Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) január-március • 1-68. szám

1921-02-01 / 25. szám

2 Körösvidék Békéscsaba, 1921. február 2. GONDOLATOK A cserép. Ezúttal pesti kofákról szól az ének. Gubáné és Zsáborszky­né, két derék és kétségtelenül ter­metes asszonyság, akiket a buda­pesti rendőrség elfogott, mert a vajba téglát csomagolt. Helyesebben egy darab cserepet vajba csomagolt s mint vajat adta el a szegény pestinek. Az egyik azzal védekezik, hogy a cserepet nem ő tette bele, ő csak a fvajat szaporította vizzel. Sajnos, nincs elég súlyos törvény­szakasz az ilyen bitangságra. Vala­mi kis elzárással, esetleg csak né­hány korona pénzbüntetéssel mene­külnek Gubánéék, akik pedig meg­érdemelnék a fegyházat és főleg lelkiismeretlenül szerzett vagyonuk elkobzását. Ma már olyan fantasz­tikusak a piaci árak. hogy igazán akasztófát érdemel az, aki még kü­lön is megcsalja a szegény, piacra­utalt fixfizetéses nyomorgó tisztviselőt. * Dohányinség. Ezúttal nem az otthon kör fajmagyar szavajárása szerinti „dohányáról vau szó, ha­nem a valóságos füstölni valóról, a mi nincs. Csodálatos, de ugy van, hogy Csabán — egyenes uton — havonként egyszer lehet trafikáru­hoz jutni, egy napig. Másnapra kámforrá válik a jófajta trafikdo­hány, mielőtt füstbe ment volna. Érdemes volna gondolkozni rajta: vájjon hová kerül, mi lesz vele, mi­lyen utat tesz meg addig, amíg a fiirge kis borfickók zsebébe vándo­rol, ahol kifogyhatatlan raktára van minden trafikárunak — jó pénzért, ugy 150—200 százalék felárért. Ajánljuk a pénzügyőrség frgyei­mébe, nézzenek utána, ha idejük engedi, hogy miért lehet kétszeres áron kapni a dohányjövedék gyárt­mányait s miért nem kapható az amúgy is magas kincstári árakan a dohány tőzsdékben ? * Jóvátétel. Én — bevallom, olyan naiv voltam, hog.y mikor a jóvátételi érkezéséről olvastam, ugy megörül­tem, hogy majdnem elfelejtettem sok-sok bajomat, gondomat. Hogy­ne! Annyi sok igazságtalanság tör­tént velünk, magyarokkal, hogy azt igazán illik Jóvátenni." Gondol­tam : most elvesszük jutalmunkat a csendes tűrésért, visszakapjuk Po­zsonyt, Erdélyt, Újvidéket, Kassát. Képzeletemben már Brassóban sé­táltam, nemzetiszínű kokárdásan . . . AztáTi egy goromba hir tolakodott a szemem elé. Azt olvastam ugyanis, hogy havonta 500 millióba kerül Ausztriának a jóvátétel és egy fran­cia újság Párisban azt irta erre, hogy tönkre teszik Ausztriát. Hát ez a jóvátétel? Hiszen ebbe tény­leg tönkre lehet menni. Nekünk nincs pénzünk a kórházak, iskolák fűtésére s akkor ilyen költséges ven­dégeskedést kényszerit ránk az ántánt. Kisgazdák felirata a nemzetgyűléshez A mezőberényí kisgazdák kül­döttsége kereste fel f. hó 30-án a békéscsabai Kisgazdák Egyletét, kérve őket, csatlakozzanak ahoz a mozgalomhoz, mely Mezőberény­ben megindult a gabona szabad­iorgalmának törvényhozás utján való biztosítása ügyében, A kisgaz­dák magukévá tették ez ügyet és elhatározták, hogy felirattal fordul­nak a nemzetgyűléshez a gabona szabadforgalmának visszaállítása tár­gyában. A felirat a következő: Tekintetes nemzetgyűlés! Alu'itott békéscsabai kisgazdák azon alázatos kérelmünket terjeszt­jük a T. Nemzetgyűlés elé, hogy a belföldi szabad gabona forgalmat behozni, a requrálásokat beszün­tetni és a háború esetére hozott ki­vételes törvényeket azonnal hatá­lyon kivül helyezni méltóztassék. Mi elismerjük azt, hogy a mun­kás és tisztviselő osztáiy-a munka­képtelenek és árváknak olcso ke­nyérrel való ellátásáról a mai vi­szonyok között az államnak kell gondoskodnia, de ang^k jogosságát már nem ismerhetjük el, hogy az abból származó minden terhet egye­dül mi termelők viseljük, mart ez ellen az egyenlő közteherviselés elve is tiltakozik. Mi már hat év óta látjuk el ga­bonával a hatóság által megállapí­tott, de a viszonyoknak egyáltalában meg nem felelő árban nemcsak az arra rászoruló vagyontalan ellátat­lan"lakosságot, hanem olyanokat is, akiknek óriási vagyonuk és jöve­delmük van $ ez az igazságtalan- , ság lehetetlenné teszi részünkre a belterjes gazeálkodásra való beren­dezkedést. Továbo ezt nem folytathatjuk, mert az iparcikkek és a mezőgaz­dasági gépek mai árait megfizetni nem vagyunk képesek s ha beru­házásokat nem eszközölhetünk, bel­terjes termelésre nem is gondolha­tunk, hanem a kenyérmagvak ter­melését a minimumra leszünk kény­telenek redukálni, annál is inkább, mert a folytonos hatósági zaklatást és az önérzetünket 'mélyen sértő és lealacsonyító házkutatásokat to­vább nem tűrhetjük. Az arra rászoruló ellátatlanok gabonaszükségletét biztosithatja az állam közvetlenül a termelőknél is, de fizesse meg érte az átvétel nap­ján érvényes szabad forgalmi árat s az ellátatlanok között eloszthatja azt a tetszés szerinti mérsékelt ár­ban is s hu más igazságos mód nincs, a felmerült árveszteséget köz­élelmezési adó alakjában áthárít­hatja minden egyes adóalanyra. Ismételten kérjük tehát, hogy 1. Azok a termelők, akik a rá­juk kirótt adógabonát beszolgáltat­ták, minden további zaklatástól ki­méltessenek meg és az esetleg még felesleges teményüket szabadon ér­tékesíthessék. 2. Az uj termésre a szabad ga­bonaforgalom törvénnyel biztosit­tassék. 3. A háború esetére hozott kivé­teles törvények azonnal szüntesse­nek meg. Békéscsabán, 1921.január hó 30. Orosz gróf a beHBsesoboi hazharházban Január 25-ike óía szerepel a bé­késcsabai közkórház állományában gróf Dosztojevszky Jenő, akit me­nekülő rokonai 1912-ben hoztak ki Moszkvából. Még a háború kitörése előtt magyar állampolgárságot szer­zett és a mozgósításkor a 9-ik honvéd gyalogezredhez vonult be Kassára, ahol mint tartalékos tiszt szolgált. A forradalom kitörésekor a Szlkely Hadosztályban teljesített ka­tonai szolgálatot, majd az oláhok a többi „foglyokkal" együtt Brassóba internálták. Fogságából kiszabadul­ván, megrongált egészségi állapotban került vissza Magyarországra. Most a menekültügyek kormánybiztossága mint menekült beteget helyezte el a békéscsabai közkórházban. Munkatársunk hosszas beszélge­tést folytatott a gróffal, aki többször hangoztatta, hogy ugy az ápolással, valamint az ellátással teljesen meg van elégedve. ilz antant meg van elégedve a párisi konferencia határozataival Páris, január oi. ^ Briand francia miniszterelnök ki­jelentette a párisi konferencia vé­gén, hogy fényes eredményekre ve­zettek a tanácskozások, melyekkel az antanthatalmak teljesen meg vannak elégedve. A legfelsőbb tanács határozatait négy pontba foglalva hagyták jóvá. Az első pont a németországi megszállások területi kérdéséről, a második a megszállások tartamá­nak meghosszabbításáról, a harma­•dik a német vámügyekről intézke­dik, mig a negyedik kimondja, hogy Németország addig nem fog­lalhat helyet a népszövetségben, inig komoly jelét nem adja annak, hogy a békefeltéleleket lelkiismere­tesen végre akarja hajtani. Névtelen levél a szolnoki gyermekgyilkosság ügyében Budapest, jan. 31. A budapesti főkapitányságra jan. 30-án névtelen levél érkezett, mely­nek irója azt állítja, hogy nagy nyomorúsága feletti kétségbeesésé­ben megakarta gyilkolni három gyer­mekét és saját életének is véget akart vetni. Tervének végrehajtá­sára nem volt ereje. Csak nyolc éves leánykáját ölte meg s most, minthógy nem bírja tovább szenve­déseit, a Dunába veti magát. Még meglévő három árvája számára ol­talmat és segítséget kér. A levél végén a következőket írja: »Gyermekem meggyilkolásáért ne büntessenek senkit. Magam vagyok a bünös.« Az aláírás: „Egy hadiözvegy." A rendőrség a levél alapján ujabb irányban látott a nyomozáshoz. Uj fordulatot ad a gyilkosság ügyének az is, hogy Kissék minden eddigi vallomásukat visszavonva azt állítják, hogy semmi közük sincs a gyilkossághoz és csak a csendőrök­től vaió félelmükben tettek beismerő vallomásokat. megreformálják a 19. oszt. kereseti adót Budapest, január 31. A kereskedelmi és iparkamara két felirattal fordult a pénzügyminisz­tériumhoz. Az egyikben azt kéri, hogy a- negyedosztályú kereseti adót reformálja rneg a kormány, mert a rávonatkozó törvény intézkedései ma már méltánytalanok, minthogy a magántisztviselők két-háromezer koronás fizetését nagy jövedelem­nek nyilvánítják. A másik felirat a biztosító inté­zetek bankokban elhelyezett pén­zének a zár alól való feloldását kéri. Hegedűs Lóránt a két feliratot helyeslőleg fogadta s kijelentette, hogy a negyedosztályú keresetiadó reformjáról törvényjavaslatot terjeszt a nemzetgyűlés elé, a biztosító in­tézetek és részvénytársaságok ban­kokban elhelyezett pénzének felol­dása érdekében pedig szintén rövi­desen fog intézkedni. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában I Tüzelőt a városi alkalma­zottaknak! Se fa, SE beszerzési segély. Békéscsaba, jan. 31. A város képviselőtestületének ér­demes volna foglalkoznia a városi alkalmazottak tüzelő ínségének kér­désével. Általános a tüzelő ínség. Ugy azonban talán senkit sem sujt, mint a város alkalmazottait, akik hozzá­vetőleges számitás szerint legna­gyobbrészt egy évi fizetésükből ve­hetnék meg egy hónapi tüzelőszük­ségletüket. Köztudornásu, hogy a tél beálltakor beszerzési segélyt kértek, azonban se fát, se segélyt nem kaplak. Legfőbb ideje volna, ha a város természetben utalná ki alkalmazottai tüzelőszükségletét. a 101-esek ezredünnepe A volt cs. és kir. 101. gyalog­ezred tisztjeinek bajtársi összejöve­tele január elsején a Fiume-kávéház helyiségében Mysz Frigyes ezredes elnöklete alatt Henzel Emil ezredes indítványára a következő határozatot hozta: A kegyelet és bajtársiasság érze­tétől áthatva, az összetartás ben­sőbbé tétele céljából az összegyűltek egy „Ezredemléknap" megünnep­lését határozták el. E nap hivatása a 101-ik gyalogezrednek a világ­háborúban tanúsított dicsőséges sze­repléseinek kimagasló tényét meg­örökíteni. A harci erényekben gazdag ezred oly kiválóságáról tett tanú­bizonyságot, hogy azt nemcsak az annakidején kiadott vezérkari főnöki jelentés tartotta érdemesnek külön kiemelni, hanem a hadtörténelem aranykönyvében is feljegyeztetett. — Augusztus másodikára esett a vá­lasztás, minthogy a komarestie-slobodzini front­áttörés 1917. augusztus ha­vának 2-ára esett. A volt 101. gyalogezred tisztjei összejövetellel ünneplik az emlék­napot minden helységben és helyőr­őrségben. Ugyanezzel az indokolással fogadtatott el szeptember 30-ika az ezred halottak­napjául, minthogy ez a nap a szomorú em­lékű, nagy vérveszteségü czardaki ütközet (1917. IX. 3-4.) évfordulója. Az egyes helyőrségekben és hely­ségekben levő ezredbajtársak össze­jövetelt tartanak, Békéscsabán és. Budapesten pedig ünnepélyes rek­viemmel ünneplik meg, melynek szol­gáltatására Budapesten a frontezred volt tábori lelkészét, dr. Hévey Gyu­lát kérik fel. A világháború folyamán hősi ha­lált halt 101-esek emlékét megörö­kítendő, elhatározta a gyülekezet, hogy egy emlékmüvet, szobrot vagy emléktáblát állíttat fel. Ennek meg­valósítására propagandát indit meg, olyanformán, hogy a fenti három pont határozatait nemcsak minden ezredbajtárs, hanem Békés-, Csanád­és Csongrádvármegyék nagyközön­sége is magáévá tenné s szívvel­lélekkel hozzájárulna. A 101. gy. ezred a világháború alatt készült úgynevezett „Száz-

Next

/
Thumbnails
Contents