Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-06-24 / 69. szám

Békéscsaba, 1920. junius 24. Csütörtök /. évfolyam 69. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 A munkásság és a zskiékéniés* Nőttön nő a zaj, a forgatag mind szédületesebb mérveket ölt s a szenvedélyek által felkorbácsolt végletbe hajszoló erők tülekedése elveszi a szemek látóképességét és a fülek megsüketülnek a beléjük kiáltozott jelszavaktól. Tegnap a „Világ proletárjai!" járta, ma az „Üsd a zsidói tombol és hullám hullámra verődik a nagy viharban, mely mind messzebbre sodor a csendes parttól minket: iélekzetért kapkodó hajótörötteket. Félre a jelszavakkal! Félre a tömegeket az átkos • szenvedélyek karjaiba hajtó káprázatokkal! Lássunk tisztán! Őrizzük meg komolyságunkat és ne téveszszük el szemeink elől az igaz eszmét, mely mellett minden hangzatos frázis, minden piszkolódó szó csak vásári krajcáros csörgő elhaló lármája. A komolyság egyenlő az öntudattal. Öntudatot pedig a munka ad. Ember, aki a munkát nem hirből ismeri, tud bírálni értékeket, embereket és jelszavakat. A munka józanságra szoktat és távol tart minden őrjöngő fanatizmustól. Nézzünk végig az utca kiáltozóin: nem ugyanaz a salak burkolódzik-e ma a zsidóverés porfelhőjébe, amelyik még csak hónapokkal ezelőtt a kommunizmus jelszava alatt hódolt az anarkiának ?! R komoly dolgozók ezrei, százezrei megvetik ma azt, aki megpofoz egy embert, mert önhibáján kivül zsidónak született, aminthogy megvetették azokat a csavargó akarnokokat is, akik a föld gyomrának mélységes poklából előbukkanva zsarnokul tolták magukat a hiszékeny tömegek nyakára, hogy a proletárdktatura nevében megfürdessék pénzvágyó testüket az aranynak észbontó csillogásában. A hangosan kiáltó piszkolódással véghezvitt zsidóüldözés véglet, mint ahogy véglet volt a kommün észnélküli tombolása és a munkásság legnagyobb része nem hódol be a zsidóüldözésnek, amint nem hódolt be a kommunizmusnak sem. Józan embert nem akarnokok által felkorbácsolt vak szenvedélyek, hanem a józan ész vezet, amely mellé nem jelszavak, hanem tények kellenek irányitónak. Lássunk tényeket! Széltében hangoztatják, hogy a munkabérek szédületesen magasak. Azt mondják, a munkás megfizethetetlen. Ha statisztikát állítunk össze a munkabérekből, azt látjuk, hogy az ipari munkások tényleg olyan összegeket keresnek, melyek ezelőtt nem sokkal még kimondani is nagyok lettek volna. Egy asztalos átlagos heti keresménye 340 korona, cipészé 480, lakatosé 350, nyomdászé 350—380, nem szakmunkásé 200. Ragadjuk ki bármelyiket az emiitettek közül, vagy számítsunk átlagnak 350 koronás heti keresményt; szorozzuk ezt meg az egy évben levő hetek számával, 52-vel s azt találjuk, hogy egy ipari munkás átlagos évi keresménye 18200 (tizennyolcezerkettőszáz) korona. Óriási összeg. Miért van mégis, hogy a munkásság elégedetlen, miért van, hogy a munkásságnak még mindig vannak kívánni valói ? Nézzük meg az érem másik oldalát is. A liszt kilója 16—20 korona és csak elvétve lehet kapni. Ken^'-ről ne is beszéljünk. (Bejárhatod naponta az összes sütődéket, kenyeres boltokat, mig valahol megelőzöd az átutazó kofák és lánckereskedők aranynyal fizető bandáját és kapsz egy reggelihez való kenyeret). A bab litere legszerényebb, sőt tulszerény számítással 10 korona, a zsír kilója 170 korona és szintén csak kéz alatt kapható annak, aki ismeri a titkos zugkereskedelem rejtekutait. A háziszappan kilója 80 korona. Ha fát kérsz valahol, kinevet a fakereskedö. Hust, Független keresztény politikai napilap tojást, szárnyast nem is emlegetek, sőt azt is elhallgatom, hogy egy öltözet ruha (szerény igényeknek megfelelő) 4000 korona és egy pár bakkancs 900—1000 korona. A tisztviselőket ne is vegyük bele számításunkba, mert az ő havi 500—600 koronájukból nincs mit osztani fára, lisztre, cipőtalpalásra, a megélhetés legnélkülözhetetlenebb feltételeire. Igaz tehát, hogy a munkabérek hallatlanul nagyok, de csak szemnek. A tényállás az, hogy egy mindenkit földre teperő drágaság diktátoroskodik felettünk, melynek karmai között lefoszlik testünkről a ruha, lábunkról leszakad a lábbeli és üres gyomorral, alig táplált testtel szállunk munkába, harcolni a lehetetlennel, hogy naprólnapra újra felvehessük a reménytelen küzdelmet. A vérünket szipolyozó fenevad, a kizsákmányoló, irgaimat nem ismerő hatalom halálos öleléssel szőrit bennünket magához. Ez a kizsákmányoló hatalom: a közvetítő kereskedelem! Ez az a hatalom, mely egy egész népfajnak, a zsidóságnak palotákat épit, dorbézoló lakomákat rendez, csillogó brilliánsokat és sziporkázó gyémántokat gyűjt halomba, hegyeket épit csengő aranyból és kacagó földi tündéreket toboroz egy a pokloknak itt a földön megépített paradicsomába, mig mi viseljük keresztünket: a munkát. Elő hát azzal az öntudattal! Legyen vége minden ámításnak, minden szemfényvesztő bűvészkedésnek ! Nem ismerünk célt csak egyet: az igazságot ! Nem ismerünk jogot, csak egyet: a becsületes emberek jogát! Nem ismerünk osztályokat, csak egyet: a dolgozó emberek osztályát! Aki nem az igazságot szolgálja, azt kiközösítjük körünkből. Aki nem a becsület harcát vivja, annak kiütjük kezéből a fegyvert és aki nem dolgozik, annak még levegőt se! . . . Ma egy népfaj selyemben, bársonyban, fénylő ragyogásban és dőzsölő pompában él here módra •"ÍS Budapest, junius 23. Rakovszky elnöki megnyitója után iklodi Szabó az indemnitási javaslatot terjesztette a Ház elé. Ezután az árdrágítók elleni javaslatot fogadták el részleteiben is. Iklódi Szabó a luxusod^ ról szóló javaslatot terjesztette elő és elfogadásra ajánlotta. Korányi Frigyes báró, pénzügyminiszter pénzügyi adminisztrációnk újjászervezésének és kiépítésének fontosságát hangsúlyozta. A luxusadóról szólva megemlítette, hogy ma az az ember, aki az élettel küzködik, méltán keseredik el, ha utonutfélen tobzódással és fényűzéssel találkozik. Zákány (közbekiált): R kormány erénytelen! Ausztria már forrong. Budapest, junius 23. Ausztriából komoly zavargások hire érkezett. A bojkott elleni megtorló intézkedések életbeléptetése óta egész Ausztriában nagy a nyugtalanság, Bruckban az összes kereskedők bezárták boltjaikat. A kormány a mindenfelé megujuló zavargásokkal szemben tehetetlennsk bizonyult. Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér azokból a fillérekből, melyek a mi verejtékünkből teremnek! Miért kell nekünk, hogy azt a doboz gyufát ne gyárostól kapjuk, hanem hetven-nyolcvan közvetítő ragadós kezén keresztül ? Miért kell nekünk, hogy a betevő falat kenyeret ne a termelőtől, hanem a ghettó lánckereskedőitől legyünk kénytelenek megvásárolni ? . . . Talán azért, hogy hízzanak szegények egy helyben ülve százával, ezrével a mi munkabérünk árán? . . . Nem, ez így nem mehet tovább. A drágaságtól szabadulnunk kell! De hogyan ? .. . Emeljük talán tovább a munkabéreket ? . . . Ez nevetséges volna, hiszen a zsidók jobban értenek a számvetéshez, mint az egyszerű munkás és nem tudnánk akkora munkabéreket követelni, amelyeknél ők ne tudnának magasabb árakat szabni. Mit tegyünk tehát ? . . . Hiszen igy nem marad más hátra, mint az, hogy álljunk mi is azok közé, akik teletorokkal kiáltozzák, hogy „Üsd a zsidót!"... Üssük tehát! De ne ököllel. Szövetkezzünk a kizsákmányoló közvetitökereskedelem ellen. Alapítsunk olyan intézményt, mely tegye lehetővé minden munkásnak, hogy egész évre való lisztszükségletét aratáskor a termelőtől szerezhesse be, hogy ne legyen kiszolgáltatva védtelenül az uj termésig a napi árak uzsorájának s ne legyen kénytelen zsírért, fáért és ruhaneműért a lánckereskedelem vércsapoló csápjaiba hullani, hogy nehezen szerzett munkabéréből a tétlen, boltbanülő milliók zsebei teljenek. Ne üssük a zsidókat, hanem kényszeritsük arra őket, hogy munkából, becsületből éljenek, ne más munkáján élősködjenek. Mellőzzük a zsidó büvészkezeket szükségleteink beszerzésében s a bányatelepeken régtől fogva virágzó szövetkezetek mintájára alakítsunk muniíás ellátó szövetkezeteket, melyek ne 200 és 1000 percentes haszonra dolgozzanak, hanem a mi javunkat szolgálják. S ha a mi munkánk béréből nem a zsidó milliárdok fognak gyarapodni, hanem minden fillérünknek mi fogjuk hasznát látni, akkor a munka nem lesz kereszt, hanem jog és élet, erő és hatalom, minden a becsületes munka lesz! Korányi: Könnyű u kormáét erélytelenséggel vádolni. Siralmas azonban, hogy az alapvető kérdések megtárgyalása iránt szégyenletesen kicsiny az érdeklődés a Házban. Pénzügyi expozéját innen 18 nemzetgyűlési képviselő előtt mondotta el. R tőzsdére vonatkozólag kijelentette, hogy közgazdasági életet tőzsde nélkül el sem tud képzelni. Rakovszky bejelentette, hogy a Ház hivatalos holnapra a Ludovika által rendezendő gyászünnepélyre, tehát legközelebbi ülését pénteken fogja tartani. Ezután Emich kereskedelemügyi miniszter válaszolt Hornyánszky, Pákozdi és Sándor Pál interpellációjára, majd szünet után az ujabb interpellációkra került a sor. A Lingauer-Rubinek ügy. Budapest, junius 23. Lingauer Albin képviselő és a Rubinek Gyula-féle szénaügyben vizsgáló parlamenti bizottság előtt a két nevezett közt heves szóváltás keletkezett, melynek során Lingauer érvei jutottak győzelemre. A bizottság tovább folytatja munkáját. InterpelSációs nap a Házban.