Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-10-27 / 173. szám

Békéscsaba, 1920. október 30. Sférösvidé!r 3 Hatszázmilliós hitel Ausztriának Bécs, október 26. Bécsi politikai körök hivatalosan megerősítik azt a hirt, melyszerint a Holland és Dán kormány nagy áldozatkészséggel siet Ausztria válságos gazdasági helyzetének megjavítására. A nehéz tél könnyen végzetessé válható nincstelensége különösen az élelmiszerek hiányában mutatkozott Ausztriában. A fenyegető veszélyt másként el sem háríthatta volna Ausztria, mint külső segítséggel. Hollandiától 2 millió holland forintot kap kölcsön cukor, 3 milliót burgonya és 150 ezret zsirnemüek beszerzésére, mig Dánia összesen 350 ezer dán koronányi hitelt ajánlott fel Ausztriának élelmiszereinek biz­tosítására. — Wright Bukarestből Lon­donba repült. Wright az ismert amerikai repülő Bukarestből vissza­repült Londonba. — Aradi repatriáltak. Az aradi repatriáló hivatal tegnap indított el egy repatriáló vonatot, mellyel 139 ar?di család és személy indult útnak. Az elutazottak között van Szcep­kovszky Teofil volt aradi rendőr­fogalmazó és neje Laczay Endréné, Wajdits Györgyné és több aradi fiatalember, akik egyetemi tanul­mányaik folytatására jönnek. Többek között eltávozott ifj. Keresztes Gyula dr. aradi ügyvéd, aki Budapesten nyit ügyvédi irodát. Értesülésünk szerint dr. Keresztes Gyula volt vár­megyei főügyész is elköltözik Arad­ról, ugyancsak a magyar fővárosba. A tegnapi repatriáló vonattal távozott Éber huszárezredes felesége is. Az aradmegyei repatriáltak vonatát a kitelepítő hivatal november hó első napjaiban, valószínűleg 6-án fogja elindítani. Erre a vonatra az aradiak is jelentkezhetnek. Ezen a vonaton kivül valószínűleg a közeli napok­ban még egy vonat indul. — Apamén-vizsgálat. Ez uton is tudomására hozzuk a békéscsabai gazdáknak, hogy csütörtökön, folyó hó 28-án délelőtt 9 órakor a város­háza udvarán apamén-lóvizsgálat lesz. Felhívjuk e vizsgálatra az ér­dekeltek figyelmét. — Templomrablás. Eddig még ismeretlen tettesek kirabölták a bucsatelepi róm. kath. templomot. A kár meghaladja a 100 ezer K-t. — Jassyban tárgyalnak a ro­mán-orosz békéről. A „Kurir" Lembergből azt az értesítést kapta, hogy a szovjetkormány Románia részére a béketárgyalások színhe­lyéül Jassyt jelölte meg. — Belgrádban megadóztatják az idegeneket. A belgrádi községi tanács megszaporodott kiadásainak fedezésére minden, a városba ér­kező idegent naponkint 10 dinár adóval sújtja, amiből 20 millió di­nár évi jövedelmet remél. x Rendkívüli taggyűlést tart az «Előre« M. T. E. a Vigadó nagy­termében folyó hó 31-én, vasárnap délelőtt 10 órakor. Tárgy : Kován elnök és Fischer pénztáros felmen­tése, a megüresedett tisztek be­töltése, pályaügy és esetleges in­dítványok. Felkéretnek a tagtársak, hogy a fontos tárgysorozatra való tekintettel lehetőleg teljes számban jelenjenek meg. — Szökés az aradi rendőrség fogdájából. Az aradi rendőrség letartóztatta Panalka Jánost és Sep­sik Lajost, akik Battonyán gyilkos­ságot és rablásokat követtek el, Aradon pedig a Neuman-gyárba terveztek betörést. Lesz meg Mogyor Tavasz! (Gajda Béla felső leányiskolái igazgató megnyitó beszéde a Területvédő Liga javára rendezett intézeti ünnepélyen.) Hervadó mezőkre már harmad­szor lopózik a közelítő tél, ázott, fáradt virágokra harmadszor hull az őszi harmat, nagy hegyeknek ormán harmadszor fújdogál a hi­deg szél s Csonkamagyarország még mindig uj határainak fojtogató bilincsei között vergődik s még mindig, napról-napra a bujdosó magyarok ujabb és ujabb ezrei ve­szik a vándorbotot és jönnek hó­nukat keresn e hazában ! Folyóink vize rabtestvéreink köny­nyeitől árad, elrabolt erdeink zugá­sában az ő keserveik s átkaik zo­kognak. Igyunk e bánat vizéből és hall­juk meg óh panaszaik szavát! Dareusról, a perzsák zsarnokáról feljegyezte a történelem, hogy any­nyira gyűlölte a görögöket, hogy egy katonájának árnyékként kel­lett őt mindenüvé kisérnie és a nap­nak minden órájában hangosan kellett őt figyelmeztetnie : „Uram ! Ne feledkezzél rneg az athéniek­ről!" Egy ilyen katonának kell most állnia minden magyar ember mel­lett, hogy naponkéut a munka és szórakozás, az öröm és bánat min­den órájában könyörtelenül har­sogja fülünkbe: „Magyar! Ne fe­ledkezz meg elszakított véreidről ! Gondolj megcsonkított hazádra !" És nekünk — megvan ez a ka­tonánk ! A Területvédő Liga ez a katona. A Területvédő Liga a nemzet élő lelkiismerete. Eleven, ösztönző, zaklató, szivet háborgató, parancsoló hatalom. Bá­nat ébresztője, bosszú serkentője, dacos elszántságunk kemény neve­lője. Könytelen, álomtalan virrasz­tója tetszhalott hazánknak. A Liga az ezeréves magyarság kollektív lelke. Ezt a lelket nagy elmék és nagy szivek dicsőségesen hosszú sora formálta tiz évszázad harcos mun­kájával, Ez a lélek szent, bölcs és hatalmas királyok, Szent Istvánok, Szent Lászlók, tudós Kálmánok, Nagy Lajosok, Hollós Mátyások lelkétől lelkedzett; ebben a lélek­ben Hunyadiak, Bocskayak, Beth­lenek, Rákócziak és Zrínyiek szent lángja lobog ; ezt a lelket Eötvö­sök, Széchenyiek, Kossuthok és Deákok szelleme élteti; ez a lélek egy Pázmányt, egy Kölcseyt, egy Vörösmartyt, egy Petőfit, Aranyt, egy Jókait, egy Lisztet, egy Mun­kácsyt, egy Fadruszt jelent az em­beriségnek ! . . . Ezeréves multunk égboltozatán özönével ragyognak a hit és tudomány, a haza és sza­badságszeretet, a hadvezetés és kormányzás, az irodalom és mű­vészetek halhatatlan talentumainak tündöklő csillagai : kicsoda balga és kishitű meri azt hinni, hogy ennek a csillagvilágos égnek fényességét sokáig elboríthatják az emberi go­noszság, bosszú, gőg és kapzsiság szennyes fellegei ? ! A Területvédő Liga nemzetünk ez évezredes küzdelmének és kul­turmunkíjának anyagi és szellemi kincseit igényli, követeli, védi és őrzi. Ezek teljességéért, ezek visz­szaszerzéséért perel a mi perlőink­kel, harcol a mi ellenségeinkkel ; ezekért: a múltért, a jelenért s jövőért, az életért, mindnyájunkért. Ezért fordul a népek hazájához, ezért áll ki a nagyvilág piacára: nem könyörületet koldulni, hanem igazunkat keresni! A Liga nem egy szürke egye­sület, a Liga a becsületes, élni akaró magyarság Szent szövetsége. A Liga minden igaz magyar lelké­nek egybeforradása, érzéseink és törekvéseink egyessége. Hitünk hor­gonya, szeretetünk messzevilágitó fárosza, nemzeti létünk összetartó lánca! Mert CsonkaMagyarország nem ország, koldus és rabnemzet nem nemzet ! Mi elválaszthatatlanul egyek va­gyunk multunkkal és elszakított véreinkkel. Csak azzal, csak velük vagyunk teljesek. Csak általuk va­gyunk magyarok. Vegyék ki lel­künkből a koronázó Pozsonyt, ku­rucok Kassáját, az ősi Munkácsot, kincses Kolozsvárt, a székelyek földjét, Szent László városát, tö­röljék ki tudatunkból Arad szent határát, Temesvárt, Szabadkát, a négytornyu Pécset, koronánk gyön­gyét Fiumét és Komárom szűz vá­rát: — mi lesz a magyar lélekből? Hova lesz tartalma, értéke, büsz­kesége, gyásza, hová múltja és jövője ? Mivé lesz nélkülük gazda­sági, kulturális és nemzeti életünk ? Lehetünk-e mi e városok, e kap­csolatok és emlékek nélkül ma­gyarok ? Lehet-e élő, munkára és haladásra képes test az, amelynek kezét, lábát levágják, füleit betö­mik, szemeit kiszúrják, ereit elkö­tik és ugy vetik egy vaskeritésü, levegőtlen börtönbe ? ! Ennek lehetetlenségét, ennek vi­lágfenyegető, tüzveszedelmes vol­tát magyarázza, hirdeti, akarja be­láttatni a külföldön is a szó, a tett, a magán, tudományos, gazdasági és politikai érintkezés minden pro­pagatív erejével a Területvédő Liga. Ebben a nemzetmentő, önvédelmi harcban mindnyájunk kötelessége.a Liga hadseregébe sorakozni. Ne mondja senki, ne iparkodjék a súlyos feladatok elől elhúzódni senki azzal, hogy ő kicsiny pont a haza millió és millió polgára kö­zött, rajta mi sem fordul meg. Csonka-Magyarországon nincs ki­csiny és jelentéktelen ember. Ma az egész nemzet egy végtelen lánc, amelynek ereje, megtörhetet­lensége minden egyes láncszem erejétől füyg. Hat nehéz esztendő óriási próba­tétei után most érkeztünk el n leg­nagyobb próbához. Jaj ennek a nemzetnek, jaj nekünk, ha megmé­retvén, könnyűnek fogunk találtatni! Most kell megmutatnunk, vájjon a haza, a nemzet fogalma csak üres elméleti fogalom-e, csak szappan­buboréka-e az emberi elmének, szónoki frázis, — vagy elevenen élő valóság, fenséges erkölcsi ha­talom, mely ur a lélkeken, akara­tokon és tetteken ?! Most kell meg­mutatnunk: tudunk-e egyek lenni, összefogni, elszánt akaratot és erőt mutatni a világtörténelem nagy sarlatánjainak, kik a Balkán hor­dáit ránk szabadították, — vagy megint jön erre az uj Mohácsra is egy „Zápolya öldöklő százada" és talán a sir . . . hol egy nemzet sülyed el s a temetkezés felett egy ország vérben áll ? . . . Nem! Ez soha! A magyarság nem fejezte még be történeti életét, — ennek a nemzetnek még élnie kell, hiszen az annyiszor megbűnhődött boldog jövendő még mindig csak igéret számára . . . Ember sem hal meg, — mondja a költő, — mig boldog nem volt, hogy szállhatna tehát sirba egy nép, amely eddig még mindig csak küzdött, vérzett és szenvedett ?! Nekünk még jövőnk van! De hogy ezt kivívjuk, — követ­nünk kell kötelességünk mágnes­tűjének irányát, mely szilárdan mu­tatja utunkat. Csak összetartás és kitartás legyen köztünk és akkor nem lesz okunk a csüggedésre. Őszi harmat megesheti a könnyel vont barázdákat, dér megütheti a fák levelét, — de a mi lelkünket nem szabad őszi harmatnak érni, — reményeink, hitünk, bizalmunk zöldjét nem szabad a kishitűség, a fásult megfáradás derének lefa­gyasztani. Igazságunk tiszta, — mutatja, hogy ellenségeink még meghall­gatni is félnek, —igazságunk erős, — mert erős az az igazság, mely­nek ezrével vannak martirjai, — el­földelhetik, követ hengeríthetnek reá, (hiszen a Megváltóval is ezt tették): nagypéntek alkonyára mégis eljön a húsvéti hajnal! Hiszen egy olajcsepp, egy légbuborék igazán semmiségek, de azért a legmélyebb óceán fenekéről is felszínre törnek: az igazságnak is megvan ez a felhajtó ereje! Nincs tehát mért kétségbeesnünk. Hiszen még a sirok felett is él egy remény és a köd, felhő és „ sötétség felett is, — ha a halan­dók szeme nem is látja, — örök­kön jár a Nap! Nincs emberi hatalom, mely az igazság napját leparancsolja az égről! Fel hát a szivekkel! Nagyságos dolgokat cselekszik velünk az Ur, — mondja a Zsol­táros — sok bajban és nyomoru­ságban részeltet, de a földnek mélységéből is felhoz majd minket és ismét megelevenít, megsoka­sítja nagyságunkat és diadalmat adván az igaznak: megáld minket az öröm kenetével! Lesz még egyszer ünnep a vi­lágon ! Lész még magyar tavasz! • •DBiatiiBiaaiBBHlisi n u a n a m Tőzsde. Valuták: Lei 685—720, Márka 555—595, Font 1360—1425, fr. Frank 2680—2780, Sv. Frank 5800—6600, Dollár 380—420,Napoleon 980-1140, Líra 1520—1570, Rubel 335—355, Sokol 490—520, Kor. Dinár 1120— 1250, Fr. Dinár 1110—1240, Pleva 535—590, Jugoszláv 150—160, Arany 1180—1210, bécsi kifizetés 95—105. Lengyel márka 140—170, Zürichben a magyar koronát 1 '55-el jegyezték. Devizák: Amsterdam 5500—5125, Német 565—565, Olasz 1540—1600, Prága 465—510, Sveici 6000—6700, Bécsi kifizetés 97—102, Koppenhága 5000—5600, Stokholm 7300—7900, Krisztiánia 5000—5600, Szokol 3800 —3907, Szófia 515, Zágráb 315. ­Nő i és férfi kalapok alakítását 4 nap alatt készíti Széli kalapos Baross-utca 14. Uj férfi kalapok bármilyen szinben 300 K-tól feljebb. Dus választék férfi­és fiu sapkákban.

Next

/
Thumbnails
Contents