levelet ilyen címzéssel: „An Herrn Tholuck in Európa" és a levél megtalálta a címzettet. Ugyanott gyönyörködtem a szintén jeles Erdmann bölcsész előadásában, aki minden órára teljes gálában: cilinderrel, fehér glacé keztyüsen jelent meg. Berlinben az öreg, már akkor 80 éves Twesten dogmatikai praetectióit csodáltam és ugyanott jól mulattam Mücke privát docens előadásain, aki minden mondanivalóját e szavakkal kezdte: „Meine Herrn, ich bin stehen geblieben!" Halléban megismerkedtem egy igen kedves uri családdal, egy öreg házaspárral ; az öreg, ha jól emlékszem, városi tanácsos volt. Ezeknek volt egy igen bájos unokájok: Gertrúd Sachse, aki ennivaló módon tudott az ő észveszejtő ragyogó szemeivel mosolyogni s rózsabimbó, vagy ha jobban tetszik, kettémetszett vérpiros cseresznye ajkaival az én akkori német beszédemre nevetni, mert mi türés-tagadás benne, biz én akkor hol a der, die, das-szal, hol pedig a német nyelv egyéb sajátságaival nagy hadilábon állottam örökké. De az én kedves barátnőm oly angyali módon igazította helyre azt, amit én rosszul mondtam, hogy egyáltalában nem iehetett érte haragudnom, még akkor se, ha ezért néha meg is fenyített, amit szintén oly szeretetreméltó módon gyakorolt ő, hogv én csak azért is szándékosan hibát hibára tetéztem. Avagy melyik 23 éves fiatalember haragudnék azért, ha egy kedves 17 éves fruska ugy fenyíti meg, hogy vagy bársonypuha kezecskéjével, vagy pedig selyemnél is simább s a mellett forró ajakával lecsukja az emberszáját, nehogy az valami furcsát, vagy illetlent kiejteni merjen. Csináltam tehát én is német beszédemben akarva és akaratlanul is akkora hibákat, hogy ha azt Göthe vagy Schiller meghallaná, megfordulna tőle a sirban. De még sem mondtam oly rémeseket, mint az egyszeri közismert magyar, aki azt, hogy „jóllaktam töltött káposztával", igy fordította a németre: „Ich habe mit geladenen Krant gut gewonht", vagy az én kedves Ch. Viktor barátom, aki egyszer Jénában lovagolni ment, de a kibérelt vén gebe ugy összerázta, hogy utána egy hétig kétrét összegörnyedve járkált. S midőn német tanulótársai kérdezték : mi baja ? igy magyarázta meg nekiek az esetet : „Ich bin Reiterei gewurden, aber dieser Pferd war ein altér Gebheit, a Himmelsteinjáf des dieses!" — vagy mikor egy német szépségnek udvarolt s azt akarta kifejezni: „Én szerelmének foglya vagyok" s igy adta ezt tudtul a szép dulcineának : „Ich bin der Rebhuhn ihres Liebes !" De nem folytatom tovább, mert még valami másodszülött olvasóm gyanúsítani fogna, hogy én ifjúkori kaladjaimmal akarok dicsekedni. Távol legyen tőlem 1 de a következők kikerekitéséhez el kellett mondanom ezt mind. Két év előtt a Macedóniából házafelé igyekező német katonák közül tizen nálam kértek éjszakára kvártélyt s kaptak is. Másnap reggel, mikor felcihelődtek, kérdeztem egy 19—20 éves csinos fiatal hadnagyocskától, hogy Németország melyik községéből vagy városából való. — Ich bin in Eisleben zu Hause — mondja. — Eizleben ! ? — mondok nagyot nézve az arcára, amely, mentől tovább néztem, annál ismerősebbnek s kedvesebbnek tetszik előttem. Azután mondom neki: — Énnekem Eizlebenben volt egy igen-igen kedves barátnőm, nem tudom él-e még, vagy már ő is a föld alól hallgatja a fü növését? Gertrúd Sachse volt a neve annak s Eislebenből való volt s mikor én megismerkedtem vele, Halléban nagyszüleinél tartózkodott. — Was sagen Sie, da Nerr Pfarrer ? ! — mondja az én németem, nagy szemeket meresztve reám most. Das ist já meine Groszmama. Persze, most rajtam vott a csodálkozás sora. Eleinte azt hittem, hogy a fiatal német sógor csak tréfál velem. No, gondoltm magamban, majd mindjárt megtudom én, hogy igazat beszélsz-e, vagy ámitasz-e engem? Hogy igaz ember, vagy tartalékos huncut vagy-e, szép öcsém ? — S megismerné nagymamája fiatalkorabeli arcképét ? — Warum dem nicht? Wir habén ja aush ihre Pfofographie zú Hause. Ezzel kihoztam egy nagy fényképalbumot, amely vagy 150 fényképet, mindmegannyi kedves emléket, tartalmaz. — No keresse ki a nagymamáját! Forgatja, forgatja az én emberem a lapokat, bámul egyik-másik képre hol rövidebb, hol hosszabb ideig, egyszer csak odabök ujjával az egyik fényképre. — Das ist meine theure Groszmama ! — Richtig, ez az! — mondom neki — hát él-e még a nagymama? — Ja wocht, sie lebt noch ! Sie ist auch heute noch schön, nur das sie schon schwach ist. — No ha él, adja át régi öreg barátja tiszteletét s kézcsókját a kedves, szép nagymamának. . — Auf Wiederschen ! — Igen, a viszontlátásig! — gondoltam magamban — majd odafent, ahol nincsenek sem központi hatalmak, sem entente, sem bolsevizmus, sem pedig más, emberiséget boldogító áramlat, más egetföldet igérő izmus, vagy ilyesmi törekvés. Negyvenhét év előtt, mikor az én németam még most is szép nagymamájától, akkor fiatal szép barátnőmtől búcsúztam, sem azt nem hittem volna, hogy az ő unokája egy félszázad múlva egy éjszakát fog tölteni nálam, sem azt, hogy félszázad múlva lángba borul az egész világ s amit a tudomány, a művészet, az ipar, a kereskedelem s a mezőgazdaság, szóval az emberi ész és szorgalom évezredeken át szépet, nagyot, nemeset alkotott, azt néhány évnek pusztító vihara, féktelen eszeveszettsége halomra dönteni fogja.