Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-07-29 / 98. szám

0: - ) Békéscsaba, 1920. julius 29. A szabadkőművesek és a forradalmak i Ennélfogva csabai tót polgártársainknak is önmaguk iránt való kötelességük egyesületünket támogatni. Mi nem vizsgáljuk, ki milyen nyelven beszél, nálunk csak egynek nincs helye: a zsidónak. A mi programmunk ebben csúcsosodik ki : szabadítsuk ki keresztyén népünket a zsidó faj gyilkos karmai közül. Uram! Ön tanult ember. Ön tud megfigyelni, Önnek vannak történeti ismeretei, Ön éppen ugy szemtanuja volt, mint mi, annak a luciferi szerepnek, melyet a zsidó faj a hadsereg szétzüllesztésében, az országpusztitó forradalmak előkészítésében, a bolsevizmus megteremtésében és közönséges gonosztetteinek végrehajtásában, rablásban, gyilkolásban, pénzhamisításban, ártatlanok kinpadra-vonásában, holttestek megcsonkításában játszott. Ne szivére hallgasson, hanem ridegen számító eszére. Ölbe tett kézzel nézzük, mint a megrémült galamb a héja halálos lecsapását, hogyan kopácsolja nekünk a zsidó a hideg koporsót, melyből nincsen többé feltámadás ? Mi tisztában vagyunk a nehézségekkel, mi tudjuk, hogy évtizedes, kitartó, rendületlen munkára van szükség, de csüggedést nem ismerünk, fáradalmaink közt el nem iankadunk. Bennünk él a hit — és ez sarkai álhatatos munkára, — hogy akinek van szeme a látásra, látni fog, akinek van füle a hallásra, hallani fog és mi akkor elértük célunkat: a magyar népet visszaadtuk önmagának. Mi megfujtuk a kürtöt és fújni fogjuk utolsó leheletünkig, mert ezt parancsolja nekünk keresztyén magyar lelkünk. Fújni fogjuk mi és ha majd kidőlünk a harcosok sorából, fújni fogják fiaink, unokáink mindaddig, mig csak egy keresztény magyar is lesz széles e hazában, ki nem látja olyan tisztán, mint a ragyogó napot az égen, hogy a zsidó faj minden másnak kérlelhetetlen ellensége, csak önmagának jó barátja. Testvér! A viszontlátásig — köztünk! Az É. M. E. helyi csoportjának elnöksége. * (Ugy látszik az Ébredő Magyarok Országos Egyesülete ós békéscsabai csoportja között valami félreértés van az egyesület céljait illetőleg. Legalább a f. hó 25-én megtartott népgyűlésen az egyik hivatalos szónok Lukacsevics Lajos egyesületi központi főtitkár beszédjében ismételten hangsúlyozta, hogy az egyesület tiszta fújmagyarság érvényesüléséért kiizd, amire a hallgatóság több tagja meg ís jogyezte. hogy nem a legszerencsésebb gondolat éppen e/.t hangsúlyozni Békéscsabán. Azt hiszszük, hogy a népgyűlés célja éppen az egyesület irányelveinek ismertetése és hog,y erre a legilletékesebbek a központ kiküldöttjei, különben nem hagytuk volna a leközölt cikket észrevétel nélkül. Ha neru igy vau, mi nem lehetünk illetékesek eldönteni a nézeteltérést, tehát csak megállapítjuk. A szerkesztő.) Szemle A patkány inkább össze-vissza sérti magát, mégis kijön az üvegcseréppel betömött lyukon — ezt mondja a gazda. Igaza van. Ugyanezt tapasztaljuk a társadalmi és politikai életben mindenütt, meg Békéscsabán is. A jó ég tudja, minden ellenségeskedés provokálása nélkül szeget üt az újságolvasó fejébe, hogyan történhetik meg, hogy mig egyik lap az ébredők vasárnapi ünnepéről terjedelmesen számol be, a másik egyetlen betűvel sem emlékezik meg arról. Valamiről akkor nem irunk, ha azzal az illető témával nem szimpatizálunk. Az Ébredőkkel ebben az országban csak egy faj nem szimpatizálhat és ez a zsidó. Az analógiát folytatva könnyen rájövünk arra, hogy az illető lap miért nem irt hát az Ébredőkről egy kukkot sem ! ? * Kissé furcsa nyár derekán fáról beszélni, már amennyiben azt tüzelőnek szánjuk. Ebéd főzéséhez azonban nyáron is kell tüz és épp ez az, ami fúrja sok ezer csabai lakos oldalát. Nincs fa. Sehol sincs. Egy hasáb sincs. Az ember maholnap a ruháit kénytelen eltüzelni, vagy muszáj szétvagdalni a bútorokat, hogy alája gyújthassunk az ebédnek. Ugyanakkor azt olvassuk, hogy Szeged 400 vaggon fát kap Kecskeméttől, Orosháza fát szerzett Budapestről, Vásárhelyen hirdeti a kereskedő a fáját. Az újságolvasót eszi a méreg ilyenkor és eszébe nyilallik egy kérdés: ki hát ennek a förtelmes állapotnak az oka? Vájjon kicsoda? Bizonyára olyan valaki, akinek van fája bőven és holott reája van -bizva a faügyek intézése, dehogy törődik fabeszerzéssel ? Nckí van fája. A többit pedig törje ki a skorbut a télen, semmi köze hozzá. Természetesen, ez a magyar gondolkodás. A zsidók szerepe — Adatok Ha végigkutatjuk azokat az okokat, amelyek hazánk rettentő összeomlását előidézték, lehetetlen a magyarországi szabadkőművesség évtizedek óta folyó rendszeres aknamunkája felett elsiklanunk. Ez a nemzetközi titkos szervezet, amely százötven év óta a felvilágosodottság, a haladás és humanizmus magasztos jelszavai alatt működik, sehol sem tért el annyira a zászlajára irt elvektől, mint nálunk. A szocializmussal, kommunizmussal és minden egyéb destrukcióval kacérkodó zsidóság felismerte e szervezetnek az ő céljaira való alkalmas voltát és annyira elözönlötte a magyarországi páholyokat, hogy azokban óriási számbeli többségre tevén szert, az egész intézménynek szellemi irányítását is magához ragadta. Rendszeres és céltudatos munkával, nagy anyagi erővel innen küldték ki exponenseiket az. állam gépezetének minden egyes szervébe, az itt termelt eszmékkel mételyezték meg az irodalmat és irányították a sajtót, hogy végcéljukat, a zsidó világuralmat még mindig várt Messiásuk elérkeztének idejére biztosithassák. Ezt a merészségénél és óriási koncepciójánál fogva túlzottnak látszó tervet a szabadkőmüvespáholyoknak a közel múltban történt feloszlatása alkalmával napfényre került adatok bizonyítják. Adataink vannak arra nézve, hogy a nagy francia forradalom tervét a frankfurti zsidó szabadkőmüvespáholy már 1785-ben részletekre kiterjedő pontossággal állapította meg. Német napilapokban nagy alapossággal megirt tanulmányok jelentek meg az 1895-ben Bernben héber nyelven megtartott nemzetközi zsidókongresszus vitáiról és határozatáról, mely szerint a zsidóságnak minden eszköz felhasználásával arra kell törekednie, hogy Európa bármely kis államát tényleges hatalmába keritse. E cél elérésére anyagi eszközöket nem kiméivé, az irodalmat és sajtót kell szolgálatukba állitaniok s ezek révén, valamint a fizikai és szellemi munkásóknak mértéktelen követelésekre való izgatásával az erre alkalmasnak látszó államot a liberalizmustól a demokratizmuson, szocializmuson, kommunizmuson és anarchián át a destrukció minden fokozatán végig kell vinni. Haditervük pontosan megállapítja ezt az utat és borzalommal vesszük észre, hogy mindezt Magyarországban a lefolyt 30 év alatt mily csodálatos következetességgel hajtották végre. További tervük az volt, hogy az ily módon minden ellenálló erejétől megfosztott országban előállott kaotikus viszonyok között a felizgatott munkásság segítségével magukhoz ragadják az államhatalmat és akkor még az addig látszólag dédelgetett munkásság érdekei ellenére is uralkodjanak. Innen akarták a szomszédos államok munkásságának állandó izgatása és azok sajtójának megvásárlása utján hatalmukat kiterjeszteni, azt remélvén, hogy ily módon a zsidó világuralom biztositható lesz. Fényesen igazolja ezt Kun Bélának az a kijelentése, hogy ő nem áll a területi integritás alapján, és csak arra kéri Clemenceau-t, hogy bármily kis területen is, de engedje meg, hogy uralmát megszilárdíthassa. Ez lett volna az a talpalatnyi föld, amelyről sátáni munkáját folytathatta volna. Ennek a műnek szolqálatában állott a magyar szabadkőművesség Tagjainak ötödrésznyi keresztény töredéke, tudtán kiviil, akaratlanul segítette ezt elő, de közreműködésével, amelyet főleg kilátásba helyezett anyagi és társadalmi előnyöknek kell tulajdonitanunk, oly lelki labilitást és anyagias gondolkodást árult el, amely az illetők további közéleti szereplése tekintetében a legnagyobb óvatosságra, sőt bizalmatlanságra gerjeszt. Jellemző, hogy a vörös uralom bukása után épen ezek soraiból kerültek ki a leghangosabb „fehérek." Szabadkömiivesi fogadalmnkhoz híven, azonnal a felszinre keveredtek, nehogy a vezetés profán kezekbe kerüljön. A velük szemben itt-ott megnyilvánult bizalmatlansággal szemben tele torokkal harsogták fülünkbe, hogy szervezetük miniszteri jóváhagyással ellátott alapszabályok szerint működött, hogy csupán jótékonyságot gyakoroltak és felvilágosodást hirdeltek, sőt hazafias lelkesedésükben „munkáik" után a Szózatot énekelték. Mélyen hallgattak azonban arról, hogy „ala páholyok feloszlatásához kotinányuk"-nak csupán a profán világ számára alkotott első része került jóváhagyás alá, hogy a jótékonyság csak takarója volt nemzetrontó működésüknek s hogy a felvilágosodást csupán a maguk eszméinek akadálytalan terjesztésére céljából hirdették. Nem beszéltek arról, hogy földalatti helyiségekben épitett „szentélyük" miért épen Salamon templomának hü mása, hogy miért díszeleg a főmester széke fölött a zsidó kettős háromszög a mogendoved és hogy mily célt szolgáltak a helyiségeikben feltalált koporsók és a fekete falu, sötét celláikban levő, kisértetiesan megvilágítható koponyák és csontvázrészek. A keresztény szellemben gondolkodó naiv ember mindezek láttára önkéntelenül is arra a gondolatra jut, hogy ha bármilyen társaság csak jótékonyságot ggakorol, felvilágosodást hirdet és hazaszeretre tanit, annak nincs szüksége arra, hogy e magasztos hivatását földalatti rejtekhelyeken, gyermekes szertartások között, koponyákkal és koporsókkal játszadozva a zsidó mogendoved alatt teljesítse. Ne vezettessük tehát félre magunkat az érdekeltek ál-felháborodásától és méltatlankodásától. Nem tagadhatják le, hogy a szabadkőművesek számára kézirat formájában megjelent hivatalos lapjuk a „Kelet" 1918 nov.-től 1919 márciusáig megjelent számaiban áradozik a forradalom sikerén, minden sorában dicsekszik ,az annak előkészítése körül kifejtett müködésével^és hogy a Syinbolikus nagypáholy éppen akkor üdvözölte és biztosította támogatásáról Jászi Oszkár „testvért", amikor az ország nagy részét az oláhok prédájává dobta. Az egész intézménynek a maga számára kisajátított „felvilágosodottságával* semmi más célja nem volt, mint a nemzetköziség, az atheismus és erkölcstelenség rendszeresítésével a fennálló társadalmi rend teljes felbontása. Mi lesz a Tisza-üggyel? Budapest, jul. 28. Hornyánszky Viktor képviselő a Ház mai ülésén interpellált a Tisza-iigyről. A birói függetlenség legszemtelenebb megsértését látja abban, hogy egyes magasrangu egyének kifejezett kívánságára az ügy húzódik és a bíróságnak a kezét egyenesen megkötötte valami titokzatos hatalom. A képviselő nagy csomó adattal igazolta, hogy interpellációja nem alapnélküli és követelte a Tisza-ügy azonnali folytatását. VÁNDORÉNEK. Mint fáradt, megtért vándorlegény, Ki jártam messzi földeket, Csendes, akácos, ócska utcák Szorongva járok köztetek. Ti láttátok az indulásom . . . Anyám búcsúját s könnyeit . . . Ti adtátok a tarka álmot, Amely oly messze . . . messze vitt . . . Ti adtátok a cimborákat S a legszebb Májust énnekem, Ti adtátok, hogy ifjúságom Olyan virágos, széj> legyen. Ti adtátok Nevét ajkamra, A talizmánt, a szent Nevet, Hogy uíaimou elkísérjen, Mint rég elhangzott énekek. Ti láttatok az utcasarkon, ., Amint remegve vártam Őt, Ti tudjátok, mily boldog voltam, Ha néha-néha arra jött. Ti tudjátok, hogy álmot űzni Miatta keltem útra ón, Ti tudjátok, hogy Krte lettem Világot járó bus legény. Ti tudjátok, hogy minden álmom Szétfoszlott, megcsalt, rászedett, S ti tudjjtok, hogy mégis most is Csak Érte járok köztetek. Békés 1Ü20. julius 25-én. T. A. S,