Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-06-02 / 51. szám

A GOK helybeli kirendeltsége ma megint ariaskodott. Stentori hangon telefonált át hozk valaki onnan és most már minket vont feleégre a bájos ismeretlen, hogy miért nem köük a GOK hozzánk intézett „válaszát". A hang ;ze példátlanul volt. Jelezhetjük, y az esetet, melyet megpendítettünk, több síkkal egyetemben ott és olyan formában intézel, ahol az a GOKnak (mindig csak az ott A pápa körlevele. Róma, junius 2. A pápa körlevelet küldött a ág összes püspökségének, melyben felszólítja a iásztorokat, hassanak oda, hogy a viszálykodást emberek közt lelki béke és harmónia váltsa fel. Életbe lép a fényűzési adó. Budapest, junius 2. A nemzetgyűlés tegpi ülésen Korányi pénzügyminiszter beadta a íyüzési adóról szóló törvényjavaslatát. Eszerint ókötelezettség tárgya lett: gyöngy, drágakő, ánzat, arany, ezüst, platina, ékszerek, grafikai 'ivek, 200 koronánál drágább autogrammok és ziratok, 400 koronánál drágább hangszerek, őnyegek, bársony, selyem, csipke, ezekből kéült alsóruhák és fehérnemüek 200 koronánál ágább látszerészi cikkek, (kivéve a szemüveket). Az adókulcs a vételár 10 százaléka és adó azt terheli, aki a cikket szállítja. Az idein valutában számított érték koronaértékre átámitandó és így esik adó alá. A kormány ez1 mintegy 150 millió korona évi bevételt mél. Löw rabbi a fogházban. Szeged, junius 2. Löw Imánuel főrabbi ügyét smbori vizsgálóbiró tárgyalta a minap és ugy ílkezett, hogy a rabbi továbbra is vizsgálati gságban marad. A rabbi védőjének ama kérét, hogy kaució ellenében bocsássák szabadon, felfolyamodási Tanács visszautasította. Hulla a tó vizében. Budapest, junius 2. A városligeti tó vizében rendőrség tegnap holttestre bukkant, melyben ánitz György bőrkereskedőre ismertek. A holtsten külső sérülések vannak, tehát gyilkosság dozata lett. Césik a rendőrseg államosítása Ankét a belügyminisztériumban. A belügyminisztériumban a napokban a vi&ki rendőrkerületek főkapitányai ankétet tartotik a vidéki rendőrszemélyzetnek az állami stáisba való felvétele tárgyában. A vidéki rendőrségek államosítása de fakto legtörtént ugyan, de csak papiroson. A gyakoriban az a miniszteri rendelet, mely a főkapiínyságok megszervezéséről szól, a vidéki rendrségek személyzetét azzal helyezte rendelkezési lományba, hogy az állami kinevezések hat hóapon belül megtörténnek. Ez azonban a hat ónap elmultával sem történt meg. A hét került főkapitányait ugyan kinevezték, de a tisztikar 5 a legénység körletében semminemű változás em történt. A teljes szervezési programm készen áll. 'ogy a kinevezések nem történtek meg, annak ka az, hogy nem volt megállapodás az indemitási törvényben megszavazott hitel igénybeételére nézve. így aztán a rendelkezési állomány lőtartamát julius elsejéig kitolták. ^örö

útHdám működő zsidóegyveleget értem alatta) legjobban fáj. A választ tudomásul vettük, sajnos azonban az illető ir.it is már Pesten van, ahol legközelebb az egész 'igyet a képviselőház fogja hallani. így áll a bál. De hogy az az illető ur el ne bízza magát és emberekhez méltó hangot használjon, igenis folytatjuk a GOK-kal való foglalkozást — legközelebb adatok és irások alapján. D'flnnunzió ujabb kalandja. Wien, junius 2. Susáknak DAnnunzíó által történt megszállása a fiumei kérdésben nagy komplikációt keltett. Párisban nagyon fontos megbeszélések folynak az Olaszország és Jugoszlávia közti ellenségeskedés elsimítására. Remélik, hogy Jugoszlávia hajlandó beleegyezni abba, hogy Fiume szabad kikötő legyen. Róma feltétlenül ragaszkodik a fiumei olasz protektorátushoz. Apponyi útja. Budapest, junius 2. Apponyi Albert gróf szombaton Jászberénybe utazik és ott vasárnap délelőtt beszámolót tart kül- és belpolitikai kérdésekről. Onnan Mezfturra és Nyíregyházára utazik. Oiáh benzin és petróleum. Budapest, junius 2. A Dunán 150 vaggon benzin és ugyanannyi kőolaj érkezett Budapestre Romániából. A gazdák részét a földmivelésügyi miniszter, az ipari célokra eső részt pedig a kereskedelemügyi miniszter fogja elosztani. Tőzsde. Valuták: Lei 340—360, Márka 475—500. Font 670—700, fr. Frank 1250—1350, Sv. Frank 2850—3000, Dollár 180—190, Napoleon 640—650, Lira 1050—1100, Rubel 300—320, Sokol 380—405, Kor. Dinár 600—620, Fr. Dinár 650—660, Léva 330—340. Devizák: Amsterdam 5000—5600 K, Német 450—470, Olasz 1000—1050, Prága 375—395, Sveici 2850—3300, Bécsi kifizetés 98—103, Koppenhága 2400—2600, Stokholm 3000—3300, Krisztiánia 2600—2800. Válasz Gyöngyösi János urnák, a Békésmegyei Közlöny felelős szerkesztőjének nyilt levelére. Kedves Barátom 1 Nem szeretem a nyilt leveleket, mert azok mindig személyeskedést jelentenek ott, ahol pedig személyeskedni sohasem volna szabad. Az újságot a közért és a köznek irjuk. Kevés lapja nem arra való, hogy levelezgessenek azon egyesek, csak azért, hogy mondanivalójukat érdekesebb formába öltöztessék. Még ha országos, vagy világhírű emberekhez iródik az a nyilt levél, amikor nem is a címzettnek, hanem a címzett képviselte eszmének, életelvnek szól a lenyomatott gondolat ... ez hadján. De nagyon vidéki az, amikor két egy városban lakó szerkesztő elkezd levelezgetni, hogy néhány hétre szóló témát teremtsen a válasz és viszontválaszokkal. Nem is válaszoltam volna nyilt leveledre, ha nem volnék róla meggyőződve, hogy csupa nemes indulat, nem pedig a velem évődni akarás adta kezedbe a tollat. Válaszom nem a nyilt levélre szól, inkább az írónak, akit szeretek, becsülök, akinek tudását és meggyőződését őszintén értékelem, akiről felteszem, hogy nem rossz induBékéscsaba, 1920. junius 2. lattal olvasott ki egyet-mást abból a cikkből, ami abban nem volt s nem maliciából címzett nekem egy levelet, amely pedig nem nekem szól. (Hiszen Te is emlegeted ,,F"-t) Te nagyon jól ismered az én felfogásomat. Jól tudod, hogy a kötelesség hü teljesítését egyformán tisztelem, tekintet nélkül a derék munkás, — vagy ha tetszik hős — nevére. Jól tudod azt is, hogy én készséggel hirdetem: voltak derék katonák azok közt, kiket védelmedbe vettél. Az elismerést ezektől én nem tagadom meg soha. De Te épp ugy tudod, mint én, hogy számarányuknál jóval felül ültek a kényelmes állásokban, az irodákban~ az élelmezési és ruharaktárakban, azokon a helyeken ahonnan a front katona mindig átkozódva ment vissza a tűzbe, mert valóban csupa »Silbersteinokat« lelt ott. Te, ugy látszik nem igen jártál ezeken a »jó helyeken,« mert csak igy értem, hogy nem vetted észre, menynyivel több ezüst vitézségi érem volt a dandár, hadosztály és hadtestparancsnokságoknál, mint kinn az első vonalban. Ezek az irodában ülő, a raktárakban, sokaknak jó szolgálatot tevő katonák közel voltak a parancsnoksághoz s ha oda talált egy repülőgép bomba, vagy néhány ágyúlövedék a kavernákkal jól ellátott telepeikre, csak ugy hullt a kitüntetés. (Bizony jobban mint odakinn, ahol te legtöbet jártál ott, ahol többnyire csak a hősi hallottaknak járt a vitézségi érem.) Látod, ezek ellen szólt az a Szemle. Mert ezek nem voltak vitézek, még ha megsebesültek, akkor sem. Hiszen igaz, hogy érhetett baleset mindenkit, de hát a halál gondolatával mindenki megbarátkozott, vagy legalább is foglalkozott, ha már a csata közelébe ért. Nem is ez volt a háború igazi szenvedése. Hanem a nélkülözés, a rossz táplálkozás, az órákig tartó pergőtüz, a roham gépfegyvertüzben, a támadás gázfelhőben, Aki ezeket nem élte át, az lehetett pontos, kötelesséytudó katona, de nem volt vitéz, Aki azonban kint szerezte kitüntetését, ott ahol valóban hősnek kellett lenni, attól sem én, sem a Szemle nem akarja elvenni a vitéz nevet, ha mindjárt Silbersteinek hívják is. Ha ilyen kevés van, ha a vitezeknél végtelenül több volt az irodákban, a hadtápkörletben működő zsidó, ha ezek mégis busásan hozták haza a kitüntetést, ha ezt tudva, megbotránkozik az igazságtalan »vitézi« néven a Szemle irója, az csak nem az én bűnöm, hanem talán más valakiké ? Még egyet. Valóban bántott levelednek az a része, amelyben kegyeletsértésről irsz. Hát ezt igazán nem tudom, hogyan olvastad ki a mi lapunkból ? De még kevésbé tudom, hogyan jutott eszedbe még csak gondolnod is arra, hogy én kegyeletsértésben részes vagyok ? Hiszen Te tudod legjobban, hogy nálam nagyobb kegyelettel senki sem őrizheti azoknak emlékét, akik a hazáért áldozták fel fiatal életüket. Te jól tudod, — hiszen sokat beszélgettünk erről — igazabb, őszintébb fájdalmat senkinek baráti szivén nem ütött a háború, mint az enyémen, akinek leghívebb, legjobb barátai, legkedvesebb tanítványai maradtak ott a kötelesség mezején. Az ő emlékük szent előttem, nevük ott él emlékezetem legbensőbb, — a külső világ számára elzárt — szentek szentjében, ahol ifjúkorom legigazibb, legönzetlenebb barátainak neve van bevésve kitörülhetetlenül. E nevek mellett nincs ott: ág. h. ev., ref., róm. kath., izr. Az ő birodalmukban békességes csend honol, hozzájuk sokszor elzarándokolok békességet keresni a sokszor már terhes tülekedés után. De őket csak ihletett pillanatokban, tiszta szívvel szabad' felkeresni. Te egy kicsit durva lábbal — mert igazságtalanul — rontottál be a szentek szentjébe. (Ezt neked is kell érezned!) Rosszul tetted. De mortuis nil, nisi bene. Az ő emléküket előrángatni, reájuk meg nem történt sérelmet irányítani nem szabad, még ha mindjárt szebb, meghatóbb nyilt levelet sikerül is igy irnunk. Az igazak emlékezete legyen áldott. A halottaké legyen a béke, maradjon is mindég az. Az élőké legyen a küzdelem. És ebbe a küzdelembe ne hivjuk vissza a holtakat csak azért, hogy a nekünk szánt ütés és gáncs az ő visszaütni, védekezni nem tudó emlékükre hulljon. Ők már megharcolták az életharcot. Nekünk még vannak napjaink. Küzdjük, dolgozzuk át a nekünk kimért utat becsülettel. Ha gyengék vagyunk, álljunk félre, de halottakkal ne akarjuk erősíteni magunkat. Erre nem szolgáltak rá a holtak, de nem érdemlik meg ez élők sem. Baráti kézszorítással. Vidovszky Kdlmáu l\vágta a felesége nyakát. A Körösvidék napokkal ezelőtt megemlékearról, hogy Tótkomlóson egy férfi elvágta a ége nyakát. A gyilkos neve Karkus Pál és lkozására nézve ottani földmives, az áldozat lg a vele vadházasságban élő Hovorka Miyné. Karkus Pál már másodszor gyilkolt. Egyik retőjét, kivel elhalt feleségét helyettesitette, kus 1912-ben ölte meg. Revolverrel lőtte agyon a bíróság akkoriban mindössze néhány évi tönre' ítélte. Azóta a gyilkos mint katona szolgált és mult ősszel jött haza. Összeadta magát Hovorkánéval, akinek különben törvényes és hadifogoly férje van. A cifra pár folyton veszekedett és ennek eredménye lett a gyilkosság. Karkus egy veszekedés alkalmával mult csütörtökön hajnalban konyhakéssel támadt az asszonyra, átmetszette a torkát, összevagdalta karjait és azután elmenekült. Az asszony még él, de felépülése reménytelen. A kegyetlen ember, mint a jelek mutatják, a román demarkációs vonal felé menekült és a hatóságok mindent elkövetnek, hogy elfogják az emberi mivoltából kivetkőzött kékszakállt. LEGÚJABB.