Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-06-26 / 71. szám

mwövmm Békéscsaba, 1920. junius 22. Kiélesedik a RuhinekBudapest, junius 25. Az egész Házat izgatottsághan tartja a mindinkább kiélesedő Rubinek—Lingauer-féle incidens. Lingauer Albin szombathelyi lapszerkesztő, képviselő leleplezte a kormány nyugatmagyarországi marhacsempészési ügyeit melyeket egy Rulff nevű marhakereskedő megközelíthetetlen hatáskörrel intézett Vasmegye kárára. Az ügyet már régóta vizsgáló bizottság mai ülésén Lingauer ujabb súlyos és teljesen hiteles vádakkal állt elő, amelyek ismét Rubinek Gyulát érintik kompromiüálóan. Egyben sok tanú beidézését kérte. Rubinek Gyula szerette volna ha a bizottság még ma befejezte volna a bizonyítási eljárást, mely azonban Lingauer ujabb vádjai miatt nem történhetik meg. Az affér mind nagyobb hullámokat ver és mind több vezető politikust sodor bele a kinos ügybe. Ifjabb iséesi zavargások. Bécs, junius 25. Bécsben csütörtökön a keleti pályaudvar előtt óriási tömeg verődött össze, mely követelte a vonatok azonnali megindítását. A hangulat nagyon veszedelmes volt már, amidőn egy osztrák vasúti tisztviselő elitélőleg nyilatkozott a bojkottról. Kézügyben levő bojkottisták azonnal lefülelték és ütlegelni kezdték. A felbőszült tömeg erre megrohanta a bojkottistákat és véres verekedés közben leszerelve a fegyveres őrségeket, megszalasztotta őket. Antant jegyzék a törökökhöz. Versailles, jtin. 25. A legfőbb tanács jegyzéket intézett a török kormányhoz, hogy a békeszerződéssel kapcsolatban a választ megváltoztathatatlanul junius 26-ra követelik. Tőzsde. Valuták: Lei 390—410, Márka 450—470, Font 640—660, fr. Frank 1300—1400, Sv. Frank 2800—3000, Dollár 135—145, Napoleon 550—570, Líra 960—1000, Rubel 275—285, Sokol 375—390, Kor. Dinár 820—860, Fr. Dinár 820—860, Léva 340—360, Jugoszláv 150—160, bécsi kifizetés 96—102. Devizák: Amsterdam 5700—6500 K, Német 445—465, Olasz 980—1000, Prága 3650—3850, Sveici 2950—3050, Bécsi kifizetés 100—105, Koppenhága 2800—3100, Stokholm 3600—3900, Krisztiánia 2900—3200, Szokol 3200—3500. IQHMHHnaBHHBI és a közadakozás. Nem szeretem az idegen szavakat. Ezt az egyet azonban kénytelen vagyok használni: „Latájner!" A magyar nyelvnek nincs olyan eredeti szava, mely azt a sok nyomorúságot, azt a végnélküli kínlódást, a nélkülözéseknek akkora gyűjteményét (amekkorát ez a szó jelent) ilyen röviden, ilyen szimplán intézné el. A „latájner" szó tehát jajgatást jelent egy bús éjszakában, panaszt süket fülek előtt, korgó gyomrokat, foltos, fakult ruhát, rongyos cipőt, melybe beszivárog az esővíz és öt-hatszáz korona fixfizetést. A latájneri méltóság hordozója tehát keresztet visel, mely alatt folyton az összerogyással küzdenek a megerőltetéstől remegő térdei. Ezt a latájnert ma teljesen tönkre juttatja az adakozás. A latájner műveltségénél fogva az a része a társadalomnak, melynek körében elsősorban támad visszhangja minden jónak, nemesnek, szépnek és a latájner saját szenvedéseinéi fogva elsősorban képes megérteni mások szenvedéseit. Minthogy majdnem minden társadalmi akció és közjótékonyságot szolgáló intézmény közadakozásra épül fel, természetesen minden effélének a megalakulását elsősorban a latájner sinyli meg. Rendes körülmények között senki sem szólott ez ellen, de ma, amikor Move, területvédő liga, egyesült keresztény nemzeti liga, szanatórium s tudom is én mi mindenféle áraszt el bennünket a gyűjtésnek minden elképzelhető módjával, bizony kirívó, hogy amíg egy latájnernek 2—3 iskolás gyermeke vesz 2—3 liga-levelezőlapot, 8—12 Movebélyeget, amig egy latájner beiratkozik minden nemes célú egyesületbe és a szanatóriumi gyüjtöivre is ir 5—10 koronát, addig egyes zsiros gazdák 1—2 koronás adománnyal eresztik útnak a gyüjtőives vendéget s ha második is megkeresné őket, már nincsenek is otthon. A közjótékonyság s általában a társadalmi uton megindított gyűjtések aránytalanul nagy mértékben terhelik a latájnereket. Nagyon helyénvaló volna, ha minden gyűjtést egy erre kijelölt városi bizottság intézne el, olyan formán, hogy mindenkire adója, illetőleg jövedelme arányában vetné ki minden esetben az akció természete szerinti mértékben a társadalmi adókat. Vagy talán a népjóléti hivatal lehetne legilletékesebb az ilyen ügyek intézésére. Ha ma egy 800 K fizetésű latájner 1 koronát adakozik, egy 100 holdas gazdának legalább 1000 koronát kellene adnia, hogy helyes legyen az arány. De a latájner 10 koronát ad, a 100 holdas gazda pedig — tisztelet a kivételnek — nevet rajta. 30,000 Sí gyűlt össz& a tüdöhistesjíih számára. A József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület, mint annyi nemes intézmény, csaknem végzetes károkat szenvedett a kommunizmus rémuralma alatt. Vagyonát elkobozták ugy, hogy a bolsevizmus letörése után üres kasszával állt az uj munka előtt, pedig talán sohasem várt rá annyi feladat, sohasem várták annyian életmentő tevékenységét, mint éppen most. A véres zivatarok alatt egyre nőtt a tuberkulózis-betegek száma s ma sokkalta több tüdővészes él e megcsonkított Magyarországon, mint amennyit be tudnának fogadni a szanatóriumok. De még ha van is néhány száz hely a József és Auguszta-szanatórium hatalmas palotáiban, nem voif pénz, amellyel ezeket a nagy üzemeket fenn lehetett volna tartani. Nem volt más megoldás, mint kérőszóval fordulni a magyar társadalomhoz: hozzon áldozatot, adakozzon a szegénysorsu tüdőbetegek megmentésére. A gyűjtőakció gyönyörűen sikerült. Budapesten egyetlen napon több mint másfélmilliót adtak a nemes célra. Békéscsabán f. hó 20. és 21-én történt a gyűjtés. Itt is újból bizonyságot tett városunk társadalma nemesszivüségéről s bőkezűségéről, mert eltekintve egy-két dúsgazdag embernek nevetségesen csekély adományától, mindenki szívesen áldozott ugy, hogy közel 30,000 K gyűlt össze a tüdővészesek megmentésére. Természetesen a siker előmozdításában ismét a hölgyek fejtettek ki nagyszerű tevékenységet. Rónay szanatóriumi titkár kérésére lelkes hölgyek vállalkoztak arra, hogy kerületenkint szervezik a gyűjtést. A vezető hölgyekhez áldozatkész örömmel csatlakoztak a csabai leányok a társadalom minden rétegéből. Nemes versenyben buzgólkodtak azon, hogy túlszárnyalják agilitásukkai egymást. Fáradságot nem kiméivé, bekopogtattak minden házba segítséget kérni azok számára, akiket már halálra itélt a tüdővész. Valóságos életmentő munkát fejtettek ki e nemes szivü hölgyek. Szeretnénk sorba leírni mindnyájuknak nevét, hogy minden újságolvasó tudja, kk voltak azok, akik újra áldoztak munkájukkal az emberszeretet oltárán; hogy mindnyájuk felé szálljon a tisztelet és hála egy meleg hulláma. Nincs azonban annyi helyünk, hogy a több mint száz nevet idesorakoztathassuk, csak együttesen fejezzük ki mindnyájuk derék buzgalmáért legmelegebb elismerésünket s tolmácsoljuk az egyesület hálás köszönetét. A névszerint való megemlítésnél legyen méltóbb jutalmuk az a boldog tudat, hogy ismét tevékenykedtek a felebaráti szeretet terén. A gyűjtés pontos eredménye kerületek szerint a következő volt : I. ker. Fábry Magda vezetésével 2098'80 K II. „ Dr. Révész Fülöpné 16072 — „ III. „ Özv. Rohay Jánosné és Patay Jucika vezetésével 3296'60 „ IV. „ Dr. Zahoran Mátyásné 3432 — „ V. „ (Erzsébethely) Tantó József vezetésével 1966-20 „ VI. „ Kovácsik János és Berényi Antalné vezetésével 2564'— „ Összesen 29429-60 K Szemle. Csabán — mindennek dacára — a zsidó az ur és a keresztény csak fullajtárképp szerepel. Tudtommal azért van keresztény kurzus, hogy ha nem is bántjuk a zsidót, de legalább arányosan foglaljunk frontot ellene a kereskedelemben, mely annak legérzékenyebben támadható pontja. Nem igy gondolkodnak a városházán. A legujabbi petróleumosztás alkalmával a város 20 kereskedőnek utalt ki petróleumot eladásra, ezek közül 10 zsidó. Öt keresztény kereskedő pedig egyáltalán nem jutott hozzá. Hát kérem, hogy történhetik meg ez ugyanakkor, mikor más városokban a zsidó kereskedő ilyenhez nem juthat ? A petróleumüzleten nincs haszon, de csak kereszténykezekbé kellene adni azért, mert tudtommal a cél az, hogy a zsidókat ezen a téren kel! hathatósan ellensúlyozni. Miért nem történik meg ez annyi sok más esetben is? A susáki kérdés csóvát dobott, az olasz és jugoszláv közvéleménybe. Olaszország kétségkívül ügyesen csinálta a d'annunziói heccet Fiúméban. Egy szép napon ez a regényíró-hadvezér néhány száz fanatizált ember élén elfoglalja Fiumét egészen a susaki hidig. A nyolcméteres hidon tul rendes olasz csapatok álltak fel és leadtak néhány lövést, de nem az olasz kalandorhadseregre, hanem a levegőbe. Közben megtörtént az a csoda, hogy a két ellentétes olasz sereg kibékült és együtt nyomultak előre a buccarii-uton. Természetesen 3 jugoszlávoknak is srófra jár az esze és most kiderült, hogy a régi olasz kormány annektáló jókedvében D'Annunziót ugy küldte ki a Fiumei kalandra, élelmezte és ruházta a hadsereget. íme: igy veszekednek a mi területünkön . . . Nagyon aktuális nyáron a jégkérdés. Békéscsabának nincs jege. Nem a sörre gondolok, melynek temperaturája itt oly magas, hogy nem lehet meginni, hanem arra, hogy a kórházban a betegek nem gyógyíthatók rendesen. Az asszonynép is elégedetlen, mert elvégre egy kis fagylalt se ártana. No és térjünk csak vissza arra a sörre Pesten 2.50 koronáért nagyszerű jégbehütött sört lehet inni bármelyik buffetben. Szolnokon a vasúti vendéglőben 4 korona a baniasör pohárkénti ára. Csabán természetesen 5 korona egy pohár' mosogatóléizü jó meleg világos sör. Hja, Csaba az ország egyik leggazdagabb városa ... M Kőrösvidék megelőzve a budapesti lapokat, már kora reggel hozza a legfrissebb híreket I IHaaBSBIiBNHSWa«EB5i3ai tBUBBBHHBl (Izrael.) íi. folytatás. II. Endre, ki pénz dolgában gyakran megszorult, az ország jövedelmeit a királyi kincstár hiányának a pótlására zsidóknak és szaracénoknak adta bérbe, kik azután annyira sanyargatták a szegényebb népet, hogy a fizetésképtelen keresztény szülök gyermekeiket adták oda rabszolgákul, vagy ők maguk lettek zsidókká vagy izmaelitákká. Ezen viszonyokat Szalay, IX. Gergely pápának egyik levele után említi föl, melyet az 1231. évi március 3-án intézett Róbert esztergomi érsekhez. A királyt eicstelen eljárásban Dénes nádor, az izraeliták fővédője és Miklós tárnok támogatta, mig a papság az eljárást természetesen kárhoztatta s az ingatag királynál 1231. évben kierőszakolta a II. Dekrétumot, mely által a zsidók és a szaracénok a kincstári és egyéb közhivataloktól eltiitattak. E Dekrétumban több intézkedés szólt a szegény nép és a papság érdekében s végűi a király a következő szavakkal zárta be : «Azon esetre, ha akármi, akár fiaink és utódaink ezen tőlünk adományozott szabadságot feldönteni akarnánk, az esztergomi érsek, előrebocsátva a törvényes megintést, minket is, őket is exkommuníkálhassa.« .i Az a szellem, mely László, Kálmán és II.