Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-06-19 / 65. szám

_2 Friedrichék mozognak. Budapest, junius 18. A legutóbbi napok eseménye után a Fricdrich-pártban bizonyos élénkség és mozgás észlelhető. A párt keresi a disszidensekkel való együttműködést és nem lehetetlen, hogy ez sikerül is. Forradalom készül Görögországban. Basel, junius 18. Athénben és általában egész Görögországban a belső helyzet rendkívül feszült. R forradalom elkerülhetetlen és a napokban Venizelosz véghezviszi Görögország alkotmányának felrobbantását. R forradalom a köztársaság kikiáltását célozza és ennek a köztársaságnak Venizelosz lesz az elnöke. Tőzsde. Valuták: Lei 380—400, Márka 455—480, Font 640—655, fr. Frank 1250—1400, Sv. Frank 2900—3050, Dollár 140—165, Napoleon 560—580, Lira 950—1-000, Rubel 260—280, Sokol 360—380, Kor. Dinár 700—710, Fr. Dinár 700—730, Léva 89—103, Jugoszláv 150—160, bécsi kifizetés 98—104. Devizák: Amsterdam 5700—6500 K, Német 445—465, Olasz 980—1030, Prága 3650—3850, Sveici 3050—5000, Bécsi kifizetés 102—107, Koppenhága 2700—3000, Stokholm 3500—3900, Krisztiánia 2800—3100, Szokol 3200—3500. fSMfilHBBBBBBaBBBBBBBflBBBBBHnBBBBBBBBBB A KörösvSdék megelőzve a budapesti lapokat, már kora reggel hozza a legfrissebb híreket I Szemie. (Szemelvények egy bécsi magyar újságból•) (F.) Annyit irtunk már a Bécsben szereplő és az ország alig-alig helyreálló rendjét minduntalan — és sajnos sikerrel — tönkretenni szándékozó magyar kommunistákról, hogy ez a tény teljesen átment a köztudatba. Minthogy azonban minden könyv csak képekkel ellátva érdekes, én is nyújtok a közönségnek egy ilyen képet: a kommunisták által szerkesztett „Bécsi Magyar Ujság"-ból egyes szemelvényeket. Caroti, Firenze képviselője a fenti lap szerint igy nyilatkozott a magyarországi „fehér terrorról :" „Az olasz polgári közvélemény — mondotta a beszélgetés közben Caroti — a magyar kérdésnek nem tulajdonit méltó fontosságot. Annál inkább foglalkozik azonban ezzel a kérdéssel maga az olasz kormány és igen gyakran a parlament összessége. Az olasz kormányt érdekei Jugoszláviával szemben közel hozzák a magyar rezsim intencióihoz. Nitti miniszterelnök többször hangsúlyozta a parlament plénuma előtt, hogy nem avatkozik be a magyar politika belső ügyeibe, bár a magyar fehér terorral szemben a liberális megítélés álláspontját foglalja el. Az olasz balpártok azonban nagyon jól tudják, hogy az olasz kormány budapesti képviselete jó viszonyt tart a Horthyrezsimmel. Természetes, hogy a nyilvános radikális közvélemény ebben a kérdésben nem hisz a kormánynak. A megalkuvóbb része ennek a közvéleménynek szívesen veszi tudomásul, hogy az entente akarata felül áll az olasz kormány akaratán. Annyi azonban kétségtelen, hogy az olasz szocialista párt egyeteme elkeseredett, tömör és meggyőződéses harcot viv a magyar reakció elleti és ezt a harcot, ahol csak lehet, beleviszi a parlament életébe is. Ebben a harcban fegyvertársaink a polgári radikálisok és köztársaságiak is. A háboruviselt katonák köztársasági csoportja, — (republicani combattenti) — szónokot is küldött a parlamentbe Bergamo republikánus képviselő személyében, akinek adatokkal és bizonyitéimrS

&oícLáM kokkal felszerelt beszéde egyenesen frappáns hatású volt. Ezt e beszédet Bergamo még februárban tartotta és akkoriban már a reakciós pártok is elhitték Horthy véres kormányzati módszerét." A Bécsi Magyar Újság 1920. junius 2-iki számában „A Neue Ziiricher Zeitung cikke a fehér terrorról" cimü cikkében a következők foglaltatnak : „Fontosnak tartom mindenekelőtt megállapítani, hogy néhány héttel ezelőtt nem azért mentem Budapestre, hogy azokat az elrettentő jeleneteket lássam, amelyeknek önkénytelen tanuja voltam. Azért mentem oda, hogy a nagyszerű svájci segélyakciót tanulmányozzam. Irodákban jártam, voltam magánlakásokban, sok rettenetes történetet halottam erőszakosságokról, verekedésekről, sötét gyilkosságokról, megtömött börtönökről és börtönökből eltűnt egyénekről. A legrejtelmesebb az volt előttem, hogy senki sem tudott semmi bizonyosat mondani mindezek okozóiról; mindenki csak kopott tiszti uniformisokba bujt „eszközök

u-röl beszélt. Már csak azért is hajlamos voltam a kételkedésre, mert arra a kérdésemre; hogy a kormányzás feje, Horthy admirális mit tesz mindezek ellen, csak fejcsóválással válaszoltak. Barátságos beszélgetés közben, amikor harmadik személy nem volt jelen, azt mondta nekem valaki: — Horthy? Véreb, aki megparancsolja ezeket a szégyenletes dolgokat. Egy másik ezt uyyanilyen meggyőződéssel jelentette ki. Horthy szívesen megakadályozná ezeket a tetteket, de gyenge és a tisztjei nem fogadnak szót neki. Alig két napig tartott, hogy még sokkal rosszabbakról is meggyőződtem. Először is egy nagy csoport aggastyánnal, férfival, asszonnyal és gyermekkel találkoztam — mindannyian láthatólag lesoványodva — hadifelszereléses, acélsisakos katonákkal körülvéve. A férfiak kétségtelenül zsidók voltak. Kérdeztem: miért a szomorú menet ? Azt mondták, hogy a hajlotthátu vánszorgók: letartóztatott élelmiszeruzsorások. — A nyolcéves gyermekek is ? . . . Az asszonyok és a leányok is ? — kérdeztem én. — Az egész bandát magunkkal visszük, mert különben a hozzátartozóik a nyakunkon maradnak! Más hasonló menetekkel is találkoztam. A férfiak zsidó tipusuak: — Ezek menekültek — mondták nekem — akik a csehek, a délszlávok és a románok által elfoglalt egykori Magyarországból jönnek, ezeket Hajmáskérre küldjük. Ez egy Budapest közelében fekvő helység, amelyben megbízható kijelentések szerint sok a verés és kevés az étel. Azt is tudom, hogy keresztények s menekültek ezekről a területekről. Este nyolc óra után a villamosforgalom szünetel. A sötétség beálltával a gyalogjárók sem merészkednek ki az utcára. Aki az éjszakát mégis házonkivül akarja tölteni, kocsiba ül, de ezt a luxust kevesen engedhetik meg maguknak. Akik gyalog kimerészkednek, nem sokra becsülhetik az életüket. Ezt az uj tanulságot akkor szereztem, amikor Báttaszéki Lajos újságírót ismeretlen tettesek éjszaka félig agyonverték és letették a lakása ajtaja elé. Azt hiszem, nem jutott volna többé ide, ha nem győződtek volna meg arról, hogy nem zsidó. Hogy miképpen lehetségesek ilyen állapotok ? Különösen olt. ahol az utcakeresztezéseknél feltűzött fegyverü, láthatólag lövésre és harcra kész rendőrök állnak? Ha ezeknek a fegyvereseknek egyike lármát vagy verekedést hall, vagy ha valamelyik utcán járó segítségül hivja, egyszerűen elfordul, ha látja, hogy a merénylők tisztek; ez a karhatalom, mondja ő! . . Neki nincs joga beavatkozni ott, ahol a hadsereg tagjai cselekszenek. Hogy a budapestiek mennyire vannak megfélemlítve, arról egy másik átélt példa. Egy közismert budapesti hotel 69. számú szobájában laktam. Április 26-án éjjel 11 órakor hosszas, fájdalmas kiáltásokat hallottam fel az utcáról. Megbízható forrásból hallottam, (ha megnevezném, hogy kitől, ez biztosan a halálát jelentené), hogy az éjjeli portás a következő tartalmú jelentést tette a főnökének: — Éjjel 11 órakor két, a hotelben lakó tiszt a 19-es szobába két urat vitt fel és ott I Békéscsaba

, 1920. junius 19. addig verték őket, amig végre katonák cipelték el az összevert egyéneket egy kaszárnyába. Kik voltak ezek az emberek ? És előkerűltek-e azután valamikor ? Nem tudja senki és nem is meri senki sern állítani. De: két nappal előbb eltűnt két újságíró és hulláikat a követkézö napon megtalálták. Az április 28-iki áldozatoknak sem juthatott sokkal jobb sors osztályrészül . . . Számos más rettenetes történetet is el tudnék mondani a terroristákról : azoknak a cselekedeteit, akik ma terrort gyakorolnák, az uniformisban járó betörők számos más esetét, és bizonyos, hogy csak ujabb boszszut vagy bosszúvágyat keltenék . . . És az entente-missziók mindent rendben találnak 1 „ Fenn akarják tartani Horthy uralmát és talán egyes tagjaik nagy fizetését! Egy ilyeil missziótisztről mesélte nekem valaki, aki két vaggon élelmiszert vett tőle, hogy az áru a misszió számára irányítva, állítólag minden vámolás és minden szállítási kiadás nélkül érkezett meg Budapestre. És olcsón lehetett megvenni . . . A misszió itt mindent dicséretreméltónak találnak . . Hát igy ir ez a kitűnő lap. Persze a cikk elmondója,a »Züricher Zeitung« tudósítója senki más, mint Mayor József, a vörös újságíró, aki annak idején a kommün alatt viselt dolgaiért kénytelen volt meglépni innen. Göndör Ferenccel együtt ez a két jó alak termeli az ilyen gyönyörűséges cikkeket. Csoda-e ezekután, hogy a külföld nem áll velünk szóba? Most azonban ezeknek az uraknak is lejár az ideje. Ausztriából már húzódoznak kifelé az ujságjukkal együtt, mert görbén néz rájuk Alsóausztria hatalmat nyert keresztény közönsége. üflBBIBIIIBIIIIIIBIIIIIIIIIIIIIIIIIIi Ujabb kiíBS&pité wowatok. Pénteken délutánra 4 kitelepítő vonat érkezését jelezték. Elsőnek egy 28 waggonból álló 1 aradi szerelvény érkezett meg délután 4 órakor. Az utasok a régiek, a megszokottak voltak, akiket már jól ismerünk a régebbi vonatokról. Egyegy kocsi fel volt virágozva s zöld ágak ékesítették a waggonok ajtóit. Majdnem minden waggonnak neve volt. Egyikre hatalmas betűkkel voltfelírva: „Éljenek a hazatérő magyarok!" A másik* „Nemzeti Salor." névvel ékeskedett s egy sok apró gyermekkel hurcolkodó cipészmester hatalmas bádog cégtáblájával támasztotta be a feljárót, nehogy elhullajtsa vándorútra kelt porontyait. Megilletődötten otvastam: „Kovács István gyorsjavító műhelye. Elfogad mindennemű . . ." stb. Az egyik sarokban a gépje s a műhely egyébb bútorzata állott, a fél vaggont szalmazsákok foglalták el. Az utasok legnagyobb része szegény ember volt, kisiparosok, munkások és egy-két hivatalnok család. Vasutasok is voltak, akik az eskü letételének megtagadása miatt estek száműzetésbe. * A kiutasítottak aradiak és Arad közvetlen környékéről valók voltak. Szentül hiszik mindnyájan (mindnyájunkkal együtt), hogy száműzetésük nem fog sokáig tartani. Beszélik, hogy az oláh kormány már nem győzi az erőszakos intézkedésekett, melyekkel a leigázott, lealázott erdélyi magyarságot igyekszik az anyaországhoz való törhetetlen ragaszkodástól eltántorítani. A rendeletek egymást követik, de végrehajtásra kevés kerül belőlük, mert a karhatalom, mely az erőszakhoz az erőt volna hivatva szolgáltatni, nem megbízható. Az erdélyi lakosság — nemzetiségi különbség nélkül — várja a szabadulást Nagyrománia karmai közül. A türelmetlenségnek, mely naprólnapra veszedelmesebben tör ki, föoka a közellátás szervezetlensége illetőleg korrupt vezetése, aminek természetesen az a következménye, hogy Aradon, Kolozsváron, Nagyváradon, Brassóban és általában minden erdélyi városban több a jegy, mint az élelmiszer. A hangulat az oláh kormányra nézve kétségbeejtő s javulást leginkább az oláh nemzeti párttól remélnek kormánykörökben, a nép azonban egyedüli reménységeként a Bukaresttől való szabadulást sóvárogja. A szerelvényből 8 vaggon Szegedre, a többi Budapestre ment Csabáról. A jelzett többi vonatok az éjjel folyamán érkeztpk meg. ^