Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-08-20 / 117. szám

2 Körösvidék Békéscsaba, 1920. augusztus 20. nyugtathatom, hogy egy percet sem késünk majd a visszatéréssel, ha megnyílik Arad előtt a kapu. Visszamegyünk mind... mind s csak akkor lesz igazán otthon a helyünk, mikor, üt az óra 'a leszámolásra. Azt pedig, amit On hüségeskünek minősit, tudja Uram, hogy felénk minek nevezik az emberek ? Hazaárulásnak ! Igen a legnagyobb bűnnek, hitványságnak és gazságnak, amit valaha csak elkövetett a hitszegésre hajló beteg emberi lélek. De hogyan is lehetne ezt máskép nevezni ? Elárulom Ónnek, hogy Ferdinánp felhajtott pribékjei által kérte be az esküt, mert szüksége volt neki magyar hivatalnokra. Nem Uram! Ezt mi már ha megengedi jobban tudjuk mint On! Kellett a rabló vezérnek magyar ember aláírása ahoz a szemérmetlen, gyalázatos munkához, amelyet a magát ententenek nevező rabiébanda Párisban> megcsinált. Tehát ezek a nyomorult páriák kiszolgáltatták hazájukat az ellenségnek, nekik köszönhetjük ami szenvedésünk óriási részét, mert ha ellenszegül, akkor az összes, ma nem volna ebben az országban vaggonlakó, bujdosó és számkivetett magyar egy se.... egy se! Aztán ettől eltekintve, ludja-e On azt, hogy az oláh vasfazekas briganti nem sokat adott a mi akarásunkra. Fgyszerüen kiebrudalt a portánkról, kezünkbe adta a vándorbotot s a maga részéről az ügyet ezzel befejezettnek tekintette. Tudja-e On azt, hogy Kolozsváron 35 tisztviselő lett pár hét leforgása alatt öngyilkos, tehát inkább választotta a Magyarállam hü szolgája a legcsufabb halált szomorú elhagyatottságában, semmint örökös önvád győzelmének dobja oda a lelkét. Tudja-e On azt, hogy a március 21-én megszületett romboló vörös uralom után a Tisza partján elfogott magyar tisztjeinknek kötelet tétetett nyakába a keleti bocskoros francia, az igy megszégyenített embereket végighordoztatta pórázon vezetve a táborban, szembeköpette, arcul verette s többet közülök kivégeztetett ? Tudja-e On azt, hogy a papjainkat az Isten házában inzultálta a a hóditó (?) betyár, a safak és eltiltotta még a gyermekek ajakáról is a magyar szót? Ott volt On, amikor Marosvásárhelyen a Kossuth és Bem szobrát, Kolozsváron a Mátyás király emlék müvet és a Kárpátok őrét meggyalázta ez a délkeleti medence hegyei között összegyűjtött szemét? Ott volt-e On, amikor a visszavonuló németek közül kerekszámban 7000-et legyilkolt a szoros utak között a denevér és Brassó falába élve betemetett a ronda kis patkány ? Hallotta Ön a tömiöclakóx jajját ? Látott Ön temetést a Nagy-Szamos partjá és megérzi, hogy még ma is miről panaszkodnak, sirnak a bilincsbe vert erdélyi szelek? Lehet, hogy látta, lehet hogy hallotta és lehet, hogy megérzi. És ha a feltevésem megállja a helyét, miért fáj éppen Önnek az, hogy a nagy magyar Alföld búzatermésére mi is reflektálunk abból a maradványból, ami nem kell majd sem a spanyolnak, sem a velünk szemben végtelenül kedvesen viselkedő Ausztriának, sem a gyönyörűséges cseh virágszálnak? Azt aláírja ugyebár, hogy nekünk, a menekülteknek (és mi magunk között helységek szerint megkülönböztetést nem teszünk) mégis egy kicsivel csak több jogunk van ehez a földhöz, mint a háború folyamán ide betolakodott s a hazafias magyar zsidóság által sem szívesen látott galíciai rongyszedőknek? És látja . . . látja, mégis ezeket nem veszi pennája hegyére, éppen minekünk ront, akik legkevésbbé szolgáltattunk okot a meghurcoltatásra s akik itt egyesek előtt jött-mentek, idegenek vagyunk. Kérdezze meg Uram Békéscsaba tartalékos tisztjeit, hogyan bántak velük a fogságban Hétfalu csángó magyarjai? Épp ma beszéltem közülök az egyikkel, aki ^odanyilatkozott, hogy éhenpusztultak volna az oláh nemtörődömségben, ha jajjaikat nem hallja meg az erdélyi magyar. Mondja meg, kinek állunk mi útjában? Ingyen senkit sem tart el a város, nem is kívánjuk, hogy eltartsa, dolgozunk mi mind szakadatlan, izzó, verejtékes munkában magunkért és a magyar hazáért. Csak jelre várunk és akkor megtisztul majd az állomás környéke azoktól a kényelmes, »agyuri pompával berendezett waggon-lakásoktól. De amig a jel megérkezik, kérem becses türelmét. Azt megsúghatom, hogy nem nagyon sokáig késik. Végigfutva tehát az elmondottakon, azt kérdem Öntől az utolsó mondatban, hogy hasonló körülmények között megszegte volna-e a szent magyar esküt csak azért, hogy nyugalmát ideig-óráig v a balkáni dögmadár szárnya alatt biztosithassa? Képzelje el, milyen gyönyörű szépen hangzik, hogy: fogadom, miszerint a pulickás fazekat körülülő összes abroncsos mócok, földi kutyák, vakkondok és egyéb csuszó-mászó balkáni férgek parancsoló Urához, annak strapa-kurzust végzett, drága mákvirág feleségéhez stb . . . stb. hü ... Engedje meg, hogy az utolsó mondatot még csak le se irjam. Esküm tiltja és én az esküt a végső leheletemig állom. Fogadja különben tiszteletemet és kézszoritásomal! Gyarmath B. János közkórházi vezetőgondnok. • ••••••RRBMSBittRBK'aaWaH&a^*' Vissza vonulás a 1fisztisla mögé Páris, aug. 18. Weggend, lengyel tábornok indítványára a lengyel hadak főparancsnoksága elhatározta, hogy nem bocsájtkozik nyilt harcba Varsótól keietre, hanem visszavonja a csapatokat a Visztula mögé. Anglia és Franciaország megegyeznek Páris, aug. 18. Paleologue francia követ s Lord Derby angol kiküldött közt ma délután tanácskozás volt, melyen a francia-angol viszályt a franciák rovására kiegyenlítették. A tárgyalás lefolyását a napokban közlik. A dancigi korridort megszállják az oroszok Allenstein, aug. 18. Egy allensteini újság szerint a 13-án Soldauba bevonult orosz csapatok a város fölötti uralmat teljesen kisajátították és a hivatalokból a lengyeleket kiutasították. Egy lengyel küldöttséget nem fogadtak. 17-én egy orosz kiküldött jelent meg Koschkauban és kijelentette, hogy a dancigi korridor megszállását készíti elő. ítélet a Clubkávéházi gyilkosok ügyében Budapest, aug. 19. A lipótvárosi gyilkosság ügyében a statáriális bíróság ma délután ítél. Az országos molnáregyesület nagygyűlése Az országos molnáregyesület Budapesten, mint az ország összes vármegyei molnárszövetségeinek egyesülése augusztus hó 14-én a régi országházban molnárnagygyülést tartott, amelyen közel ezer vámmalmos vett részt. A gyűlésen foglalkoztak a ,vámőrlést érdeklő rendeletekkel, amelyekről az az általános vélemény alakult ki, hogy azok a vámmalmokra nézve igazságtalanok és károsak, mert a vámmalmok öszszes vámgabonáját az állam még az adógabona áránál is 100 koronával olcsóbban rekvirálja el, de az üzemhez szükséges tüzelőanyagok és műszaki cikkek beszerzésénél őket a láncosok önkényének szolgáltatja ki s ezzel a vámmalmokat a lerongyolódás és a biztos tönkremenés veszélyének teszi ki. A nagygyűlés elhatározta, hogy az „őrlési tanúsítvány" rendszerének azonnali eltörlését fogja kérni, mert már elég volt az őrlető közönségnek az őrlési cédulákkal való kínzásából s ehelyett ajánlja a „vámgabonakontingens" rendszerének behozatalát, mely szerint a molnárszövetségek a megyei vámgabona-kontingenst a vámmalmokra megfelelő arányban kivetik s annak beszolgáltatásáról gondoskodnak. Mihelyt valamelyik, vámmalom a reá eső gabonát az államnak beszolgáltatta, a további vámgabonáját a lakosság rendelkezésére bocsáthatja s ezzel lehetővé teszi a közönségnek, hogy liszt- és korpaszükségletét bármikor egyenesen a malomból szerezheti be. A naggyülés elhatározta továbbá, hogy az „Őrlési tanúsítvány" rendszerének eltörlése ellenében malomjáratonként 50 kg. lisztét bocsát az alispáni hivatal rendelkezésére teljesen díjmentesen a vármegyei tisztviselők között való szétosztás céljából. Ez a mennyiség Békésmegyében körülbélül 250 métermázsa lisztet tesz ki. A nagygyűlés küldöttséget menesztett a miniszterelnök és a közélelmezési miniszter úrhoz, ahol nagyatádi Szabó miniszter ur kilátásba helyezte a „vámgabona kontingens" rendszerének behozatalát s közölte, hogy az országos kontingens másfél millió métermázsa lett. A vámmalmosok ezzel elejét veszik a közélelmezés csődjének s ha ez nekik sikerül, az ország lakossága hálával fog visszagondolni ezen komoly és országos érdekű állásfoglalásukra. Az Ébredők válasza egy cikkünkre A tekintetes „Körösvidék" Szerkesztőségének Békéscsaba. , A „Körösvidék" ez évi 97—98. számában az Ébredő Magyarok Egyesületének céljairól polémia folyt, melyet tekintettel az ügy fontosságára a következőkben viiágitunk meg. Mult hó 25-én megtartott békéscsabai nagygyűlésünkön egyik kiküldött szónokunk Lukácsevich Lajos ügyvezető titkárunk szavait félreértették, melyet annál is inkább sajnálunk, mert Békéscsaba magyarérzelmü tót lakossága között aggodalomra adhat okot. A békéscsabai helyi csoport vezetősége által közzétett cikk a legteljesebb mértékben fedi az országos központ álláspontját, mert mi a magyarság alatt azokat a nemzetiségeket is értjük, akik bár más nyelven beszélnek, de érzésükben és gondolkodásukban mindenkor magyarok voltak és azok is lesznek. A Magyarországon lakó nemzetiségek nagy része a haza iránti hűségről és kötelességről nem feledkezett meg soha és nemcsak munkájával igyekezett a magyar társadalomban elhelyezkedni, hanem mikor arról volt szó, hogy a hazát megvédje, ugy fegyverrel a kezében ezt meg is tette. Idézzük csak vissza Rákóczi és Bocskay idejét, gondoljunk a 48-as nagy időkre, amikor Branyiczkónál a tót honvédek történelmünknek egyik legszebb tényét csinálták meg. Igenis mi azokkal a nemzetiségekkel, akik velünk éreztek és velünk akarnak érezni, mindenkor fegyvertársként haladunk a közös nagy cél felé, a keresztény Magyarország megalkotására. Ők minékünk éppen oly vérünkből való tesztvérek, mint a csupán magyarul beszélő fajmagyarjaink, soha e hazának mostoha fiai nem voltak és nem is lesznek. E sorok kapcsán felhívjuk Békéscsaba tót származású polgárságát, hogy félretéve minden mást, együttes erővel csatlakozzék a kibontott zászlónkhoz, mert ez a zászló képviseli a magyar nemzet lelkiismeretét és ehhez nem ragaszkodni, vagy ezt közönyösen venni bün, különösen a mostani sülyos időkben, amikor belső és külső ellenségeink összefogtak, hogy a magyarnemzetet eltüntessék az élet színpadáról. Ébredjünk, mert ki tudja, mit hoz a jövő és ha nem állunk talpra most. a késői ébredés egy szétroncsolt maradványait fogja * elébünk tárni. Értse meg minden becsületes keresztény magyar ennek a tragikus időknek az intő szavát, mert most a létért, vagy a nem létért megy a harc. Büszkén és joggal mondhatjuk, hogy aki nincsen a zászlónk mellett, az ellenünk van, ellene van a keresztény magyarság törekvésének és küzdelmének. Budapest, 1920. aug. 14. Ébredő magyar üdvözlettel Ébredő magyarok egyesülete vidéki csoportok közp. vezetősége. A Területvédö Liga hazafias ünnepe A nemzeti államot megalapító, első nagy keresztény magyar király, Szent István ünnepét a Területvédő Liga vezetősége a területvédelem ünnepévé avatta országszerte. Nem lesz e napon magyar ajak, mely a mindenhatóhoz fohászt ne küldene: nyújtsa feléje védő karját s adja vissza azokat a területeket, amelyeket az elvakult nagyhatalmak alattomos, irigy szomszédaink áskálódása alapján tőlünk igaztalanul elraboltak. De az elszakított területeken még forróbb imádság száll az Ég felé: adj Uram, boldogabb jövendőt: Békésvármegyében is a területvédelem ünnepe lesz Szent István napja. Békéscsabán d. e. 10 órakor ünnepi könyörgő istentiszteletek lesznek az ev. s a r. kath. templomokban, — 11 órakor pedig hazafias ünnep a városháza udvarán. Az ünnepi szónokok Horváth Jenő polgári isk. tanár és Nigrinyi János népegyleti elnök lesznek, kik erős magyar lélekkel fogják az igazság