Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-10-15 / 163. szám

Békéscsaba, 1920. október 15. Csütörtök I . évfolyam 162. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikáé napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szam ára 1 korona 50 fillér Habomban és Mm után Győztek. Győzelmük azonban hasonlatos a rablógyilkossághoz és nem is na­gyon örülnek neki. A meggyilkoltak és a kiraboltak lelke (a mi lelkünk, a legyőzötteké) kisérteni jár éjsza­káikba. Nem biznak győzelmükben és félnek feltámadásunktól. Az ántánt-generálisok nem pihen­nek gőgösen a világháborúban szer­zett babéraikon, hanem folyton szá­mítgatnak az újonnan megrajzolt tér­képek fölé hajolva és készülnek elő — a legrosszabbra. Machin francia ezredes lemérte pontosan az összes újonnan tapasz­tott államok határait és szenzációs jóslatokat olvas rájuk, mint a mar­kotányos cigányasszony a vitéz ur tenyeréből. Ok még ma is attól tartanak, hogy a Központi Hatalmak rugaszkodnak neki húsúkba vágott abroncsaiknak és számítanak egy ujabb európai háborúra, melyben megint a Központi Hatalmakkal kell majd szembe állniok. Pedig ha tudnák! Ha tudnák, milyen messzire sod­ródtunk a németektől a háború óta! Ha tudnák, mennyire távolodunk napról-napra tőlük! Ha tudnák, mennyire hiányzik a leütött magyar vasmarok, mely ben­nünket is összefogjon és vezessen határozottan, a meggyőzödes erejével! A háború alatt a közös dicsőség utján egyesült erővel, egymást ^.támo­gatva együtt haladtunk. A bukás azonban szétszakított. Természetes, högy mi éreztük erő­sebben a csapás súlyát, mert mi gyengébbek voltunk, mi Iegyőzöt­tebbek voltunk. Ezer bajunkban pedig elvesztettük az irányt, a célt és nem látva se­merre mentséget, kétségbeesésünk közepette elfordultunk tőlük és min­dent rájuk kiáltoztunk. Amíg nagynak láttuk őket, kapasz­kodtunk beléjük és vakon követtük őket. Mikor elbuktunk velük, min­denért őket vádoltuk. Pedig a sors igazságtalan biró, akit elbuktat, nem mindég bűnös. A németek hatalmasak ma is, a németek ma is dolgoznak. S amig a mi kormányunk külföldre, a győzte­sek szolgálatába szegődteti a ma­gyar erőt közönséges állati munkára, addig a németek máris veszedelmes konkurrenciát teremtenek ismét a győztesek iparának! M. Az orosz-oBéh héke ügye Eltűnt az oláhok válasza Bukarest, október 14. A moszkvai szovjetkormány — amint köztúdomásu — béke­ajánlatot tett Romániának. Az oláh kormány pontosan válaszolt is az ajánlatra. Válasza azonban útközben titokzatosan eltűnt. A szovjetkormány most dróttalan táviratban megismételte múltkori békeajánlatát és csodálkozását fejezte ki afölött, hogy a román kormány nen\ felelt előbbi ajánlatára. Avarescu oláh mi­niszterelnök a távirat kézhezvétele után intézkedett, hogy vizsgálják meg a felelet eltűnésének ügyét, magát a feleletet pedig változat­lanul ismétlik meg. A kSrálykérdés a Ház előtt, Kísérletek a cenzúra ügyének rendezésére. t Budapest, október 14. A nemzetgyűlés mai'ülésén Szmre­csányi György a földbirtokreform megoldását sürgette. Csernus János és Frühwirta bér­letek meghosszabbítására kiadott rendelet helytelen végrehajtását haogoztatta. • Az ülés főpontja Kovács V. Ist­ván interpellációja volt, aki a cen­zúra megrendszabályozását köve­telte. Indítványozta, hogy csak ka­tonai, külügyi és pénzügyi, valamint magasabb érdekeket szolgáló ügyek­ben maradjon, meg a cenzúra. Hangsúlyozta, hogy különösen a királykérdéssel kapcsolatban jár el önkényesen a cenzúra. Hivatkozik enyingi beszédére, melynek leköz­lését nem engedélyezték, pedig csak azt hangoztatta, hogy nekünk magyar király kell s szálljon vissza a nemzet királyválasztási joga a nemzetre. Beniczky Ödön (közegkiált): Él­jen Károly! Többen: Koronás királyunk van! — Elszökött! — Ez forradalom ! Huber: Kenyeret a munkások­nak! Gaál: A kormány megállapította, hogy puccs készül! Elnök az ülést 5 percre felfüg­geszti. A zaj ezután sem csillapult. Kovács (folytatja interpelláciját) Azt mondtam, várjuk meg, amig eljön a kérdés megoldásának ideje, akkor pedig hajoljon meg a kisebb­ség a többség akarata előtt. Kül­döttség kereste fel tudomásom szerint IV-ik Károlyt, aki azt hangoztatta, hogy az osztrák császári trón­ról sohase mondott le. Közbekiáltások: Pletyka! Kovács: József Főherceg mondta ! Mi, akik a magyar nemzet függet­lenségét akarjuk, többségben va­gyunk ! Az osztrák keresztényszo­cálisták sem kívánják vissza a Mo­narkiát. (Nagy zaj.) Azt mondtam, Szent István koronáját csak magyar király fejére fogjuk tenni. Rakovszky: Ha a többség Károly akarja, ám legyen. Rubinek: (Friedrich felé) Ön za­varta el ! Kovács: Bethlen is azt hangoz­tatta beszédében, hogy a magyar trónt csa/< magyar kiráiy foglalhatja el. Ha ez forradalom, akkor én is forradalmár vagyok. Szmrecsányi: Itt nem lesz többé forradalom ! Kovács: Kérdem tehát: hajlandó-e a miniszterelnök ur sürgősen in­tézkedni a cenzúrának a legszük­ségesebbre való korlátozására és intézkedni aziránt, hogy a cenzúra állásfoglalása a királykérdésben ne tendenciózus legyen ? Teleki: Nem titkolom, hogy a cenzúra rossz. Amikor elfoglaltam a miniszterelnöki széket, értekez­letet tartottam, melyen csak egyet­len hang szólt a .teljes sajtósza­badság mellett. A holnapi minisz­tertanács elé különben javaslat ke­rül, mely szerint fakultatív cenzúra fog életbe lépni, ami a szerkesztő­ket közleményeik előzetes bemuta­tására kényszeríti csupán s a cen­zornak csak véleményezési jogot ad. Az ügyészség jogát természetesen érintetlenül hagyja. A királykérdésre vonatkozólag természetesen egysé­ges álláspontot fog elfoglalni a cen­zúra minden iránynyal szemben. Roboz Imrét letartóztatták Kolozsvár, okt. 14. A hírhedt Roboz Imrét, aki Kolozsváron az oláhok védelme alatt »Uj Ember« c. lapja utján a magyarság rágal­mazásából élt, az oláh rendőrség, mint orgazdát elfogta és Bukarestbe toloncolta. Oláh elégtétel Kolozsvár, október 14. A nagy­szalontai ledöntött Kossuth-szobrot az oláhok a muzeumban ismét fel­állították. Az ünnepélyes aktushoz kivonult a helyőrség disszázada és az egész nagyszalontai oláh tisztikar. fllegyegyiilés Békésvármegye közigazgatási bi­zottsága csütörtökön délelőtt tartotta meg ez évi rendes őszi közgyűlését, melyen igen fontos ügyekben hozott határozatot. Napirend előtt Ilosvay államtitkár, az Irredenta Szövetség központi ki­küldöttje magas szárnyalású beszéd­ben a szövetség céljait s az irre­denta szervezésének fontosságát hang­súlyozta. Beszédjének hatása alatt rögtön megalakult a szövetség bé­késmegyei szervezete is, melynek el­nöke a főispán, társelnöke dr. Kon­koly Tihamér vm. főjegyző, főtitkára Sibrik Kálmán, titkára pedig Kardos István lett. Választottak ezenkívül egy 42 tagu elnöki tanácsot is. A napirendre a főispáni megnyi­tóval tértek át. Első felszólaló Almády Géza csor­vási földbirtokos volt, aki a közbiz­tonságra, a sajtócenzurára, a vasúti tarifára és a rossz vasúti összeköt­tetés miatt a vármegye székhelyének megközelíthetetlenségére vonatkozó­lag tett előterjesztéseket. Indítványozta, hogy a Megye ír-' jon fel a kormányhoz a cenzúra eltörlése iránt, vagy ha ez nem volna lehetséges, alkalom nyújtása iránt a vidéki cenzúra önkényes túlkapásainak ellenőrizhetésére. Grammling Lajtos indítványai után a vármegye 1921. évi költségelő­irányzatát fogadta el, melynek vég­összege 28 millió 218 ezer 150 K. A közig, megyei pótadót 3, a tisztinyugdijalap adóját 3, a köz­jótékonysági-adót pedig 2 százalék­ban állapította meg. Elhatározta, hogy felirattal for­dul a kormányhoz az alábbi ügyek­ben: Hadifoglyaink gyors hazaszállí­tása, a Nemzeti hadsereg Honvédséggé való elnevezése, alkotmányos biztosítása annak, hogy Magyarország királya csakis Magyarország királya legyen. a destruktív sajtó megszüntetése, a katholikus autonómia törvénybe­iktatása, minden felekezetben alsópapság illetményeinek azonnali rendezése, a falu kultúrájának emélése és a közegészségügy államosítása. Ezenkívül még mintegy 200 ki­sebb jelentőségű ügyet tárgyaltak le. Utcai harcok Moszkvában Páris, október 14. Mosz­kvában véres utcai harcok folynak. A lakosság barriká­dokat épített a külső negye­dekben, ahol a katonasággal véres ütközeteket viv. A harcok oka az éhség. A szibériai parasztok fel­tartóztatnak minden Moszk­vába irányított gabonaszállit­mányt.

Next

/
Thumbnails
Contents