Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-11-14 / 188. szám

Békéscsaba,!920. november 14. Vasárnap 1. évfolyam 188. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Elvégeztetett I T\ magyar nemzet elérkezett kálváriájának utolsó állomásához: halálos Ítéletét, a trianoni békének nevezett égbekiáltó igazságtalanságot szentesítenie kellett. Soha nemzet nem bünhöáte' meg ugy a multat, mint a magyar most s ha valami vigasz­taló lehet ebben a szomorú órában, ugy az a hit az, hogy talán megváltjuk a jövendő Magyarországot fiainknak, unokáinknak — szenvedéseinkkél. Véres csataterek magyar dicsőségtől voltak hangosak, bár a magyar igazán nem harcolt hódításokért, csak a becsületért. Ellenség bennünket le nem győzött s a belső ellenségokozta összeomláskor a magyar nemzet büszke öntudattal várta a nemzetek igazságos ítéletét. Közben álnok férgek támadták meg az évezredes tölgyet s büszke lombkoronája porba hullott. Alattomos szomszédok csonka törzsének estek és a kultura nevében, az igazság álarca alatt feldarabolták. De gyökerei, a szerit magyar földbe kapaszkodó gyökerei éltek a tölgynek és kisarjadtak. T[m\t elraboltak, azt természetes életereje visszaszerzi és Magyaré­ország nagyobb lesz, mint valaha. Ezt az ezeresztendős országot törpe bosszú nem vetheti a megsemmisülésbe. Ez élni fog, ha papirrongyokon szét is szabdalják­Mi, mai nemzedék, munkával, törhetetlen munkával próbáljuk Ievezekelni azt a bünt, ami reánk hull ebben a szörnyű pillanatban s ha Hazánkat, Csonkamagyarországot talpra tudjuk állítani a kereszt jelében, a Magyarok Istene meghallgatja forró imánkat s visszaadja ami a magyaré volt és a magyaré ma is. fí magyar nap a fogarasi havasok mögül kel föl és Pozsony mögött nyagézik, a Kárpátok fenyvesei között suttogó magyar szellő az Hdria szelíd kékjét fodrozza. írhatnak szerződést, festhetnek térképet a világ hatalmasai, ezt az országot, Ma­gyarországot soha, soha szét nem téphetik- Erre esküszünk! RATIFIKÁLTUK A TRIANONI BÉKÉT Budapest, nov. 12, R mai gyászos napról, a nem­zetgyűlésnek parlamentáris életünk történetében fájdalmas üléséről az alábbi tudósításunk számol be: Háromnegyed 11 órakor nyitotta meg az ülést Rakovszky István el­nök, zsúfolt padsorok előtt. Har­madszori olvasásban elfogadták a földbirtokreform javaslatot, mely után az Elnök 5 perc szünetet adott. Szünet után Huszár Károly beszéde Huszár Károly, a külügyi-bizott­ság előadója jelenik meg az elő­adói székben. R külügyi-bizottság megbízásá­ból, mert a sors engem jelölt ki, — szomorú kötelességet kell tel­jesítenem, mikor a t. Háznak elfo­gadásra ajánlom a trianoni béke becikkelyezéséről szóló törvényja­vaslatot. R nemzetgyűlés, midőn a trianoni béke törvénybeiktatását elhatározza s annak ratifikálásához beleegyezését adja, az Isteni igaz­ság szine előtt az emberiség lelki­ismeretéhez fordulva kimondja, hogy ez a béke valóilan -adatokon alapszik, igazságtalan és emberte­ten és nem a tények kétoldatu, nyugodt megegyezésén alapszik, nem megegyezés eredménye, ha­nem egyoldalú akaratnak ránkerő­szakolása s hogy a nemzetgyűlés csupán ellenállhatatlan kényszernek engedve járul hozzá a ratifikációhoz, hogy e ténnyel nem óhajt kötele­zettséget róni azokra a területekre, amelyek igy képviselve nincsennek. Nem szűnünk meg azonban han­goztatni, hogy a ma uralkodó szen­vedélyek lecsillapulásával beálló jobb belátás utat nyit a békekötés neve alatt elkövetett égbekiáltó igazság­talanságok jóvátételére. A javaslat mellett nem tudok ér­1 veket felhozni. — Kényszerűségből ajánlom, hogy az ország érdekében járuljon hozzá a nemzetgyűlés a javaslathoz. (Huszár szemeit könyek borítják el és zokogva folytatja). Ebben a gyászos pillanatban az egész nemzetgyűlés lelkéből kiáltom : Hiszek egy Istenben1 (A nemzetgyűlés tagjai felállanak és utána mondják); Hiszek egy Hazában Hiszek Magyarország feltámadámásában! Ámen ! Hiszek! Hiszek! Hiszek ! , Balla Aladár beszéde Balla Aladár a közjogi bizottság előadója: A külügyi bizottság előt­tem szóló előadójának ékes szavai és mindnyájunkat megható kijelen­tései után, kényszerűségből, mint a közjogi bizottság előadója, csatla­kozom Huszár szavaihoz. Az én helyzetem kétszeresen nehéz, mert az ok és szükségnélküli háborúk elleni magatartásomat igazolja a mai nap. Jármy József, a közgazdasági bi­zottság előadója kényszerűségből ajánlja a javaslatot elfogadásra. Az ellenzék felszólalásai: Friedrich István: Konstatálja, hogy ebben az évben nem történt semmi a nemzeti hadsereg bevonulása óta, hogy ez a mai nap ne következzék be. A történelem fogja eldönteni, hogy elkerülhettük volna-e a ratifi­kálást. Ez a béke nem életet, hanem halált jelent, harcot, mig az ország területét vissza nem szerezzük. Ün­nepélyesen tiltakozik a ratifikáció ellen, mert ennek a nemzetgyűlés­nek ehez nincs joga s a nemzet ezt elismerni soha nem fogja. Windisgratz Lajos herceg: A kor­mány és a javaslatot támadó kép­viselők között az a különbség, hogy nem mérlegelik a szerződést, mint annak ellenzői teszik. (A kisgazda­párt elhagyja az üléstermet). Papir­rongyok a nemzetek közti szerző­dések. Nem a mai politikusok hi­básak, hogy ez a szerződés létrejött. Addig a világon nem lesz rend, mig vissza nem kapunk minden el­rablott földet. Dovcsák Győző a tótság nevében tiltakozik a ratifikáció ellen. Lingauer Albin a nyugatmagyar­országi és elszakitásra itélt németek, horvátok és vendek nevében tilta­kozik a békeszerződés ellen. — Ez át tol bennünket ellenségeinkhez, de ott leszünk és küzdünk mig vissza nem térhetünk. , Kutkafalvy Miklós a ruthén nép nevében tiltakozik. A javaslatot nem fogadja el. Klebelsberg Kunó gróf, mint Sop­ron képviselője tiltakozik a ratifi­káció ellen. Czettler Jenő: Ez a szerződés nem teremt békét. Népszavazás nem volt, sőt még nemzetgyűlési válasz­tások sem, az elszakadásra itélt te­rületeken. Csonkamagyarország nem hozhat érvényes határozatot I (A Friedrich-párt, a demokraták és az elszakadásra itélt területek képviselői kivonulnak). A miniszterelnök beszéde Teleki Pál gróf miniszterelnök : Engedjék mep — mondja, — hogy ebben a pillanatban, amikor hazánk balsorsa beteljesedett, erről a hely­ről őszinte legyek. — Amikor a. frontok összeom­lottak és helyzetünk kétségbeejtő volt már, a magyar nemzet, még az utolsó pillanatban is egy jellemző tulajdonságának adott kifejezést: bizott és hitt az ígéretek igazságá­ban. Sajnos, a bekövetkezett béke a legkevésbbé őszinte szerződések egyike. Hiába dolgoztunk, hiába gyűjtöttük össze minden bizonyíté­kunkat, hiába mutattuk meg nap­nál világosabban igazunkat, biráink hajthatatlanok- maradtak. A kormány mindvégig abban a meggyőződésben folytatta mégis tovább a védelmi munkát, hogy igazunk bizonyítékait a történelem ítélőszéke számára gyűjti, nem azok­nak a bíráknak akiktől elvakultsá­gukban nem várhattunk igazságot. Nem akar számadatok felolvasása által visszaélni a Ház türelmével, hisz úgyis mindenki tudja, hogy Magyarországot a világháborúban rendkívül súlyos veszteségek érték. R béke ezzel szemben csak ígé­retekét hozott, melyek beváltását jórészt a jövőtől kell várnunk. Ha ezek az ígéretek be ne nem telje­sednek, a magyar nemzet bizalma meg kellene hogy rendüljön min­den emberi jogban és igazságban. Közismert az a rágalmazási had­járat, melyet a külföld folytat elle­nünk. Ellenségeink ugy akarnak bennünket a világ elé állítani, mint Európa rendbontó elemét. Ennek a lehetővé tételében a

Next

/
Thumbnails
Contents