Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-10-31 / 177. szám

Szerkesztőség «s kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám \ szerkesztőség telefon száma: 69 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Vasárnap Békéscsaba, 1920, október 31. I. évfolyam 177. szám. EmliezziÉ... Kezünk szoruljon ökölbe, arcun­kat fussa el a vér, lelkünket rágja, sajogtassa a keserűség! Avagy lehet-e másként gondolni vissza arra a napra, amelyen — ma két éve — a béke fehér színével s az őszirózsa szelid jelvényével lep­lezetten a nyomorúság és az irgal­matlanság férgeit hintették közénk? Lehet-e másként gondolnunk arra a szerencsétlenre, aki elvakult nagy­ravágyásában egy cimért feláldozott egy országot? Arra, aki a béke jelszavával ki­vette kezünkből a fegyvert, azért, hogy megtegyen a gyűlölködésnek mindenkorra legyőzött s a nyomo­rúság ellen mindég reménytelenül harcoló katonáivá ? ! Mi kérdezzük ezt, mi, akik a bor­zasztó háborút nem a provianturák­ból néztük ; mi, akik megjártuk Szer­biát, ott álltunk Tirol jégszirtjein, emberhullák közt pergőtüzeket éltünk át az Isonzó völgyében, étlen, szom­jan ; mi, kik vérünkkel duzzasz­íottuk fel a Piave vizét és testünket vittük védelmező sáncnak Verdim elé . . . Mi kérdezzük, akik tudtuk, mit je­lent a négyesztendős pokol minden kínjától megszabadulni és megtet­tünk volna mindent a szabadulásért, csak egyet nem! — csak azt nem, amire kényszeritettek! Haza hoztak az otthonunk árán, hogy koldusoknak jöjjünk haza! Emlékezzünk . . . Emlékezzünk arra az elvakult em­berre, aki békét hazudott nekünk! Aki azt hazudta, hogy a Wilsoni pontok megőrzik helyettünk Erdély bányáit, a Felvidék erdőit és a Bá­nátot, mi csak tegyük le a fegyvert, amig ő elhelyezkedik a megürült kormányzói polcon! Emlékezzünk . . . Ma már tudjuk, hogy a Wilsoni pontok nem igazság, nem megvál­tás, hanem fegyver voltak. Vesze­delmesebbek minden testet marcan­goló gránátnál és lappangóbbak a gyilkos, fojtó gázoknál. Ma már látjuk, hogy a Wilsoni pontokat csak addig hangoztatták, amig lefegyvereztek, amig keresztül­gázolhattak rajtunk s ma, amikor már vezeklünk a legirtózatosabb szenvedések között, ma, amikor egy tüzrevetni való darab fa nélkül, mez­telenre vetkőztetve megyünk neki a megfagyásnak, ma, amikor gyárké­ményeink régtől fogva kihűltén me­redeznek égnek s kenyértelen nyo­morúságunkat a földönfutók száz­ezreivel osztjuk meg, ma szemünkbe nevetnek, ha emberséget koldulunk tőlük. Emlékezzünk . . . Tanuljunk a multakból. Immár elég volt a megaláztatásból, a gyötrő kinok végtelenségéből, mely két hosszú esztendőn keresztül osztály­részünk volt, elég volt immár ahoz, hogy mindennél világosabban áll­jon előttünk a tanulság,: Minden bölcs politika — bölcs álnokság, aminek a százezrek adják meg az árát. Egyetlen igazság a politikában az Erőnk, melyet ha meg nem védünk, véres könnyeket sirhatunk térden csúszva könyörü­letességért — hasztalanul. M. Take Jenesess baklövései Oláh kritika a bukaresti külpolitikáról Bukarest, okt. 30. A bukaresti nagyromán sajtó legutóbb élénk támadásokat intézett Take Jonescu politikája ellen. R „Progres" többek közt az alábbiakat irja egyik vezércikkében: Ahelyett, hogy a kormány baráti kapcsolatot teremtett volna a nyugati hatalmakkal és jóakaratukat biztosította volna Románia számára, valóságos meglepetés a spaai határozat ellen való tiltakozás a német kártalanítási kvóta megállapítása ellen. Ahelyett, hogy a külügyminisz­ter a nagy szövetségesekkel való baráti viszonyt szorgalmazta volna, politikai egyezséget forszírozott Csehországgal és Jugoszláviával, aminek éle Magyarország ellen irányul, kellemetlenül érinti Olaszországot, kö­zömbösen hagyja Nagybritániát, s amelyről Poincare nyíltan megírja, hogy akis­államok blokja a nagyhatalmak ellen, melyek félreismerik a békekonferencia érdekéit. A kormány sajtóközleményei alapján azt hittük — irja a Progress — hogy a kisentente még csak terv, Románia még semmiféle politikai megállapodást nem kötött és a. kisentente kérdése Romániára nézve végleg lezárult, de nem ugy történt, Take Jonescu a többi fontos kérdés elhanyago­lásával a külföldön csak a kisentente ügyével foglalkozott. Közben a miniszter súlyos illetlenséget is követett el a királlyal szemben, mert ugyanakkor helyeselte Venizelosz támadásait a görög királyi család ellen, mikor Constantin volt görög király családjának há­rom tagja a román királyi, család vendége. Take Jonescu semmit sem tett a szövetségesekkel való viszony enyhí­tésére, ellenkezőleg jogos bizalmatlanságot ébresztett Anglia részéről, megjegyzéseket Franciaországtól és tiltakozást Olaszország részéről Wrangei tervei és a szovjet^ bukása Páris, okt. 30. Wrangei kijelentette, hogy ha Moszkvában a bolsevizmust megdöntik és ideiglenes kormány veszi át az uralmat, amely összehívja a nemzetgyűlést, hadműveleteit abban a pillanatban beszünteti. Denikin nagy tévedése az volt, hogy Moszkvába akart menetelni és ott szuronnyal akarta Lenint megbuktatni. Haderőit csak akkor nyomuitatja előre, ha az eddig meghódított földön a rendet jnár helyreállította. Hz oroszok akkor összehasonlításokat tehetnek és választhatnak­Mit cserélnek a csehek Jugoszláviával ? Belgrád, október 30. A cseh-jugoszláv kereskedelmi tárgyalások a bef jezeshez közeled­nek. Az eddig létrejött megállapodások szerint Jugoszlávia 500 vaggon búzát, 300 vaggon zsírt és 5000 darab sertést fog szállítani Csehországnak Ennek ellenében 2500 waqgon cukrot, kokszot, vagyonokat, gon és mozdonyjavitó anyagokat kap cserébe. vag­EmlétaiiÉ . . , Halottak napja . . . A természet legdíszesebb, legtar­kább köntösébe öltözik, de pompája már hiu : alatta az enyészet terjed. Pirossága, eleven szinei már csak a közeli kimúlás lázrózsái. Halottak napja . . . És az élők megindulnak a holtak felé. Élet költözik egy napra a ha­lottak csöndes, békés birodalmába. Fürtös fejű, fehér krizantémok, bá­gyadt szirmú, törékeny őszi rózsák borítják el a lehullott levelek barna takaróját s ezernyi kis gyertya fénye libeg-lobog, vivja a harcot a novem­beri est hideg, mély sötétjével. Halottak napja ... emlékek napja. A rohanó élet meglassudik egy pil­lanatra, az emberek törtetése meg­csitul, elhalkul a hiúság vásárának zaja, egy percre megtorpan az egész mindenség a legnagyobb ur : a halál előtt. Egy csomó szennyes és go­nosz emberi indulat letörését s egy csomó békességes, melegítő és ellá­gyitó érzés felindulását adja nekünk a halottak napja. Halottak napján mi megyünk a holtak közé s mégis az ő érzéseik költöznek belénk. A szép, a jó, a drága halottak érzései: a mindent megbocsátás, a békesség és szeretet érzései. A békésségé, amely már nincs a földön s a szereteté, mely talán akkor legnagyobb, mikor meg kel! szakadnia. Szeretet, megbocsátás, békesség... Halottak napján támadó s halot­tak napján el is muló érzelmek. Gyengék, siri fehérek, bágyadt, erőt­lenek, mint az éj hideg sötétjével birkózó mécseslángok ... A virá­gok fehér szirmából fekete sár lesz, ... a libbenő mécsvilágot elnyeli a sötét ... az emlékező emberből halottak napjának multával újra küzdő ember lesz, kemény, könyörtelen és szeretet nélküli. A halottak ereje egy napig tart . . . Az élők utja sietős . . . Ez egy napunk övék, emlékezzünk róluk ... (G. B.) Zuhan az osztrák korona Bécs, okt. 30. Az osztrák korona a világpiacon fokozatosan értéktele­nedik. Mesterségesen felhajtott árfo­lyamának esését az okozza, hogy amerikai pénzcsoportok megbízottjai utazták be legutóbb Ausztriát és Németországot, akik az osztrák köz­állapotokról lesújtó hireket vittek megbízóiknak. Apponyi Székesfehérvár díszpolgára Budapest, okt. 30. Apponyi Al­bert gróf tegnap utazott el Székes­fehérvárra, ahol nagyszabású ün­nepség kereteben mondott köszö­netet díszpolgárrá választatásáért és átvette díszpolgári oklevelét. Lapunk legközelebbi száma a közbeeső ünnepek miatt szerdán reggel jelenik megl

Next

/
Thumbnails
Contents