Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-11-05 / 180. szám

Békéscsaba, 1920. november 5. Vasár nap I. évfolyam 182. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent Isíván-tér 13. szám A szerkeozíóseg telefon szama: 60 Független keresztény p&iitikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Mezőgazdasági szabadforgalom visszaállítását sürgetik a gazdák. Érthető ez á mozgalmuk. Hiszen ma mindenki szabadon cselekedhet már eladnivalójával, csak épen a gazda nem. A kereskedőt nem kényszerítik maximális áron való adásra, sőt még azt sem őrzik ellen, hogy hány szá­zalékot nyer áruján. Az iparos tet­szés szerint szabhat árt az elkészí­tett n.unkáért s ha a dolgoztató megszédül is az iparcikkek árától, azért ugyan senki sem vonhatja fe­lelőségre sem a gyárost, sem a köz­vetítő kereskedelmet. Mindenki szab­hatja keresetét az egyre emelkedő drágasághoz, aki csak szabad pályán mozog, csak a gazdának szabják meg, hogy fő terményeit mennyiért, kinek és mikor adhatja el. Ez ért­hető elkeseredést teremt azoknak táborában, akik legjobban megállták helyüket a proletárdiktatúra idején s akik ma is az egyetlen társadalmi réteg, mely a régi kedvvel és erővel dolgozik. Nem is az fáj talán any­nyira a gazdáknak, hogy megmaxi­málták terményeiket s igy csak meg­határozott árt kaphatnak érte, hanem inkább az, hogy a megmaradt terménnyel szabadon ren­delkezzenek. Nem az ar alacsony­sága a nagy hiba, hanem az a tény, hogy a gazdának még cselédjei szá­mára is valósággal lopnia kell a ga­bonát a sajátjából. Ezért érthető a gazdáknak a sza­badforgalom visszaállítására való tö­rekvése. De bármennyire érthető és mél­tánylandó ez a mozgalom, teljes egészében mégis lehetetlen keresz­tülvinni. Igen, mert a gazda épen azzal a terménnyel rendelkezik, amely nélkül lehetetlen megélni, amelyből okvetlenül kell jutnia minden em­bernek. Ha pedig teljesen szabaddá tennék a forgalmat, akkor könnyen ugy felhajthatná épen a legszük­ségesebb kenyér árát, nem is a ter­melők tuikövetelése, hanem a köz­vetítő zsidó kereskedelem kapzsi­sága, hogy nem tudna ahoz hozzá­jutni az éhező nép. Ezért igen is van szükség bizonyos korlátozásra. Tessék a reá szorulók számára szükséges mennyiséget pontosan megállapítani, azt már a cséplés után kivetni s az egybegyűlt gabonát tényleg csak az ellátutlunox számira használni fel, akkor aztan a fennmaradt mennyi­ség lehetne teljesen szabad forga­lom tárgya. Igy az ellátatlanok is hozzá jutnának a legszükségesebb gabonánoz méltányos áron, viszont nem volna a gazda terményének minden szeme folytonosan zár alatt, hanem legalább egy részével ren­delkezhetne szabadon a tulajdonosa. És méltányos voina az is, ha az ellátatlanok közszükségletérői bőr- és textiláruk egy ré­szére is kimondanák a maximális árat. Mert az tán' mégsem méltányos, hogy a cipő és ruhafélék terén tel­jesen szabad az uzsora, csak épen a gazdának kell meghatározott ke­retek közt mozogniok ?! anaiiiin Anarchia OSáfoorszá&han Csőd c.'ött az állampénztár. — Rablóbandák garázdálkodnak Erdélybon. — Fejveszettság az egész vonalon Rz antant konyháján jóllaktatott Oláhország — amint előrelátható volt — nern tudja megemészteni a kikönyörgött koncot s ennek mint­egy okszerű következményeként fejlődött ki az az abnormis, vőrösszinezetü állapot, amely oda­át ma uralja a helyzetet. A legújabb jelentések sze­rint a vasúti szerelvények nagyrészt bizonyos kétes exisztenciáju pénzcsoportok birtokában vannak, akik természetesen nertl hagyják kizsákmányolatlanul a nekik kedvező konjukíurát s úgyszólván vaspántokat kovácsoltak Románia gazdasági üterére. Amit nálunk megcsinált annak idején a virágosnak hazudott forra­dalom, a csőcselék, az utca, ugyanazt cselekszi a minden oláhok cárja birodalmában a hatóság (?) Felelőtlen suhancok ülnek a hivatalok vezető állásai­ban. A tisztviselők fizetés il'M rendszertelenül kapják meg s ezt is csak akkor, ha valamelyik privát vállalat ujabb Kölcsönöket folyósít az államnak. Azt beszélik előkelő, komoly urak, hogy az egyik aradi pénzintézetnek kerek 50 millió lei-jel tartazik a kincstár. A fizetésre való hajlandóságnak azonban még csak jelei sem mutatkoznak. Senki nem akar dolgozni. Korrupció az egyetlen ur. A zsilvöl­gyi bányák üzemképtelenek. Viz öntötte el a tömj2tlenül hagyott bánuaüregeket. A gépek nem működnek. Minden jel arra enged következtetni, hogy az a hely, ahon­nan mi aranyat fejtettünk ki, maholnap a múlt emlékének egy gyászos, szomorú temetője lesz. A katonaság megbizhatatlan. A szökési esetek né­mely csapattestekben meghaladják a kimutatásba vett állomány harminc százalékát. Hiába minden erőlködés, nem javíthat a hadsereg demoralizáitságán már sem a fogda, sem a „huszonöt." Horthyra vár az egész Erdély ! Tiszti parancsban jelent meg az a ránk nézve örvendetes megálla­pítás, Jiogy „ez a csorda" (értsd az oláh hadat!) még a régi királyság területi integritását is képtelen megvédeni egy esetleges támadással szemben. Piski és Arad között, továbbá Abrudbánya vidékén „fekete bandád­nak keresztelt társaság igyekszik érvényt szerezni „ami a tied, az enyém is!" fogalmának. Puffogtatás az éj csöndjében, garázdálkodás, gyilkosság, rablás, betörés és lopás napirenden vannak. Petrozsényben automobilos betyárok pénzüzleteket fosztottak ki az erősebb jogán, a kvalifikálhatatlan hatóság, mi sem természetesebb, ár­tatlan véreinken bosszulja meg a saját fajbeliinek törvénytelen cselekedeteit. Annyi a politikai párt, mint a polyva. De egyéb szemétben sincs hiány, csak a becsületesség, a tisztesség kezd lassan kipusztulni az oláh világból. Minden kincsünk martalócok kezében van és közpréda tárgyátké­pezi, minden szenvedésünknek ott találjuk meg kutforrását, ahol pirosabb és pirosabb kezd lenni az égbolt a fel-fellobbanó tüzektől. * A hideg éjszakában erre hajija a könyektől megdagadt felhőket a háromszéki havasok tájékáról a fagyos őszi szól. Bujdosó tesi véreim résen legyetek ós a sebek ezerfólesége dacára is álljátok meg emberül azt az őrhelyet, ahova a magyar becsület, a kötelesség parancsolt titeket. Aztán, ha kigyúl majd az erdélyi égboltozaton a csillag, amely egykor Mikes Kelemennek Zagony felé mutatott utat a Márvány tenger mellől, jöjjetek össze, szá­mon kérünk valamennyieteket az elindulás előtt. Mert el fogunk indulni, olyan igaz, mint amilyen valóság, hogy csak egy Isten van az égben és ez az egy, a magyarok Istene. Minket visszavárnak. Haza hivnak. Üzent a Maros, a Hargita, a Cenk, tárva­nyitva a tulipános kapu. És ha még egyszer kezetekben lesz a fogyver, tartsátok meg, de tartsátok ós ne adjátok többet oda senkinek és semmiért. A fegyver ma halált oszt és életet je­lent. Mi az életet akarjuk. Figyeljetek! Kelet felé piroslani kezd az égbolt a fel-fellobbanó tüzektől! Gy. B. J. i) föidbirtoMopffljauaslat a nemzetgyűlés előtt Lelkes ünnepléssel fogadták a javasla­tot. - Nagyatádi Szabó István nyi­latkozata a Ház mai ülésén Budapest, nov. 1 R nemzetgyűlés mai ülésén Lin­gauer Albin előterjeszt?tte jelenté­sét Ugrón Gábor mentelmi ügyéről. A jelentés szerint Ugront beszéde miatt akarták megfélemlíteni Lelkesen ünnepelte a ház ezután Kenéz Bélát, a földbirtokreformja­vaslat előadóját. Kenéz a javaslatot ismertetve elmondta, hogy már régóta nagy az elégedetlenség a földbirtok hely­telen megoszlása miatt, ami nálunk is, nyugaton is állandóan erős­bödő mozgalmakat eredményezett. Különösen 1850-től kezdve öltöt­tek erősebb mérveket ezek a moz­galmak. Nálunk a múltban vajmi kevés intézkedés történt a földéhség lecsil­lapítására. Míg 1894. óta mindössze 21 telepes község létesült 39 ezer hektárnyi terü­leten, addig Erdélyben 15 ezer hektár föld veszett el uz oláh pópák és tanitók tervszerű aknamunkája következtében. A földbir­tokreform elsősorban szo­ciális célokat szolgál. Hátrányos következménye nem lehet, mert a nagybirtoknak nincs nagy fölénye a kisbirtok termelési képességével szemben, ha fölény van is, az csak ™ viszonylagos és a nyersanyagbeszerzésben, a gépekkel való munkáltatásban és az intenzivebb kereskedelmi élet­ben nyilvánul meg, ami teljesen kiegyeiiliiödik a kisbirtokok szövetkezése által. A földbirtokreform célja : szapo­rítani a törpebirtokok számát, erő­síteni a középbirtokokat, de nem megszüntetni a nagy­birtokokat. Sok nemzet arra vezetheti visz­sza pusztulását a lörténelem tanu­sága szerint, hogy nem volt fel­sőbb társadalmi osztálya. A javas­lat a nagybirtokokból csak annyit vesz el, amennyi nem okoz aka­dályokat a termelés folytonossá­gában. A javaslat pénzügyi részéről ál­talánosságban jegyezte meg az elő­adó, hogy a mezőgazdasági hitel megszervezése egyike a legsürgő­sebb problémáknak.

Next

/
Thumbnails
Contents