Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-10-05 / 154. szám

72 Kör ős vidék Békéscsaba, 1920. október 3. téri rendeletek nem engedélyezték a rendezett tanácsú városoknak az ellátatlanjaik számára való gabonabeszerzést. R jelentést azzal vette tudomásul a képviselőtestület, hogy felhívja a rendőrkapitányság figyelmét a város utcáin szétdobálva heverő hullott baromfi hullákra, melyek különösképen segítik elő a fertőző betegségek terjedését. R városi adóhivatalnál szervezve lévő adónyilvántartói állásokra Lizsdky Lászlót, Beke Ferencet és Tóth Petrovszky Pált, a pénztári ellenőri állásba Domokos Máriát, az adótiszti állásokba Lipták Sámuelt, Tamássy Károlyt, Kiszely Mátyást és Karilla Pált, az írnoki állásokba pedig Lakos Jucit, Ásványi Józsefet és Filippinyi Pált jelölte ki helyettesi minőségben. Szabályrendeletet alkottak a község kötelékébe való felvételért fizetendő dijakról. Eszerint mindazon letelepedni akaró egyének, kiknek évi egyenesadójuk az 1000 koronát meg nem haladja, ezen adójuk öszszegének egyszeresét, akik 5000 koronánál nem fizetnek több egyenes adót, adójuk összegének másfélszeresét, mig az 5000 koronán felüli adózók évi egyenes adójuk kétszeresét tartoznak lefizetni a község kötelékébe való felvétel dija fejében. R felvétel dija 30 koronánál semmilyen esetben sem lehet kevesebb. Hosszas élénk vita után, melyben személyeskedésre is került a sor, elhatározták, hogy a tisztviselők gabonasegélyét a polgármester eredeti (a mult rendkívüli közgyűlésen előterjesztett) javaslata szerint fogják kiutalványoztatni, mégpedig nem két részletben, amint azt eredetileg elhatározták, hanem egyszerre és a szegődményes városi alkalmazottakat is felvéve a segélyezendők sorába. Sokkal egyszerűbben intézték el a városi alkalmazottak beszerzési segélyének ügyét. Ridegen, a lehető legszimplábban és a lehető legérzéketlenebbül elutasították. Siidy István volt az egyedüli, a ki az általános zúgás és ellentmondások közepette szót emelt ez ügy érdekében. Megértő, melegen érző szívről tanúskodó szavakkal ecsetelte a tisztviselők nyomorúságos helyzetét, melyben nekiindulni kénytelenek a kegyetlen télnek. Amit mondott, falrahányt borsó volt, mely jégverésként dörögve-morogva pattant vissza az Angyalos-Kocziszkik zsiros ködmönéről. R közmunkaügyi javaslattal kapcsolatban kitértek a vágóhidi-ut javításának kérdésére. Ádám Gusztáv főmérnök bejelentette, hogy erre a célra salakot gyűjtetett össze a villanytelepen, melyet rövidesen ki is hordat. A Békéscsabai Általános Népegylet R. T. telekátengedési kérelme körűi bonyodalmak támadtak. Kitűnt nevezetesen, hogy a Népegylet mit sem tud az ügyről, mely a hasonló nevü, mindössze egynéhány jólkeresésre hajlamos tagból álló részvénytársaság saját kezdeményezésű magánvállalkozása és nem köz, — hanem magán célokat szolgálna. Szószólói természetesen csak az „érdekelt felek" lettek volna, akiket (Pollák Arnold) csak nehezen tudott elhalgattatni a polgármester A pálinkafőzés kérdése ugy intéződött el, hogy mindenki a saját cefréjét főzheti ki az üstökben, melyeket a nyert pálinkamennyiség egynegyed része árán bármikor kibérelhet. A „Városi Zenede" segélyét nem emelték fel. Angyalos Kocziszki (mint elsősorban „hivatott" bírálója a zenede fontosságának) azzal az indokolással utasította el Gyöngyösi Gusztáv zenedei igazgató kérelmét, hogy „fizessen az, aki műveli a gyermekit!" Klein Izidornak a község kötelékébe való felvétele iránti kérelmét elutasította a képviselőtestület. ü'nasmiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Hogyan tehetjük gazdoggá nemzetünket? Patacsy Dénes államtitkár látogatása Csabán. R meghirdetett időben, vasárnap délelőtt 11 órakor zsúfolásig megtelt a városháza nagy tanácsterme Csaba minden rendű és rangú polgárainak képviselőivel, akik még a karzatot is roskadásig lepték el. Patacsy Dénes honvédelmi államtitkárt a távollevő polgármester helyett dr. Korniss Géza tanácsnok mutatta be a megjelenteknek és üdvözölte a város lakossága nevében. Majd Patacsi kezdett szóba. Előrebocsájtotta, hogy nem mint politikus jött városunkba, hanem mint a nemzetnek egy dolgozó fia, mert meggyőződése, hogy a vezetésben résztvevők ne csak hangzatos politikai jelszavakkal keressék fel a népet, hanem a munkában is. Legfontosabb alapfeltétele létünknek a vállvetett munka. Ma, amikor a megélhetés emberfeletti nehézségekkel terheli meg életünket, szükséges, hogy minden társadalmi osztály fogjon össze, hogy minden kerék hozzáilleszkedjék a többihez, hogy akadálytalanul működhessék a társadalom gépezete. Siralmas helyzetünket az okozta, hogy alattomos, köztünk élő ellenségeink először az erkölcsi alapot rágták ki alólunk. Gyűlöletet szítottak közöttünk, hogy erőinket az egymás elleni harcokban vesztegessük el, hogy tehetetlenül hulljunk karmaik közé. Ezért szükséges, hogy a keresztény kurzus ne csak jelszó legyen, hanem igazi keresztényi munka ! Ma a szociális bajokat másként nem lehet orvosolni, csak keresztényi szeretettel. Ki kell küszöbölni azt a gyűlöletet, melyet a zsidók loptak be gyáros és munkás közé s a keresztény ínagyar társadalom minden többi osztálya közé és amellyel szembeállították a keresztény felekezeteket egymással. Éreznünk és tudnunk kell, hogy mindannyian egyek vagyunk: keresztény magyarok és testvérek ebben a hazában. Szomorú helyzetünk egyik főoka pénzügyeink végzetes leromlása, amit az a körülmény idézett elő, hogy a kereskedők, az idegenek többet vágtak zsebre, mint amennyi a termelő munkáért jutott. Sajnos, ma nem lehet tökéletes jólétet teremteni. Bányáink elvesztek, gyáraink megszűntek, valutánk leromlott és tizezerszámra tartjuk el a menekülteket, akik megbotozva érkeznek Kassáról, Erdélyből és a Bánátból. Tudjuk, hogy a gazdák panaszkodnak a buza maximális áron való összegyűjtése miatt, mig ugyanakkor minden egyéb naprólnapra drágul. Gondoljanak azonban arra, hogy rongyosan el lehet az emüer, de kenyérnélkül nem. R menekülteknek pedig se kenyerük, se ruhájuk és a tisztviselők a ruhát is, a kenyeret is drágán kénytelenek beszerezni. Egyediili segítség a keresztény magyar tökének keresztény magyar kézbe való elhelyezése. R gazdasági fellendüléshez, miként a háborúhoz háromszor is pénz kell. Ezért a kormányzatban résztvevő férfiak közül huszonnyolcan állottak össze, hogy megalapitsanak egy nemzeti kereskedelmi, közgazdasági bankot, mely ki vegye az ország sorsát a Rotschildok kezéből. Enélkül hiába a legjobb politika, mert a szó csak üres szó marad, ha gyengék vagyunk és adni nem tudunk. Kell, hogy gazdagok és erősek legyünk és akkor visszajönnek az elrablott vármegyék. Rz Osztrák-Magyar Bank, amint köztudomásu, felszámolás alatt van. Sietnünk kell, hogy alakuljon meg egy magyar nemzeti érdekeket szolgáló bank, hogy az újonnan kibocsájtandó bankjegyek i.e idegen kezekben szülessenek meg. Legyen erős ez a bank, juttassa magyar kézbe a kereskedelmet, lendítse fel mezőgazdasági iparunkat és közgazdaságunkat, hogy nyersanyagunkat ne legyünk kénytelenek, (mint eddig) kivinni és feldolgozva drága pénzen hozni vissza. Mert hiába termett kincseket a magyar föld, ha nem voltak konzervgyáraink, bőrgyáraink és szeszgyáraink. Persze ezeknek a létesítéséhez pénz kell. Adjuk tehát össze, amink van, részint azért, hogy jól gyümölcsöztessük, másrészt pedig azért, hogy a keresztény magyar társadalom érdekét szolgáljuk. Ez a bankalakulás nem konkurrencia a többi, már létező keresztény bankoknak, mert célja valamennyit egyesíteni s ezáltal erős alapot teremteni a keresztény magyar tőkének. A helyi pénzintézeteknek sem konkurrencia, amit az bizonyít, hogy sok kis vidéki bank, mint alapító igyekezett belekapcsolódni. Főcélja, hogy a magyar verejték ne hiába hulljon, hanem a magyar nemzetnek gyümölcsözzék. Virágozzanak fel a tanyai gazdaságok jó utak, gazdasági vasutak és üzemrakíárak segítségével, tökéletesen kikapcsolva a közvetítő kereskedelmet és kiragadva a kivitelt az idegenek kezéből. Tanuljunk a zsidóktól fajszeretetet, közös munkát és összetartást. Az nem bűn, ha valaki szereti a fajtáját, de az bűn, ha a saját fajtája ellen dolgozik. Nézzünk vissza a múltba, vagy tekintsünk szét a jelenben, azt látjuk, hogy a nehéz testi munkások mindig a keresztények voltak, mig a pénzügyek intézése és a kereskedelem a zsidók kezében volt. Hosszú idők során szinte bele is törődtünk abba, hogy mintegy leszorultunk a kereskedelem teréről. Pedig a magyar gazda fájó szivvel néz vetetlenül maradt területére és a pénzügy, a kereskedelem ilyen vetetlen terület volt számunkra mostanáig. Vessük hát be, vessük be ugy, hogy ne csak mi, hanem fiaink is arassanak róla! Annakidején Mátyás királyunk egyszerű utasembernek öltözötten betért Cinlcotán egy útszéli korcsmába, ahol próbára akarta tenni az iszákos kántort, aki különben arról volt hires, hogy mindenre tud kádenciát, ami elébe fordul. Bort hozatott neki s hogy nehéz feladat elé állítsa, egy éppen arra menő bátyus zsidóra mondatot^ vele rigmust. A kántor pedig megtörülte bajusszát és gondolkodás nélkül kivágta a rigmust imigyen: A zsidó sokat utazik, keveset költ, Utat nem csinál, gátat nem tölt, Az ő vetése sohasem zöld, S mégis csak neki terem a föld. Biz' ez még ma is igy van s igy lesz ezután is, ha meg nem alapítjuk azt a szervezetet, amely kezünkbe adja a keresztény tőkét. A házhelyek adományozásáról szóló javaslatot mostanában fogadták el s rövidesen végre is hajtják. Ha nem tesszük meg idejében az óvintézkedéseket, az építkezni akaró kezdő emberek megint az idegen tőke kiszipolyozó karjaiba hullanak és örök adóssággal indulnak el. De nagyon fontos körülmény az is, hogy ne idegen bankok bonyolítsák le hadseregünk élelmezését és ellátását. Ha ezen nemes célok elérésére tömörülünk, visszakapjuk még négyfolyamos bérces szép hazánkat, lesz sónk, aranyunk, fánk, szenünk és lesz boldog, megelégedett Magyarországunk. Lelkesen beszélt Patacsi után Tarcsafalvy Lajos százados, tábori lelkész, lapunk kiváló munkatársa. Megértést kért a gondolattal szemben és irgalmat önmagunkkal: a nemzettel, a megcsonkított Magyarországgal szemben. Üldözött, meggyötört, fájó magyar lelkéből fakadt lángoló szavai magukkal ragadták a hallgatóságot, mely tombolva, tapsolva nyilvánította lelkesedését. Fábry Károly ügyvéd szakszerűen világította meg az ügyet. Hangsúlyozta, hogy a bank megalakítása nem állami kölcsön, hanem magánvállálkozás. Ismertette eléggé nem méltatható előnyeit. Kitért arra is, hogy mi, a magyar nép, nem vagyunk hozzászokva az értékpapírok kezeléséhez. Nem ismerjük értékét s ha a magyar gazdának egy kis pénze gyűl, vagy parlagon heverteti a láda fenekén, vagy földet vesz érte bármily uzsoraáron, holott az értékpapír mindenkor készpénzt jelent, mely forgó töke és biztos, folytonos gyümölcsöt hoz. Patacsi államtitkár zárószavai után a közönség a déli órákban oszlott széjjel, átérezve és megértve a hallottak fontosságát s halaszthatatlan szükségességét. HÍREK Oláh mintára ? A korrupció csirái Ha fővonalon utazom, látok a vonat legelején 2—3 jobb kinézésű, kényelmesebbfajta Puliman-kocsit, melybe tilos a bemenet Tábla van rajta és azt hirdeti, hogy „Szolgálati kocsi. Csak vasutasok részére." Ez még hagyján. De látok ezekben a kocsikban olyan embereket terpeszkedni, akik — mint jó magam — sohasem voltak vasutasok és legfeljebb a saját zsebük szolgálatában utaznak. Látok szélesre hízott, aranyláncos és közönséges láncos zsidókat. R magamfajta keresztény utasember a hátulsó kopott, zsúfolt, lécüléses szakaszokban szorong. Tudjuk, hogy szomorú helyzetünkben nem követelőzhetünk. Tudjuk, hogy amig szenünk nem lesz, kevés lesz a vonat és kényelmetlen lesz az utazás. Azt azonban nem hittük volna, hogy ilyen hamar lássuk viszont a saját vasutainkon ugyanazt, amiért megvetettük az oláh állapotokat. Nem hittük volna, hogy a MÁV-on is lehessen valamikor láncos, vesztegető pénzen kényelmes „fenntartott" szakaszokban utazni.