Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám
1920-07-13 / 84. szám
2 'Békéscsaba, 1920. julius 16 . Pént ek /. évfolyam 87 . szám. Megadják a Kormányzónak a korlátlan Házfeloszlatási jogot Budapest, julius 12. Az uj párt megalakultával teljesen korlátlan Házfeloszlatdsi joggal ruházzák fel a Kormányzót. Csieserinék hajlandók a békekötésre Hága, julius 12 Az orosz kormány válasza már megérkezett Londonba. Csicserinék eszerint hajlandók a béke azonnali megkötésére és az angolok minden feltételét elfogadják. Pót-miniszter jeléltek Budapest, julius 12. Bethlen István gróf megalakítandó kabinetje körül még mindig vannak forgalomban különböző kombinációk. Egyesek Rubineket emlegetik leendő belügyminiszterként. Ha a pénzügyi tárcát Popovics el nem fogadná, Kállai Tibort szemelték ki helyére. Meghalt Eugénia császárnő London, julius 12. Eugénia császárné, III. Napoleon özvegye julius 11-én halt meg Madridban. Tőzsde. Valuták: Lei 380—410, Márka 445—460, Font 640—650, fr. Frank 1340—1360, Sv. Frank 2850—3000, Dollár 150—165, Napoleon 630—650, Líra 970—1000, Rubel 295—310, Sokol 340—360, Kor. Dinár 900—960, Fr. Dinár 900—940, Léva 330—350, Jugoszláv 150—160, bécsi kifizetés 96—102. Devizák: Amsterdam 5600—6000 K, Német 430—450, Olasz .900—1030, Prága 345—?60, Sveici 2800—2950, Bécsi kifizetés 96"5—100"5, Koppenhága 2450—2650, Stokholm 3300—3500, Krisztiánia 2550—2700, Szokol 3200—3500. DBBaBIBHBauaMÜHBBBXOB EHííZBHa£SÖ81iaaiS3üaia I /b Körös-vidék megelőzve a budapesti lapokat, már kora reggel hozza a legfrissebb híreket I Pisztoly párta] két romáin képviselő közt Dulakodás a parlamentben. — Pazniciuk nadrágja. Kolozsvár, julius 11. A kolozsvári „Keleti Újság" irja a következőket : „Bukaresti jelentéseink olyan jelenségekről adnak számot, amelyeket a haladás és a konszolidáció minden hívének súlyos aggodalommal kell tudomásul vennie. Többször kifejtettük azt a véleményünket, hogy a jelenlegi román parlament aligha lesz képes meghozni azokat a sürgető reformokat, amelyek az uj államalakulásba került, megbolygatott nemzetek, valamint az egyes osztályok között a békés, termelő munka s a nyugodt, becsületes kiegyezés lehetőségeit biztosítani alkalmasak volnának. A román pártok összetétele nem homogén, majd mindegyikben együtt ülnek még sötét reakciósok, faji- és osztályelnyomásért lelkesedők a nemes progresszió s az emelkedett osztály- és fajközi pacifizmus híveivel. A kormánypártra különösen áll ez. De nemcsak a kormánypárton, hanem az erdélyi nemzeti pártban is versenyeznek ebben a visszájára fordult, katasztrófa-hazafiságban. A kamara szombati ülésén Stefanov szocialista visszautasítja Argentoianu vádjait, hogy ő nagybirtokos lenne és Budapesttel és Szófiával állana összeköttetésben. Több bolgár ügynököt ismer, kik ma a néppárt szolgálatában állanak. Egész sor esetet hoz fel, melyek a választási erő-* szakoskodásokat bizonyítanák és vizsgálatot követel. Grigorescu a Stefanov elleni panasz elvetését kéri, a többség azonban fenntartja a panasz megvizsgálását. Christescu szocialista beszélni akar, de a többség megakadályozza. Erre nagy lárma keletkezik. Christescu és Otetelesanu döngetik a padot. Elnök csenget, de a két képviselő dulakodni kezd, mire az ülést felfüggesztik. E pillanatban Pazniciuk képviselő- meglöki Christescut, mire óriási zaj támadt. A dulakodásban Christescu egy mozdulattal lerántotta Pazniciuk nadrágját. Jorga kerdezi Avarescutól, ő is azon az állásponton van-e, hogy valakinek mandátumát nemzetisége alapján megsemmisíthetik ? Avarescu szerint a miniszterelnöknek nem szabad beavatkoznia az igazolások kérdésébe. Egyébként ismétli a választások alatt hangoztatott kijelentését, hogy Romániában csak román polgárok vannak. De elvárja a román polgároknak tekintett idegenektől, hogy érzésben is jó románokká váljanak. Bogdán Duica a trónbeszéd megvitatásánál hosszasabban támadja a kormányt és az erdélyi nemzeti párt létjogosultságát vitatja, melyet abszurdum szeparatisztikus törekvésekkel vádol. — Vádolja a kormányt, hogy sok Ígéretet tesz a magyaroknak. Ardeleanu: A magyarokkal szemben szigorúaknak kell lennünk, de igazságosaknak. Tegnap pisztolypárbaj volt Duiliu Zamfirescu volt miniszter és Crecipn Raoui között, aki az „Epoca"-ban sértő cikket közölt Zamfirescuról. Mindketten sértetlenek maradtak, a felek nem békültek ki. Sturdza Constantin kihívta Luput a kamarában tett kijelentéseiért. Az affért békésen intézték el." BM5aaaűEa»»30*asaffBKH&BG3uaaa9BnHiiaa Csabán megint olcsó lett a párfőm. Valahol ezt hirdetésben is olvastuk, pedig hát kár a pénzért, nem keli ahhoz semmiféle publikálás. Hirdetés néjküjjs leszállítja az illatozóviz értékét a sintér, amennyiben alkonya'ttáján jó'lyukas kocsikból engros öntözi azt Csaba szagot kiválóan felfogó utcáira. Ezzel ellentétben azonban a város szerdán és szombaton pofonlöccsenteti az utcákat vízzel. Azaz hogy löccsentené, ha szuperálnának az öntözőkocsik. A kocsik ugyan végigdöccentenek az utcákon, de hiába nyomorítja az öntözőt a kocsis, viz nem jön abból a világért sem. Nem bizony. * A Jellinek-ügyben ugyancsak elhallgattak a pesti lapok. Pedig a fejlemények lassankint felkeverik a felsőbb tízezreknek a háborúba i annyira megszaporodott légióját. A monstre szélhámosság ujabb fejleményeihez tartozik, hogy a budapesti államrendőrség Létay Gusztáv bankigazgatót és ugyancsak a pénzintézet 'vezérigazgatóját, dr. Gerő Vilmost letartóztatta. Gerő Vilmos letartóztatása és szabadlábra helyezése pénzügyi körökben nagy szenzációt keltett, mert a budapesti napilapok, a rendőrség hivatalos jelentéséig egy szót sem írtak arról, hogy Gerőnek a Jellinek-ügyben szerepe lett volna. Főleg a „8 Órai Újság" utasította vissza a budapesti iapoknak azt a gyanúját, hogy az Unió bank szoros kapcsolatban állott volna Jellinek Mortonnal. Ma már világos, hogy a „8 Órai Újság" tartózkodásának célzata azért történt, mert dr. Gerő Vilmos testvéröccse dr. Gerő Gézának, a „8 Órai Újság" főszerkesztőjének és kiadójának. A rendőrségi vizsgálat megállapította, hogy Létay Gusztáv igazgató feltétlenül összejátszott Jellinek Mortonnal. Ami a Gerő Vilmos személyét illeti, Gerőt a budapesti pénzpiacon nem mint a legtisztább kezű embert ismerik. Gerő Vilmosnak nagy praxisa volt a hadiszállításokban még a háborúból. Akkoriban egy szövetkezet élén szerepelt és az „Az Est" oldalas tudósításokban leplezte le Gerőék milliós marhaszállitását, melyben György Endre volt földmivelésügyi miniszter és Dániel Gábor volt képviselőházi alelnök, Dániel Lajos udvarhelyi szenátor testvérbátyja vettek részt. Gerő ujabban is igyekezett most szereplő politikusok közé befurakodni. Szerepelt a szegedi ellenforradalmi alakulásnál is, ahol vele csináltatták meg a szegedi ellenkormány élelmezését. Az Unió bank ujabb alapítás volt, de ugy látszik a hires Gerő-módszer ezúttal kudarcot vallott. A Gerő—Jellinek-ügy nagyarányuságára vall, hogy a budapesti közélet legjelentősebb embereit emlegetik a valutaspekuláció balul ütött kísérleteinek részeseként. Jellinek és Gerő a legjobb nevekkel tartottak összeköttetést és az esetre jellemző, hogy a pesti és bécsi lapokban tömeges nyilatkozatok jeíentek meg, igy Friedrich István, Pékár Gyula, Bródi Tivadar, Linger Károly Matyasovszky főkapitány, Heinrich Ferenc, Szilágyi Lajos és Pallavicini György jelentik ki, kogy ők minden az elhangzott vádakkal ez ügyben szerepet nem vállaltak. Most már aztán tényleg fúrja az oldalunkat ez a világcsaló komédia. • uaaaaaNaiiciHEgHa iBissiBEiiiaiBiiiBiBii Oláh állami üzérkedés " a koronával Az oláh nemzeti bank potom áron szedi össze a koronát — Bukarest becsapja • Erdélyt Az Aradi Friss Újság irja: A koronák becserélése a közei jövőben megtörténik. A Banca Nationala a lebélyegzés előtt most napi áron összevásárolja a koronákat. Munkatársunk kérdést intézett Faragó Rezső bankigazgatóhoz, hogy a román jegybanknak jogában van-e ilyen akciót kezdeményezni. Faragó igazgató a következőket mondotta: A békekonferencia döntése által a Banca Nationala nemcsak a régi királyságnak, de Románia uj területeinek is jegybankja lett. Mitil ilyen, privilégiuma fejében, egyébb feladatai mellett, kötelés az ország polgárai által használt fizetési eszköznek jóságát, vásárló erejét a lehetőségig védeni, fokozni. Ez a törvényes fizetési eszköz ma nemcsak a lei, hanem Timbru Special lebélyegzést! korona és rubel is, amelyek ilyen, vagy amolyan arányú becserélésá Ital leiekké fognak válni. Joga van-e a Banca Nationalának a becserélés előtt a lebélyegzett koronákat összevásárolni oly áron, amely kétségtelenül alacsonyabb 1 a várható — és a Banca Nalionala vezetői által esetleg már tudott — becserélési kulcsnál? Nincsen! Akár ismeri a beváltási kulcsot, akár nem. Ha tudja, akkor azoknak az erdélyi polgároknak rovására, akik koronáikon bevásárlásaik miatt a becserélés előtt túladni kénytelenek, kihasználj^ kivételes helyzetét. Ha nem tudja és ha ez a kulcs eldöntve nincs, — spekulációs üzletet csinál, amit a jegybankok szabadalomlevelei mindenütt s bizonyára Romániában is, — kizárnak a bankok hatásköréből. Ezt nem igazolná az az érdek se, hogy Romániának az a korona mennyiség, amelyet a likvidálásnál az Osztrák-Magyar Banknak be fog szolgáltaim, minél kevesebb leibe kerüljön. Ez el fog dőlni, ha ugyan még el nem dölt, a beváltási arány megállapításánál. De ha a Banca Nationala közreműködnék abban, hogy az uj teriiletek polgáraitól, akiket egy esetleges 3—1 kulcs is súlyosan érintene, a korona a beváltás küszöbén még ennél is alacsonyabb árfolyamon vásároltassék össze, — ez tudatos megkárosítása lenne az uj területek lakosainak, akiknek pénzügyi érdekeit most már a Banca Nationala, az elsők között védeni köteles. Miután pedig a Banca Nationala, mint jegybank, állami ellenőrzés alatt áll, az erdélyi és a bukovinai képviselők és szenátorok joggal követelhetik, hogy az ellenőrzésre kijelölt állami funkcionáriusok ezen müvelet ellen tiltakozzanak. Más lenne, ha például oly időben, a mikor eldöntött dolog lenne, hogy Románia az OsztrákMagyar hadikölcsönök bizonyos részét beváltani köteles, a jegybank ezeket a kötvényeket igyekeznék a minél alacsonyabb piaci áron összevásárolni. A hadikölcsön, értékpapír, amelytől mindenki akkor válik meg, amikor jónak látja. A lebélyegzett korona azonban fizetési eszköz, a melyen akkor kell túladni, amikor vásárolni kell érte. Magánvállalat ezt a kényszerhelyzetet kihasználhatja és üzletet csinálhat belőle. A jegybanknak azonban nem szabad tennie se azért, hogy a maga nyereségét duzzassza, se pedig azért, hogy a lei-nek használjon vele. Ha a jegybank a korona rovására a lei-nek előnyöket akarna szerezni, ez ugyanannyit jelentene, mint ha valamely bukaresti minisztérium egyazon dologban rosszabban döntene az erdélyi embsr mint a régi királysági fölött.
