Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-12-24 / 221. szám

Békéscsaba, 1920. december 335. Csütörtök I. évfolyam 2 03 . szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent Istvár.rtér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér üz adúiszony régi betegsége a magyarnak. A régi jó időben is az adókötelezettség volt legsúlyosabb terhe a mi népünknek, ettől irtózott legjobban. Azt mond­ják, hogy más országok polgársága könnyebb szivvel adózik, mint mi. Lehet, hogy a hosszú török rabság, a pasák kegyetlen, adószedésnek ne­vezett nyuzása okozta azt a szörnyű ellenszenvet, mellyel a magyar em­ber viseltetik a' közterhek viselése irányában. Nem csoda, ha most, amikor He­gedűs Lóránt nagyszerű pénzügyi terveiről beszél mindenki, a fő téma ezmilyen adók lesznek, hogy bír­juk majd fizetni ? Annál indokoltabb ez az aggodalmaskodás, mert a mi zilált, sőt tönkrejutott pénzügyi hely­zetünk minden réginél sokkalta sú­lyosabb adóterhet akart a poigárok nyakába akasztani. Az is érthető, ha mindenki a saját szempontjából mér­legeli a pénzügyminiszter expozéját, mert hiszen elvégre mégis csak az a legfontosabb mindenki számára, hogy őt miként terheli az uj rend­szer. Az a kicsinyes jajgatás, sopán­kodás azonban, amelyet itt is, ott is hall az ember, mégis csak nagyon elszomorító és a mi társadalmunk önzését nagyon is rikitó színnel festi. Valahogy ugy tűnik fel a helyzet, hogy nálunk mindenki azt szeretné, ha a másik fizetné ki összes állam­adóságunkat. Mintha bizony nem mindnyájan lennénk a tönk szélén ! Gondoljanak ezek az adóiszony­ban szenvedők arra, hogy pénz­ügyeinket csak ugy lehet rendhe­hozni, ha én is, meg más is, ha mindenki segít a teher elviselésében. Tönkrement gazdasági életünket pe­dig helyre kell hozni, meg keli szi­lárdítani, mert ha ezt nem tesszük, akkor hiába marad házunk, pénzünk, földünk, egy államcsőd eísepri azo­kat. Ettől a csődtől mentjük meg hazánkat, ha becsületesen viseljük a közterheket. És ebből a tehervise­lésből senkinek sem szabad magát kivonnia, mert ha csak néhány szá­zalék elzárkózik e kötelesség teljesí­tése alól, azt az egész ország meg fogja érezni. Bizonyos, hogy sokat kíván tőlünk az állam, de még min­dig kevesebb lesz az, mintha tönkre­jutásunkkal mindenünket elveszte­nénk. Mikor a kommunizmus hóbortja dühöngött, sok gazdag ember nagy megrökönyödésében s kétségbeesé­sében kiegyezett volna már Kun Bé­láékkal negyedére rs, köszönettel fo­gadta volna, ha vagyonának egyne­gyedrészét meghagyják. És most so­kan ép azok közül, akik akkor szí­vesen egyezkedtek volna, meghatóan siránkoznak, hogy vagyonuk egyne­gyed- vagy ötödrészét át kell enged­niük az államnak. Gondoljanak vissza ezek az emberek a még nem is ré­gen tobzódó kommunista világra s akkor talán belátják, hogy mégis csak jobb igy adni, hogy adónkkal vagyonunk tekintélyes részét meg­mentsük — mint rideg elzárkózás folytán uj, nagy bajokba vinni bele az országot. Ne iszonyodjunk az adótól, mert azzal államunkat, hazánkat s igy közvetve önmagunkat erősítjük. V. K. Sx&rb komiiécsík a Bánáthmn Az oláhok az antant beavatkozását kérik Temesvár, dec. 23. A Bánát terütetén hetek óta veszedelmes rablóbandák garázdálkod­nak melyek főként a zavarosban busás zsákmánnyal halászgató olah ha­tósági személyek házait és újonnan „szerzett" birtokait keresik fel. Az oláh csendőrség erélyes nyomozáshoz látott a rablók kézreke­ritése és a garázdálkodások megszüntetése érdekében. Az első járőrök azonban nyomtalanul eltűntek és katonai erők kirendelése vált szükségessé a Délvidék átkutatására. Eleinte a mpgyar lakosságot gyanúsították az oláhok és isniert módszerükkel több őrizetbe vett ártatlan embertől csikartak ki beismerő vallomást. Közben azonban egyik katonai őrjárat Karánsebes határában több szerb komitácsit kerített kézre, akik elmondták, hogy Szerbiából átszököt bandák tagjai. Az oiáhok azonnal intézkedtek aziránt, hogy antantbizottságok utazzanak a Bánátba és terjesszék a népszövetség elé az ügyet. Hegedűs válasza Gombos Byuio interpellációjára Budapest, dec. 23. A nemzetgyűlés tegnapi ülésén Gömbös Gyula megintérpellálta pénz ­ügyminisztert arra vonatkozólag, hogy pénzemberek a letiltó rende­let megjelenése előtt kivették pén­zeiket a takarékpénztárakból. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter ma nyilatkozott az interpellációról. Sajnálja, hogy nem volt jelen a .nemzetgyűlés tegnapi ülésén, hogy Gömbös Gyula szavaira azonnal vá­laszolhatott volna. Ma kijelenti a nyilvánosság előtt, a közönség meg­nyugtatására, hogy a zárolási ren­deletet sajátkezüleg irta meg és ar­ról a miniszterelnökön és Schober Béla államtitkáron kivül senki sem tudott. Ha tehát történtek is pénz­felvételek egyes pénzintézeteknél, azok semmiféle összefüggésben nin­csenek az áltata kiadott rendelettel. Különben érdeklődött a pénzintéze­tek vezetőinél is a dolog iránt és ugy értesült, hogy nagyarányú pénz­elhelyezések is történtek közvetlenül a rendelet megjelenése előtt. Döntött a vádtanács a Tisza-ügyben Budapest, dec. 23. A budapesti büntetőtörvényszék vádtanácsa ma hirdette ki döntését a Tiszaper vádlottai ügyében. A vádak ellen emelt kifogásokat kivétel nélkül visszautasította, a vá­dakat pedig fentartja. Dobó Istvánt mint a gyil­kosság tettesét, Kéri Pált mint felbujtót, Fényest, Gertnert, Lengyelt és Vá­gót mint bűnsegédeket he­lyezi vád alá. Sztanykov­szkyt a döntés értelmében a katonai fogházba kisérik vissza. Az indokolás részletesen kiter­jeszkedik a gyilkosságot megelőző eseményekre is. Megállapítja, hogy a gyilkosság tervszerűen folyt le. Dobó István bűnösségét főleg Almássy Denise grófnő vallomása alapján állapítja meg. A vádlottakat a döntés kihirde­tése után ismét megláncolták és celláikba vezették. 9z olotiak támadást intéznek Magyarország ellen — papiron ilz oláh hadvezetőség alaptalan felháborodása Páris, dec. 23. Az oláhok érzik, hogy kezdenek kiesni az antant kegyeiből. Legújab­ban mind sűrűbben ostromolják a franciákat olyan követelésekkel, me­lyeknek semmi alapjuk nincs és csak arra szolgálnak, hogy a közfigyel­met eltereljék azokról az erőszakos intézkedésekről, melyekkel az oláh kormány naponta szegi meg a tria­noni békeszerződés pontjait. Az oláh hadvezetőség jegyzéket küldött Párisba, melyben tiltakozik az ellen, hogy Magyarországon szabad folyást engednek bizonyos „üzelmeknek", melyek Nagyrománia ellen irányulnak. A jegyzék végén azt irja, hogy kénytelen lesz had­seregére támaszkodva önállóan be­leavatkozni a magyar ügyekbe, ha veszélyeztetve látja érdekeit. A párisi sajtó erélyesen utasítja vissza az oláhok jegyzékében fog­laltakat és az oláh harciasságot éles gúnnyal állítja pellengér. Fétervárra menekült az orosz szovjethormány 9 hadsereg parancsnoksága önállóan intézkedik — Rémuralom a hesszaráhiai határon Riga, dec. 23. A szovjetkormány ma Moszvából Pétervárra menekült. Az ellene intézett ujabb támadá­sok közvetlen oka az, hogv nyilvá­nosságra kerültek annak az egyez­ménynek a részletei, melynek értel­mében a szovjetkormány amerikai kapitalistáknak Kamcsatkában kon­cessziókat biztosított. Párís, dec. 23. Moszkvai újságok híradása szerint az orosz hadvezetőség függetlenítette magát a szovjetkormánytól és ön­állóan intézkedik. A tegnapi hadseregparancs értel­mében ujabb haderők gyülekeznek a besszarábiai határon, ahol a váro­sokban és községekben minden élel­miszerkészletet lefoglaltak. A lakosság elkeseredése több he­lyen fegyveres ellentállásban tört ki, amit a katonaság irtózatos rémura­lommal igyekszik elfojtani.

Next

/
Thumbnails
Contents