Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-08-05 / 104. szám

Békéscsaba, 1920. augusztus 5. Csütörtök I

. évfolyam 110. szám. Szerkesztőség cs kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-íér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikus napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Rendkívül fájdalmasaknak ígérkeznek azok a leleplezések, melyek az októberi forradalom sok ismeretlen részletére vetnek majd világot Tisza István gyilkosai pőrének tárgyalásakor. A magyar közéletnek nem egy jőhangzásu neve kerül majd kinos vonatkozásba a gyilkosok alávaló hadával. De mindennél fájóbb a pótolhatatlan veszteségnek az a bénitó érzése, mely elfogja lelkünket, amikor — bármilyen vonatkozásban — erről a gondviselésszerű nagy magyar államférfiuról emlékezünk. A magyar pantheonban, a nemzeti szellem képviselői közt a legdíszesebb helyek egyikét foglalja pl már Tisza István, akinek életpályája méreteiben és tartalmában oly nagy arányú, sikerekben oly gazdag, tragikumában oly megrendítő volt. A csaknem két esztendős gyász most is sajgó fájdalmával siratja a nemzet azt a férfit, akinél erőteljesebb képviselője a magya^. fajiságnak sohasem volt államférfiaink között ; az alkotmányosságnak azt a fanatikusát, aki erős kézzel, vasakarattal őrködött a parlamentárizmus felett; akinek tudása, férfias erélye, jelleme, bámulatos munkaereje a közért vivott szakadatlan harcokban kristályosodott; aki a lelki és erkölcsi nagyságnak olyan magaslatán állott, hogy azt a köznapi lelkek ma sem tudják megérteni, különösen nem a fizikai, szellemi és erkölcsi erőfeszítés azon hősi áldozathozatalában, amelylyel viselte a közvélemény és a világ előtt a háború ódiumát, osztozott mint kormányelnök abban az irtózatos munkában és felelősségben, holott ma már történeti igazság, hogy nem kereste, nem akarta, sőt n háború ellen foglalt állást. Derült lelki nyugalma, csüggedést nem ismerő lelki ereje, rettenthetetlen bátorsága, mélységes, benső, keresztyén hitéből táplálkozott, ez sugallta utolsó szavát is, melylyel kedveseitől búcsúzott: „a viszontlátásra". Milyen törpék, milyen közönségesen hitványak Tisza mellett azok, akik meggyilkolását megrendelték és végrehajtották s milyen végzetes vaksággal verte meg a magyarok Istene ezt a nemzetet, hogy hónapokig tömjénezte azt a silány nemzetközi zsidót, Pogányt, aki a fajmagyar, ősnemes, szellem és jellemóriást, Tiszát m ' 'te. Mi bámulattal, hódolatos rajongással gondolunk Tiszára szüntelen, abban a fájó tudatban, hogy vértanúhalála nem az ő tragikuma lett, hanem a nemzeté. K. Gy. Egész Európa felvonul az oroszok ellen Németország fegyverkezik ? magyarokkal ? Mi lesz a Páris, aug. 4. Lloyd George kijelentette, hogy az oroszok veszedelmes előnyomulása most már annyira súlyos, hogy Európa minden nemzetének kötelessége az oroszok tizenhárom milliós hadseregét közös erővel feltartóztatni, illetve visszavetni. A franciák eddig nyolc korosztályt hivtak be. Itália százezer embert dobhat a galíciai frontra, Anglia pedig Törökországban levő csapataival a Wrangel hadsereggel egyesülve, oldalba támadja az orosz gigászhadsereget. Lloyd George egy minisztertanácson kijelentette, hogyha az oroszoknak sikerülne Lemberget elfoglalni és néhány kilométerrel előnyomulni, ez a lengyel seregek teljes megsemmisítését és az oroszoknak középeurópában való feltartóztathatatlan betörését idézné elö. Az oroszok kijelentései szerint ebben az esetben az egész orosz halszárny északnyugatra kanyarodna ós elkerülve Magyarországot, teljes erejével Cseh- és Németországon át a nyugati államok felé törne. Foch tábornagy szerint, — ha a szövetségesek megengedik, hogy a hadszíntér Lengyelországból Németországba terelődje!: át, — akkor az ellenállás szinte lehetetlenné válna és ez a Nyugatra nézve a végzetet jelentené. Épp ezért Európa minden részéről megkezdődtek a csapatszállitások Lengyelországba. Danzigba rengeteg francia utász érkezett, akik azonnal tovább utaztak Varsóba. Lemberg körül nagyméretű erődítési munkálatok folynak. Varsót ugyancsak erődrendszerekkel veszik körül. Közben pedig az oroszok még soha nem látott nagyságú csapatokkal egy percnyi szünet nélkül folytatják a harcot és az északi tengertől a fekete tengerig, mintegy 2100 kilométernyi harcvonalon allandóan dörögnek az ágyuk. A szövetségesek helyzetét rendkívül komp ikálja a német és magyar kérdés. Az Eclair szerint Németország lázasan fegyverkezik, bár ez a jelenség eddig csak a német sportegyletekben észlelhető. Világos, hogy Németország valamire készül és a franciák nem képesek már megint mindennel rendelkező németeket ebben megakadályozni Hir szerint a Danzigba érkezett francia csapatokat a németek Berlinig elszállították, de mág ma is ott vannak, mert nem kaphatnak vasúti kocsikat a tovább utazásra. A Petit Párisién a magyar kérdést is fejtegeti és kijelenti, hogy Európa legrendezettebb, legfegyelmezettebb és ha kell, legerősebb hadserege Magyarországon van : a szövetségesek tehát vonják be a magyarokat az oroszok elleni harcba s ennek fejében tegyenek nekik messzemenő engedményeket. I? B B • B H I E 3 H H I Gerőék váltságdija Budapest, aug. 5. A Jelűnek ügyben letartóztatott Gerö és Létai bankigazgatók, szabadlábra helyezése fejenként 5 millió korona váll| ságdij ellenében fog megtörténni. Görögök előnyomulása Berlin, aug. 4. A görögök előnyomulása szakadatlanul tart, már csak 50 kilométernyire vannak Konstantindpolytól melynek eleste, illetőleg megszállása napok kérdése. Hangok a végekről Saját tudósítónktól). Békéscsaba, aug. 4. Tegnap érkezett meg viszontagságos hosszú ut után az apostolok lován — községből egy „román" tisztviselő, aki bizalmas beszélgetés keretében igen épületes epizódokat mesélt el az erdélyi életből. * A sorozásról érdeklődtem tőle. Azt mondta, hogy már az egész „Nagyrománia" területén befejeződtek a sorozások. Az eredmény felett azonban bőven gondolkozhatnak Bukuresíiben s vakarhatják miatta üres fejüket a kormányférfiak. X községből 75-en, Y községből 34-en szöktek át a demarkációs vonalon. Bihardiószeg legényei pedig kettősrendekbe álltak, géppuskát s fegyvereket szedtek magukra és zeneszóval vonultak át a határon. A rekvirált cigánybanda egész uton húzta s a legények vigan dalolták az . . . Oláh baka vagyok én, Rongyos bocskort hordok ón ..." kezdetű nagyromán hadseregbeli indulót, melynek különben nagyon szívhez szóló dallama van s amint az alábbi eset bizonyítja, a bukaresti bojár gyermekek füleinek is kedves. É faluban az elmúlt vasárnapra virradó hajnalon részegen járta be az utcákat a két ottani parancsnoki szerepet betöltő nagyromán tiszt. Útközben találkoztak egy hazaigyekvő eigánybandával, melyet rögtön magukhoz szegődtettek s keményen ráparancsoltak, hogy faluhosszat szakadatlanul a legszebb oláh nótát húzzák előttük menve. A megszeppent primás, aki a falu színmagyar voltára való tekintettel egész életében csak a csárdással kereste kenyerét, ijedten szedte ráncokba homlokát s minthogy a gondolkozásra sem volt ideje, érzéssel és áhítattal kezdte el a „legszebb" oláh nótát, azt, hogy „ . . . Oláh L-ia vagyok' én . ..' A két részeg oláh pedig összeölelkezve, kurjongatva, megelégedetten rótta tovább a kocsiutat a cigányok nyomában. * Egy S. Á. nevü csíkszeredai menekült szc :elylegény, aki a vámnál teljesített szolgálatot, egy szép napon átsétált a határon „Nagyromániába." Toprongyos koldus öltözetben őgyelgett faluról-falura, mig Váradon elcsípték az oláh csendőrök. Valahogyan igazolta magát, a csendőrök azonban csak ráverték az elmaradhatatlanul kijáró 25-öt, az oláh tolonc-kosztot, mielőtt szabadon engedték. Bezzeg felforrott a góbégyerekben a székelyvér a vendégjog ilyetén módon való kijátszása miatt s megfogadta, hogy megfizet a 25ért. Várad határában legelt az oláh csendőröknek 12 „rekvirált" tehén-