Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-08-07 / 106. szám

2 Kőrö&vidék Békéscsaba, 1920. augusztu s 7. elöljáróság hétfőig nein ad ki liszt­jegyet, kérünk sürgősen méltányos áron egy kevés lisztet. Nem kö­nyöradomány képen, de az bizonyos, hogy nem tudja ugy megfizetni mint a galíciai szedők, mert nem lopja pénzecskéjét, hane/n becsüle­tes munkával keresi. Adományokat (1—2 kilót is) be­csomagolva kiadóhivatalunkba ké­rünk és nyilvánosság előtt lapunk­ban pontosan nyugtázunk. • •flBKMaaaBBBHSBaaBBBaaasBB Tanukihallga tás a Tssza-f»ös*hegi Budapest, aug. 5. A Tisza-ügyben ma tanukat hallgatott ki a hadosz­tálybiróság. Beidézték özv. Tisza Istvánná grófnét, gróf Almássy Dé­nesnét, Bernáth Rezsőnét, Dömötör Lászlót, a Tisza-ház inasát, Roheim Samut és Gézát. Mivel Tiszáné be­teg, kihallgatásától eltekintett a biró­ság. Ellenben eskü alatt Almássy Dénesné elmondta az október 31-iki eseményeket, melyből kitűnt, hogy a gyilkosságot Dobó vezette. Hiitt­nert egyik tanú sem látta. A Körösvidék kény ér mozgalma Ujabb adomány az árváknak Emich Gusztáv, a volt kereskede­lemügyi miniszter, mikor Csábán járt, azt mondta többek között, hogy főcélja a kisipar támogatása, a kis­iparosok felkarolása a gyáriparral szemben, mert a gyárak ridegek, ér­zéketlen és hideg szivü embereket nevelnek, mig a kisiparos mindvégig megmarad érző, lelkes embernek. Igaza volt Emich Gusztávnak. A kis­iparosok tettekkel bizonyítják azóta is, hogy munkában megnemesedett lelkük mindég fogékonyabb a mások — embertársaik szenvedései iránt, mint sok gyárosé. Tegnapi számunk­ban irtuk meg, hogy özv. Kvasz Pálné a Körösvidék kenyérmozgal­mához csatlakozva, 10 hadiárva leányka ruhájának a megvarrására vállalkozott. Ma ujabb nemesszivü adományról számolhatunk be. Kovács János (Apponyi-utca) szabó­mester 100 korona készpénzt adott hadiárvák felruházására és 5 hadi­árva fiu ruhájának a megvarrását vállalta el. Midőn hálás köszönettel nyugtáz­zuk ez ujabb nemesszivü adományt, megint a kereskedőkhöz, a pénzes emberekhez is szólunk, hogy adja­nak anyagot, vagy rávalót, amiből értékesíthető legyen a kisiparosok felajánlott munkája. Szemíe (F.) A „Körösvidék" a hetekben megírta, hogy ama monstrehadsereg, mely mint Botond bárdja döngeti Európa keleti kapuját, nem Lenin hadserege. Egyesek fejcsóválva, bá­natosan vették tudomásul ezt a hirt annál is inkább, mert minden re­ménységük egy vörös hadsereg, hogy fejetétejére állithassák annak segítségével a még megmaradt ma­gyarságot. Azt mondták egyesek, hogy ez fantasztikus túlzás, az nem lehet, az a seregtömeg Lenin hatal­mas tulajdona. Hát olvassák el ezek az urak Teleki nyilatkozatát, melyet válaszképpen adott az interpelláló Somogyinak. „Mindenre megtörtént az intézkedés és legyenek egészen nyugodtak!" Hogy tovább ne men­jünk, mi az intézkedés, ha az ország határán verekedő milliós hadsereget fel akarja tartani a kormány? Azt hiszem, a hadsereg körül olyankor mozog valami. Emlékezzünk csak, micsoda ribillió volt, mikor a szer­bek ellen mentünk? És itt ma min­den nyugodt. Nem mozog semmi. Itt-ott látunk egy-egy jóltáplált, a mi zsírunkon kövérre hizlalt ántánt tisztet. Látjuk, érezzük, hogy valami­képpen a magyarságot nem fenye­geti veszedelem. Pedig ha az a sereg bolseviki sereg, eddig már minden magyar ember ott állna a határon. / Nem oda buda. Most csak törtessen lengyelföldre az az ántánt, mely lenyirbálta területeinket. — Nekünk ölünkbe hull minden, amit. elvettek tőlünk. K. J.-né békéscsabai lakos, tőke­pénzes a közelmúltban 60 kg. kor­pát adott el G. M-nak, az akkori 3 koronás napiáron. Még azon a héten hatósági korpát osztottak a népjóléti hivatalnál 60 fillérért kilo­grammonként. K. J-né tőkepénzes, aki csak napokkal azelőtt adta el egy szegényembernek 3 koronás áron 60 kiló korpáját, rögtön el­küldte cselédjét hatósági korpáért. Családonként 25 kilogrammos ada­9BSIIDS9aHIBSIIISI83illt8ll BBBBBBBBKBaRaBBBBaiaBBaBBBBI l¥fozgaios*s a békás­megyei főiskolások ügyében A legújabb idők jelszava, amely­nek kivitele létkérdésünk, hogy olyan keresztény magyar társadalmat aka­runk létesíteni, amely minden des­truktív és nem közénk való elemet intézményesen az összetartásban és a szellemi fölényben rejlő erővel küszöböl ki. Amikor ennek a nagy eszmének gyakorlati kivitelére gon­dolunk, amikor országszerte meg­indulnak az akciók területeink és a magyarság szuverénitásának minden téren való visszaszerzésére, akkor elsősorban azt kel! keresnünk, hogy melyek azok az életpályák, amelye­ken talán éppen közönyösségünk miatt a zsidók túlsúlyra vagy leg­alább is meg nem érdemelt percen­tualis arányba jutottak. Azt találjuk, hogy a kereskedel­met nem számítva, a tudományos pályák azok, amelyeken a keresz­tény magyar egyetemi hallgatóknak már évtizedek óta kellett a gazdag alapitványu nemzetiségek és a jóté­gokban- osztották az olcsó korpát, de K-né, akinek sem sertése, sem semminéven nevezendő majorsága nincsen, kevésnek vélte az adagot s másodszor is elküldte cselédjét a hatósági lisztes boltba. Mi sem ter­mészetesebb mint az, hogy a cseléd másodszor i§ kapott 25 kiiót a 60 filléres korpából. K-nénak azonban se disznója, se majorsága, amint fennebb említettük. Mi lett hát vájjon az 50 kiló korpával?' Mi lett? . . . Megették K-ék — liszt formájában. ( Becserélték egy tanyásnál, aki a gyulai határból lisztet hozott érte. Ez ellen semmi kifogásunk. Ha egy tőkepénzesnek van lelke hozzá, hogy elkaparitson a szegényembereknek szánt korpából két adagot potom áron, hogy elláncolja, azt mondjuk rá, zsidó, teheti. De mit szó! mind­ezekhez az a Hatóság, amelyik immár 6 háborús esztendő óta bőven ráért volna megtanulni korpát osz­tani ! Nem az a fontos, hogy korpa volt, hanem az a fontos, hogy ma­holnap a mindennapi kenyerünkért fogunk megint a lisztes bolt előtt ácsorogni s ha a hatóság akkor is összefogja téveszteni a láncolásra hajlamos tőkepénzeseket a rongyos, nélkülöző,, dolgozó emberekkel, ma­gára vessen a következményekért! kony akciókkal fenntartott zsidó­gyerekekkel szemben erős küzdelmet folytatni, a magyarság túlsúlya érde­kében. És bizony nagyon sokan éppen a szegénységük miatt letörtek s nem bírtak a küzdők sorába állani. A Békésmegyei Egyetemi Ifjak \ Köre már 1893. óta folytatja a nehéz j munkát, hogy a szegénysorsu egye- j temi hallgatók nyomorán enyhítsen és egynéhánynak aki egyébként nem volna reá képes, lehetővé tegye, hogy tovább tanuljon. Ez az egyesület most a sokszor igénybe vett társa­dalomhoz fordul, hogy anyagi hozzá­járulásával tegye lehetővé, hogy az egyesület nemes munkáját ebben a legnehezebb időben is folytatni tudja. Hisszük, hogy az a társadalom, amelyik megkívánja, megköveteli az egyetemistáktól, hogy erős, áttörhe­tetlen falanxként álljon minden ma­gyarellenes áramlattal szemben, az a társadalom, amelyik a mai egye­temistáktól várja, hogy a magyar kulturát előbbre vigye és a jövőben a magyar nemzet sorsát irányítsa, az a társadalom nem fogja megengedni, hogy legjobb tehetségeink a nélkü­lözésben pusztuljanak el. Utóirat Igen tisztelt Urain, akivel tegnap egészen véletlenül találkoztam s akit azelőtt soha nem láttam, de aki tegnap tőlem ugy búcsúzott el, hogy „ajánlom magamat", Önhöz intézem ezt a rövidke „Utóiratot Tegnap óta megtudtam, hogy On fe^lalkozására nézve temetkezési vállalkozó. Engedelmet kérek, soha sem szok­tam az emberek iránt foglalkozásuk miatt előítélettel lenni, de ez egy­szer, csak most az egyszer bocsássa meg nekem, hogy mégis megkoc­káztatok egy-két szót becses fog­lalkozására való tekintettel. — Hivatalos órák az állam­pénztar'oan. A gyulai rn. kir. pénz­üuyigazgaíóság mellérendelt szám­vevőség és a gyulai m. kir.. állam­pénztár hivatalos órái további in­tézkedésig f. é. juiius 27-től kezdve hétköznapokon reggel 7 órától d. u. 1 óráig, vasár- és ünnepnapo­kon d. e. 8 órától d. e. 11 óráig a lapíttatott meg. — A gabonabeszerzés kérdése az iparosoknál. Miután az iparo­soknak megvan ugyan a kenyeret adó mühelyük, sajnos azonban nagy részének nincs kenyérre való bú­zája és a mai nagy drágaság foly­tán a társadalmi együvétartozandó­ság ugy megszakadozott, hogy a drágaság okául a gazda az iparost, a kereskedőt, az iparos a gazdát tartja s ez indokolatlan egyenetlen­séget és ellenszenvet idéz elő. A békéscsabai ipartestület elöljárósága is foglalkozott a gabonabeszerzés kérdésével. Elhatározta, hogy ez ügyben vasárnap délután 3 órakor a városháza nagytermében rend­kívüli gyűlést tart, amelyen azon javaslatat óhajtja határozattá emelni, hogy a gabonabeszerzés kérdésé­ben megkeresi a kisgazdák és gaz­dák képviseletét, miszerint mint szorosan egymásba kapcsolódó ér­dekképviseletekkölcsönös megértés­sel e kérdést megoldáshoz juttassák. — Textiláruk árusítása. A Move textiláruk elárusitását ma délután 3 órától 5-ig tartják meg. — Az időjárás és a termés. A földmivelésügyi minisztérium rendes napi jelentésében megállapítja, hogy az utóbbi napok esős, zivataros idő­járása bár a kapás növényeknek hasz­nált, általában kárt okozott. Különben a minisztérium számszerű becslése a legutóbbival szemben a következő: A buza átlagos termése 5"8 mázsa katasztrális holdanként, a várható ter­més 9.068,437 mázsa, a rozs átlagos termése 5 mázsa, a várható termés 4.558,584 mázsa, árpa átlagos ter­mése 5.38", várható termés 4.696,247 métermázsa, a zab átlagos termése 5.09, várható termés 3.540,108 mm. — Amatőrök kiállítása. Békésen a MOVE és a TEVÉL Gyökössy László főgimnáziumi rajztanár veze­tésével a békési református főgim­náziumban nagyszabású kiállítást rendez kézimunkákból és festmények­ből amatőrök számára. A kiállítás, amelyet máris óriási érdeklődés előz meg s amely az egész környéken páratlan stilü lesz, e hó 10-én, ked­den fog megnyílni és négy héten át fogja gyönyörködtetni a megye kö­zönségét. Keveredés a Biémet hadianyag körűi Hoi maradiak a francia pionírok ? — Francia-német konfliktus ? Grátz, auq. 5. A berlini Wo.;f-iroda jelenti : A szövetségesek a mult hét egyik napján jegyzékei intéztek a német kormányhoz, hogy a békeszerződés­ben kikötött és kiszolgáltatandó német hadianyagot adják ki a Lengyel­országban küzdő francia csapatoknak. A szövetségesek két napon belüli választ kértek. Azóta egy hét műit el és a német vá­lasz nem érkezett mzg. A berlini kor­mány egyszerűen nem vette tudomásul a jegyzek tartalmát, azonban uíasitciía az Hfetékes hatóságokat, hogy minden iö szerkészietüket semmisítsék meg. Berlinben ezidőszerint egyetlen lövedéket sem lehet találni és a Lengyelországban levő francia csapatok a legnagyobb zavarban vannak, merí a Berlinben tartózkodó francia pioníroknak aszükágában sin­csen kimenni az oroszok e£é. A német-francia helyzet napról-napra komplikálódik és az osztrák lapok szerint nincs messze a világ legnagyobb meglepetése.

Next

/
Thumbnails
Contents