Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-06-18 / 64. szám

2 Tőzsde. Valuták: Lei 380—400, Márka 450—470, Font 630—650, fr. Frank 1240—1300, Sv. Frank 2900—3100, Dollár 140—165, Napoleon 550—570, Lira 950—1050, Rubel 270—285, Sokol 360—375, Kor. Dinár 700—720; Fr. Dinár 700—706, Léva 320—340, jugoszláv 150—160, bécsi kifizetés 98—104. Devizák: Amsterdam 5700—6500 K, Német 435—455, Olasz 980—1030, Prága 3700—3900, Sveici 3000—3250, Bécsi kifizetés 102—107, Kop­penhága 2700—3000, Stokholm 3500—3900, Krisz­tiánia 2800—3100, Szokol 3200—3500. Zsidóellenes világszö vétség, A wieni antiszemiták erélyes mozgolódása. Bármerre nézünk, vagy bárhol járunk Európa remegő testén, mindenütt egy teljes tökéletesség­gel megalkotott kapitalista-kommunista világszövet­ségbe ütközünk. A külföldön és azokban az álla­mokban, ahol a kommün vagy egészében, vagy csirájában létezik, ezek a kapitalisták jóformán teljesen a zsidók soraiból kerülnek ki. Ázsia és Amerika militáris, politikai és gazdasági hatalma ezidő szerint teljesen a zsidók hatalmában van. Közép-Európában végre az egyes országok fel­ocsúdtak és nekilátnak az alapos védekezéshez. A világforradalmi spekulációk előidézték Európa titáni gazdasági és pénzügyi harcát Ame­rikával, a kontinensnek fegyveres küzdelmét Ázsiá­val. Ebben a harcban alapos hátramozditónk a zsidó aranyzsákja, melynek uralma alól alig van szabadulás, mely tárgyát képezi minden em­beri gyengeségnek és vesztét a társadalmi ügy szelid mivoltának. Az utolsó pillanatban azonban Ausztriából Kij és fényes sugárként lövell elő az önfenntartás [ösztöne és átterjed az egész világra. Bégben egy zsidóellenes, tehát antiszemita világ ligát alapí­tottak meg, mellyel egy világraszóló keresztény ellenforradalmat akarnak égésbe hozni. Osztrák röpiratok szerint a világban uralkodó nézeteltéréseket mind a zsidóság közbejöttének lehet köszönni és ugyancsak a röpiratok azzal is foglalkoznak, hogy a keleti államok kétségbeesése és a nyugat fölénye közt hidat verjenek, melynek alapkövét az egész földön megindítandó antisze­mita mozgalom képezné. A liga a legközelebbi időben világkongresszust tart, melyre a világ ösz­szes államai keresztény társadalmának képviselői össze fognak jönni. Az antiszemita világliga ideig­lenes irodája Bécsben. IX. Sáulengasse 12. szám alatt van és ez a központ felkéri a magyar an­tiszemitákat is a jelentkezésre. Szemle. (F.) A Marseillaiesnek nagy visszhangja so­káig rezeg a békéscsabai levegőben. Ma hozták be a következő levelet: „Az igazság érdekében elő kell adnom, hogy véletlenül éppen dr. Balla Aladár urnái voltam Fiume-szállóbeli szobájában, mikor figyelmeztettek, hogy valami zene vonul fel s amint az közelebb jött, kivettem belőle a „Marseillaise" hangjait. Erre Balla rendkívüli dühvel felugrott, az ablak­hoz szaladt és mikor ő is i'elösmerte a Marseillaise indulót, , hallatlan botrány' stb. szavakkal szinte toporzékolt s kergette titkárját hogy azonnal hall­gattassa el. Közben más darabot fujt a zenekar s igyekeztem megnyugtatni, hogy ez csak véletlen volt, a zenészek tudatlansága, már is mást ját­szanak, de akkor újból felharsant a Marseillaise, már a főtérről: Ekkor Balla kirohant a folyósóra, rákiabált a személyzetre hogy szaladjon le valaki, megfogta a szobapincért s ráparancsolt, hogy ro­hanjon le és tiltsa be a Marseillaise-t. El is szaladt, de utána én magam is átvergődtem a tömegen és magam figyelmeztettem Kiszely Pál prímást, hogy nem szabad játszania a Marseillaise-t s 5 azt előt­tem mondotta el zenekari tagjainak s mentegette, hogy nem tudták. Ballát annyira bántotta ez a kellemetlen véletlen, hogy este a bauketten nyíltan is megrótta toasztjában s tiltakozott, hogy azt neki ós a pártjának tudják be. Ez a valóságos tényállás Balla A. úrra vonatkozólag. Fábry Károly." Magunk is hinni kívánjuk, hogy ez igy van. Az egész kinos ügy éle azonban az, hogy bár­mennyire is korlátoltságból és nemtörődömség­ből származott az átkos dal elzengése, még ezt is büntetni kell, még hozzá szigorúan. A törvény nem ismerése nem menti a bűnöst, ezt mondja a tör­vénykönyv. * Apponyi a tepnapelőtti nemzetgyűlésen nagy beszédet mondott és rámutatott azokra a rémhí­rekre, melyekkel ellenfeleink elözönlik a külföldet. Ennek a következménye a nemzetközi bojkott. Magyarország a külföld szemében vágóhídnak tű­nik fel, ahol patakokban omlik a zsidók és mun­kások vére. Ahányszor azonban a zsidókat ezért támadás éri, annyiszor öntenek hamut fejükre és váltig hangoztatják, hogy nincs részük ennek a végzetes és kétségtelenül rossz kimenetelű tragédiá­nak felidézésében. Mégis miért nem dolgoznak azon, hogy külföldön ellenünk dolgozó hitsorsosaik szün­tessék be ezt az eléggé el nem ítélhető, borzasztó munkát. Nekik ott több a szavuk, mint nekünk. Ezzel azonnal megnyerhetnék maguknak az itteni békét és nagy szolgálatot tennének annak a hazá­nak, melynek fiaikul vallják magukat. De ezt nem teszik meg és ez az oka annak, hogy folytonos támadtatás az osztályrészük. Tudjuk, hogy a meg­támadottak ma még nevetnek rajtunk és hiábavaló ostobaságnak tartják a keresztények felől megnyil­vánuló antipatiát, de vájjon nevetnek-e akkor, ha valakinek eszébe jutna radikálisabb megoldáshoz nyúlni ? Pedig ha igy folytatódik, ez elkerülhetet­len. Sajnos azonban, hogy ügyünket nemcsak ki­zárólag zsidók, hanem valóságos magyarok és ta­lán ép keresztények is aláaknázzák. Hogy csak egy példát említsek, ide iktatom a Nagyváradi Napló egyik februárvégi számában rólunk irt cikk­jének egy részét. A cikk igy szól: „A nemzeti gyász alkalmából nagy gyászinenet vonult végig Budapest utcáin. A menet élén őszent­sége Csernoch. a magyarizált tót halad s oz alka­lomból megsétáltatta Szent István jobbját is, mely a magyar integritás szimbóluma. R gyász alkal­mából nem hiányzottak a gróf urak biztató be­szédei sem, ezek között gróf Apponyié, akinek most, hogy Magyarországtól elváltunk, nincs már kit fojtogatnia. Megértjük a gróf ur mély fájdal­mát, aki még mindig azon reménykedik, hogy valamit kaphat a békekonferenciától. Ámbár a béke feltételei nagyon nehezek — szólt Apponyi a nem­zeti gyász alkalmával — mégis meg vagyok győ­ződve róla, hogy sikerül Magyarországot illetőleg kedvezményeket szereznem. — A lap a továbbiak folyamán megjegyzi, hogy az utóbbi időben néhány erdélyi magyar lap bátorítani kezdte olvasóit azzal, hogy Apponyinak a békekonferencia előtt mondott beszéde Lloyd Georgera igen jó hatást tett s hogy a konferencia egy külön bizottságot bizott meg a magyar békeszerződós tanulmányozásával. Ez a hir Budapesten nagy örömet okozott s magától értetődőleg az a rendeltetése, hogy honfitársaink­ból a legnagyobb örömet váltsa ki. Mindezek dacára szomszédaink, a gavallérok még habosra beszélhetik a szájukat s viselhetik a gyász-szala­gokat, mert álmaik és ideáljaik soha nem fognak megvalósulni. Mily egyszerűen meglehetne oldani ezt a vég­zetes kérdést! Szánna rá a kormány néhány mil­liót és küldene szét idegen nyelveket is beszélő újságírókat a világ összes nagy államaiba. Ezek ott lapot létesítenének, melybe hazulról szerezné­nek tudósításokat. Egy-két hónap múlva a külföld a valóságra alapuló értesítések birtokába juthatna és megszűnne ez az áldatlan állapot, mely előbb­utóbb, de feltétlenül fegyverhez vezet. * A botbüntetés életbeléptetése körül nagy a huza-vona. A Házban egyik képviselő azzal akarja megdönteni a botbüntetés szükségességét, hogy sem Deák, sem Kossuth nem szimpatizáltak ezzel az embertelen büntetési alkalmatossággal. Egy má­sik meg azon dolgozik, hogy a kisiparosság, meg istentudja kicsodák vétessenek ki a botbünhődés lehetősége alól. Nagyon naivak ezek a beszédek. Igenis be kell hozni a pálcával való igazságszol­gáltatást. Ma a pénz elveszítette azt az értékét, hogy elveszése fájdalmat okozna. Pedig ez volt alapjában a pénz minden erkölcse. Azért volt a pénznek értéke, mert tulajdonosa félt attól, hogy pénzét vagy üzleti veszteségen, vagy büntetés árán elveszítse. Pénzzel tehát ma csak ugy lehetne bün­tetni, ha vagy elvennék a bűnöstől egész vagyo­nát, vagy hozzá adnának annyit, hogy annak a Békéscsaba , 1920. junius 1. ycmmmmr kezelésébe gabalyodna bele. Igy tehát a botbünte- ' tés aktuális. Elvégre akinek egyszer huszonöt bot lyukat riszált a nadrágjára ott "hátul, annak elmegy majd a kedve a bűnözéstől. De higyjék el, lesznek oly vastag bőrű emberek, kik ezt is megszokják és oda se néznek annak a maximális huszonöt­nek. És annyi is bizonyos, hogy olyanokat fognak a leülhetés lehetetlenségébe sodorni, kik legke­vésbé sem érdemlik meg és az en gros bűnösök ismét csak nevetnek majd. Kivételt meg hogy is képzelhetnénk el ? Árdrágító vagy uzsorás teljésen egyforma, ha zsidó vagy keresztény, milliomos vagy szegény, bankigazgató vagy utcaseprő, ház.- j tulajdonos vagy lakó. Oda neki azt a huszonötöt! Hej, hogy felvirul majd a párnakészitö ipar ebben az országban ! Ha a bűnösöket mind megbotoz­nák ugyanis, legalább 5 millió párnára lenne szük- f ség, hogy a büntetettek székre ülni tudjanak! A Terihietvédő Liga propaganda ünnepe I Csabán. Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája, melynek helyi osztálya már megalakult Békéscsabán, f. hó 27-én nagy propaganda ün­nepet rendez városunkban, hogy az egész kö­zönség tiltakozása hatalmas arányban megnyilat­kozhasson a gyalázatos békével szemben, melyet a győzök reánk kényszeritettek. Ez alkalommal ide érkeznek a fővárosból: Szontagh Tamás, Jeszenszky Géza, Pethö Sdn- | áor, ár. Czettler Jenő, Kádár Lehel a Területvédő | Liga bizottsági tagjai, több művésznő és művész. Az egész napra kiterjedő hatalmas ünnep programmja a kővetkező : 1. Reggel 9 órakor könyörgő istentisztelet lesz az összes keresztény templomokban Magyar­ország területi épségéért. 2. Délelőit 11 órakor népgyűlés, később meg- 1 határozandó téren. 3. Délután 3 órakor szervező-bizottsági ülés, melyen véglegesen megalakítják Békéscsaba és vidékének körét. , 4. Délután hangverseny lesz, melyen buda­pesti és helybeli művészek vesznek részt. E hang- , versenynek pontos idejét, helyét s a közreműködő , művészek névsorát, nemkülönben a véglegesen megállapított műsort idejében közzétesszük. 5. Este társasvacsora lesz, melyen egy terí­ték a lehető legolcsóbb lesz. Hiszen nem az ét­kezés a fontos ezuttai, hanem az, hogy minél töb- , ben legyenek jelen s a közvacsora is a nemes cél « szolgálatában álljon. ^ Minden városban óriási hatású és sikerű volt a TEVÉL ünnepe. Meg vagyunk róla gyö- j ződve, hogy Békéscsabának is felejthetetlen szép i napja lesz junius huszonhetedike. fl Az AEGV közgyűlése. Csütörtökön, 7-én tartotta az Alföldi Első Gazdasági Vasút R. T. közgyűlését, melyen 14-en 4 jelentek meg 7303 részvény képviseletében. A gyűlésen Szegedi Kálmán, a részvénytársaság alelnöke elnökölt. Jelen voltak : gróf Wenckheim József, dr. Deimel Sándor Békésmegye alispánja, Beliczey Géza, Hervay István Csanádmegye alis­pánja, dr. Bertcihy István Békéscsaba polgár­mestere, Ádám Gusztáv főmérnök, Biró Albert, * Szalay Gyula, Karcsay István, Takács Dénes, ' Meixner Frigyes, Faludy Béla és Reisz Hermán. Első pontja volt a tárgysorozatnak az alap­szabályok módosítása. Kimondották a részvény­társaság székhelyének Aradról Csabára való át­helyezését és elhatározták a szükséges lépések megtételét aziránt, hogy a részvénytársaság cége a gyulai törvényszéknél bejegyeztessék. Az alap- . szabály módosítás leginkább csak aprólékos for- 1 maságokra terjedt ki. 1 Megállapította a közgyűlés az igazgatóság névsorát, mégpedig az eááigi igazgatósági ta­gok meghagyásával, minthogy az erre vonatkozó iratok Aradon vannak s jelenleg megközelithe­tetlenek. Fontos pontja lett volna még a gyűlés­nek az Arad-Csanádi Egyesült Vasutakkal kötött | üzemkezelési szerződés felbontásának kérdése. 1 Ennek a letárgyalását azonban elhalasztották a 1 legközelebbi közgyűlésre, amikorra a cégbejegy­zés már befejezett tény lesz s az annak meg­felelő törvényes keretek szerint történhetik majd meg a szerződés felbontása.

Next

/
Thumbnails
Contents