Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-08-04 / 103. szám

/. évfolyam 103. szám. Szerda Békéscsaba, 1920. augusztus 4. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedevre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Ki vészit ? Ha hárman leülnek kártyázni s az egyik játékos nyer, a másik kettő vészit. Ha ketten nyernek, a harmadik vészit egyedül és vesztesége még szembeötlőbb, mint az előbbi esetben. Szóval ahol valaki nyer, ott vesztes félnek is kell lennie. Körülöttünk folyik a nagy játszma. Játékosok vagyunk valamennyien. A játék szédületes nagy tétekre megy. És ugylátszik, mintha körülöttünk mindenki nyerne. Hogy könnyebben szemmel tart" hassuk az életünkre menő nagy játszmát, vegyük ugy a dolgot, mintha csak három játékos volna. Egyiket nevezzük el Kereskedőnek, a másikat Birtokosnak, a harmadikat pedig Fizetésesnek. Ebben a három névben nagyjából benne vagyunk valamenynyien. Benne vannak tehát a játékosok sorában a bankosok, valutások, börzések, ügynökök, rőfösök, csirkeszedők, meszeszsidók, láncosok, az almakofák, a kisgazdák és a nagybirtokosok, a háztulajdonosok, az ipari munkások, a házi és gazdasági cselédek, valamint a tisztviselők hatalmas tábora is. A bankosok nyernek. Melyik zsidó bank nem emelte jó néhány millióra alaptőkéjét a háború óta ?! A valutások, börzések, ügynökök soha igy nem kerestek. Nekik van legnagyobb részük abban, hogy a magyar korona értéke még ma is szégyenletesen kevés. A rőfösök, a csirkeszedők, a meszeszsidók cirádás, pompás házakat építenek ma, amikor az államnak munkásházak és szükséglakások összetákolására sem telik. A láncosok lájbiján nehéz aranylánc csillog. Az agyonzaklatoti nagybirtokosok és kisgazdák nagy papirosra nagy számokat irnak a cséplőgép mellett. Szóval mindenki nyer. Vagy legalább is ketten nyernek. Nyer a Kereskedő és nyer a Birtokos. A vesztes tehát mi vagyunk, a harmadik játékos: a Fizetésesek. Hogy mekkora a veszteségünk, azt egyikünk se tudja pontosan. Nem is merjük kutatni. Csak játszunk tovább és tovább vakon és az izgalmaktól zsibbadtan, tompán, érzéketlenül bámuljuk, milyen mohósággal seprik be a hatalmas téteket szerencsés partnereink. Csak az ő nyereségük nagyságából következtetjük, mekkora lehet veszteségünk. Erőnk már ' "'ícsen a számoláshoz. Görnyedten, fonnyadtan fogunk majd feltámolyogni az átkozott asztaltól, mint akit a bakkarát vitt a sir szélére, mikor már mindenünket eljátszottuk. Csak sejtjük, érezzük veszteségünk súlyát. Kérdezni, vagy kimondani nem is mérnők. Beszélnek azonban a rideg, könyörtelen számok kérdezetlenül: Egy kistisztviselő évi fizetése 1910-ben 2400 korona volt. Egy mázsa buza 1910-ben legfeljebb 20 korona volt. Egy kistisztviselő fizetése tehát 1910ben 120 métermázsa búzát ért meg. Ma egy ugyanolyan rangos^tálybeli kistisztviselő évi fizetése háborussegélylyel és drágasági pótlékkal, családi pótlékkal és lakbérrel együtt 8400 korona. Ma egy mázsa buza (maximális állami áron — tehát nem a tényleges forgalmi áron) 500 korona. Ma tehát ugyanannak a kistisztviselőnek a 8400 koronás fizetése nem 120 mázsa búzát ér meg, hanem összesen csak 16 egész mázsát és 80 kilogrammot. A különbözet 103 egész mázsa és 20 kilogramm buza, ami pénzben 51.600 koronát jelent a mai maximális búzaárak mellett. Ugyanez a tisztviselő 1910-ben 240 méter szövetet vehetett volna egész évi fizetésén. Ma 16 méter és 80 centi szövetet vehetne, ha a szövet méterjét megkapná 500 koronáért. A veszteség 224 egész méter és 20 centiméter szövet, pénzben: 112.100 korona! Tehát egy kistisztviselő körülbelől ennyit vészit a Birtokossal és a Kereskedővel szemben a nagy játékban ! A számadás egyszerű és szinte hihetetlenül fájdalmasan tárná fel a maga rettenetes valóságában a koplalás, a nyomorúság, az elkeseredés, a békétlenség és a csüggedés meztelen okát, ha végig számolnánk minden a tisztviselőkéhez hasonló siralmas munkabéren. Az összevetés megejtéséhez nemcsak búzát vehetünk, hanem vehetjük akár a csizmát, akár a munkásruhát, vagy a szopós malacot. Vájjon meddig lesz még vesztenivalónk ? . . . Kun Bélái szabadlábra helyezték Budapest, aug. 3. A német kormány, miután a julius 22-én bejelentett és a kiadatási kérelmét vivő magyar futár ettől az időtői számított egy héten belül, tehát 29-ig Berlinben meg nem jelent, Kun Bélát, mint magyar honpolgárt szabadon bocsátja és kijelentette, hogy nem akadályozza meg Kun Bélát és kísérőit abban, hogy a maguk választotta államba utazzanak. Mint bécsi lapoknak jelentik, Kun Béla már el is utazott Németországból és a legközelebbi napokban Pétervárra érkezik. A magyar kormány, melynek kérésére Kun Bélát Svinemütidében letartóztatták, értesítette a német külügyminisztert, hogy 1919. évi december 26-án Kun Béla ellen elfogatási parancsot adott ki és ezt a parancsot egy magyar futár egy héten' belül Berlinbe viszi. A futár azonban, eddig ismeretlen okból két napi késéssel érkezett Berlinbe s megérkezésével egyidejűleg történt Kun Béla szabadlábra helyezése. Az a valószínűség, hogy a futárt Bécsben tartóztatták fel, hogy a németeknek időt engedjenek a vörös vezér szabadonbocsátására. Titokzatos paktumnak kellett létesülnie a két állam közt erre az esetre, mert Berlinben a lehetetlenséggel lenne határos a német kormány eme jogszokást sértő, szokatlan eljárása. Bencolódik a Tisza-üry Sztanykovszky vall — Holnap kerül sorra a fő vádlott: Dobé István Budapest, aug. 3. A Tisza-ügyben a hadosztálybiróság ma folytatta a kihallgatásokat. Hüttner főhadnagy kihallgatása befejeződött é s Sztanykovszky folytatta érdekes és az igazságnak megfelelő vallomását. Pogány, Kéri és Friedrich szerepét leplezte le Stankovszki, aki részletesen elmondta a gyilkosság történetét. Szerinte Kéri intézésébe beleszóltak a többiek is. A villához délután 4—5 órakor érkeztek gépkocsin és a házba Pogány, Dobó, Kéri és ő mentek be először. Mikor a Haliban az első két lövés eldördült, mindnyájan szétszaladtak. Biró : Kik lőttek Tiszára? Sztanykovszky : Kettőt láttam. Pogány és Horváth lőttek. Biró ; Ha ezt a kettőt látta, látnia kellett a harmadikat is! Sztanykovszky : Lehet, hogy Dobó is lőtt. A hall erkélyén mintha egy nőt is láttam volna. A tárgyalást holnap folytatják, mikor is Dobó, az egyik fővádlott szenzációs vallomására kérül a sor. A lipótvárosi gyilkosok ügye Budapest, aug. 3. A megszökött, de elfogott lipótvárosi gyilkosok körül Iiii Lászlót és Balog Bélát Budapestre szállították és kihallgatásokat már meg is kezdték. Megüresedett mandátum Budapest, aug. 3. Szabó Sándor a tiszalöki kerület képviselője lemondott mandátumáról. Az uj választást hamarosan kitűzik. Előkészítik Lemberg védelmét Varsó, augusztus 3. Pilsudaki Lembergbe utazott, hogy felülvizsgálja azokat az erődítéseket, melyeket a francia—lengyel csapatok építettek. Egyben proklamációt bocsátott ki a lengyel parasztsághoz, melyben fegyverbe szólítja őket. A Körösvidék kenyérmozgalma Kik adhatnak, mit adhatnak? A Körösvidék kenyérmozgalma széles körökben igen jó benyomást tett. Már Békéscsabán kivül is több helységben megindították ezt a mozgalmat, amely a már rendkívül súlyos helyzetben igen ésszerű s szinte egyetlen helyes megoldása a kenyérinségnek. Szóban és Írásban naponta rengetegen érdeklődnek nálunk, akik főként azt kérdezik, mint lehetne bekapcsolni e mozgalomba minden tehetős embert, hogy ne csak a gazdák, hanem más szerencsés emberek is kivehessék részüket e végtelenül fontos munkából. Az érdeklődőknek mintegy feleletül adjuk az alábbiakat: Mit és kik adhatnak ? Gabonát a gazdák és cséplőgéptulajdonoso

1' és mindazok, akik több gabonát kapnak murvájuk fejében, mint amennyi saját használatukra kell. Ruhára-, cipőrevalót a kereskedők, akik százezreket kereslek a háború kitörése óta. Munkát az iparosok, a ruha és cipő elkészítéséhez. Pénzt, gabona, ruha és minden főszükséglet bevásárlásához a láncosok és árdrágítók, nem közszükségleti cikkekkel kereskedők, a közvetítők és azok az iparosok, akiknek munkája a mozgalomnál nem vehető igénybe. Kik nem adhatnak ? A tisztviselők, hivatalnokok és egyéb szellemi munkások az u. n. urak és a testi munkások, akik egyformán, egyáltalában nem, vagy alig keresnek annyit, hogy abból 500 K-ás búzára annyit fordíthatnának, mint amennyiből jóllakhatnak. V