Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-10-30 / 176. szám

Békéscsaba, 1920. október 30. Szombat évfolyam 176. szám. TIMII IMII II WBBB—• Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent Istvin-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Segítsetek! Megkínzott testünket kancsukával szakgatta meg az oláh; fegyverre! hajtrtt byjdosásba a vörös cseh útonálló ; nyomorult életünkre tört a balkáni vadorzó és mi, a sors legmostohább gyermekei vándorcigányok módjára neki indultunk a romokba temetkezett nagy világnak . . . búcsúszó nélkül, íiogy uj megállót, uj otthont keressünk. Egvetlen világító csillagunk, a remény erre felé vezetett, ide irányított a szűkebb magyar hazába, amelyért ezer esztendőn át tenger vért és életet áldoztunk, szerencsétlenségünk közétek dobott, akik egykor nem is olyan régen még azt küldtétek hirül börtöneinkbe futószelek szárnyán, hogy testvéreink vagytok. Aztán, mikor megérkeztünk lerongyolódva, éhesen, fázva, lelketlenül bezártátok előttünk a kaput, amely mögött hónapokon keresztül bachanaliákat rendeztek Ávrám Janku részeg mócai s nem akartátok észrevenni, hogy kérges tenyerünk reszketve zörgetni kezd a siró kilincsen. Pedig keresztyén kurzusról beszéltek, világgá kürtölitek harsogó lármával, hogy mindnyájatoknak egyetlen célja a csodatevő Gallileai tanítását követni, megmenteni a ruinák közül, amit még nem földelt be a pusztulás göröngy takarója, talpraállitani ezt a szerencsétlen fertőbe dobott országot s megépíteni újra a csodálatos ereklyét, amelyen évszázadokon át Szent-István koronája pihent. És mit látunk ? Minden más egyebet, csak keresztyén kurzust nem Annak idején az államiságunk sírját megásó galíciai puszták rongyszedő betyárja második otthonra lelt tanyátokon s ma is háborítatlanul őrli a terebélyes tölgyet, amelynek árnyékában ezer éven át boldogságot, testvéri megértést találtunk, előttünk azonban lelakatoltátok a házatok ajtaját s nem vesztek tudomást a keresztet hordozók súlyos szenvedéseiről. Nem fáj senkinek a végekről korbácscsal kikergetett fajmagyarság pusztulása. Hidegen hagyja a megkövesedett, csonttá fagyott, érzéketlen emberi sziveket, hogy Békéscsabán még ma is százhét család ro zoga waggonokat lakik, nap- nap után halott gyermekeket szülnek a rosszul táplált, kóros édesanyák s hogy ugy néz ki a vasútállomás környéke ezekben a dérvirágos, téli éjszakákban, mint a szibériai puszták egy elhagyott rab temetője. Emberek! Hát ide csúszott volna le tényleg a megénekelt régi idők erénye, a megbámult magyar vendégszeretet és testvériesség ? Hát ezzel fizetnek nekünk meg azok, akiknek nyugalmáért ma is fegyverben állnak fiaink s akik egykor esküvel fogadták, hogy nem hagyják kiveszni fajunkat. Szeretném belelopni elsírt könyeinket, keserűségünket, bánatunkat hat-hét szobás kúriátok alvó csöndjébe, megzavarni házatok békés nyugalmát, átültetni boldogságtokba csak egy éjszakát azokból, amelyeket mi ehez a magyar földhöz való elszánt ragaszkodásunkért tömlöcökben végigszenvedtünk ... és szenvedünk, felrázni, tetemre hívni a lelkiismereteteket, megállítani az eseményeket a továbbfutásban, megmutatni a dölyfösebbeknek a kilincsek helyét, egymás mellé sorakoztatni azt a sok . . . sok egyszerű fehér deszkakoporsót, amelyet mi temetőbe kisértünk, megerősíteni az otthon hagyott harangok zokogó lármáját, beköltöztetni szivetekbe csak pillanatokra azt a fájó érzést, amely búbánat barázdákkal szántotta fel arcunkat a mindent elvesztés s a néma, jajjtalan búcsúzás keserű órájában. Talán akkor megszánnátok bennünk, ha nem is a testvért, de a szenvedő, nyomorult embert. Hát kihez jöttünk volna, ha nem hozzátok, kitől könyörögjünk segítséget, ha nem tőletek. Halljátok? Kegyetlen, vadul száguldó téli szél fagyasztja jéggé kicsordult könyeinket. Némítsátok el sírásunkét, nyissátók meg előttünk a bezárt kaput, fogadjátok be a szegény bujdosót, mert hiszen nem volt más bűne, mint a haza szeretete. Azért kelt vándorutr , azért indult világgá, hogy részt vegyen a romok eltakarításában s napszámosa legyen annak a munkának, amely előkészíti és megcsinálja a második honfoglalást. Segítsetek tehát! Öleljétek testvéreim karjaitok közé a reszkető vándort, aki ott künt ebben a téli ruhába öltöztetett éjszakában szállásért könyörögve kopogtat . . . zörget a lelakatolt ablakon. Gyarmath B. János. Nem emel oz^dógabona beuáltási orot A rekvirálás ügye a minisztertanács előtt — Szabaddá teszik a tengeri forgalmát Budapest, október 29. Ma délelőtt 10 órakor minisztertanács volt, melynek első és legfontosabb tárgypontját a gabonakérdés ügyének elintézése képezte. h megállapodás sikerült a kormány tagjai között, azonban nem teljesen végleges, amennyiben a minisztertanács a gazdaminisztereket felhatalmazta, hogy a gazdaképviselőkkel megbeszélést folytassanak még ez ügyben. Á tanácskozások eredménye szerint az adógabona beváltási ára megmarad érintetlenül eredetileg megállapított nagyságában. R 800 koronás beváltási árat követelök előterjesztett indítványát elvetették és elhatározták a tengeri forgalmának szabaddá tételét. Kimondották továbbá, hogy a gabonarekvirálások során a kisbirtokokat lehetőleg kímélni fogják s elsősorban a nagybirtokokra kivetett mennyiségeket fogják behajtatni, melyeknek tulajdonosai, ha ebbeli kötelezettségüknek eleget tenni nem tudnának, pénzben kötelesek kiegyenlíteni tartozásukat. Ugyancsak ma (délután 4 órakor) a kormányzó elnöklete alatt folytak tanácskozások a békeszerződés ratifikálása és a menekültügyi kérdések megoldása tárgyában is. A bajorok fegyvert csempésztek Béltirolba Tiroli munkások irredenta mozgalma Innsbruck, okt. 29. Az olaszoknak itélt s kényszerűségből át is engedett Déltirol nem tud beletörődni sorsába. Az elkeseredett lakosság irredentamozgalmát a birodalmi németség is rokonszenvvel nézi és támogatja a lehetőség szerint Tegnap Innsbruckba egy tehervonat érkezett be, melynek több, Münchenből elindított waggonja fegyverrel és munieióval volt megrakva. A szállítmányt a déli vasúti műhely munkássága az éjjeli órákban vette át és elraktározta. A nagy óvatossággal végrehajtott fegyverkezés azonban kitudódott. Emlébczzünh! Idézzük fel azok emlékét, kik ott nyugosznak a vasút mellett a hősök temetőjében. Jöjjetek el hétfőn délután Békéscsaba polgárai apraja-nagyja mind. Jöjjetek ugy, mintha vezekelni mennénk; megsiratni a mult hibáit s ott az egymás mellett békében pihenőktől megtanulni a jövőt megépíteni, hogy az, visszakapja azt az alapot, amely nélkül nincs haladás, nincs megértés, nincs béke. Jöjjetek tanulni a halál árnyában pihenőktől életet, mert a halál az élet visszhangja. Jöjjetek megtanulni az elmúlást, hogy arra építhessük rá a feltámadásban rejlő megújhodást. Még nem fordult akkorát az idő kereke, hogy elmondhatnók az ős közmondást: „Kellemes érzésű az elszállt bajok, keservek emléke". Inkább a másik szó jegyében mozgunk: „Ha azt mondod hálátlan, minden rosszat mondtál." A hálátlanság bűnét kell mindnyájunknak azok sírjainál levezekelnünk, akik meghozták a legnagyobb áldozatot: vérüket ontották, életüket adták a hazáért, mely szülte, nevelte, gondozta őket. A mi közös hibánk, bűnünk, hogy az a haza csonka lett! Jöjjetek hétfőn délután 3 órára a hősök temetőjébe mind s térdreborulva mondjuk az egymásközötti megbékülés s az Istennel való kiengesztelődés imáját: Isten, világok ura, hatalmasságok fejedelme ! bosszutálló, igazságot osztó, részrehajlatlan erős Isten, ki életet adsz millióknak s azt újra visszakéred hazájukért igazságos csatákban elhunyt hőseink sirjai között állva, emeljük fel szivünket és szavunkat Hozzád oh örök Irgalom. Hallgasd panaszos szavunk. Nem teszünk szemrehányást, csak keserveinket mondjuk el azok sírjánál, akik magukért, övéikért s e szent hazáért, melyet örök gondviseléssel jelölt ki nekik s nekünk csaták borzalmát, sajogva égő sebek gyötrelmeit elszenvedve a halál utján, most Felséged előtt állanak. Az ő nevükben jöttünk. Ha a mi zúgolódva tűrt szenvedéseinkre nem tekintesz könyörülve reánk, ugy az ő halálmegvetésüket, a pontos kötelességteljesitést, kiomló vérüket, embererőt meghaladó szenvedéseiket s a legnagyobb áldozatot, a hazáért való hősi halálukat tesszük eléd s érettük légy irgalmas nekünk. Ha a mi rabságunk keserű könnycsepjei nem méltók meghallgatásodra, oh tekintsd e sírokban nyugvó hősök milliónyi más bajtársát, tekintsd a még fogságban sínylődök ezreinek nehéz keresztutját s légy irgalmas hozzánk: hozd meg nekünk a békét, add vissza szép országunk határait, engedj egyesülnünk magyarságukért rabbá tett szenvedő testvéreinkkel. Beismerjük, hogy vétkezénk. —