Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-06-11 / 58. szám

Békéscsaba, 1920. junius 11 . LEGÚJABB. nem mond le a kormány. Budapest, junius 10. R legilletékesebb forrásból szerzett feltétlenül megbízható ér­tesülés szerint a kormány nem mond le. Minden felmerült vitás kérdésben siherült teljes megegyezésre jutni. R tárgyalások bebizonyították azt, (ami különben eddig is nyilvánvaló volt) hogy a Kormányzó és a Kormány között a lehető legteljesebb az egyetértés. R tárgyalások minden ellenve­tés nélkül, simán vezettek eredményhez minden kérdésben. Simonyi Semadam egy­előre még megmarad miniszterelnöki szé­kében, lemondása azonban a legrövidebb időn belül várható. Politikai körökben ál­talános a meggyőződés, hogy gróf Teleky Pál külügyminiszter már tnost elhagyja állását. Levél Abessziniából. Dörflinger Sándor csabai fiu irása messze Afrikából. ^ Talán egy éjszaka elmennék apám sírjához . .. Valahonnét, ahol pálmafák suttognak csen­des alkonyatkor, tropikus estéken messze földről odaszakadt szomorú magyaroknak, — levél indult útnak által a tengereken Magyarországba, Békés­csabára. Tigrisek, Leopárdok hazájából, a Nilus forrásától, ezeréves egyiptomi romok Nubiájából szomorú sorok érkeztek, hogy bizonyságot adja­nak arról a hazaszeretetről, mellyel más világ­részbe került fiaink viseltetnek egy uszó és mind­inkább elmerülő kis szigetdarab iránt, melyet ma Magyarországnak neveznek. A levél igy szól: Afrika ! Soraali-gyarmat 1920. május 18 Kedves Rózsi nővér, Sándor sógor és Unokatestvéreim! ^ Meglesztek lepődve soraim láttára, de én is számtalanszor meglepődve jöttem vissza az abe­sziniai postaépülettől, amikor azzal utasított el a néger postás, hogy semmi sincs hazulról — Tőletek. Ej ej csúnya rossz Unokatestvéreim, legalább ti Írhattatok volna, ha szüleiteknek az írás nehezükre esett. Hat és féléve elmúlt, hogy rólatok semmit sem hallottam. Gondoltad-e, hogy rossz öcséd oly messze elmegy? Hisz 6 év alatt gyalog a vi­lágot is belehetett volna járni. Most 6 és félév múlva jutottam utamnak arra a pontjára, hogy hátra arcot csinálok és oda indulok vissza, ahon­nan elindultam. Hogy megsegit-e az Ég Titeket viszontlátni — ki tudja — reméljük ezt. Énnekem a sorsom tűrhetően ment. Kezdetben egy csomó' nehézséget kellett leküzdenem, egy úgynevezett tisztitó tűzön kellett átjutnom, de kibírtam a tü­zet s megedzett erővel, úgyszólván újjászületett lélekkel haladok most tovább utamon. Ami az egészségemet illeti, azzal sokat szenvedtem, maláriában, valamint spanyolinfluen­zában nagybeteg voltam. Ha egyszer uaza jutok, otthon kininfecskendezéseket tétetek majd valami jó hirü orvos által, igy remélem majd elkerülni, hogy a váltó-láz vissza ne jöjjön. — No ezt majd meglátjuk otthon. Mondjátok kedveseim! hát igazán nem kaptátok meg egy levelem sem? Vagy talán megkaptátok, de lehetetlen volt reá­juk válaszolnotok. Én minden testvérnek több­szer irtam. Azonban senkitől választ nem kaptam. Borzalmas állapotok lehettek otthon — s talán még Jmindíg ugy van. Mi Abessziniában teljesen izolálva éltünk. Néha olvastunk francia lapokat, 2—3 hónappal a megjelenésük után, ez volt az egész hírforrásunk. Az armistice után azonban Adis Abebaban Marconi rádió-táviratok­kal kaptunk híreket, ezen időtől kezdve teljesen tájékozva voltunk az európai eseményekről, — a világ borzalmairól. Képzelem, mily sokat kellett nektek is szen­vednetek az általános mizéria következtében, de most talán lassan jobbá változik a világ sora. Memorandum a kormányzóhoz. Budapest, jun. 10. A kormány tegnap fog­lalkozott a nemzetgyűlés tegnapi ülésével és el­készítette memorandumát, melyben csak a felté­telek foglaltatnak, melyek mellett a kormány to­vábbra is helyén marad. A memorandumot fel­terjesztették a kormányzóhoz, aki még nem döntött. Tőzsde. Valuták: Lei 370—390, Márka 470—490, Font 630—650, fr. Frank 1240—1300, Sv. Frank 2900—3050, Dollár 155—170, Napoleon 590—610, Líra 1000—1040, Rubel 290—300, Sokol 370—390, Kor. Dinár 680—670, Fr. Dinár 680—670, Léva 340—360, jugoszláv 150—160, bécsi kifizetés 98—98. Devizák: Amsterdam 5700—6500 K, Német 440—460, Olasz 1000—1090, Prága 370—390, Sveici 3100—3400, Bécsi kifizetés 103—108, Kop­penhága 2650—2950, Stokholm 3400—3700, Krisz­tiánia 2850—3150, Szokol 3200—3500. Zürichi: Berlin 14-30, Milánó 32" 10, Prága 12-25, Budapest 3, Varsó 3, Wien 4. Reméljük ezt. — Nagyon örülnék, ha már a kedves környezetetekben lennék. Vájjon váro­sunk Bcsaba Magyarországhoz tartozik-e! Ha talán Romániához tartozik, ugy Istenemre nem teszem be Bcsabdra a lábom. Talán egy éjszaka Atyám sirját meglátogatom Szegedről Romániába (ha Csaba oda tartozik), de hogy én románidé legyek ? — soha! Itt nem tudjuk, hol van a mostani Magyarország határa, még a francia lapok sem tudják. Szegény szép Magyarország! De nem kell csüggedni, ez csak egy átmeneti korszak. Egy ezredéves nemzeti multat máról— holnapra nem lehet lábbal tiporni és semmivé tenni. Am egy dolog okvetlen szükséges: nem szabad hogy a magyar vér elfajuljon, hogy holmi bolseviki fekélyt nem szabad a nemzeti vérünkbe oltani akarni. Ez a magyarság vesztét okozná. Most az Istentől a mielőbbi viszontlátást remélve zárom soraim, képzeletben mindnyájótokat ölelve, csókolva maradok a ti szerető D, Sándorotok. íme, igy ir egy Afrika bensejében élő ma­gyar. Nem-e sokkalta jobb hazafi, mint egyesek, akik itthon beletörődnek hazájuk sorsába és nyu­godtan alszanak, mialatt „azok" odakünn a világ­ban talán nem is tudják, hogy nics többé hazá­juk, Románia, Csehország lett abból . . . Pálmafák ezt suttogjátok! Tigrisek, ezt ordít­sátok bele a holdas éjszakákba! • aBHaHaiiaasmaaHa iiHiRiaBiaiiaiiiaoHi Felejthetetlen lesz a Move. julius negyedikén tartandó kertünnepélye. HÍREK. Kereskedelemügyi miniszter Úr, Kegyelmes Uram ! Azzal az alázatos kérelemmel járulok Ke­gyelmességed elé, bocsássa meg nekem, hogy felültem a kiragasztott vasúti menetrendnek és felültem a legelső jött-ment vonatra. Én már meg­bocsájtottam Magamnak. Annál is inkább, mert minden rosszban van egy jó. Ebből a ballépé­semből például (amellyel felléptem a vonatra) azt tanultam meg, hogy ma már a vonat mást jelent, mint. amit valamikor jelentett. Nem tudom mit, de hogy nem utazásra való valamit, az biztos. Rájöttem arra, hogy ma már csak az úgyneve­zett „légvonatok" vannak hivatva emberszálli­tásra, melyeket nyugaton benzinmotor húz, ná­lunk — a szerkesztőségben — pedig sokkal egy­szerűbben ugy helyeznek üzembe, hogy a sok hívatlan vendég reggeltől estig egymás kezébe adja az ablakkal szemben lévő ajtó kilincsét. Az ember ingyen ülhet bele a légvonatba s csak azután fizet rá, amikor Náthában találja magát. Náthában nyaralni is lehet. A légvonat azonban nem hozza vissza belőle az embert. Rendszerint I ki kell lábolni belőle. Ilyen utolérhetetlenül mo­3 dern utazási eszközök mellett szemtelen, aki vasutazni akar! A múltkor például én is szem­telen voltam. A mindössze 8 kocsiból álló vo­natból épen abba a két kocsiba akartam bele­ülni, amelyik csupa „szolgálati szakasz" volt. Persze azt mondták a kalauz urak: Il-od osztály hátra! Hátul sikerült is bejutni. Igaz, hogy csak nehezen mert már sokan voltak. Többek közt egy nagyon szép hölgy is. Mindjárt rávetettem a szemem. Nem sokára azonban nagyon erős nyomást kaptunk az ajtó irányából. Oda néztünk, de nem láttunk semmit. Csak egy tapasztaltabb utazó mondta: „Kofa, meg kosár." A másik pil­lanatban éles sikoltás hangzott fel, a vonat las­san megindult és a bájos nő titokzatosan eltűnt mellőlem. Pestig még a gondolkozás is kiszorult belőlünk, Ott azonban mikor kiszálltunk találtak a kocsi fenekén valami könyökigérő — selyem­kesztyű formát. Hát Uram-Isten . . . az az eltü­nős hölgy volt! ... Én nem szeretem a borzal­makat, ezt csak azért meséltem el, hogy azok, akik bosszankodnak azon, hogy a nyolc árva kocsiból két pulmankocsi „szolgálati szakasz," lássák be a következőket: Nálunk az utasok szemtelenek, mind utazni akarnak a pénzükért. Már most ha tőlük függne, minden kocsit ugy teletömnének, mint azt ame­lyikről meséltem. Akkor pedig az elejétől végig zsúfolt vonat alatt beszakadna a — Tiszahid!... Ezért kell legalább két pulmankocsinak üresen maradni. Ha aztán ezekbe is bejut egy-két „szol­gdlali" utas, az már nem sokat számit a Tisza­hidnak. Ennek tehát igy kell lenni. Egy ellen azonban nekem is van kifogá­som : miért engednek a kocsik tetejére minden­féle pasasokat? Oda csak demagóg képviselő­jelöltek valók, akiknek a vérükben van a ma­gasbői szállani alá a néphez! . . . (M.) — Gyászlobogót a parlamentre! Her­czeg Ferenc elnöklésével a Délvidéki Liga mult vasárnap közgyűlést tartott, melynek eredménye­képpen a nemzetgyűléshez feliratot intéztek, hogy mig hazánk területi integritását vissza nem állít­juk, használják a gyászkeretes nemzeti lobogót. — Gazdátlan kitüntetések. A gyulai fel­számoló pótkerettől három kitüntetés okmánya érkezett a csabai katonai ügyosztályhoz. Mint­hogy az okmányok adatai hiányosak, ez uton hivja fel a katonai ügyosztály a kitüntetések tu­lajdonosait okmányaik átvételére. Egyik Forrai Mihály volt 101 es gyalogos nevére vöröskeresz­tes bronz kitüntetésről szóló oklevél. A másik kettő Bayer János és Bencsik volt 101-es őrmes­terek részére adományozott német hadiérdemrend. Nevezettek megfelelő személyazonossági igazolás után átvehetik ezeket az okmányokat Csabán, a városháza emeletén lévő katonai ügyosztályban. — Még egy szó az orvosok ügyéhez. Békéscsaba r-t. város képviselőtestületének gazda tagjai a következők közlésére kértek fel bennün­ket: Nem igaz az, amit egyes helyi lapok cél­zatos rosszindulattól vezérelve kürtöltek a gazda­képviselőkről. Az állásukban meg nem erősített kerületi orvosok ügyében sem előítélet, sem rosszhiszeműség nem vezette a felszólalókat. Ha mégis másként határoztak, mint ahogy a köz ér­dekében legmegfelelőbb lett volna, azért első­sorban azokat terheli a felelősség, akik nem is­mertették meg az ilyen fontos pontokat kellő részletességgel a testület tagjaival. Határozatuk kimondásában semmi más nem vezette a meg­vádolt képviselőket, mint a törvények tisztelete. Nyilvánvaló tehát, hogy a „rosszhiszeműség" hí­resztelése egy ellenük folytatott akció céljait szol­gálja. — Gabona nemüekből visszatartható mennyiség. Rendszeres őstermelő munkát végző 15 éven felüli férfi és nő házi szükségletére búzá­ból, rozsból, kétszeresből, árpából együttvéve ha­vonként és fejenként legfeljebb 20 kg., a rendsze­res őstermelői munkát végző 15 éven aluli férfi és nő úgyszintén az őstermelő családtagjainak házi­szükségletére pedig havonként és fejenként legfel­jebb 16 kg. hagyható vissza. Mindenki más által (ideértve a könnyű testi munkások és a nehéz testi munkások családtagjait is) fejenként és naponként fogyasztható lisztmennyiség 240 gramm, vagyis a havi lisztmennyiség T2 kg. (gabonában 11 kg.) A haszonbér, vagy szerződésszerű más járandóság cimén a szolgáltatásra kötelezettnél csak a jogo­sultnak hatóságilag igazolt tényleges hazi és gaz­dasági szükséglete vehető figyelembe. Araíóelőlegre

Next

/
Thumbnails
Contents