Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-09-19 / 141. szám

Békéscsaba, 1920. szeptember 19. C sütö rtök I. évfolyam 1 5 0. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Numerus clausus a vita tárgya most nemcsak a par­lamentben, hanem minden társaság­ban, ahol csak a napi eseményekről szó esik. Különféle megoldást hangsúlyoz­nak. A legszigorúbb, legridegebb in­dítványtól a megértést és belátást kereső javaslatig hullámzik a vita. A hatalmas többség akarja és meg fogja alkotni a törvényt, mert na­gyon hatástalanul hangzik azoknak szava, akik a liberálizmust hangoz­tatva, a régi rendszerért lelkesed­nek. Ez természetes is. Minden igaz magyar embernek be kell látnia, hogy hatalmas igaz­ságot hangoztatott Székesfehérvár nagy püspöke, amikor azt mondotta, hogy nem a felekezeti gyülöllség, hanem a fajvédelem követeli az egye­temre való beiratkozás korlátozását. Az elmúlt ötven esztendőben a zsidóság olyan hatalmas arányokban helyezkedett el Magyarország vezető intelligenciájában, hogy ezt nemzeti aggodalom nélkül nézni nem lehet. Nem pedig azért, mert egészségtelen állapot, veszedelem az, ha egy ki­sebbség kerül a többség felé. Olyan kisebbség, mely sem a magyar, sem semmiféle nemzetbe beolvadni nem akar és nem tud. Már pedig a zsi­dóság nagy általánosságban nem tud igazán nemzeti lenni. Ha nem is be­szél más nyelven, csak magyarul, akkor sem tud olyan önzetlenül, lelki szükségből lelkesedni a magyar faji­ságért, mint a bármely más nemzeti­ségből a magyarságba beolvadt és valóban magyarrá lett emberek. A zsidóság mindig és mindenütt veze­tője lett a nemzetközi mozgalmak­nak. Öntudatlanul is vonzódik az internacionale felé, mert lelke mé­lyén nincs harmóniában a magyar (sem semmiféle) nemzettel. Ha zsidó fajiságát már nem is érzi intenziven, de nyugtalan szelleme keresi a nem­zetek felett valót s nem érzi boldog­nak magát egyetlen nemzet, egyet­len faj szük keretében. Nekünk pedig olyan vezetőkre, olyan intelligenciára van szükségünk, amely minden izében magyar. Olyan vezetőkre, akik sehol a világon nem érezhetik jól magukat csak itthon, akik nem tudnak mások lenni, csak magyarok, akik megborzadnak az internacionalétől, mert érzik, tudják, hogy ez a magyar nemzet halála. Olyan intelligencia kell nekünk, amelynek nem á világpolgárság, ha­nem a hazáját mindenekfelett sze­rető hazafi az ideálja. Lelki fajma­gyarok, minden idegükig, minden csepp vérükig fanatikus magyarok kellenek nekünk, akik hitüket, aka­ratukat, nemzeti vágyaikat bele tud­ják plántálni ebbe a nemzetköziség baktériumával elbódított nemzedékbe, hogy újra érezze mindenki azt: nincs nekünk örömünk, békénk, boldog­ságunk, ha nem lehetünk újra igaz magyarok, ott azok közt a régi ha­tárok közt, mely ezer éve a miénk. Ilyen vezetőket pedig nem tud adni a zsidóság. Ezért igenis kell gondoskodni arról, hogy elevensé­gükkel, mozgékonyságukkal, vas szor­galmukkal ki ne szorítsák teljesen a magyarságot a vezető állásokból. Ha nem teremtenénk meg a uumerus clausust, akkor a már most is elha­talmasodott zsidóság még félelme­tesebb arányokban termelné az in­telligenciát s hova-tovább teljesen kiszorítaná Magyarország vezető tár­sadalmából a magyart. Ez pedig szörnyű nemzeti veszedelem volna. Akkor sohase látnánk többé a Kár­pátokat. Ezért kell a numerus clau­sus. V. K. A Neue Freie Presse hazugsága Beverték Ugrón Gábor ablakait — Milotay az egyetemi beiratkozásokról Budapest, szept. 18. Rakovszky István elnök a ház mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg és a Neue Freie Presse szen­zációs koholt hirét ismertette. Kötelességemnek tartom — mondta — hogy nyilatkozzam a ház előtt arról a koholt hírről, amely a N. F. P. csütörtök reggeli számában- jelent meg, és ugy engem, valamint az 1. t. Házat közvetlenül érint, még mielőtt bárki is kérdést intézne hozzám ez ügyben. R N. F. P. tudósítója azt írja, hogy közvetlenül a jugoszláv nemzet­gyűlés elnökétől szerzett információja szerint a magyar nemzetgyűlés el­nöke arra kért engedélyt, a jugosz­láv kormánytól, hogy 13 képvise­lővel meglátogathassa a jugoszláv parlamentet. R kérést Belgrádban vegyes hangulattal fogadták és nem tudták mirevélni a magyarok váratlan barátságos köze­ledését. A jugoszláv kormány azt válaszolta, hogy a látogatás a jugoszláv nem­zetgyűlés belső ügye, tehát a magyar képviselők ismételjék meg kérésüket a parlamenthez intézve. A megismételt kérést pedig a ju­goszláv parlament azzal vette tudo­másul, hogy hajlandó a látogatás elfogadására, ha a látogatás pontos idejét megszabhatja. Ennyi a N. F. P. cikkének reánk vonatkozó része. Bármennyire nehéz is a helyze­tünk, hála Istennek annyira még sem jutottunk, hogy a jugoszláv parlamenthez menjünk jóindulatot koldulni. A látogatás különben sem volna semmi körülmények között sem lehetséges most, amikor a ma­gyar-jugoszláv békeszerződés nincs is ratifikálva. Kijelentem tehát itt az i. t. Ház előtt, hogy a N. F. P. ezen cikkke elejétől végig, ugy egészében, vala­mint a legapróbb részleteiben valótlan koholmány. Sem közvetlenül, sem közvetve senkinek soha ilyen értelmű lépések megtételére felhatalmazást nem ad­tam, * Ha a jugoszláv parlament elnöke tenyleg tett volna ilyen kijelentést, azt volnék kénytelen feltételezni róla, hogy nagyon . . . félrevezették. Mindezt pedig nem azért mondom el, mintha az i. t. Ház feltételezné rólam, hogy ilyen lépések megtéte­lére képes lettem volna, pusztán csak a kellő tájékoztatás céljából." Rakovszky szavai mély hatást tettek a nemzetgyűlésre és minden oldalról heves közbekiáltásokat vál­tottak ki. Ugrón Gábor jelentette be ezután, hogy mentelmi jogát csorba érte, mert tegnap este beverték Iákásá­nak összes ablakait hatalmas kő­darabokkal. Az egyetemi beiratásokat szabá­lyozó javaslatról szólva Milotay István hangoztatta, hogy összeom­lásunk a liberalizmus következmé­nye volt és bekövetkezését főként az a körülmény segítette elő, hogy a folyton terjeszkedő zsidó tőkével szemben nem volt öntudatos mun­kásságunk és megszervezett föld­birtokos osztályunk. Szükségesnek tartja, hogy a középosztály a parasztság kebelé­ből nyerjen felfrissítést. Ezt eddig a zsidóság akadályozta meg, amely elállta a művelődés felé vezető uta­kat. Örömmel üdvözli az egyetemi beiratkozásokat szabályozó javasla­tot és elfogadja. Jelenségek (F) Tegnapi számunkban rátér­tünk arra a vágányra, mely a he­lyes politikai következtetés felé ve­zet. Megírtuk, hogy mennyire meg­bosszulja magát a kormányzópárt ama meg nem állható határozata, hogy nem hallgatja meg az ellen­zék figyelmeztetéseit, Rz eredmény már meg is érkezett, amennyiben a kormányzópártban máris szakadás jelei mutatkoznak, R keresztényszociálisták és a kis­gazdapárt egyrésze kijelentették, hogy a szolidaritást és garanciát együtt viselik a Friedrich-párttal és csülökre hívják a vattásfülüeket. R' kormányzópárt egyrésze még a földbirtokreformba kapaszkodik, de ugy hisszük, hogy eredménytelenül, mert a hanyagságot még ez sem menti a mai időkben. R Virradat írja, hogy Dechanel, a francia elnök parkjában séta köz­ben rosszul lett, beleesett egy csa­tornába és megsérült. Ezért vissza­lép az elnökségtől és sürgősen át­adja helyét. Mégis csak érdekesek ezek a francia elnökök és minisz­terelnökök. És most már a harma­dik eset, hogy ez uruk közüi néhá­nyat épp akkor ér utói a „pecch", mikor helyzete már tarthatatlan. Em­lékezünk még, hogy nem is régen egy elnök leesett a vonatról, me­lyen ellopták az aktabőröndjét. Az­előtt egy miniszterelnököt a soffőrje nekiautóztatott egy fának. Most Dechanel esett a jól megérdemelt csatornába. Persze épp akkor, mi­kor a politikai összeomlás romjai­ból a fejére pottyan egy-egy tégla. Ez még a „barbár" Magyarorszá­gon sem fordul elő. * Feláldozván idegeimet, ma be­mentem a hetipiacra érdekessége­ket hajhászni. Nos, nem is hajhász­tam, annyi jött magától, hogy vá­logathatok benne. Egyik helyen egy néni tojást árult, mellette ült egy másik. R vevő jött, az asszony 3 50 koronáért kínálta a tojást. Mérge­sen pattant fel a másik: „ne adja oly olcsón a tojást, a kofa négyöt­venért is megveszi!" Szemtanuja voltam egy rendőr árdrágítónak is. Egy úriasszony ugyancsak tojást akart venni, persze sokallotta a négy koronát, mire egy magasnövésü, kö­vér, kétcsillagos rendőr rászól a ve­vőre : „ha nem tetszik az ár, hagyja itt, majd megveszi más." Bravó rendőr ur, tessék csak minden to­vábbi nélkül fölcsavarni az árakat, igy aztán tényleg megvédi a vásá­roló közönséget a nyuzástól. Min­denesetre — szeretnők tudni becses nevét ,hogy leárdrágithatnánk a nya­káról azt az érdemtelenül odavar­rott négy csillagot. Jó, tovább men­tem az iszonyú, még a tegnagi szállító kocsitól otthagyott bűzben. Egy mészárosnál hust vettek, 30 dekát. R kitűnő mérlegre dobott

Next

/
Thumbnails
Contents